Érdekfeszítő cikket közölt a 444.hu – bár a legtöbbek számára bizonyára azért érdekes, mert kiderül belőle, hogy döbbenetesen alacsony összegből milyen ételkölteményeket lehetne összehozni, és el lehet gondolkodni, hogy akkor az iskolai vagy munkahelyi menzán mi is kerül annyiba azon a rántáson, mely nyomokban zöldborsót is tartalmaz. A mi figyelmünket azonban a cikkben szereplő ételnevek írásmódja ragadta meg.

rozmaring olajban érlelt sertés szűzérmék gesztenyés zöldséges pudinggal, sajtos sültpaprikás köles tortával, és citrusos sütőtök mártással

vaníliás kéksajt krémmel töltött harcsafilé, merlot eszenciával glassírozva, ropogós tészta köntös alatt, tonkababos céklakrémben párolt körte tükörre tálalva. Krémes hajdinapolentával, sofrittó zöldségekkel

Afrikai harcsafilé langyos sárgacékla salátával, joghurtos szósszal + Parajjal töltött csirkecomb filé köles talléron vajas cukkínivel+ Hideg gyümölcsös tejberizzsel töltött kakaós palacsinta

Zöldséges lencseleves csirkegaluskával + Kápiával és kelkáposztával párolt afrikai harcsafilé, cukkinis szilvaraguval, kölespudinggal, paszternákpürével és tejszínes petrezselyemmártással + Céklás csokoládé torta

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mivel a cikkben nincsenek olyan szintű helyesírási hibák, mint ebben a néhány sorban, biztosak lehetünk benne, hogy a fenti hibákat nem Bede Márton, a cikk szerzője követte el, hanem így szerepeltek a leírásban (étlapon?). (Az első két esetben erre idézőjel is utal.) Akinek kedve van, megpróbálkozhat a hibák kijavításával – a cikk végén közöljük a mi megoldásunkat.

Mindenekelőtt leszögeznénk, hogy ezeket a hibákat azért érdemes szóvá tenni, mert komolyan megnehezítik az ételleírások értelmezését. Például ha azt olvassuk, hogy „rozmaring olajban érlelt...” akkor azt várjuk, hogy a rozmaringot olajban érlelt valamivel fogjál tálalni, és csak amikor a „sertés szűzérmék” szavakhoz érünk, akkor vesszük észre, hogy a szerkezet nem áll össze – ekkor vissza kell mennünk, újraértelmeznünk az egészet, és rá kell jönnünk, hogy rozmaringolajról van szó.Bizonyos helyzetekben nem is tudunk biztosra menni, hiszen látatlanban nem tudjuk eldönteni, hogy a szűzérmék mellé tényleg citrusos sütőtököt adnak mártással, vagy pedig citrusos sütőtökmártást.

Egyértelműbb a helyzet a „vaníliás kéksajt” vagy a „langyos sárgacékla” esetében – az előbbi esetben csak a „töltött harcsafilé” elolvasása után esik le a tantusz, hogy nyilván vanílás kéksajtkrémről van szó, de akkor biztosan. Az utóbbi esetben pedig abból jövünk rá, hogy nem a Nem tudjuk, mi az a sárgacékla, így azt sem tudjuk, helyes-e egybeírni. Mindenesetre akár egybe, akár külön írjuk, a belőle készült saláta sárgacékla-saláta.sárgacéklához van saláta, hanem a saláta készül sárgacéklából, hogy az „afrikai harcsafilé” után nincs vessző (persze elvben az is elképzelhető, hogy ez a hiba).

Sárga cékla vagy sárgacékla?
(Forrás: Wikimedia Commons / Michel Chauvet / CC BY-SA 3.0)

A vesszőhasználatban egyébként viszonylag kevés hibát találunk, de néhány esetben felesleges a vessző: „harcsafilé, merlot eszenciával glassírozva”, „harcsafilé, cukkinis szilvaraguval”. Ezek kevésbé zavaróak, mint a különírás a fenti példákban, de például az előbbi érthető lenne úgy is, hogy a merlot glassírozták eszenciával. Ez a kérdés azért is dönthető el nehezen, mert fogalmunk sincs, mi az a glassírozás: a Google-ben a glassíroz szóra rákeresve egyetlen találatot kapunk, ott is glasszíroz szerepel. A glasszírozva alakra keresve már szerencsésebbek vagyunk: a megoldást is megtaláljuk – azt persze nem tudjuk, hogy elgépelésről vagy alakváltozatról van-e szó. De mivel valószínűtlen, hogy a bort vonnák be mázzal, maradhatunk abban, hogy jobb lenne vessző nélkül: most joggal kérdezheti meg a vendég, hogy milyen az a glassírozott merlot. Persze a félreértést jelentősen csökkentené, ha a merlot eszencia nem lenne különírva.

