-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Joruba anyanyelvű nyelvészeket képzelünk el, akik a szótagszerkezetről gondolkodnak. Az anyanyelvükből hiányzó zárt szótagokat ők két szótagnak fogják gondolni, amelyek közül a másodiknak hiányzik a magánhangzója. Ezt erősítő példákat találunk a magyarban, valamint a Jolie–Pitt házaspár japánosított nevében.
Korábban említettük, hogy ahogy van ok a magánhangzóval kezdődő szavak elején egy kiejtetlen mássalhangzót feltételezni, azt sem zárhatjuk ki, hogy egy szótagból a magánhangzó hiányzik, pontosabban ott van, csak néma. Az ilyen szótagokat már nem nevezhetjük a hagyományos értelemben szótagnak. Nézzük, miről is van szó.
Kis és nagy szótagok
A beszédhangok két fő csoportja a magánhangzók és a mássalhangzók. Hagyományos jelük V (vocalis/vowel), illetve C (consonans/consonant), latin vagy angol neveik alapján.
Amikor egy adott nyelv lehetséges szótagjait vizsgáljuk, a két szélsőséget szoktuk megkeresni. A magyarban például szótag lehet egyetlen rövid magánhangzó, azaz V: pl. fi-a-i. A legösszetettebb szótagok között van a strand (CCCVCC) vagy a szfinx (CCVCCC, ez utóbbinak három mássalhangzó van a végén: [nksz]!). Arról is volt szó, hogy nem minden szótag, ami annak látszik. Az ilyen hatalmas szótagok általában gyanúsak: nem tartozhat ennyi hang egyetlen szótaghoz. Ráadásul ilyenek egy szó belsejében elő sem fordulhatnak, például nem állhat egy szóbelseji szótag végén [nksz], majd a rákövetkező szótag elején [str].
A magyarban szótag elején csak egy mássalhangzó állhat, ennek ellenére sok nyelvhez képest bonyolult szótagjai is vannak. A jorubában például a szótagok végén sohasem állhat mássalhangzó, minden szótag nyílt, a szótagok elején pedig legfeljebb egy mássalhangzó állhat, mint például a nyelv nevének három szótagjában: jo-ru-ba.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Megfigyelhetjük azt is, hogy a szótag végi mássalhangzók semmilyen nyelvben nem kötelezőek – nyílt szótag minden nyelvben van –, de vannak nyelvek, amikben csak nyílt szótagok vannak (mint az említett joruba). Másfelől viszont a szótag eleji mássalhangzó minden nyelvben előfordul – nincs olyan nyelv, amiben minden szótag magánhangzóval kezdődne –, sőt vannak nyelvek, amikben kötelező minden szótagnak mássalhangzóval kezdődnie (ilyen például az arab).
Joruba nyelvészek
Jorubául legtöbben Nigéria dél-nyugati részén beszélnek, valamint a szomszédos Beninben és Togóban. Anyanyelveként majdnem 30 millió ember beszéli.
Játsszunk el a gondolattal, hogy csak jorubául beszélő nyelvészek kezdenek először a nyelv hangjainak rendeződésével foglalkozni. Már rájöttek a magánhangzók és mássalhangzók közti különbségekre, tehát megállapítják, hogy a nyelvben vannak CV és V alakú szótagok. Tegyük fel, hogy a magyarhoz hasonlóan a jorubában is kimutatható, hogy a puszta V szótagokban egy olyan C rész van, amit nem ejtünk ki, jelöljük ezt ∅V-nek. Fontos észrevennünk, hogy így egyetlen szótagtípusunk van, a CV, a mássalhangzót nem tartalmazó szótag olyan CV szótag, amelynek a C része üres.
Amikor joruba kollégáink olyan nyelvekkel találkoznak, amelyekben vannak zárt szótagok – ezeknek a végén is van egy mássalhangzó – két megoldást választhatnak. Bővíthetik a szótagtípusok számát: a CV mellett CVC alakú szótagokat is feltételezve. De a korábbi stratégiát követve azt is megtehetik, hogy a szótagzáró mássalhangzót egy üres magánhangzót tartalmazó szótagnak veszik: CVC = CV-C∅. Ha korábban a V alakú szótagot ∅V-nek vették, akkor ez utóbbi a következetes megoldás. Továbbra is egyetlen szótagtípusunk van, a CV, amelynek lehet az eleje is, a vége is üres.
Kiejtetlen magánhangzó?
De miért jó, ha azt gondoljuk, hogy egy szó végi mássalhangzó is szótag, egy olyan szótag eleje, aminek a magánhangzós felét nem ejtjük ki? Lássunk egy érvet.
