nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Képzelt tudósok
Igazuk van-e a joruba nyelvészeknek?

Joruba anyanyelvű nyelvészeket képzelünk el, akik a szótagszerkezetről gondolkodnak. Az anyanyelvükből hiányzó zárt szótagokat ők két szótagnak fogják gondolni, amelyek közül a másodiknak hiányzik a magánhangzója. Ezt erősítő példákat találunk a magyarban, valamint a Jolie–Pitt házaspár japánosított nevében.

Szigetvári Péter | 2013. február 7.
|  

Korábban említettük, hogy ahogy van ok a magánhangzóval kezdődő szavak elején egy kiejtetlen mássalhangzót feltételezni, azt sem zárhatjuk ki, hogy egy szótagból a magánhangzó hiányzik, pontosabban ott van, csak néma. Az ilyen szótagokat már nem nevezhetjük a hagyományos értelemben szótagnak. Nézzük, miről is van szó.

Néma magánhangzó
Néma magánhangzó
(Forrás: Wikimedia Commons / David Vignoni / GNU-FDL 1.2)

Kis és nagy szótagok

A beszédhangok két fő csoportja a magánhangzók és a mássalhangzók. Hagyományos jelük V (vocalis/vowel), illetve C (consonans/consonant), latin vagy angol neveik alapján.

Amikor egy adott nyelv lehetséges szótagjait vizsgáljuk, a két szélsőséget szoktuk megkeresni. A magyarban például szótag lehet egyetlen rövid magánhangzó, azaz V: pl. fi-a-i. A legösszetettebb szótagok között van a strand (CCCVCC) vagy a szfinx (CCVCCC, ez utóbbinak három mássalhangzó van a végén: [nksz]!). Arról is volt szó, hogy nem minden szótag, ami annak látszik. Az ilyen hatalmas szótagok általában gyanúsak: nem tartozhat ennyi hang egyetlen szótaghoz.  Ráadásul ilyenek egy szó belsejében elő sem fordulhatnak, például nem állhat egy szóbelseji szótag végén [nksz], majd a rákövetkező szótag elején [str].

A magyarban szótag elején csak egy mássalhangzó állhat, ennek ellenére sok nyelvhez képest bonyolult szótagjai is vannak. A jorubában például a szótagok végén sohasem állhat mássalhangzó, minden szótag nyílt, a szótagok elején pedig legfeljebb egy mássalhangzó állhat, mint például a nyelv nevének három szótagjában: jo-ru-ba.

Megfigyelhetjük azt is, hogy a szótag végi mássalhangzók semmilyen nyelvben nem kötelezőek – nyílt szótag minden nyelvben van –, de vannak nyelvek, amikben csak nyílt szótagok vannak (mint az említett joruba).  Másfelől viszont a szótag eleji mássalhangzó minden nyelvben előfordul – nincs olyan nyelv, amiben minden szótag magánhangzóval kezdődne –, sőt vannak nyelvek, amikben kötelező minden szótagnak mássalhangzóval kezdődnie (ilyen például az arab).

Joruba nyelvészek

Jorubául legtöbben Nigéria dél-nyugati részén beszélnek, valamint a szomszédos Beninben és Togóban. Anyanyelveként majdnem 30 millió ember beszéli.

Játsszunk el a gondolattal, hogy csak jorubául beszélő nyelvészek kezdenek először a nyelv hangjainak rendeződésével foglalkozni. Már rájöttek a magánhangzók és mássalhangzók közti különbségekre, tehát megállapítják, hogy a nyelvben vannak CV és V alakú szótagok. Tegyük fel, hogy a magyarhoz hasonlóan a jorubában is kimutatható, hogy a puszta V szótagokban egy olyan C rész van, amit nem ejtünk ki, jelöljük ezt ∅V-nek. Fontos észrevennünk, hogy így egyetlen szótagtípusunk van, a CV, a mássalhangzót nem tartalmazó szótag olyan CV szótag, amelynek a C része üres.

