nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Képzési helyek
Itt a [t], hol a [t]?

Ugyanolyan-e a magyar és az angol [t]? Van-e az angolban [c], vagy a magyarban „th”? Van-e magyaros angol tájszólás? Mit csinál, aki angolnak született, de nem tud „th”-t ejteni? Az olvasó kérdez.

Szigetvári Péter | 2014. szeptember 25.
|  

Tamás nevű olvasónk kérdésekkel sorozott meg bennünket. Az első sorozatra válaszolunk, amely így hangzik:

Jól érzékelem, hogy az angol [t] sokkal dentálisabb képzésű a magyarnál? Mi ennek az oka? Lehet köze a [th] vagy a [c] hangokhoz, amik nem mindkét nyelv hangrendszerében (ugyanúgy) vannak jelen? Vannak olyan dialektusok, amelyekben kiejtése közelebb áll a miénkhez? És a [th] mely vidékeken hangzik inkább [t]-nek?

Ez legalább négy kérdés, amelyek csak részben függnek össze. Vegyük őket sorra.

A [t], a fogak és fogmeder

Egy mássalhangzó képzési helye az a pont a szájüregben – az ajkaktól (latinul labia, 2) a fogakon (dentes, 3), fogmedren (alveolus, 4), kemény szájpadláson (palatum, 7), lágy szájpadláson (velum, 8), nyelvcsapon (uvula, 9), garaton (pharynx, 10) át a gégéig (larynx, 11) –, ahol a hang képzésekor a legszűkebb a rés. Dentálisnak nevezik a szakemberek azokat a mássalhangzókat, amelyeket a fognál képzünk. A [t] mellett ilyen például a [d], [n], [l] és [r] is.

Képzési helyek
Képzési helyek
(Forrás: Wikimedia Commons / Ishwar, Rohieb / GNU-FDL 1.2)
A [t] tulajdonképpen az alveoláris zárhang jele. Ha jelölni akarjuk, hogy a dentálisról beszélünk, akkor [t̪]-t írunk.

Olvasónk kérdését pedig úgy lehet érteni, hogy az angol [t] képzési helye közelebb volna a fogakhoz, mint a magyaré, ami tehát hátrébb, a fogmedernél volna, vagyis alveoláris volna. Ha angolon az iskolákban jellemzően tanított standard brit vagy standard amerikai, magyaron pedig a standard budapesti magyar változatot értjük, akkor a válasz nem. Sőt épp fordítva, a standard magyar [t] (és [d], [n]) képzésekor a nyelvünk vége közelebb van a fogakhoz, mint a standard angol megfelelőikben. Tehát éppen a magyar [t] dentális, az angol alveoláris. Vannak olyan magyar tájszólások, ahol alveoláris a [t], és ez a standardhoz szokott fülnek általában fel is tűnik. Az angolnak pedig olyan tájszólásai vannak, amelyekben dentális a [t], az ezúttal komoly szerzőkre hivatkozó Wikipédia oldal szerint ilyen a walesi, a skót, sok ír és dél-afrikai nyelvjárás, valamint a New York-iak közül is sokan ejtenek ilyet.

Mivel nem nagyon van olyan nyelv, amelyben szembenállna egymással egy dentális és egy alveoláris [t], az IPA nem is töri magát, hogy ezeknek külön jeleket adjon. Mint láttuk, megelégszik egy mellékjellel.

Vegyük észre, hogy a nyelvi rendszer szempontjából teljesen mindegy, hogy egy [t]-t előrébb (dentálisan) vagy hátrébb (alveolárisan) képzünk, hiszen ez a különbség nem különböztet meg szavakat egymástól. Ezt aztán a beszélők ki is használják: ki így, ki úgy ejti a [t]-t. A [t] ejtésével pedig jelzést adunk egymásnak arról, hogy milyen vidékről, milyen társadalmi csoportból származunk.

Képzési hely
Képzési hely
(Forrás: Wikimedia Commons / Withego / GNU-FDL 1.2)

Hogy mi az oka annak, hogy a magyar anyanyelvűek egy része úgy ejti a [t]-t, ahogy az angol anyanyelvűek egy része, egy másik része meg úgy, ahogy az angol anyanyelvűek egy másik része, nem tudni. Az szinte biztos, hogy a [t] ejtésének semmi köze nincs ahhoz, hogy melyik nyelvváltozat válik standarddá, tehát történhetett volna úgy, hogy a standard magyar [t] alveoláris, vagy a standard angol [t] dentális. Ebben az esetben viszont Tamás nem kérdezett volna, mi pedig nem tudnánk válaszolni.

