nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • Sultanus Constantinus: @Roland2: Szerintem a magyarázat sokkal egyszerűbb: egy szép lányt/nőt sokkal többen megné...
    2019. 09. 15, 11:30  Anti-PC shaming
  • Roland2: "A másik problémám az volt, hogy miért éppen lány van a borítón.(.....) Mivel a tankönyvbo...
    2019. 09. 15, 10:29  Anti-PC shaming
  • Roland2: "A másik problémám az volt, hogy miért éppen lány van a borítón.(.....) Mivel a tankönyvbo...
    2019. 09. 15, 10:29  Anti-PC shaming
  • szigetva: @Sultanus Constantinus: Pedig hát: www.abbreviations.com/serp.php?st=PC&p=99999
    2019. 09. 14, 15:25  Anti-PC shaming
  • aspen: "gondolnunk kell azokra is, és vannak ilyenek, akik viszonylag szolgaian követik a tanköny...
    2019. 09. 14, 12:18  Anti-PC shaming
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Laza apák, lazább apaság

A szavak határa a hangtani változásokra is hatással van. Jobbnál jobb példákat sorolunk, apróbb jelekre figyelünk. Kiderül, egy laza apa miért nem nyúlik, míg a lazább apák igen. Láttunk mi már karón varjút, de a lazaság és az apaság végül rajtunk is kifognak.

Szigetvári Péter | 2012. április 25.
|  

Az emberi beszéd folyamát daraboljuk, hogy megértsük, hogyan jön létre a jelentés. Egy mondat jelentése ugyanis legtöbbször az őt alkotó szavak jelentéséből áll össze. (Azonban ez nem mindig van így, pl. a láttam én már karón varjút mondat nem azt jelenti, hogy ’láttam én már karón varjút’, hanem olyasmit, hogy ’sok mindent tapasztaltam én már’.)

Karón varjú
Karón varjú
(Forrás: Wikimedia Commons / Muhammad Mahdi Karim / GNU-FDL 1.2)

Szavak

A beszéd darabolásának egy közismert szintje a szavaké. Tudjuk, hogy nem minden esetben egyértelmű egy-egy nyelvi elemről, hogy szó-e. A szavak jellemzője a viszonylagos önállóság a mondaton belül. A megdob két szóból áll, mivel a két elem sorrendje felcserélhető (dob meg), illetve közéjük ékelődhetnek egyéb elemek (meg se dob). Ezzel szemben a legjobb egyetlen szó, mivel egyik fentebbi műveletet sem végezhetjük el rajta.

Annak ellenére, hogy nem bonthatjuk fel két önálló szóra, érezzük, hogy a legjobb is két elemből áll. Ennek az az oka, hogy a leg-et is megtaláljuk sok más szóban, azonos jelentéssel ’valamiben kitűnő’ (legszebb, legelső stb.), és a jobb-ot is, sőt ez utóbbi önállóan is előfordul, tehát szó értékű elem. Az olyan elemeket, amelyek már nem bonthatók kisebb jelentéssel bíró elemekre morfnak hívjuk.

Morfok

Kétféle morfot különböztethetünk meg, az önállóan, szóként előfordulni képes szabad morfokat és az önállóan elő nem forduló kötött morfokat. A leg- ezek szerint kötött morf, a jobb viszont szabad morfnak tűnik. Szabadnak szabad, azonban nem egyetlen morf. A : jobb, apró : apróbb, fő : főbb stb. hangalaki ([bb]-re végződnek) és jelentésbeli (középfokú melléknevek) viszonyai alapján megállapíthatjuk, hogy a jobb tovább bontható a jo- és a -bb morfokra. Ezek mindketten kötött morfok, hiszen önmagukban nem fordulhatnak elő.

Apró, apróbb
Apró, apróbb
(Forrás: iStockphoto)

Korábban említettük, hogy a szavak – azaz a szabad morfok – határát sok esetben a hangtan is érzékeli. A legjobb szóban például a [gj] mássalhangzó-kapcsolat árulkodó. Ez nem lehet egyetlen morf, mivel azon belül nem fordul ilyen hangkapcsolat elő. A -jobb elemről ugyan már beláttuk, hogy két morfból áll, a hangtan mégsem vesz erről tudomást. A jo- ugyanis nem lehet szabad morf a magyarban, mert [o]-ra nem végződik ilyen. Vagyis a jelentés szerinti elemzésünk eltér a hangtan szerintitől.