Joruba fiúk (valamelyik talán nyelvész lesz)
Joruba fiúk (valamelyik talán nyelvész lesz)
(Forrás: iStockphoto)

Amikor joruba kollégáink olyan nyelvekkel találkoznak, amelyekben vannak zárt szótagok – ezeknek a végén is van egy mássalhangzó – két megoldást választhatnak. Bővíthetik a szótagtípusok számát: a CV mellett CVC alakú szótagokat is feltételezve. De a korábbi stratégiát követve azt is megtehetik, hogy a szótagzáró mássalhangzót egy üres magánhangzót tartalmazó szótagnak veszik: CVC = CV-C∅. Ha korábban a V alakú szótagot ∅V-nek vették, akkor ez utóbbi a következetes megoldás. Továbbra is egyetlen szótagtípusunk van, a CV, amelynek lehet az eleje is, a vége is üres.

Kiejtetlen magánhangzó?

De miért jó, ha azt gondoljuk, hogy egy szó végi mássalhangzó is szótag, egy olyan szótag eleje, aminek a magánhangzós felét nem ejtjük ki? Lássunk egy érvet.

Korábban említettük, hogy a magyarban két mássalhangzó előtt nagyon ritka a hosszú magánhangzó (az [á] és [é] ebből a szempontból nem számít hosszúnak): van ugyan bóvli meg dűzni, de nagyon ritka az ilyen hangsor, amit a V́CC formulával jelölhetünk, ahol a V́ a hosszú magánhangzót képviseli. Ilyen megszorítás más nyelvben is előfordul, a szakemberek zártszótagbeli rövidülésnek nevezik. A név az okra igyekszik rámutatni: hosszú magánhangzó zárt – azaz mássalhangzóra végződő – szótagban nem fordul elő. Annak viszont nincs akadálya, hogy egy szó végi mássalhangzó előtt álljon hosszú magánhangzó: híd, fűz, púp, bőg, króm, jelöljük ezt így: V́C] (a „]” a szó végét jelzi).

Hídpúp
Hídpúp
(Forrás: Wikimedia Commons / Hennessy / GNU-FDL 1.2)

Adódik egy lehetséges magyarázat: a szóvégi mássalhangzó előtt azért állhat hosszú magánhangzó, mert az nem szótagvégi, vagyis a híd és a hasonlók nem zárt szótagok, a szóvégi mássalhangzó ezekben egy-egy magánhangzótlan szótag eleje. De hiszen ez éppen az, amit a feltételezett joruba kollégák gondoltak, a CVC nem egyetlen szótag, hanem kettő: CV-C∅. Tehát egy szóvégi mássalhangzó önmagában nem tesz zárttá egy szótagot.

Nyelvtípusok

A nyelvek nem csak abban tudnak különbözni, hogy milyen hangokból építkeznek, hanem – mint említettük – abban is, hogy milyen szótagtípusok fordulnak bennük elő, azaz a hangokat milyen sorrendben lehet használni, és milyenben nem. A [t] nagyon gyakori hang, alig van nyelv, amelyben ne fordulna elő. A [ty] jóval ritkább, egy reprezentatív felmérés szerint csak minden ötödik nyelvben találjuk meg. A [t] és a [ty] viszonya aszimmetrikus: ha egy nyelvben van [ty], akkor van benne [t] is, de fordítva nem áll fenn a következtetés.

Hasonló állítást tehetünk a szótagtípusokról is: ha egy nyelvben van zárt szótag – akár a szó végén is, ami, mint láttuk, nem csak zárt szótagnak elemezhető – akkor van nyílt is, de fordítva nem áll a dolog. Azaz olyan nyelv nincsen, amiben ne volnának nyílt szótagok. Az, hogy egy nyelvben vannak-e zárt szótagok, nem függ össze azzal, hogy a szavak végén állhat-e mássalhangzó. Mint láttuk, a jorubában egyik sincs, csak nyílt szótagokat találunk a szavakon belül is, a végükön is: jo-ru-ba. A magyarban lehet zárt szótag mindkét helyen: por-tás. Ha a szó végi CVC azonos lenne a szó belsejivel, akkor csak erre a két típusra számíthatnánk.

