nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A székely írás a krónikás irodalomban
„Hunniabeli módra” írt „székely bötük”

Sorozatunk második részéből kiderül, hogy ugyan a székelyek saját írását Kézai Simon említette először, de az, hogy ez az írás a hun örökség része, nem tőle, hanem Mátyás történetírójától, Thuróczy Jánostól származik. Utánajárunk annak is, kik és miért származtatták a székely írást a héber írásból.

Sándor Klára | 2013. május 14.
|  

A sorozat első részében megismertük azokat az érveket, amelyeket a székely írás „humanista koholmány”-mivolta mellett hozott föl Horváth Iván. Tulajdonképpen nagyon röviden is lehetne cáfolni a fölújított „koholmány”-elméletet: a székely írásnak vannak 13-14. századi, tehát a humanizmus korát jóval megelőzően készült emlékei. Mivel azonban a tudománytörténetben nem először bukkan föl az az ötlet, hogy a székely írás a humanisták gyártmánya, és e nézet népszerűsége – még tudományos körökben is – növekedni látszik, érdemes az elmélet mellett fölhozott érveket alaposabban szemügyre venni. Célszerű magával az alaptörténettel kezdeni: valóban egymást másolták-e a krónikások? Kaphatott-e szerepet a héber írás a székely írás létrejöttében?

Kézai Simon királya, IV. (Kun) László Thuróczy krónikájában
Kézai Simon királya, IV. (Kun) László Thuróczy krónikájában
(Forrás: Wikimedia Commons)

A székely írás első említése a krónikás irodalomban

Horváth Iván egyik érve szerint a középkori krónikások folyamatos híradásai a székelyek írásáról nem sokat nyomnak a latban, mert bevett krónikás szokás szerint egymást másolták, így voltaképpen ugyanarra az egy forrásra, Kézai Simon krónikájára vezethetők vissza. Másrészt a humanista tudósok ismerték azt a hagyományt is, hogy a székelyek a hunoktól származnak, s azt is, hogy a hunoknak saját írásbeliségük volt. E kettőből könnyen összerakták, hogy akkor a székelyeknek a hunok írását is örökölniük kellett. Lehet tehát – szól az érv –, hogy a székely írás előbb volt meg elméletben, mint gyakorlatban: a humanisták úgy gondolták, hogy a hun-utód székelyeknél meg kell lennie a hun írás utódának is, és ha nem találták ennek nyomát, akkor megalkották – nem azért, hogy félrevezessék az utókort, hanem mert saját koruk tudományosságának szabályai szerint ez rendjén volt így, az ő felfogásuk szerint nem hamisítottak, hanem rekonstruáltak. Az írás pedig azért halad jobbról balra, mert megalkotói a humanizmus divatjának megfelelően a hébert vették mintának.


Nem nehéz észrevenni, hogy az érvelés ellentmondásos. Kézai Simon IV. (Kun) László (1272—1290) király krónikása volt, 1282 és 1285 között szerkesztette össze munkáját, tehát jóval a humanizmust megelőzően említette a székelyek írását – de hogyan beszélhetne a székely betűkről, ha egyszer jó kétszáz évvel később találták volna ki őket? Másrészt Kézai huntörténetének éppen az a lényege, hogy nem csak a székelyek, hanem a teljes magyarság a hunok utóda – miért csak a székelyeket „ajándékozta” volna meg a hunoktól örökölt írással? Az ellentmondás föloldható volna, ha kiderülne, hogy Kézai nem arról az írásról beszélt, melyet később székely ábécéként ismertek, hanem valami másról – ebben az esetben a történet úgy módosulna, hogy a humanisták a Kézainál olvasható, de e föltételezés szerint nem a székely ábécére, hanem valami más írásra vonatkozó tudósítását kapcsolták össze a hunok írásáról szóló értesüléssel, s ezek alapján alkották meg a székely írást.

