Istvántól kaptuk ezt a kérdést:

A minap egy ismerősöm a boltban a mirelit pizzák közt válogatva így szólt: „Ez szalonnás, ez gombás, de az ott milyenes?” Nem ő az első, akitől ezt a szót („milyenes”) hallottam, de szerintem nem is túl elterjedt. A kérdésem az, hogy Önök szerint mi lehet az oka annak, hogy a „milyen” időnként kap még egy végződést?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A milyenes kifejezés pontos elterjedtségét nehezen tudjuk megállapítani; a Google közel 9000 találatot ad a szóalakra. A találatok egy részében a milyenes nem önmagában szerepel, hanem legalább egy -s/-os/-es/-ös [rövidítve: -(V)s; a V magánhangzót jelöl, a zárójel pedig annak a konvencionális jele, hogy az elem el is maradhat] képzős melléknév környékén. Az olvasónk által idézett párbeszédben is ez történik: az -(V)s képzős szóalakok mintegy előfeszítik a milyenes alakot – a milyen helyett.

A jelenség magyarázata is valószínűleg ebben keresendő: a képzős alakok analógiájára alkotjuk meg a milyenes képzett alakot:

koffein + -(V)s – koffeines

gomba + -(V)s – gombás

sajt + -(V)s – sajtos

Stb.

milyen + -(V)s – milyenes

ilyen + -(V)s – ilyenes

olyan + -(V)s – olyanos

Ez meg milyenes?
(Forrás: Wikimedia Commons)

A -(V)s képző főnevekhez járul; azokból állít elő melléknevet. A milyen névmás, amely ebben a formában éppen a melléknévvel megjelölt tulajdonságra tud rákérdezni:

– Milyen a pizzád?

– Gombás.

A -s(V) képzős melléknevek alaktani analógiája azonban olyan erős, hogy a névmáshoz is hozzáillesztjük a képzőt.