A japánban szó végén csak egy szótagalkotó orrhang fordulhat elő, amit n-nel szokás átírni: pl. Nikon.

Ezzel szemben vannak nyelvek, amelyekben csak a szó belsejében lehet egy szótag zárt, a szavak végén nem fordulhat elő mássalhangzó. Ilyen például a japán. Szó belsejében van zárt szótag: pl. Hon-da, Bu-rad-do Pit-to (az utóbbi Brad Pitt neve japánosítva; neje nevében csak az [l]-eket kell módosítani, a szótagszerkezet „japános”: An-dzse-rí-na Dzso-rí).

Andzserína Dzsorí és Buraddo Pitto
Andzserína Dzsorí és Buraddo Pitto
(Forrás: Wikipedia Commons / Georges Biard / CC BY-SA 3.0)

A Maliban és Elefántcsontparton beszélt gur nyelv, a szupjire szó belseji szótagjai csak nyíltak lehetnek, de a nyelv bizonyos változataiban a szavak végén előfordulhat mássalhangzó: a ’fa’ az elefántcsontparti változatban [csih] (a maliban [csige], ebben nem állhat a szó végén mássalhangzó).

Tehát…

A japán és az elefántcsontparti szupjire léte arra utal, hogy a szó végi mássalhangzó nem egy zárt szótag vége. Ha ugyanis az lenne, akkor azt várnánk, hogy a japán szó belseji zárt szótagok szó végén, az elefántcsontparti szupjire szó végi zárt szótagjai pedig szó belsejében is előfordulhassanak. Hogy ez nem így van, az arra utal, hogy a két fajta „zárt szótag” nem azonos. Ennek egyik kézenfekvő magyarázata, hogy az egyik, a szó végi, nem zárt szótag.

Talán tényleg a képzeletbeli joruba kollégáknak van igazuk?

Ajánlott irodalom

Jonathan Kaye, ‘Coda’ licensing. Phonology 7 (1990): 301–330.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Sultanus Constantinus 2013. február 7. 12:01

A spanyolban pl. a legbonyolultabb szótagszerkezet CCVCC (pl. TRANSporte) vagy CCDC (D = kettőshangzó; pl. CLIENte) lehet. Ebben csak az az érdekes, hogy lehetetlen pl. a *CCDCC és a *CDCC is, miközben lehetséges a CVCC (pl. CONStar).

2 KATÓ ferenc 2013. február 7. 12:58

A jelenséggel 1968-ban találkoztam először. Vietnami ismerősöm fe-ke cigarettát kért, amit nem értettem. Erre a másik vietnami elmagyarázta: fe-ke, az nem más, mint a fe-csö-ke cigaretta.

3 El Vaquero 2013. február 7. 13:08

Érdekes cikk. A gondolatmenet viszont veszélyes, mert ez alapján bármelyik szóban bármilyen, tetszőleges szótagszerkezet kimutatható a nem ejtett ∅ elemek feltételezésével és így a szótag lényege veszik oda. Bár lehet, hogy nem látom át ezt az ultramodern, absztrakt rendszert, azért tűnik ellentmondásosnak. Másrészt mondjuk a fonológia amúgy is szubjektív volt több ponton, attól függően, hogy ki hogy csoportosít, miért pont ezen a ponton lenne más.

Phídört féltem az ilyen UCLA UPSID-es olvasmányoktól, a végén még teljesen elamerikanizálják őt is, majd kicsábítják, ott marad, aztán nézhetünk :D

4 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 7. 13:50

@Földönkívüli: Az ilyesmikért szokták úgy elemezni a szótagot, hogy [onset [[core][coda]] – a szótagmagra és a szótagvégre együttesen is vonatkozhatnak korlátozások, míg a szótagkezdetre és a magra (pláne a kezdetre és a végre) nem.