Levezetés

A nyelv leírása arra törekszik, hogy összetettebb elemeket egyszerűbbekből vezessen le. A nyelv leírásának úgynevezett generatív hagyománya a végsőkig elmegy azért, hogy egy morf minden megjelenő hangalakját egyetlen hangalakból próbáljon meg levezetni. Ez sok esetben könnyen megy: az apróbb szó például az apró és a -bb morfokból levezethető, hiszen az apróbb jelentése is az ’apró’ és a ’-bb’ jelentéséből áll össze és a hangalakja is az [apró]-ból és a [bb]-ből.

Aprószentek
Aprószentek
(Forrás: Wikimedia Commons)
Történetileg a több nyilván egy másik, hasonló jelentésű, de mára elveszett melléknév középfoka, amelynek a ragozási sora összeolvadt a sok ragozási sorával. Ilyen történt a jön : gyere, van : lenni, valamint az angol go : went ’megy : ment’, good : better ’jó : jobb’ a francia je vais : nous allons : j’irai ’megyek : megyünk : menni fogok’, bien : mieux ’jó : jobb’, a latin fero : tuli ’viszek : elvittem’, bonus : melior : optimus ’jó : jobb : legjobb’, orosz хороший : лучший [horosij : lucssij] ’jó : jobb’ esetében is. Ezt szuppléciónak hívják, a példákból is látható, hogy gyakran használt szavaknál fordul elő. Ritkán használt szavaknál ugyanis hamar elfelejtenék a beszélők az ilyen ragozásokat.

A több esetében viszont csak a szó vége azonosítható: minden [-bb] végű magyar szó középfokú melléknév (vagy határozószó). A szó elejének hangalakja viszont nem hasonlít semmilyen, a szóval jelentésében kapcsolatba hozható más szóhoz. Tudjuk persze, hogy a több a sok középfoka, de míg az ilyen viszony szinte minden más melléknévnél a hangalakból is következik, itt csak a két szó használatából derül ez ki.

Jelentése szerint a több tehát ’sok’ + ’bb’. Hangtanilag azonban a [több] alakot még egy generatív elemző sem vezeti le a [sok]-ból. Túlságosan „drága” volna egy olyan szabály, amely a [sok] alakból [tö]-t hozna létre, hiszen a magyarban [s]→[t] (vagy szó eleji [t]→[s]) változásra, valamint első szótagbeli [o]→[ö] vagy [ö]→[o] változásra nem találunk más példát, így egy ilyen szabályt semmi másra nem tudnánk használni. Figyelem: arra nem hivatkozunk, hogy a két alaknak nyelvtörténetileg nincs köze egymáshoz!

Drága szabályok
Drága szabályok
(Forrás: Wikimedia Commons / Steve Bennett / GNU-FDL 1.2)

Kérdés azonban, hogyan járjunk el a jobb-bal. A [jó] és a [jo] közötti hasonlóság csábító: csak egy [ó]-rövidítő szabályra van szükségünk. Azonban ismét egy drága, mert egyszer használatos szabályt kellene feltételeznünk: közvetlenül a toldalék előtt sehol máshol nem találunk [ó]-rövidítő szabályt a magyarban.

Mit csinál a hangtan?

Tehát se a több-et a sok-ból, se a jobb-at nem akarjuk hangtanilag levezetni a alakból. Az apróbb-ban viszont nem történik semmilyen hangtani változás, egyszerűen összefűzzük a két kiinduló hangalakot, az [apró]-t és a [bb]-t. Felmerül tehát a kérdés, hogy akkor vannak-e egyáltalán hangtani változások.

Igazi hangtani változás történhet például a lazább szóban. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy minden [a]-ra végződő melléknév középfokában [á]-t találunk a [bb] előtt. Jogos tehát azt feltételeznünk, hogy itt egy hangtani szabály működik.

Vegyük észre, hogy a zárójelek mindig egy-egy szó, vagyis szabad morf, vagy annál nagyobb elem elejét és végét jelzik.

Ez a szabály a szabad morf végi [a]-t nyújtja [á]-vá, de csak abban az esetben, ha kötött morf követi. Ha a szabad morfok elejét „{”, a végét pedig „}” jelekkel jelöljük, akkor a nyújtás környezetét így írhatjuk le: — } x } (az x a toldalék, a vonal a változás helyszíne). Fontos, hogy a szabály a — } { x } környezetben nem érvényesül, ebben e helyzetben az [a]-k maradnak: { laza } { apa }, viszont nyúlnak a fentebbi leírásnak megfelelő helyzetben: { { lazább } { { apák }.

