David Cheriton, a Stanford Egyetem szoftvertervezéssel foglalkozó professzora és Andreas Bechtolsheim, a Sun Microsystems alapítóinak egyike az utóbbi évtizedben 100 millió dollárt áldozott arra, hogy felrázza az internet nagy számítástechnikai központjaihoz csatlakozó számítógépek üzleti világát. Az összeg felét már elköltötték.

Az adatmennyiséggel arányos az incidensek száma is

Az Arista alapítói szerint az, hogy gigantikus mennyiségű adat érhető el azonnal és bárhol, egyben a fenyegető katasztrófa lehetőségét is folyamatosan magában hordozza. Az emberek mind több adatot hoznak létre, és azok egyre nagyobb sebességgel utaznak a számítógépes hálózatokon. A gyors hálózatok lehetővé teszik számukra, hogy mindent ömlesztve a világra zúdítsanak, ami része az online civilizációnak: a Facebook-hozzászólásoktól a valaha megírt összes könyvig, a zeneirodalom valamennyi alkotásától az élő videohívásokig. És ezek a tartalmak többnyire – a modern üzleti életet kiszolgálni hivatott információs technológia révén – az adatközpontok alkotta világméretű „felhőbe” kerülnek. A hálózatoknak pedig mindig elérhetőeknek kell lenniük a telefonok, a táblagépek, a személyi számítógépek és mindenféle egyéb eszközök számára.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A statisztikákból ugyanakkor az következik, hogy ha a világ számítógépei közötti mérhetetlen mennyiségű tranzakció sebessége a jelenleginél 100-szor gyorsabbá válik, az egyes, kiszámíthatatlan hálózati incidensek jelentkezése is mind gyakoribb lesz. Az Amazon üzleti vállalkozásokat kiszolgáló felhője idén áprilisban már néhány órán keresztül elérhetetlenné vált – normál számítógépi rutinok csak akadozva futottak le, és a rendszer túlcsordult –, és a Google e-mail- és dokumentumkezelő szoftverét futtató felhővel is már többször megszakadt a kapcsolat.

„Úgy gondoljuk, hogy az internet mindig jelen van. De csupán az, hogy kialakult a függőségünk iránta, még nem jelenti azt, hogy ez igaz is” – figyelmeztet Cheriton a The New York Timesban. Bechtolsheim ehhez annyit tesz hozzá, hogy mivel az internet annyira bonyolult, a globális hálózatot nem lehet hibátlanul megtervezni. Ezeken a nagyon veszélyes hibákon pedig könnyen fejre állhat a kereskedelem, tönkremehetnek a pénzügyi információk, illetve ezeket kihasználva lehetővé válhatnak külföldi hatalmak ellenséges támadásai is.

Az Arista két alapítója az elsők között fektetett be a Google-ba – ez tette őket milliárdossá –, de már azt megelőzően is létrehoztak egy olyan vállalatot, a Gigabit Ethernet-kapcsolókra szakosodott Granite Systemset, amelyért a Cisco Systems kész volt 220 millió dollárt kifizetni. A két úriember tehát elegendő gazdagságra – és technológiai látnoki hírnévre – tett szert ahhoz, hogy ha a gyorsabb hálózatok kockázatai mellett érvelnek, azt kellően hitelesnek lehessen tekinteni.

A tranzakciók számának növekedése több, a rendszer ellen irányuló támadást is jelent. Jóllehet nincs visszaút az online társadalomból, Cheriton inkább a biztonsági veszélyek miatt aggódik. Mint mondja, már korábban felvetette, hogy a kínai hadsereg 30 másodperc alatt képes lenne blokkolni az internetes adatforgalmat – és senki sem tudja bizonyítani, hogy ez az állítás téves volna... Ugyanakkor azzal, hogy a hálózatok újfajta módon üzemelnek a számítási felhők korában, megteremtődött a lehetőség egy olyan kifinomult szoftver megalkotására, amelynek lehetnek önvédelmi funkciói, és jóval gyorsabban képes felismerni jóval több problémát.