Magyar [θ]? Angol [c]?

Kétségtelen, hogy akár így, akár úgy ejtve, [t] van a magyarban és az angolban is, sőt [t] szinte minden nyelvben van. Tamás következő kérdésében nagyon körültekintően fogalmaz: mindkét nyelvben van [th] és [c], de nem ugyanúgy. A [th]-n nyilván a fogakhoz tolt nyelvvel képzett réshangot érti olvasónk, a már többször emlegetett [θ]-t, ami az angol egyik különleges hangja. A magyarban ez a hang az [sz] helyett fordulhat elő, de beszédhibának számít.

Az angol [c] helyzete még érdekesebb. Nem beszédhiba, ha egy angol anyanyelvű beszélő [c]-t ejt. Az angol [c]-k alapvetően két úton jönnek létre. Ha egy [t] és egy [sz] kerül egymás mellé egy összetett szóban, az [cc] eredményez: Watson [voccön]. Ugyanez a helyzet toldalékolásnál: cat+s [kecc] ’macskák’. A [c] rövid, ha előtte vagy utána mássalhangzó áll: prints [princ] ’nyomtatványok’, Gatsby [gecbí]. Ez erősen hasonlít a magyar [dz] esetére: az is hosszú, kivéve, ha mássalhangzó áll előtte vagy mögötte: brindza, fogódzkodik. Tövön belül viszont az angolban csak úgy áll elő [c], hogy egy [n] – esetleg [l] – utáni [sz] „erősödik” [c]-vé: pl. prince [prinsz] vagy [princ] ’herceg’, else [elsz] vagy [elc] ’más’. Ebből következik, hogy például szó elején az angolban nincs [c], ami valószínűsíti, hogy egy olyan hangról van szó, amit másból ([t]+[sz] vagy [n] utáni [sz]) tudunk levezetni.

A háttérben Dr. Watson
A háttérben Dr. Watson
(Forrás: Wikimedia Commons / Sidney Paget (1860-1908))

Azt azonban nem tartjuk valószínűnek, hogy ezeknek a hangoknak a két nyelvben való eltérő státusa valahogyan összefügghetne a [t] képzési helyével. Bár az ötlet tetszetős, de az, hogy a [t]-t alveolárisan ejtő magyar anyanyelvűek hangrendszerének a [c] ugyanúgy teljes jogú tagja, mint a [t]-t dentálisan ejtőkének, arra utal, hogy itt nincs semmilyen összefüggés.

Tamás azt is kérdezi, van-e olyan angol tájszólás, amely közelebb áll a magyarhoz. Szőrszálhasogatóan visszakérdezhetnénk: közelebb, mint mi? Vannak tájszólások, amelyek bizonyos tekintetben közelebb állnak a magyarhoz, mint más tájszólások. Pl. a skót angolban az [r] egészen olyan, mint a magyarban, ráadásul nem változtatja meg az előtte álló magánhangzót, és szó végén, sőt mássalhangzó előtt is ejtik. Ezen felül egyszerű magánhangzóként ejtik azt, amit sok más angolul beszélő kettőshangnak: made in Poland skót [méd en pólönd], brit [mejd in pöulönd] ’készült Lengyelországban’. Más tekintetben viszont kevésbé hasonlít egy angolul beszélő magyarra egy skót, az [l]-jeit például az ínyvitorla felé közelített nyelvháttal képzi, erről a hangról korábban már volt szó. (De még ez sem igaz: a szlovákiai magyarok sokszor pont ilyen [l]-t ejtenek.)

Az angol [θ]

Ian Maddieson az 1980-as években összeállított egy majdnem 320 nyelvből álló gyűjteményt, az UPSID adatbázist, majd végignézte, melyikben milyen hangok vannak.

