A költőkről és szerelmeikről, múzsáikról szóló hírek mindig fölkorbácsolják az olvasóközönség kedélyeit. Nem is beszélve arról az esetről, amikor több költő rajong ugyanazért a múzsáért. Az pedig már igazán egyedülállóan izgalmas ezek közül, amikor az ugyanazért a múzsáért rajongó poéták egyike öngyilkos lesz nem sokkal azután, hogy a múzsa a vetélytársa homlokát csókolgatta inkább...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nemrégiben jelent meg a hvg.hu-n Murányi Gábor Költők és Flóra című írása, amely Kozmutza Flóra, József Attila, Illyés Gyula és Szabó Lőrinc rejtelmes viszonyait taglalja irodalomtörténészek kutatásai alapján. Ismerőseinket azonban mégsem a szerelmi háromszög (négyszög) izgatta föl mindebben, hanem egy nyelvi-helyesírási kérdés. Parázs vitát olvastunk a Facebookon az említett cikk egy mondatával kapcsolatosan. A kedélyeket fölborzoló szöveghely ez volt:

Tasi József filológus nyomozására alapozva a józsefattilás irodalomtörténész, Tverdota György például úgy véli, hogy a Flóra és későbbi férje közötti kapcsolat „a nehézségek dacára 1937 nyarára szerelmi viszonyba torkollott”.

A biztosítékot a józsefattilás jelző használata verte ki. A vita – ahogy előre várható is – két szálon fut a szóalakkal kapcsolatosan: az egyik a helyesírási, a másik pedig a nyelvtani-jelentéstani szokatlanságot / hibát feszegeti. Lássuk először a helyesírási aspektusát a kérdésnek.

József Attila + -s

A józsefattilás írásforma – ez talán mindenkinek föltűnik – nem felel meg az akadémiai normának. A tulajdonnévből képzett melléknevek írásmódját A magyar helyesírás szabályai (AkH.) 164. pontja adja meg. Két eset lehetséges: az egyik az, ha a név egytagú, a másik az, ha a név többtagú. A két esetben két különböző írásmódot kell megjegyeznünk. Ha a név egytagú, akkor a képző közvetlenül kapcsolódik hozzá, és a képzett szót kis kezdőbetűvel írjuk: móriczi, mikszáthos, rippl-rónais, tóthpáli, kispéteres stb. (Utóbbi két példa esetében arról van szó, hogy az eredeti nevek: Tóthpál és Kispéter, nem pedig Tóth Pál és Kis Péter!) Ha többtagú a név, akkor viszont a képzőt kötőjellel kapcsoljuk az utolsó tagjához, és a tulajdonnév nagy kezdőbetűi megmaradnak: Eötvös József-i, Csokonai Vitéz Mihály-os stb.

Mindezek alapján a József Attila nevéből képzett melléknév AkH. szerinti helyesírása: József Attilá-s. Érdekesség, hogy a nagy költő neve éppen olyan, hogy nem szoktunk rá csak a vezeték nevével utalni. (Minden bizonnyal azért, mert a vezetékneve is egy keresztnév.) Tehát ahogy nem beszélünk József-vers-ről vagy József-kötet-ről, míg mondjuk beszélhetünk Ady-vers-ről és Csokonai-kötet-ről, úgy nem képzünk belőle egytagú melléknevet sem. A józsefi kép, józsefes szófordulat nem használatos, míg a babitsi kép vagy a vörösmartys szófordulat teljesen bevett. Marad tehát a kéttagú megoldás.

József Attilá-s nézés
(Forrás: Wikimedia Commons)

Lehet-e József Attilá-s egy irodalomtörténész?

A helyesírásinál jóval érdekesebb kérdés, hogy az újságíró által használt józsefattilás irodalomtörténész kifejezés mit jelent. Azoknak az olvasóknak, akik ismerik, vagy a kontextusból kikövetkeztetik, hogy az említett irodalomtörténész, Tverdota György, József Attila-kutató, a mondat nem jelenthet mást, mint hogy ’József Attilával foglalkozó, József Attila életművét kutató’. Kérdés, hogy a József Attilá-s jelző jelenti-e ezt egyébként...

Alapesetben a petőfis kép kifejezés azt jelenti, hogy ’olyan kép, ami Petőfiéire emlékeztet’, a babitsos rím pedig azt jelenti, hogy ’Babits rímeihez nagyon hasonló’. A József Attilá-s gondolat mindezek alapján ’olyan gondolat, amilyeneket József Attila szokott megfogalmazni’. Ugyanakkor el tudjuk képzelni, hogy kontextustól függően változzon a jelzős szerkezet (illetve a jelző) jelentése: Nem jut eszembe József Attilának az a Thomas Mann-os verse. Ez a mondat persze elvileg jelentheti azt, hogy József Attilának azon verse nem jut a megfogalmazó eszébe, ami Thomas Mannéira emlékeztet, de valószínűbb, hogy inkább arra a versre gondol a beszélő, amelyben Thomas Mann szerepel, meg van említve – tehát a Thomas Mann üdvözlése címűre.

Thomas Mann-os festmény (Johann Lindner portréja)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy a -s képzős szerkezetek egyik használatukban igenis jelentik azt, hogy ’azzal foglalkozó’: középkoros történész (’a középkorral foglalkozó történész’), franciás szerkesztő (’francia nyelvű anyagokkal foglalkozó szerkesztő’), logisztikás kolléga (’logisztikával foglalkozó kolléga’) stb. Sőt, az alábbi párbeszéd egyáltalán nem hangzik rosszul a számunkra:

– Mi volt a véleménye Kosztolányinak a nyelvromlásról?

– Én pontosan nem tudom, de megkérdezem a kosztolányis kollégámat, ő biztosan tudja.

Látható tehát, hogy annyira nem szokatlan, nem analógia nélkül való az újságíró által használt képzés. A normától eltérő helyesírást pedig lehet, hogy éppen azért alkalmazta, hogy jelezze a bevett jelentéstől eltérő értelmezést. Összességében semmi nagyon felháborító, nyelvet rengető dolgot nem látunk benne. Mennyivel félreérthetőbb lenne például, ha valaki egy Szerb Antal-os irodalomtörténész-ről beszélne...?