Ezen a ponton azonban el kell ismernünk, nehéz helyzetben van a fogalmazó. Az alapeset itt az egybeírás lenne, ám a merlot végén a t néma (ejtése [merló]). A toldalékokat A magyar helyesírás szabályainak (AkH.) 217 a) pontja alapján az ilyen szavakhoz kötőjellel kapcsoljuk: merlot-hoz, merlot-val, merlot-s stb. Valószínűleg ennek hatására a bevett szokás szerint (illetve a világos tagolás érdekében) akkor is kötőjelet szokás alkalmazni, amikor ilyen előtaghoz kapcsolunk utótagot. Ugyanakkor a szabályzat erre vonatkozó kitételt nem tartalmaz, tehát igazán az egybeírás lenne helyes. Az egyedül az a megoldás nem fogadható el, amit itt találunk: a különírás. A „harcsafilé, merlot(-)eszenciával glassírozva” viszont már nem érthető félre, inkább csak úgy tűnik, hogy az elkészítés módja csak mellékesen, utólag van odavetve – ez felesleges, de nem megtévesztő. (A „ropogós tésztaköntös alatt” vesszővel való elválasztása indokolt, hiszen ez teszi egyértelművé, hogy nem a glass(z?)írozás történt a tésztaköntös  – egybeírva! – alatt, hanem csak később került a filé a köntös alá – persze a „Vaníliás kéksajtkrémmel töltött, merloteszenciával glassírozott harcsafilé ropogós tésztaköntös alatt” szerencsésebb megfogalmazás lett volna.)

Ha már a glassírozás szóba került, érdemes kitérni még egy rejtélyes kifejezésre, a sofrittóra. A szövegben „sofrittó zöldségekkel” szerepel, amiből arra következtethetünk, hogy a sofrittó vagy a zöldséget jellemzi (vö. friss, hazai, primőr stb. zöldségekkel), tehát melléknév, vagy arról van szó, hogy ezt a sofrittót, bármi is legyen az, zöldséggel tálalják. Némi utánjárással azonban megtudhatjuk, hogy az olasz soffritto olívaolajon pirított zöldség. Ebből két dolog következik. Az egyik, hogy vagy olaszosan írjuk, és akkor sofritto, vagy magyarosan, és akkor szofrittó. Mivel a szó még nem bevett, magyaros írása aligha indokolt, így a szó végi o csak akkor lehet hosszú, ha toldalékot kapcsolunk hozzá (AkH. 216. a)). A másik, hogy feltehetőleg sofrittóhoz való zöldségekről van szó, tehát sofrittozöldségekkel lenne a helyes megoldás. Igaz, nem világos, hogy a sofrittozöldségeket milyen formában kapjuk – ha sofrittóként, akkor inkább zöldségsofritto lenne indokolt, igaz, a sofrittó eleve zöldségből készül, tehát felesleges az előtag.

Ha már az értelmezési problémáknál tartunk, megemlítjük, hogy a „hideg gyümölcsös tejberizzsel töltött kakaós palacsinta” is elég rejtélyes. Az még hagyján, hogy nem tudjuk, hogy mi a hideg, a tejberizs vagy az egész palacsinta. De nem is ez az igazi kérdés, hanem az, hogy mi van a palacsintában. Hagyományosan a töltelékkel szoktuk megnevezni a palacsinta fajtáját: a lekváros palacsintában lekvár van, a túrósban túró, a kakaósban kakaó. Ha a palacsintában tejberizs van, azt tejberizses palacsintának nevezzük. A tejberizzsel töltött kakaós palacsinta fából vaskarikának tűnik. Persze el tudjuk képzelni, hogy a tejberizses palacsinta kakaóval van megszórva, esetleg kakaóöntettel leöntve, vagy a tésztájában van kakaó – de a szövegből ez nem világos.

Mi van a palacsintában?
(Forrás: Wikimedia Commons / Tmh / GNU-FDL 1.2)

Ez persze nem helyesírási, hanem fogalmazási kérdés, akárcsak a krémes hajdinapolentával, melynek esetében nem tudjuk eldönteni, hogy a hajdinapolenta krémes (állagú), vagy krémeshez (süteményhez) kapunk hajdinapolentát. Az előbbi valószínűbbnek tűnik, de az, hogy új mondat kezdődik, inkább azt sugallja, hogy az utóbbiról van szó.

