Az összetételek helyesírása tényleg nem tartozik a legnépszerűbb és legköztudottabb fejezetei közé a helyesírási szabályzatnak. Éppen ezért elég sokszor írtunk már róla. Vannak viszont a témának olyan területei, amivel szinte soha nem találkozunk a Mindennapi helyesírás című sorozatunkban, mert azok pofonegyszerűek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kapaszkodjon meg! Az igekötős igék a hagyományos nyelvtanban bizony összetételeknek számítanak! Ez azért van így, mert az igekötő egy szófaj, szófajokba pedig az önálló szavakat szoktuk kategorizálni... Itt vannak például az igekötők helyesírására vonatkozó szabályok; ezeket már alsó tagozatban jól beleverik az ember fejébe. És a három esetből kettőt tényleg legtöbben meg is szoktunk jegyezni. A harmadikat pedig szintén szokás ismerni, csak nehezebb felismerni a helyzeteket, amikor alkalmazni kell. A három eset a következő:

1. Az igekötő közvetlenül az ige előtt áll. Ilyenkor egybeírjuk az igével: elmegy, meghall stb.
2. Az igekötő az ige után áll. Ilyenkor különírjuk az igétől: megy el, hallja meg stb.
3. Az igekötő az ige előtt áll, de nem közvetlenül. Ilyenkor különírjuk a szerkezet tagjait: meg is ette, el kell mennie stb.

Látható az is, hogy a fenti 3. esetnél az első példa, a meg is ette nem is olyan rázós; ezt valószínűleg a legtöbben tényleg három szóba írják. Az el kell mennie már nehezebb: itt rá kell jönnünk, hogy a kell ugyan ige, de az igekötő nem hozzá tartozik, hanem a menni főnévi igenévhez.

Mindez nagyon egyszerű és köztudott. Csakhogy olvasónk, Iván a következő megfigyeléséről számol be:

[A]rról az egyre elterjedtebb helyesírási trendről lenne szó, hogy az ige elé tett igekötőket nem írják egybe az emberek a neten (lehet, hogy máshol sem, de én csak itt találkozom vele). *Meg csinál, *át megy, *bele szeret stb. Ez a jelenség egyértelműen az elmúlt pár év terméke, tehát még azt sem tartom kizártnak, hogy valamilyen speciális platform elterjedése miatt jelent ez meg, de egyelőre nem sikerült rájönnöm az okára. Még csak azt sem mondhatom, hogy életkori tényezők közrejátszanak, mert egészen idősek és fiatalok is így írnak.

Külön-külön
(Forrás: Wikimedia Commons / CEphoto, Uwe Aranas / CC BY-SA 3.0)

Mivel pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésünkre arról, hogy pontosan mióta és milyen mértékben terjedt el az igét közvetlenül megelőző igekötők különírása, az alábbiakban pusztán spekulációinkat osztjuk meg. Tegyük fel, hogy valóban gyakoribb a különírás, mint korábban! Ennek többféle magyarázata is lehet, és az is elképzelhető, hogy az alábbi okok közül egyszerre több is fennáll.

Egyrészt lehet, hogy arról van szó, amit Iván is ír, hogy a számítógépes szövegszerkesztők okolhatók az ige előtti igekötők különírásáért. A helyesírás-ellenőrzők természetesen el fogják fogadni a meg csinál és az át megy alakokat is, hiszen mind az igének, mind pedig az igekötőnek vannak külön-külön előfordulásai, amelyek szerepelnek ezeknek a szoftvereknek a szótárában.

A számítógépes írás elterjedése a helyesírás-ellenőrzők korlátja miatt amúgy is a különírásnak kedvez. A tendencia ugyanis szélesebb körű, mint amit olvasónk említ: az összes összetétel esetében igaz, hogy a különírt alakok terjedni látszanak. A különírt verziókat ugyanis nem húzza alá soha a számítógép, ez pedig nyilván megnyugtatóbb. Így az is lehetséges, hogy a közvetlenül az ige előtt álló igekötők különírása egy nagyobb tendencia része csupán. (Persze ennek igazolására is statisztikai adatokra volna szükség!)

Előfordulhat azonban az is, hogy az igekötők esetében nem az összetételek hatása nagy, hanem éppen azon igemódosítós szerkezeteké, amelyek megszólalásig hasonlítanak egy-egy igekötős szerkezetre (sőt, nagyon sokszor azzá is válnak a nyelvtörténet folyamán, l. pl. tönkremegy), mondattanilag teljesen hasonlóan viselkednek az igekötőkhöz, csak éppen külön kell őket írni:

(1) Most még nincs késő észbe kapni.

(2) Részt vettem a konferencián.

Vannak aztán olyan esetek is, amikor ugyanannak az elemnek különféle elemzései vannak a nyelvtan szerint. Ha határozószónak elemzi a nyelvtan, akkor határozószós szerkezetet alkot az igével, és akkor külön kell írni. Ha azonban igekötőnek minősítik, akkor már egybe.

(3a) Tovább kutakodnak az ügyben.

(3b) Továbbtanul a Pázmányon.

Ezek az igemódosítós esetek is elbizonytalaníthatják az igekötők egybe-, illetve különírását.