A [θ] nehéz hang. A [t]-vel szemben, amit szinte minden nyelvben megtalálunk (az UPSID nyelvek 99,7%-ában), [θ] jóval kevesebb nyelvben van, az UPSID nyelveinek kevesebb, mint 6%-ában. Tudjuk jól, angolul tanuló külföldiek rendszeresen helyettesítik is, sokan [t]-vel, mások – például a magyarok – [sz]-szel. Megnyugtató tudni, hogy az angolok is így tesznek, a [f] és a [t̪] a két fő helyettesítő hang. Az [f]-ezés Londonból terjed rohamosan a brit angolban, az Egyesült Államokban pedig a feketék kiejtésére jellemző. A [t]-zést szintén fekete amerikaiak, nyugat-afrikaiak, indiaiak és az írek csinálják, de gyakran előfordul New York-iak és bostoniak beszédében is. A fekete amerikaiak között olyanok is vannak, akik a magyarokhoz hasonlóan [sz]-eznek.

Láthatjuk tehát, gyakorlatilag nincs is olyan, hogy angol [t], vagy magyar [t]. Amikor ezekről beszélünk, a standard változatokra gondolunk. A nyelvészek szemében azonban egy standard változat csak egy a számtalan sok nyelvi változat között, nincs okunk, hogy kitüntetett szerepet adjunk neki és a tulajdonságait az egész nyelv általános tulajdonságának tekintsük.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
18 Sultanus Constantinus 2014. szeptember 26. 18:39

@El Vaquero: @szigetva: A 18. század eleji spanyol akadémikusok úgy határozták meg a [cs] kiejtését, hogy a "nyelv hegyét erősen az alsó fogakhoz kell nyomni". Még szerencse, hogy azóta fejlődött a tudomány. :D

17 szigetva 2014. szeptember 26. 18:00

@El Vaquero: A [ts] és a [ʦ] nem szoktak szembenállni nyelvekben, vagy ez van, vagy az (vagy egyis se). Hogy melyik az elemzés kérdése, nem a fonetika biznisze. Az egy nagy vasziszdasz, hogy a lengyelben van [tʃ] kontra [ʧ] oppozíció néha (trzy vs czy).

16 El Vaquero 2014. szeptember 26. 17:33

@szigetva: a másodikban t+sz van, az első hangmintában viszont valóban affrikáta. Még nem hallottam ilyet, és publikációban sem olvastam róla sehol sem, csak t-allofón szerepében emlegetik c-s hangot, akkor is általában csak alveolárisként. Ha meghallgatod a pence hangmintáját ugyanebben a szótárban, ugyanettől a beszélőtől, akkor hallod, hogy ott meg nem affrikátával ejti. Morbid.

15 szigetva 2014. szeptember 26. 16:16
14 El Vaquero 2014. szeptember 26. 16:11

@Sultanus Constantinus: nem feltétlenül. A hehezetet a hangszálaid között ejted, a t-t nem igazán érinti. Az viszont igaz, hogy szorosan ejtjük, kicsit belelóg a h a t-be. A hehezés erőssége nyelvenként és nyelvjárásonként is eltérhet.

&nbps;

@szigetva: erre meg írhatnám, hogy akkor csatolj be c-zős anyanyelvi hangmintát, ahol a ts-t c-nek ejtik.

13 Sultanus Constantinus 2014. szeptember 26. 13:23

@El Vaquero: Pedig az az oka. Próbáld ki: a hehezet ugyanis, ha elég "szorosan" és erősen ejted a [t] után, szűk rést képez, ami nem sokban különbözik attól, mintha [sz]-t ejtenél utána, így akusztikailag alig hallható a különbség a [tʰ] és a [c] között.

12 Sultanus Constantinus 2014. szeptember 26. 13:18

@El Vaquero: @szigetva: Hát pontosan ez az átka a tudományos munkának, hogy ha valamire csak egy forrás van és amit az leír, nyilvánvaló marhaság, még akkor is arra kell hivatkozni, mert nincs más...

11 challengeofusenglish 2014. szeptember 26. 09:18

Továbbra is nagyon bírom Rachel videoit (mégha El Vaquero-nak vannak is fenntartásai :).

Ő így tanítja a TS hangot:

www.youtube.com/watch?v=wCKMM8CyPIw

www.youtube.com/watch?v=35syim12-gc

Rövid kivonat, ha nincs időd végignézni (2 db alig 4 perces video):

"Many people have problems putting the T into the TS sound. So, it ends up sounding like "less". So what is the difference between the S and the TS? A stop, the T stop.

