No és miért jó ez nekik? Egyáltalán nem jó nekik: azért kell kiabálniuk, mert a vizeken járó hajók által keltett hangzavart kénytelenek „túlüvölteni” – írja a Scientific American magazin. A bálnák és a delfinek az ember okozta zsivajban kénytelenek megemelni a hangjukat, megváltoztatva hangjuk frekvenciáját, amplitúdóját, a hívások hosszát, vagy egyszerűen kénytelenek újra és újra elismételni ugyanazokat az üzeneteket. A gond az, hogy ez a kényszer árt az állatok egészségének.

Palackorrú delfinmama a kicsinyivel – nem csak a gyerekekkel kiabál
(Forrás: Peter Asprey / CC BY-SA 3.0)

A University of California kutatói két, speciálisan kiképzett palackorrú delfin segítségével kiszámították, hogy a hajók túlkiabálása miatt percenként átlagosan egy kalóriával többet kell találniuk az állatoknak. Ez a szám első pillantásra alacsony lehet, azonban idővel összeadódik. Azok az állatok, amelyek zajos, táplálékban nem túl gazdag vizekben élnek és hangos kommunikációra hagyatkoznak a vadászat vagy a párzás során nem biztos, hogy elegendő tápanyaghoz jutnak. Leginkább a fiatal vagy utódokat nevelő nőstény állatokat veszélyezteti ez a helyzet.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ráadásul a motorok, a hajócsavarok, a szeizmikus felmérések és tengeri építkezések keltette zajok nem csak azért károsak, mert a cetfélék kénytelenek megemelni a hangjukat. Kutatások szerint a bálnák és delfinek többször jönnek fel a felszínre, ugranak ki a vízből, csapkodják a felszínt a farkukkal, amikor hajók vannak a közelben – ami szintén extra energiát igényel. A katonai szonárok rontják a cetek hallását és megváltoztatják merülési szokásaikat – ami gyakran azzal jár, hogy megbetegszenek, vagy partra vetődnek. 

A kutatók most olyan ajánlásokat tesznek, amelyek mérsékelhetik az emberi tevékenység által okozott károkat – a kikötőkben álló motorok fordulatszámának csökkentésével, a bálnanéző hajók számára előírt minimum távolságok betartásával talán valamelyest csökkenthetők ezek a káros hatások.