@El Vaquero: Biztos tudsz róla, hogy egyes elemzés szerint minden szekvencia CVCVCVCVCV... szerkezetű, és minden más csak illúzió. :)

5 Sultanus Constantinus 2013. február 7. 14:00

@Fejes László (nyest.hu): Akkor meg is van a magyarázat. Először úgy gondoltam, hogy ez annak tudható be, hogy D egyik eleme mássalhangzóként viselkedik. Ez viszont nem magyarázná meg, hogy a *CDCC miért nem lehetséges, a CCDC meg igen (ill. csak akkor, ha kikötnénk, hogy D csak [Vj] vagy [Vw] lehet, de ez nem teljesül, mert lehet mindkettő).

6 Sultanus Constantinus 2013. február 7. 14:01

A mindkettőt természetesen úgy értettem, hogy lehet [jV] és [wV] is, nem csak [Vj] és [Vw].

7 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 7. 14:29

@Földönkívüli: „Akkor meg is van a magyarázat.” Nem, ez nem arra magyarázat, hogy a spanyolban miért van így. Ez arra magyarázat, hogy miért elemzünk így.

8 Sultanus Constantinus 2013. február 7. 15:12

@Fejes László (nyest.hu): Jogos. Mondjuk biztos meg lehet magyarázni azt is, csak még nem volt időm ezzel mélyebben foglalkozni.

9 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 7. 16:23

@Földönkívüli: Hát a választ ne a spanyolban keresd, mert ez általános tendencia. Annyira, hogy megvan a magyarban is:

„Tövön belüli mássalhangzó-kapcsolat előtt nem jellemző, hogy [í], [ű], [ú], [ő], [ó] forduljon elő. Vannak ilyenek, mint bóvli, dűzni, tószt, de ezek kivételes alakok.” www.nyest.hu/hirek/hosszu-es-rovid

10 seta92 2013. február 7. 18:21

A magyar nyelvben CCCCCVCCCC szótagok vannak. Csak a mássalhangzókat többnyire nem ejtjük... És világ minden nyelvében így van. Legfeljebb ők se ejtik... De a mélyben akkor is ott van, hahaha!

Ideje lenne már, ha a nyest nyelvész szakértője kis gumikalapáccsal kezelésbe venné kollégái fejét, és beléjük verné, hogy a nyelvben az van, ami van (ami látszik), és nem az, amit a nyelvről okoskodó nyelvészek kitalálnak: www.youtube.com/watch?v=YPcpwhqx8xs&feature=youtu.be

11 szigetva 2013. február 7. 18:37

@seta92: Megfontolandó lenne, amit mondasz, ha hoznál érveket.

A kiejtetlen magánhangzók feltételezése sok nyelvészben kelt ellenérzést, és természetesen egy ekkora cikkben nem lehet mindent elmondani, ami miatt mégsem akkora hülyeség, mint elsőre hangzik. Ha érdekel, utánaolvashatsz.

12 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 7. 21:18

@seta92: Kálmán László előadásából is meg lehet érteni, hogy miért éri meg mögöttes struktúrákat feltételezni: azért, mert egy csomó jelenségeket nyelveken át meg tudunk magyarázni. A felszíni alakok összefüggése ugyanis csak egy, a legrosszabb esetben néhány nyelven keresztül értelmezhető (utóbbi akkor, ha sok a kétnyelvű beszélő). Az, hogy világ távoli nyelveiben hasonló struktúrák vannak (pl. a pótlónyúlás), már más magyarázatot igényel, nem felszínit.