A glagolita ábécé
A glagolita ábécé
(Forrás: Wikimedia Commons / Romanm / GNU-FDL 1.2)

 

Tény, hogy Kézai homályosan fogalmazott a székelyek írásával kapcsolatban. Azt írta, hogy „a vlachokkal együtt a határvidék hegyei között kapták meg a részüket, így hát a vlachokkal elkeveredve állítólag azok betűit használják.” Voltak, akik szó szerint vették a krónikás szavait, és arra gondoltak, tudósítása annak emlékét őrizte meg, hogy a székelyek valóban a vlahoktól, azaz a románoktól vették át az ortodox kereszténységhez kötődő írások valamelyikét, azaz Kézai igazából a cirill vagy a glagolita írásról beszélt volna. Ez a „humanista koholmány”-elmélettel sincs ellentmondásban. Csakhogy ez a föltételezés meglehetősen valószínűtlen. Először is, Simon mester értesülései nem különösebben pontosak, nyilvánvaló – maga írja –, hogy a székelyek saját írását sosem látta, csak hallott róla. Másrészt semmi nyoma annak, hogy a székelyek a latin és a székely betűkön kívül bármi más ábécét használtak volna. A 13. század végéről – tehát Kézai idejéből – viszont a székely írásnak már van emléke, így túl sok érv szól tehát az ellen, hogy Kézai, ha csak értesülésből is, ha pontatlanul is, de ne a székely ábécéről beszélt volna.

A székelyek írásának későbbi említései

A krónikások munkamódszere valóban az volt, hogy a korábban alkotók műveit hol szorosabban követve, hol kevésbé szigorúan másolták, és természetesen el is hagytak belőle, meg is toldották más forrásokból származó értesülésekkel. A székely írást Kézai után legközelebb említő Thuróczy János, Mátyás történetírója az 1480-as években írt krónikájában viszonylag szorosan követte Kézai huntörténetét (különféle kiegészítésekkel), jelentősen eltért viszont Kézaitól a székelyek írásáról szóló tudósítása. Ellentétben Kézaival, aki a székelyekről azt írta, hogy „keveredtek a vlahokkal”, Thuróczy éppen azt emelte ki, hogy az ő népük nem „keveredett idegen vérrel”, s hogy erkölcseikben is szigorúbbak, szokásaikban is mások, mint a többi magyar. „Ők még – írta – nem felejtették el a szkíta betűket, nem is használnak tintát és papírt, hanem botokra vésik azokat rovás módjára.”

Thuróczy János krónikájának első lapjai
Thuróczy János krónikájának első lapjai
(Forrás: Wikimedia Commons)

 

A szkíták – valójában a hunok – írásából tehát nem Kézai, hanem Thuróczy származtatta először a székelyek betűit. A szkíta népnév Thuróczynál a hunokat is magában foglalja, s mint Kézai után valamennyi magyar krónikás, ő is a magyarok közvetlen elődeinek tekintette a hunokat. Munkájának előszavában harcosan védelmezte Attilát, és szólt arról is, hogy a hunoknak volt írásbeliségük, s nem az ő hibájuk, hogy ennek kevés emléke maradt, mert inkább a kardforgatással voltak elfoglalva. Művének előszavában egyértelműen a hunok örökségének tartja a székelyek ábécéjét: „hiszen a mi korunkban is ugyanennek a népnek egy része, amely az erdélyi vidékeken él, valamilyen jeleket vés fába, s az efféle rovást úgy használja, mint a betűket”.

A székelyek írásának hun eredetéről szóló hagyományt tehát nem Kézai Simon, hanem Thuróczy János teremtette meg. Őt követte Mátyás másik történetírója, Antonio Bonfini, aki szerint a székelyeknek „szkíta betűik vannak, amelyeket nem papírra írnak, hanem rövid pálcikába rónak, és kevés jellel sok gondolatot fejeznek ki”. Ezt a hagyományt vette át Oláh Miklós, a nagytekintélyű katolikus főpap az 1530-as évek második felében írt munkájában: „Gondolataik és közlendő akaratuk kifejezésére a papíron, tintán és a más nyelveken használatos betűkön kívül fapálcikákra vésnek bizonyos, számukra érthető jeleket, és ezeket a rovátkolt pálcikákat a barátok és a szomszédok üzenet vagy levél gyanánt használják.” Thuróczyt követte Verancsics Antal – ő egyébként Oláh utóda volt az esztergomi érseki székben –, de fontos kiegészítéssel. A székelyek szerinte vallásukon kívül mindenben különböznek a magyaroktól, betűiket pedig négyszögletes fákba róják, jobbról balra, mint a zsidók, egyiptomiak és törökök, és néhány pont hozzáadásával sok értelmet fejeznek ki. Szintén Thuróczyra épített Benczédi Székely István 1559-ben kiadott világkrónikájában, szerinte a székelyek „most is különböznek a többi magyaroktól törvényekkel és írásokkal, kik Hunniabeli módra székely bötüvel élnek”.