So to make the TS sound, it’s simply starting with the stop T, and moving into the S: ts, ts, ts, ts. So you want to start with the front part of the tongue raised, the tip down, and air in a cut-off manner. "

Tehát Rachel nem kifejezetten C hangként tanítja, de nekem gyors beszédben inkább C szerűnek tűnik.

10 szigetva 2014. szeptember 25. 22:24

@El Vaquero: ,Az sztenderd angol nyelvjárásokban nincs "c" hang, sok beszélő nem is tud c-t ejteni” Bírom az ilyen exkatedra kijelentéseket. Forrás?

„nem nyelvtankönyvből kéne hangtani cikkhez példát meríteni” Milyen példát? És vajon honnan kell tájékozódni erről, ha nem egy leíró magyar nyelvtanból?

9 El Vaquero 2014. szeptember 25. 22:04

@Sultanus Constantinus: a perszát nem ismerem, de biztos vagyok benne, hogy nem a hehezet az oka, hanem a nyelvhegyes ejtés. A magyarban ugyanis nem nyelvheggyel ejtjük, hanem a nyelv hegye mögötti területtel, amit még a köznapi értelemben nevezett nyelvhegynek érzünk, de fonetikai értelemben az már nem nyelvhegy.

A tisztán dentális r: a trükk, hogy előre kell nyújtóztatnod a nyelved (emiatt széltében keskenyedik) és az is segít, ha a nyelv kicsit feldomborult ívben van, és a nyelvhegy lefelé mutatva ér neki a felső fogsor belsejéhez. Nem nehéz ejteni, de ennek ellenére szerintem ilyen formában nem fordul elő a világ egyetlen nyelvében sem.

8 El Vaquero 2014. szeptember 25. 21:59

Előbb kihagytam néhány esetet. Nem flapesül a t: hangsúlyos szótag legelején, szünet után és előtt (gyakorlatban elsőnek kiejtett szó elején, vagy utolsónak ejtett szó legvégén), kiejtett posztvokális r-től különböző mássalhangzó után ejtve. Sok példa van a flapre ebben a nyelvtörő mondókában:

www.youtube.com/watch?v=96Csr3YgDEM

 

Egyébként meg rengetegféle t van, mindnek kicsit más a képzési helye és a módja, a legtöbb csak hasonuláskor fordul elő.

7 Sultanus Constantinus 2014. szeptember 25. 21:50

@El Vaquero: Hát akkor ügyes vagy, én akárhogy is próbálkozom a dentális [r]-rel, nekem [θ] lesz csak belőle.

Egyébként szerintem a magyar anyanyelvűek a hehezet miatt hallják c-nek az angol t-t -- és nem csak az angolt, hanem a hehezett [t]-t. A perzsában pl. még markánsabb a hehezet a szókezdő zöngétlen zárhangoknál, ezért pl. én is sokszor hallom [co]-nak azt, ami valójában [tʰo] 'te'.

6 El Vaquero 2014. szeptember 25. 21:33

@szigetva: nem nyelvtankönyvből kéne hangtani cikkhez példát meríteni.

 

@Sultanus Constantinus: én simán tudom az r-t tisztán dentálisan ejteni, csak furcsa érzés, ahogy a fogakat zizgeti, meg a hangzása is vékonykább, élesebb.

5 El Vaquero 2014. szeptember 25. 21:30

El Phedro megint be lesz állítva a sarokba. Az sztenderd angol nyelvjárásokban nincs "c" hang, sok beszélő nem is tud c-t ejteni, ahogy ny-t sem.

 

Annak ellenére sem, hogy egyes angol anyanyelvű beszélők ejtik annyira nyelvheggyel a t-t (ezen a nyelv legeslegszigorúbb értelemben vett hegyét kell érteni, egy nagyon kicsi terület), hogy c-s beütést kap, és a magyar fül ilyenkor c-nek hallhatja. Egyes brit nyelvjárásokban viszont fogmedri c-nek ejtik a t-t, míg a magyar c denti-alveoláris. Viszont a New yorki nyelvjárásokban tipikusan 100%-osan úgy ejtik a t-t, ahogy a sztenderd köznyelvi magyarban: laminális denti-alveoláris, azaz nyelvpárkányos (ezt nyelvhegynek érezzük pedig nem az), fognak és ínynek egyszerre nekiérő képzéssel ejtik (ha a hehezet is játszik, akkor hehezettel, azaz h hangot utána szúrva), persze csak ha nem lesz belőle d-szerű flap hang.