13 Sultanus Constantinus 2013. február 7. 21:49

@Fejes László (nyest.hu): Érdekes volt a -val/-vel példája. Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy ha a -val/-vel toldalék helyett azt feltételeznénk, hogy a -v- csak egy hiátuskitöltő hang, és nem a toldalék része, akkor pl. nem igazán lehetne megmagyarázni az "avval", "evvel" alakok létezését. Ezen alakok létezése viszont azt bizonyítja, hogy a toldalékban történetileg ott van a -v-.

14 szigetva 2013. február 7. 23:22

@Földönkívüli: A -val/vel, vagy -Xal/-Xel, vagy -XAl változatai nem igazán fonológiaiak, tehát ezzel érvelni kicsit necces. Egy igazi, hagyományosan allofonikusnak nevezett alternációnál viszont könnyen lehet, hogy olcsóbb a „mögötteses” leírás. Persze be kell árazni, hogy mi mennyibe kerül: 1 alak + egy szabály, kontra legalább 2 alak + x környezet, ahol az egyik, vagy a másik jelenik meg. Egyébként a klasszikus generatív környezettfüggő szabályok éppen ilyen környzetei leírásokból alakultak ki: X mhg előtt X, msh előtt Y alakban jelenik meg.

A _jöttek_-es példa pedig egészen párhuzamos azzal a 19. századi esettel, amikor a „hangtörvények” nem működtek, amire az volt a válasz, hogy analógia.

15 Sultanus Constantinus 2013. február 8. 08:15

@szigetva: A jőtök > jöttök példa teljesen érthető, hogy analógia. Viszont: dokumentáltak a régi magyarból olyan alakok, melyekben -[CvAl] jelenik meg a mai -[C:Al] helyett? Azaz van a "hasonulásos" magyarázatra dokumentált bizonyíték? Mert ha nincs, akkor értem, hogy mi ezzel a probléma, ha viszont van, akkor meg egyértelmű. Kálmán László előadásából ez nem igazán derült ki, de azt sejteti az egész, hogy nincs.

16 szigetva 2013. február 8. 10:22

@Földönkívüli: Szerintem nyelvjárási „hasonulatlan” -val is van még ma is. De mivel erről a másik nyelvjárás beszélői (mi) nem tudnak, ezért egy szigorúan szinkrón leírásban nincs jelentősége. Ahogy annak sincs, hogy nyelvtörténetileg mi van.

Kicsit azért a „régi” iskola beszélt Kálmánból is, amikor azt mondta, annak nincs jelentősége, hogy v-betoldás van az _evett, ivott_-ban (meg a v-vel bővülőkben), mert abban a keretben, amiben ő itt mozog, MINDEN ilyen ténynek van jelentősége. Tehát a tő~tövek, bő~bővül, stb. hat a tő~tővel-re, vagyis nem is annyira marginális a v-betoldás, mint Kálmán azt pedagógiai okokból láttatni szeretné.

17 Sultanus Constantinus 2013. február 8. 10:30

@szigetva: "De mivel erről a másik nyelvjárás beszélői (mi) nem tudnak, ezért egy szigorúan szinkrón leírásban nincs jelentősége."

Ebben egyetértek, tiszta sor. (Én mondjuk szeretem mindenbe belekeverni a nyelvtörténetet és a diakrón leírást is, mert leginkább az érdekel.)

De egy másik, kézzelfoghatóbb példa: az teljesen egyértelmű, hogy pl. az olasz "otto" a latin "octo"-ból származik, tehát gyengülés és pótlónyúlás van benne (vagy hagyományos magyarázattal "teljes hasonulás"). Szinkrón leírásban persze ez csak [t:], de ha meg akarjuk magyarázni, hogy miért az, ami, akkor azt a nyelvtörténettel lehet.

18 szigetva 2013. február 8. 10:37

@Földönkívüli: Ma a nyelvészek nem akarják megmagyarázni, hogy az _otto_-ban miért van [tt], ahogy azt sem, hogy a _macska_ miért [m]-mel kezdődik. A nyelvi jelek önkényesek, ezt Saussure-tól tudjuk, és ő már száz éve halott.

