Éva küldte nekünk ezt a kérdést:

A televízióban gyakran elhangzik a következő „nem szabadot volna”. Szerintem helyesen „nem lett volna szabad”. Hogyan kell mondani helyesen?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Tapasztalataink szerint nem csak a televízióban, de a hétköznapi társalgásokban is gyakori a nem szabadott volna kifejezés. A magyar anyanyelvi beszélők használják és megértik, tehát az alakváltozat létezik. Az interneten 542000 találatot kaptunk rá; persze ezek egy része éppen a szerkezet helyességével/helytelenségével foglalkozik.

Elsőként talán érdemes azt megmagyaráznunk, hogy a szabadott szóalakot – olvasónkkal ellentétben – miért írtuk két t-vel. Ez ugyanis nem melléknév, hanem egy múlt idejű igealak: a feltételes mód múlt ideje. (Ezt a szinonim, és olvasónk által helyesnek tartott nem lett volna szabad kifejezésből is tudhatjuk.) De miért használjuk a szabad melléknevet ezekben a mondatokban igeként?

A szabad mint melléknév jelzőként szerepel a következő mondatban:

Egy szabad országban szeretnék élni.

A melléknevek ugyanakkor szerepelhetnek állítmányként is a mondatainkban:

Ez az ország szabad.

Szabadon
(Forrás: Wikimedia Commons / sanchezn / CC BY-SA 3.0)

Sok olyan melléknévi állítmány van, amely mellett az alany lehet főnévi igenév is:

Ebben az országban szabad az utcákon gyülekezni.

Ebben a fajta állítmányi használatban pedig igen hasonlóan viselkedik különböző modális segédigékhez: a lehet-hez, a kell-hez:

Itt lehet parkolni.

Itt kell parkolni.

Itt szabad parkolni.

A hagyományos nyelvtanok nem nevezik segédigének a lehet és a kell típusú csak harmadik személyű alakokban létező szavakat; az igék közé sorolják őket.

Innen pedig már csak egy ugrás, hogy a lehet és a kell analógiájára segédigeként akár ragozni is kezdjük a szabad-ot.

Itt lehetett / kellett / szabadott parkolni.

Itt lehetett volna / kellett volna / szabadott volna parkolni.

Innen pedig már csak egy további ugrás, hogy olyan konstrukciókban is tudjuk igeként használni a szabad-ot, amelyben a lehet és a kell ritkábban fordul elő:

?Lehessen megjegyeznem...

Ne kelljen bocsánatot kérnem...

Szabadjon megjegyeznem...

A szabad ragozhatóvá válása egy érdekes tanúbizonysága annak, hogy hogyan változik a nyelv. Ilyen értelemben semmiképpen nem mondhatjuk a segédigei használatot helytelennek, a melléknévit pedig helyesnek. Külön érdekesség a hasonlóan modális jelentésű – és még az eredete miatt is sokszor kárhoztatott – muszáj sorsa ebből a szempontból: nem lennénk meglepve, ha annak is elkezdene terjedni a segédigei használata.