Vannak teljesen automatikus szabályok. Ilyen például az orrhangok hasonulása a következő zárhanghoz, vagy a zöngésség szerinti hasonulás. Ezek a határoktól függelenül, minden előálló környezetben hatnak: pl. gomba, vagonba [-mb-], Egon barátom [-mb-]. Az [a]-betoldó szabály nem ilyen: rosszat, de Diana Rosst.

Nem működik a szabályunk akkor sem, ha az [a] nem egy szabad morf végén áll: pl. rosszabb. Több elképzelésünk is lehet a rosszabb-beli [a]-ról. Vélhetjük a toldalékhoz tartozónak, ebben az esetben meg is magyaráztuk, miért nem nyúlik [á]-vá. Gondolhatjuk azt is, hogy egy szabály toldja be, vagyis sem a rossz-hoz, sem a toldalékhoz nem tartozik (azaz „kötőhang”). Csakhogy nem tudjuk megjósolni, hogy a szabály mikor toldjon be [a]-t (pl. rosszabb) és mikor [o]-t (pl. nagyobb). Ugyanez a baj azzal, ha a toldalékhoz tartozik: nem tudjuk megjósolni, mikor -abb és mikor -obb a toldalék. Ezért legokosabb, ha a rossz részének tartjuk, hiszen minden csak mássalhangzóból álló toldalék előtt megjelenik (rosszak, rosszat, rosszam, rosszad). Ha így van, akkor viszont a szó szerkezete nem lehet { { rosszabb }, mivel a rossza ’rossz’ jelentéssel önállóan nem fordul elő, azaz nem szabad morf, vagyis szó. Tehát hangtani szempontból a több-höz és a jobb-hoz hasonlóan a rosszabb is oszthatatlan elem: { rosszabb }.

Középen látjuk Diana Rosst
Középen látjuk Diana Rosst
(Forrás: Wikimedia Commons / Shealah Craighead)

A magánhangzó-illeszkedés

A morfok közötti határokat jelezheti a magánhangzó-illeszkedés is. Nincsen illeszkedés a megdob, legjobb, sokféle szavakban, van viszont a dobtok, jobbnál, sokban szavakban. Ez következik eddigi zárójelezéseinkből:

Nincs illeszkedés:

{ meg } { dob }
{ leg { jobb } }
{ { sok } { féle } }

Van illeszkedés:

{ { dob } tok }
{ { jobb } nál }
{ { sok } ban }

Láthatjuk, hogy az illeszkedés a x } y } környezetben következik be az x és az y rész között, vagyis ugyanabban az esetben, amikor az [a] nyúlása.

Illeszkedés
Illeszkedés
(Forrás: iStockphoto)

És valóban, az illeszkedés és a nyúlás többnyire együtt jár: tésztátok : tevétek, órában : szemlében, de tésztaféle : teveféle, órakor : szemlekor.

Csakhogy…

A boldogságunk nem lehet teljes, mert nem minden esetben áll össze a kép. A -ság például különösen viselkedik. A magánhangzója illeszkedik: kórság, térség; ráadásul bizonyos esetekben a rosszabb mintájára hangtanilag egységesnek tűnik a ság-os szó: sokaság, uraság; ugyanakkor nem nyújtja a szó végi [a]-t: lazaság, apaság. Még ha mondhatnánk is, hogy többféle -ság van: { sokaság }, { { kór } ság }, a lazaság-nak akkor is egyszerre két szerkezetet kell feltennünk: { { laza } ság } az illeszkedés miatt, de { { laza } { ság } } a nyúlás hiánya miatt.

A paradox helyzetünkre egy lehetséges megoldást a legközelebb villantunk fel.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
8 Krizsa 2012. december 31. 10:27

Jobb és több. Azt, hogy jo vagy jó, az érvényes helyesírás, vagyis csak ti döntöttétek el, nyelvészek – nem a nyelv. Mert kategorikusan mondva: jo! egyébként meg jó. Pl. a "betű" is nemrég még "betü" volt (és ez volt a helyes, lásd alant) – csak az elmúlt 20 évben elhatározódott, hogy hosszú ű legyék. Az meg természetes, hogy gyöknyelvészet hiányában nem értietek, mi lehet a több -bb nélkül.

Szóval igaz, amit írtok: "nem akarjuk hangtanilag levezetni". Nem is kell:-).