19 LvT 2013. február 10. 18:06

Mit mond a joruba teória a szóvégi zöngétlenedésről (már ott, ahol ilyen van)? Ha a VC# mögöttesen VCV, akkor nem éppen szóvégi zöngétlenedésnek kellene fellépnie? Ilyen jelenségről viszont nincs információm, csak zöngétlenedésről.

20 LvT 2013. február 10. 18:09

Erratum: akkor nem éppen szóvégi *zöngésedésnek* kellene fellépnie?

21 szigetva 2013. február 10. 18:59

@LvT: Zöngétlenedés ott találunk, ahol a V-t nem ejtjük ki. Ott maradhat egy C zöngés, ahol a következő kiejtett V megtámogatja a zöngésséget — mondják a joburba fonológusok.

22 LvT 2013. február 10. 19:08

Egy kicsit egyenetlennek érzem ezt a magyarázatot. A <híd> magánhangzójának hosszúságánál tud úgy hatni, hogy ynem ejtjük ki, a zöngésséget tekintve pedig nem.

23 szigetva 2013. február 10. 19:33

@LvT: A híd mgh-jának hosszúságánál sehogy sem hat, egyszerűen a [híd] nem egy zárt szótag. Az ettől független, hogy a [d] utáni magánhangzó hangzik-e vagy nem.

(Azt egyébként már régen észrevették amerikai és európai nyelvészek, hogy a szó utolsó mássalhangzója mintha nem tartozna az előtte levő hangokkal egy szótagba, ezért elnevezték extrametrikusnak, extraszillabikusnak, vagy extraprozodikusnak.)

24 LvT 2013. február 10. 20:01

@szigetva: > A híd mgh-jának hosszúságánál sehogy sem hat, egyszerűen a [híd] nem egy zárt szótag. Az ettől független, hogy a [d] utáni magánhangzó hangzik-e vagy nem.

.

Ez így varázslásnak tűnik a szavakkal. A <híd> azért nem zárt szótag, mert utána ott van egy „magánhangzó”. Az, hogy nem ejtjük ki, a teória szempontjából mindegy, mert ennek ellenére kifejti a nucleusképző funkcióját.

Ugyanez a teória viszont a szóvégi zöngétlenedésre azt mondaná eszerint, hogy jóllehet ott van az a „magánhangzó”, de mivel nem ejtjük ki, ezért nem fejti ki a hatását.

Most vemhes, vagy nem vemhes? Vagy amikor passzol valami az elmélethez, akkor hat, amikor nem passzol, akkor nem hat?

25 szigetva 2013. február 10. 20:49

@LvT: A szóvégi mássalhangzók kétarcú viselkedése (pl. sokszor pont úgy gyengülnek, mint a szótagvégiek, viszont látjuk, hogy sokszor mégsem zárják a szótagot) különleges elbánást igényel. A C∅ szerkezet egy ilyen különleges elbánás.

Erről sokan, sokat írtak, nem tudok itt gyorstalpalót tartani, tessék utánanézni: scholar.google.hu/scholar?q=strict+CV+phonology , akár magyarul is lehet: seas3.elte.hu/szigetva/papers.html#kormfon seas3.elte.hu/szigetva/papers.html#szabalytalan

26 El Vaquero 2013. február 22. 12:02

Mondjuk azt nem tudom, hogy ha Phídör magyar vagy német fonológiával foglalkozna, akkor is ennyire fogékony lenne-e ilyen jorubai nyelvszéket nézeteire. Vagy mégis az angol játszana ebbe bele, mondjuk a helyesírás őrizte néma e-k megszokása okán?

27 szigetva 2013. február 22. 12:51

@El Vaquero: Akkor már inkább a francia, ott effektíve alternál a szó végi svá a semmivel, míg az angolban ez sokszor csak helyesírási konvenció. De a helyesírásra semmilyen módon nem hivatkoztam.

Információ
X