Annak ellenére, hogy a sztenderd angol nyelvjárásokban a t fogmedri, ha pont th és sz hang előtt van, akkor tisztán dentális képzést vesz fel a képzés helye szerinti hasonulás miatt.

Az ír angolban ejthetik a nem hehezett t-t s-szerű hanggal is, ez amolyan nyelvheggyel ejtett s, a magyar fül tisztán s-nek hallja. Sok brit nyelvjárásban pedig hangszálzárhangot is ejthetnek helyette, ilyen van a magyar szamárutánzó i+áááá hangsorban a plusz jel helyén, ez amolyan hangszálakkal képzett, odaerőltetett szünet, ami apró, alig kivehető, hirtelen nyökkenésként vagy pukkanásként hangzik, főleg, ha eltúlozva ejtjük, ha finoman ejtik, akkor a magyar fül talán ki sem hallja.

Ami a modern, hétköznapi angol beszélőket illeti, a zöngétlen th dentális réshangos képzése kiszorulóban van, a legtöbben a sztenderd beszélők közül is heheztlen, tisztán dentális (csak a fogaknak odaérintett, ínyt nem érintő) t-nek ejtik, azt is úgy, hogy nem odateszik a nyelv helyét a fogakhoz, hanem csak messzebbről odanyújtóztatják, emiatt nem pattan akkorát, szerényebb lesz a hangzása. Ennek a nyújtóztatott hangnak nincs sem IPA jele, sem fonetikai kategóriája, még Caneparinál sem.

Aztán még szólni kell, hogy a legtöbb modern nyelvjárásban, de főleg Amerikában (ideértve Kanadát is), a t-ket leginkább flapnek ejtik (kivéve hangsúlyos szótag legelején, vagy szünet után). A flap úgy ejtendő, hogy a nyelvünk hegyét lentről felfelé odaütjük arra a helyre, ahol a magyaros r-reket vagy magyar n-t ejtjük, de a trükk az, hogy nem perdül (nem odapattan, hanem odaütjük), és otthagyjuk (ez fontos, amolyan rugalmatlan odaütés), ezután ezzel a nyelvállással pedig egy olyan d-t ejtünk, amely közben a légáramlat a nyelv két széle mögött a nyelv két oldalán kiküldve két oldalt távozik. A két oldali távozás ellenére nem laterális hang, sem nem laterizált, a nyelv szélessége nem változik, és a nyelv széleinél távozó levegő nem okoz hallható surlódást, még csak közelítőhangos, nem turbulens surlódást sem. Persze ezt a komplex mozdulatsort egyszerre kell megcsinálni, de nem nehéz megtanulni. Amolyan tompa, hirtelen, lágy d-nek hallatszik.

Felhívnám még a figyelmet a végére, hogy sok publikáció említ egyes angol és spanyol nyelvjárásokban dentális t-t, de ez sokszor félrevezető, mert nagyon gyakran a denti-alveoláris t-t is csak egyszerűsítve dentálisként emlegetik, pedig a kettő nem ugyanaz.

4 challengeofusenglish 2014. szeptember 25. 15:07

A cikk alapvetően tetszik. Mégpedig azért mert leírja: az angolban van [c] hang és tényleg csak a [t] és [s] összeolvadása eredményeként.

Ezt a részt kiegészítve én úgy érzem, hogy az angol anyanyelvűeknél alternatív kiejtésként előfordul a [t] és [s] elkülönült, de nagyon gyors ejtése (akár [c]-nek is hallható), vagy a [c] ejtése.

Mindenesetre a kiejtést is megadó szótárak (akár IPA, akár valami más rendszer pl. Webster) úgy láttam eddig, hogy nem mutatják a [c]-s kiejtési módot.

PS

Továbbra sem szeretem, a Nyest kiejtés jelölését-

De ha már a cikk nem IPA-t használ egy dologban azért igaza van. A Made in Poland-ban a prepozíció magánhangzója /ɪ/ , ha már nem IPA-val írja le, akkor tényleg közelebb érzem a magyar e hanghoz, mint az i-hez. De igazából ez a hang se nem a magyar i, se nem a magyar e. Legalábbis így érzem.

Remélem ebben egyetértünk.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X