-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: 22 A Google szerint további hasonló kifejezések (nem csak iskolában, bá...2024. 07. 23, 16:23 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Régi topik azért válaszolok hátha valaki visszaír... Talán: Szekálás, abuzálás, oltogatás,...2024. 07. 23, 13:34 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: kiegészítés: A nyelvi bizonytalansági tényezők (amik annál gyakoribbak...2024. 07. 01, 08:12 Fantomok a magyar szavakban
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 117 Valóban.. A "Fedje meg!" parancs hosszú gy-vel--->hatása: "megfedd valak...2024. 06. 29, 12:28 Fantomok a magyar szavakban
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Nyilván a sok ostobaság mennyiségével akarsz dominálni. Annyit azért v...2024. 06. 29, 08:35 Fantomok a magyar szavakban
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
![](/media/news-depesmod.png)
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Tudjuk, hogy a magyar helyesírás feleslegesen túlbonyolított, a nyelvhasználóknak rengeteg szabályt, nyelvtörténeti ismertet és önkényesen meghatározott alakot kell fejben tartaniuk, ha jó helyesírással szeretnének írni. Az azonban végképp túlzás, hogy a helyesírás szabályozói sosem volt szavakat eszelnek ki azért, hogy megnehezítsék a dolgunkat.
Nemrégiben Hilda nevű olvasónk felháborodott olvasói levélre voltunk kénytelenek reagálni. A levél erkölcsi intelemmel zárult:
Legalább arra vehették volna a fáradtságot, hogy ellenőrizzék a helyesírását!
Persze nem kellett sokáig várni, alig egy órával a cikk megjelenése után kommentelőnktől Hilda máris megkapta a magáét:
De ha már Hilda ilyenekbe beleköt, akkor azt is tudhatná, hogy nem ugyanaz a "fáradtság" és a "fáradság": a "veszi fáradságot" kifejezésben az utóbbit írjuk (fáradság = 'fáradozás', a 'fáradtság'-ot pedig gondolom nem kell magyarázni).
A kommentelőnek persze igaza van abban, hogy a helyesírási szabályzat szótári része ezeket az alakokat írja elő. Kérdés viszont, hogy igaza van-e a helyesírási szabályzatnak: valóban két különböző szóról van szó?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A válaszhoz a -ság (-ség) toldalék viselkedését kell megvizsgálnunk. Tudjuk, hogy ez a képző számtalan esetben járul melléknevekhez, és ilyenkor a vele képzett főnév a melléknév által jelzett tulajdonságot jelöli: szépség ’szépnek lenni’, álmosság ’álmosnak lenni’, öregség ’öregnek lenni’. Természetesen e szavak más jelentést is felvehetnek, pl a szépség lehet ’valaki vagy valami, ami nagyon szép’; ám a tulajdonságot kifejező funkciója az, amelyben a képző rendkívül produktív, azaz amilyen jelentésben bármikor új szót alkothatunk vele. Hakitalálunk egy melléknevet, pl. kulup, akkor ebből akkor is tudunk ilyen jelentésű főnevet képezni, ha a jelentését nem ismerjük. Sőt, ha azt haljuk, hogy „idegesít a kulupsága”, akkor azt hajlamosak vagyunk úgy értelmezni, hogy ’idegesít, hogy az illető kulup’ – még akkor is, ha sosem hallottuk korábban ezt a szót. (Ráadásul hasonló jelentésben főneveknél is használható: a gombság lehet ’gomblét, gombnak lenni’, de a ’valamik halmaza, összessége’, jelentésben – melyet pl. a dombság, hegység, magyarság szavakban találunk – már nem produktív: a gombság nem lehet ’gombsor’, ’gombkészlet’ vagy ’gombgyűjtemény’.)
A befejezett melléknévi igenevek, mint például a fárad ige ilyen alakja, a fáradt, sok szempontból a melléknevekhez hasonlóan viselkednek: lehetnek jelzők (a szép / álmos / öreg / fáradt / kimerült / letört kutya), állítmányok (a kutya szép / álmos / öreg / fáradt / kimerült / letört), lehet őket fokozni (szebb, álmosabb, öregebb, fáradtabb, kimerültebb, letörtebb; legszebb, legálmosabb, legöregebb, legfáradtabb, legkimerültebb, legletörtebb) – nem meglepő tehát, hogy a -ság (-ség) képzővel is el lehet látni őket, ráadásul ugyanabban a jelentésben: fáradtság ’fáradtnak lenni’, kimerültség ’kimerültnek lenni’, letörtség ’letörtnek lenni’. Igaz, ebben az esetben már nem annyira produktív a képző, hiába várunk, szeretünk, hízunk ki valamit, a vártság, szeretettség, kihízottság szavakat már igen nehéz lenne úgy mondatba illeszteni, hogy azok természetesnek hangozzanak.
A -ság (-ség) képző azonban soha nem járul igetövekhez: nincs *kimerülség, *letörség, *várság, *szeretség, *kihízság – nem fogunk egyetlen egy olyan igetövet találni, melyhez ez a képző kapcsolódik. Az egyetlen látszólagos kivétel a fáradság. Hogy alakult ki ez a szó. A válasz egyszerű: sehogy. A valóságban nincs fárad- + -ság szó, ez a helyesírás szabályzóinak agyszüleménye.
Nyilvánvaló, hogy a ’fáradozás’ jelentésben a fáradtság szót használjuk: a nem nagy fáradtság úgy értendő, hogy ’nem okoz nagy fáradtságot’, a köszönöm a fáradtságot úgy, hogy ’köszönöm, hogy elfáradtál miattam/értem’. Az ilyesféle jelentésbővülések természetesek a nyelvekben.
![Köszönjük a fáradtságot! (A kép nem a cikk szerzőjét ábrázolja)](/media/koszonjuk-a-faradtsagot-a-kep-nem-a-cikk-szerzojet-abrazolja.jpg)
(Forrás: Wikimedia Commons / Shanghai killer whale / CC BY-SA 3.0)