JOBB Mindenféle csavarintásnak van határa, nyelvészek: a jobb töve a jó.

TÖBB. A TX gyök (az X bármilyen magánhangzó) gyökszavai a magyarban: te, ti, tó, tő, tű. Rejtett gyökszavai is vannak: tá-t / tá-j, té-t / té-r, tu-d / tú-l).

Együtt megvan a TX összes magánhangzóval képzett változata.

A TX ősi / gentikusan beírt / közös – nevezd, ahogyan jólesik – értelme: TÁ.

Így még nem érted? Akkor tedd utána a három kozmopolita igeképzőt: táj-tál-tár ('a' is legyen?: tajték, talp, tarol) – tej, tele, terep – toj, toló, tor – tuja (tűs), tulok – turul (repül).

A TX gyök az előember fejében: kitátja a száját (nyilván ragadozó) volt. Jó, ezt már én is elfelejtettem? El. De azt nem, hogy a TÁ értelme: KITÁRUL.

Szóval kár a sok szóért (amiért az adózó közösség 150 éve fizeti az "indoeurópai" nyelvészetet):

A több töve is: tő.

A több az, amit a tő-ként felfogott tulajdonságnál, mennyiségnél nagyobbnak tartunk.

Visszatérek a -bb képzőre. A bx- előrag és az -xb utórag az általam vizsgált két gyöknyelvben (nagyon sok másban is): be-, -ba, -ban.

A BB gyök gyökszavai: bab, baba, báb, (bibe), búb. Közös értelem: ÜREGES, de az eredetijének tartalma van. S ennek mi köze van a melléknév középfokához? Hát a tőként felfogott bármibe, akármilyenbe még: be-be. (A "bibe" azért van áthúzva, mert az nem a B, hanem az "európai" V származéka, s ezt most hagyjuk.)

BETŰ. A héber (keményen, röviden ejtett) bite = kiejtette a szót. Pontosan ezt jelenti.

Szal ez se török, mert a törökbe, de még a sokkal régebbi héberbe is) egy MÉG régebbi nyelvből került bele. Sumérből? Szerintem még az is egy régebbi koranyelvből. De azért a "déli" körzetből? Valószínű.

7 szigetva 2012. április 25. 13:56

@Roland2: De olyan sincs, hogy *_háznál nagy_. Szóval továbbra sem világos. Az utána következő fejtegetésedre nem válasz az 5?

6 Roland2 2012. április 25. 13:22

@szigetva: Nem,de olyan sem,hogy *egynél sok. Valami olyasmire akartam célozni,hogy az 'egy' fogalmánál is viszonyításkor a 'sok ' középfokát használjuk,pedig maga az 'egy' nem sokaságot fejez ki.Tehát a 'kevés',az 'egy' fogalmához való viszonyításkor is a sok középfokát használjuk,nem pedig egy olyan szót,amely egyszerűen ( alapfokon,ha úgy tetszik ) sokaságot fejez ki.Remélem, így már érthetőbb.

5 szigetva 2012. április 25. 13:10

@Roland2: Ahhoz, hogy fiatalabb lehessek az apámnál, az apámnak nem kell fiatalnak lennie. Ahhoz, hogy 2 több lehessen mint 1, 1-nek nem kell soknak lennie.

4 szigetva 2012. április 25. 13:07

@Roland2: Ezt nem értem. Olyan van, hogy _egyhez több_?

3 szigetva 2012. április 25. 13:00

@Roland2: Nem vagyok biztos abban, hogy ez nyelvi kérdés. Ha x több mint y, abból következik-e, hogy y sok? Ha megállapodunk abban, hogy 100 az sok, és azt mondom, hogy 99 kevesebb mint 100, akkor vajon a 100 kevés? Hiszen a 99 kevesebb nála.

A nyelv „logikájából” a _sokabb_ alak következik, nyilván ezért.

2 Roland2 2012. április 25. 12:59

Mármint nem mondunk olyat,h. * 'egyhez sok',hanem a 'több' alakot használjuk.

1 Roland2 2012. április 25. 12:53

"Tudjuk persze, hogy a több a sok középfoka, " Nem akarok butaságot kérdezni,de akkor mi van az ilyen kifejezésekkel,h. 'egynél több ..',hiszen itt az 'egy'-hez viszonyítunk ? Egyébként néha 'sokabb' alakot is lehet hallani,pl. 'egyre sokabb'.

Információ
X