A számítógépes szerverek közötti közös kapcsolat másodpercenként egy gigabites sebessége a félvezető-tervezés és a szoftver tökéletesítése révén megnyitotta az utat a 10 gigabites kapcsolatok előtt. A 40 vagy akár 100 gigabites sebesség pedig olyan különleges célokra szolgál, mint amilyen a világszerte több százezer számítógép által generált hatalmas adatfolyamok konszolidációja, és ez a technológia számít ma a mainstreamnek.

Az 1 terabites – 1000 gigabites – hálózat műszaki szabványa várhatóan mintegy hét év alatt készül el.

Speciális chipek nélkül is megbízhatóan működhet

Az Arista Networks a 10 gigabites világra építve jött létre.

Ma már 250 főt foglalkoztat, közülük 167 fő mérnök, akik gyors adatútválasztó kapcsolókat fejlesztenek – olyanokat, amelyek képesek izolálni a problémákat és kijavítani azokat anélkül, hogy le kellene állítani az adatok áramlását. Magát a hálózatot úgy tervezték, hogy olcsó tömeggyártású chipeket használva is működjön. A szoftvert és a hardvert illetően ez nagy áttörés volt ahhoz képest, ami a hálózati eszközök világában történt az elmúlt negyedszázad során.

A Ciscóhoz hasonló vállalatok eddig saját speciális chipeket fejlesztettek a nagy sebességek kiszolgálására – magyarázza Bechtolsheim. A számítógépekben, mobiltelefonokban és kábeltelevíziós rendszerekben működő chipek tökéletesítésével viszont olyan hálózatot lehet építeni, amely sokkal több szoftver futtatására alkalmas, és sokkal könnyebb megvédeni vagy módosítani.

Cheriton az Arista Networksnél találta meg a lehetőséget arra, hogy egy olyan új stílusú szoftvert fejlesszen, amelynek megvalósításán 1989 óta gondolkodik. „Nem számít, hogy mennyire bonyolult, a szoftver alapvetően lineáris rendszer, és olyan parancsoknak engedelmeskedik, mint: most tedd ezt, most meg ezt. Néha objektumokra vagy modulokra van ugyan osztva, de ezek általában ugyancsak egymás után működnek” – fejti ki.

2004-től 2008-ig – az Arista ekkor szállította le az első terméket – fejlesztette ki az ötmillió sorból álló rendszert, amely a műveleteket feladatok sorozatára tagolja. Amikor egy feladat befejeződik, a program más részei ellenőrzik, és ha látszólag minden rendben van, akkor engedélyezik a működését. Ha valami gond adódna, a probléma gyorsan körülhatárolható és kezelhető.

Bechtolsheim szerint a fejlesztéskor különösen előnyösnek bizonyult, hogy nem kellett külső befektetőt bevonniuk: annyi ideig dolgozhattak a terméken, ameddig csak azt szükségesnek tartották. „Persze azt Andy sohasem mondta, hogy mindez 100 millió dollárunkba fog kerülni....” – teszi hozzá Cheriton.

Az első termékeket olyan traderek vásárolták meg, akiknek fontos volt, hogy pénzügyi műveleteik során 100 nanoszekundumra csökkenjen a tranzakciók válaszideje. Az Aristának jelenleg több mint 1000 ügyfele van, beleértve a távközlési vállalatokat és az egyetemi kutató laboratóriumokat.

Nem kell újra feltalálni az internetet!

Abban viszont nincs semmi meglepő, hogy a hálózati kapcsolók 5 milliárd dolláros piacát uraló Cisco nem ért egyet az Arista újfajta megközelítésével.

„Nem kell újra feltalálni az internetet” – fogalmazott az amerikai lapnak nyilatkozva Ram Velaga, a Cisco technológiai csoportjának termékmenedzsmentért felelős alelnöke. Szerinte mind a meglévő architektúra, mind pedig a hálózati protokollok megfelelnek a követelményeknek.

Mindazonáltal a Cisco legújabb adatközponti kapcsolóinak szoftverét az Aristáéhoz hasonló módon írták újra, néhány termékben pedig úgynevezett kereskedelmi szilíciumot alkalmaznak a korábban jellemző egyedi chipek helyett…