-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Tudjuk, hogy a magyar helyesírás feleslegesen túlbonyolított, a nyelvhasználóknak rengeteg szabályt, nyelvtörténeti ismertet és önkényesen meghatározott alakot kell fejben tartaniuk, ha jó helyesírással szeretnének írni. Az azonban végképp túlzás, hogy a helyesírás szabályozói sosem volt szavakat eszelnek ki azért, hogy megnehezítsék a dolgunkat.
Nemrégiben Hilda nevű olvasónk felháborodott olvasói levélre voltunk kénytelenek reagálni. A levél erkölcsi intelemmel zárult:
Legalább arra vehették volna a fáradtságot, hogy ellenőrizzék a helyesírását!
Persze nem kellett sokáig várni, alig egy órával a cikk megjelenése után kommentelőnktől Hilda máris megkapta a magáét:
De ha már Hilda ilyenekbe beleköt, akkor azt is tudhatná, hogy nem ugyanaz a "fáradtság" és a "fáradság": a "veszi fáradságot" kifejezésben az utóbbit írjuk (fáradság = 'fáradozás', a 'fáradtság'-ot pedig gondolom nem kell magyarázni).
A kommentelőnek persze igaza van abban, hogy a helyesírási szabályzat szótári része ezeket az alakokat írja elő. Kérdés viszont, hogy igaza van-e a helyesírási szabályzatnak: valóban két különböző szóról van szó?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A válaszhoz a -ság (-ség) toldalék viselkedését kell megvizsgálnunk. Tudjuk, hogy ez a képző számtalan esetben járul melléknevekhez, és ilyenkor a vele képzett főnév a melléknév által jelzett tulajdonságot jelöli: szépség ’szépnek lenni’, álmosság ’álmosnak lenni’, öregség ’öregnek lenni’. Természetesen e szavak más jelentést is felvehetnek, pl a szépség lehet ’valaki vagy valami, ami nagyon szép’; ám a tulajdonságot kifejező funkciója az, amelyben a képző rendkívül produktív, azaz amilyen jelentésben bármikor új szót alkothatunk vele. Hakitalálunk egy melléknevet, pl. kulup, akkor ebből akkor is tudunk ilyen jelentésű főnevet képezni, ha a jelentését nem ismerjük. Sőt, ha azt haljuk, hogy „idegesít a kulupsága”, akkor azt hajlamosak vagyunk úgy értelmezni, hogy ’idegesít, hogy az illető kulup’ – még akkor is, ha sosem hallottuk korábban ezt a szót. (Ráadásul hasonló jelentésben főneveknél is használható: a gombság lehet ’gomblét, gombnak lenni’, de a ’valamik halmaza, összessége’, jelentésben – melyet pl. a dombság, hegység, magyarság szavakban találunk – már nem produktív: a gombság nem lehet ’gombsor’, ’gombkészlet’ vagy ’gombgyűjtemény’.)
A befejezett melléknévi igenevek, mint például a fárad ige ilyen alakja, a fáradt, sok szempontból a melléknevekhez hasonlóan viselkednek: lehetnek jelzők (a szép / álmos / öreg / fáradt / kimerült / letört kutya), állítmányok (a kutya szép / álmos / öreg / fáradt / kimerült / letört), lehet őket fokozni (szebb, álmosabb, öregebb, fáradtabb, kimerültebb, letörtebb; legszebb, legálmosabb, legöregebb, legfáradtabb, legkimerültebb, legletörtebb) – nem meglepő tehát, hogy a -ság (-ség) képzővel is el lehet látni őket, ráadásul ugyanabban a jelentésben: fáradtság ’fáradtnak lenni’, kimerültség ’kimerültnek lenni’, letörtség ’letörtnek lenni’. Igaz, ebben az esetben már nem annyira produktív a képző, hiába várunk, szeretünk, hízunk ki valamit, a vártság, szeretettség, kihízottság szavakat már igen nehéz lenne úgy mondatba illeszteni, hogy azok természetesnek hangozzanak.
A -ság (-ség) képző azonban soha nem járul igetövekhez: nincs *kimerülség, *letörség, *várság, *szeretség, *kihízság – nem fogunk egyetlen egy olyan igetövet találni, melyhez ez a képző kapcsolódik. Az egyetlen látszólagos kivétel a fáradság. Hogy alakult ki ez a szó. A válasz egyszerű: sehogy. A valóságban nincs fárad- + -ság szó, ez a helyesírás szabályzóinak agyszüleménye.
Nyilvánvaló, hogy a ’fáradozás’ jelentésben a fáradtság szót használjuk: a nem nagy fáradtság úgy értendő, hogy ’nem okoz nagy fáradtságot’, a köszönöm a fáradtságot úgy, hogy ’köszönöm, hogy elfáradtál miattam/értem’. Az ilyesféle jelentésbővülések természetesek a nyelvekben.
(Forrás: Wikimedia Commons / Shanghai killer whale / CC BY-SA 3.0)