Gondolhatnánk, hogy ha az uráli nyelveket beszélő népek olyan tájékon éltek, ahol gyakran esett a hó, akkor mai napig közös eredetű szót használnak a jelölésére. Nos, ez nem egészen így van. A magyar hó szó eredete ugyan az uráli korra megy vissza, de meglepően kevés nyelvben találjuk meg a (hangtanilag egyébként tökéletesen illeszkedő) megfelelőit: az udmurt kim jelentése ’dér’ vagy ’vékony, friss hó’, a nyenyec hav jelentése ’puha havon képződő, vékony, kemény hóréteg’, a kamasz kamo jelentése pedig egyszerűen ’hókéreg’. Feltételezhetjük tehát, hogy a szó eredeti jelentése ’vékony hóréteg’ lehetett, alakját pedig *kume-ként rekonstruálhatjuk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

De akkor mi lehetett az eredeti uráli szó a hóra? Nos, ezt nem tudjuk, de a legtöbb finnugor nyelvben egy *lume alakból származtatható szót használnak ebben a jelentésbe: finn, észt stb. lumi, mordvin lov, mari l^öm, udmurt limi, komi lim stb. A finnugor korban tehát szinte biztosan így nevezték a havat. Ez a szó a mai magyarból már kiveszett, de a régi magyar nyelvben még megvolt (egyes nyelvjárásokban ma is megvan lom alakban és ’zúzmara, dér’, ’latyak’, ’harmat’, ’zajló jég’, ’víz’, sőt ’vizelet’ jelentésben. Az első jelentés közvetlenül származhat a ’hó’-ból, a többi valószínűleg az ’olvadó hó’ jelentésen keresztül alakult ki.