Korábban említettük, hogy a magyarban két mássalhangzó előtt nagyon ritka a hosszú magánhangzó (az [á] és [é] ebből a szempontból nem számít hosszúnak): van ugyan bóvli meg dűzni, de nagyon ritka az ilyen hangsor, amit a V́CC formulával jelölhetünk, ahol a V́ a hosszú magánhangzót képviseli. Ilyen megszorítás más nyelvben is előfordul, a szakemberek zártszótagbeli rövidülésnek nevezik. A név az okra igyekszik rámutatni: hosszú magánhangzó zárt – azaz mássalhangzóra végződő – szótagban nem fordul elő. Annak viszont nincs akadálya, hogy egy szó végi mássalhangzó előtt álljon hosszú magánhangzó: híd, fűz, púp, bőg, króm, jelöljük ezt így: V́C] (a „]” a szó végét jelzi).
Adódik egy lehetséges magyarázat: a szóvégi mássalhangzó előtt azért állhat hosszú magánhangzó, mert az nem szótagvégi, vagyis a híd és a hasonlók nem zárt szótagok, a szóvégi mássalhangzó ezekben egy-egy magánhangzótlan szótag eleje. De hiszen ez éppen az, amit a feltételezett joruba kollégák gondoltak, a CVC nem egyetlen szótag, hanem kettő: CV-C∅. Tehát egy szóvégi mássalhangzó önmagában nem tesz zárttá egy szótagot.
Nyelvtípusok
A nyelvek nem csak abban tudnak különbözni, hogy milyen hangokból építkeznek, hanem – mint említettük – abban is, hogy milyen szótagtípusok fordulnak bennük elő, azaz a hangokat milyen sorrendben lehet használni, és milyenben nem. A [t] nagyon gyakori hang, alig van nyelv, amelyben ne fordulna elő. A [ty] jóval ritkább, egy reprezentatív felmérés szerint csak minden ötödik nyelvben találjuk meg. A [t] és a [ty] viszonya aszimmetrikus: ha egy nyelvben van [ty], akkor van benne [t] is, de fordítva nem áll fenn a következtetés.
Hasonló állítást tehetünk a szótagtípusokról is: ha egy nyelvben van zárt szótag – akár a szó végén is, ami, mint láttuk, nem csak zárt szótagnak elemezhető – akkor van nyílt is, de fordítva nem áll a dolog. Azaz olyan nyelv nincsen, amiben ne volnának nyílt szótagok. Az, hogy egy nyelvben vannak-e zárt szótagok, nem függ össze azzal, hogy a szavak végén állhat-e mássalhangzó. Mint láttuk, a jorubában egyik sincs, csak nyílt szótagokat találunk a szavakon belül is, a végükön is: jo-ru-ba. A magyarban lehet zárt szótag mindkét helyen: por-tás. Ha a szó végi CVC azonos lenne a szó belsejivel, akkor csak erre a két típusra számíthatnánk.
A japánban szó végén csak egy szótagalkotó orrhang fordulhat elő, amit n-nel szokás átírni: pl. Nikon.
Ezzel szemben vannak nyelvek, amelyekben csak a szó belsejében lehet egy szótag zárt, a szavak végén nem fordulhat elő mássalhangzó. Ilyen például a japán. Szó belsejében van zárt szótag: pl. Hon-da, Bu-rad-do Pit-to (az utóbbi Brad Pitt neve japánosítva; neje nevében csak az [l]-eket kell módosítani, a szótagszerkezet „japános”: An-dzse-rí-na Dzso-rí).
A Maliban és Elefántcsontparton beszélt gur nyelv, a szupjire szó belseji szótagjai csak nyíltak lehetnek, de a nyelv bizonyos változataiban a szavak végén előfordulhat mássalhangzó: a ’fa’ az elefántcsontparti változatban [csih] (a maliban [csige], ebben nem állhat a szó végén mássalhangzó).
Tehát…
A japán és az elefántcsontparti szupjire léte arra utal, hogy a szó végi mássalhangzó nem egy zárt szótag vége. Ha ugyanis az lenne, akkor azt várnánk, hogy a japán szó belseji zárt szótagok szó végén, az elefántcsontparti szupjire szó végi zárt szótagjai pedig szó belsejében is előfordulhassanak. Hogy ez nem így van, az arra utal, hogy a két fajta „zárt szótag” nem azonos. Ennek egyik kézenfekvő magyarázata, hogy az egyik, a szó végi, nem zárt szótag.
Talán tényleg a képzeletbeli joruba kollégáknak van igazuk?
Ajánlott irodalom
Jonathan Kaye, ‘Coda’ licensing. Phonology 7 (1990): 301–330.