Szorosabban összefügg a helyesírással a „párolt körte tükörre tálalva” kérdése. Azt nem tartanánk különösebb gasztronómiai élménynek, ha egy ételt tükrön szolgálnának fel. A tükörre tálalva kifejezésre rákeresve azt látjuk, hogy ez bevett kifejezés, de felmerül a gyanú, hogy itt a tányéron elterített szószról van szó, melyre az ételt helyezik. Számos találat van például az epertükrön tálalva kifejezésre. Természetesen ebben az esetben a „pároltkörte-tükörre tálalva” lenne a kifejezés. A zavart csak fokozza, hogy a cikk egyik illusztrációján jól felismerhető egy körte, ez azonban nem tükrön van tálalva, és jól megőrizte formáját is. (Ennek köszönhetően ismerhető fel.) Igaz, valamilyen szószban áll, de nem világos, miféle „tükör” ez. Talán ez állna krémes hajdinapolentából és sofrittozöldségekből? Túl sok a talány.

Körte tükörre tálalva
(Forrás: Wikimedia Commons / Roland Steinwarz / CC BY-SA 4.0)

Szintén a különírás vagy egybeírás problémájához kapcsolódik a „gesztenyés zöldséges pudinggal” tévesztése: itt világos, hogy arról van szó, hogy a puding gesztenyéből és zöldségből készül. Az ilyen szerkezeteket szakszóval mellérendelő szóösszetételeknek hívjuk, és kötőjellel írjuk (AkH. 100 b), 101. a)).

Az egyetlen eset, amikor valami egybe van írva ahelyett, hogy külön lenne, a sültpaprikás – ezt a helyesírási szabályzat szerint külön kellene írni. Óvatosan megkockáztatnánk, hogy a szövegalkotó talán már a sült paprikát is egybeírná, mert úgy érzi, nem egyszerűen arról van szó, hogy a paprikát megsütik, hanem egy ételfajtáról. Ilyenkor előfordulhat, hogy a jelzett szóra már nem kerül hangsúly, a jelzős szerkezet összetett szóvá válik, akárcsak a sült hús, sült csirke stb. esetében. Nyelvhasználóként mélységesen egyetértünk a fogalmazóval, ám sajnos a helyesírási szabályzat ezt az írásmódot nem teszi lehetővé.

„Sültpaprika” paradicsommártással
(Forrás: Wikimedia Commons / Biso / GNU-FDL 1.2)

Láthattuk tehát, hogy a különböző helyesírási hibák különböző mértékben zavarják a megértést. Az olyan apróságok, mint a „cukkíni” hosszú í-je, bizonyára nekünk sem tűntek volna fel, ha nem húzza alá a helyesírás-ellenőrző. Ezzel kapcsolatban inkább azt nem értjük, hogy ha már egyszer magyarosan írjuk, akkor miért nem követjük mindenben a kiejtést (vagy legalábbis miért nem követheti az, aki így ejti). Az értelemzavaró különírásokkal kapcsolatban inkább azt nem értjük, hogy miért követi el őket bárki is. Bizonyos tendenciák azonban megfigyelhetőek: a többtagú összetételekben gyakoribb a különírás (vö. harcsafilé vs. csirkecomb filé, igaz, ugyanitt köles tallér is van).

Az alábbiakban megadjuk a szerintünk helyes megoldást – bár nem vennénk rá mérget, hogy nem maradt hiba észrevétlen. Természetesen bizonyos esetekben több helyes megoldás is lehetséges.

Rozmaringolajban érlelt sertésszűzérmék gesztenyés-zöldséges pudinggal, sajtos sült paprikás kölestortával, és citrusos sütőtökmártással

Vaníliás kéksajtkrémmel töltött harcsafilé merloteszenciával glassírozva, ropogós tésztaköntös alatt, tonkababos céklakrémben párolt körte tükörre tálalva. Krémes hajdinapolentával, sofrittozöldségekkel

Afrikai harcsafilé langyos sárgacékla-salátával, joghurtos szósszal + Parajjal töltött csirkecombfilé kölestalléron vajas cukkinivel+ Hideg gyümölcsös tejberizzsel töltött kakaós palacsinta

Zöldséges lencseleves csirkegaluskával + Kápiával és kelkáposztával párolt afrikai harcsafilé cukkinis szilvaraguval, kölespudinggal, paszternákpürével és tejszínes petrezselyemmártással + Céklás csokoládétorta