A héber és a székely írás „rokonsága”

A 16. századtól Európa valamennyi nyelve azért versengett, hogy minél közelebbi kapcsolatba hozható legyen a héberrel: a korban uralkodó szemlélet szerint a héber volt a Paradicsom nyelve (vagy legalábbis a hébert vélték az eredeti, tiszta, Bábel előtti nyelvállapothoz legközelebb állónak), így aztán minél közelebbi „rokonságot” tudtak kimutatni egy nyelv és a héber között, annál közelebbinek tartották az adott nyelvet a bábeli zűrzavar előtti ősnyelvhez. Ezt a dicsőséget Európa sok népe szerette volna saját nyelvének tulajdonítani, így a magyar humanista tudósok igen örültek, hogy a magyaroknak saját írásuk van: a székely írás iránya kézzelfogható bizonyítékot nyújtott ahhoz, hogy a magyar nyelvet a héber közeli rokonának tartsák. (A nyelveknek és az írásoknak természetesen nincs közvetlen közük egymáshoz, de a középkorban a tudósok sem igen különböztették meg a kettőt – a nem nyelvészekkel ez ma is gyakran előfordul.)

Verancsics után aztán sokkal hangsúlyosabban jelenik meg a székely írás héber írásból (és a magyar nyelv héberből) való származtatása. Mindez természetesen nem szemben állt a hunoktól való származás tanával, hanem kiegészítette. Szamosközy István, Erdély történetírója szerint a székelyek betűiket „lehántolt és négyzetesre faragott pálcákra bicskaheggyel vésik úgy, miként hajdan Szkítiában közölték egymással a mondandójukat. Ezeket a betűket jobbról balra haladva helyezik el, a zsidók gyakorlata szerint, amiből felismerhetjük eredetét”. Szintén a héberrel való rokonság bizonyítékának tekintette a székely írást a 16. század végének egyik legjelentősebb humanistája, Baranyai Decsi János. A Telegdi János székely írást bemutató tankönyvéhez írt előszavában azt fejtegette, hogy a székelyek írása tanúskodik a magyarok egykori hadi dicsőségéről és kulturális nagyságáról, arról, hogy a magyar nyelv a héber rokona, s hogy a magyar nép „Istennek kedves”. A héber nyelvrokonság bizonyítékának látták a székely írást a későbbi grammatikaszerzők, Komáromi Csipkés György és Geleji Katona István is, a nézet legteljesebb kifejtése pedig a sokoldalú tudóstól, Bél Mátyástól származik 1718-ból.

Bél Mátyás értekezést írt a székelyek írásáról
Bél Mátyás értekezést írt a székelyek írásáról
(Forrás: mek.oszk.hu)

 

Az tehát igaz, hogy a székely írást a 16. századtól a 18. századig a héber írásból származtatták, de – Horváth tézisével ellentétben – nem azért haladnak jobbról balra a székely betűk, mert a héberhez való hasonlatosságot akarták erősíteni, hanem azért szolgálhatott a székely írás két évszázadig a héber-magyar nyelvrokonság bizonyságául, mert a sorokat jobbról balra írták. Ezt bizonyítja, hogy a héber és a székely írás irányának azonosságára már az előtt fölfigyeltek, hogy Melanchton nyomán elterjedt volna a héber különleges tisztelete, és kitört volna a héberrel való rokonítás láza. A Nikolsburgból (ma Mikulov) előkerült, első fennmaradt székely ábécé alá egy héber ábécé is került – nyilván a két írás irányának hasonlósága miatt. Az ábécé közvetetten Mátyás udvarához köthető, szerzője tagja volt a Mátyás által 1487-ben Párizsba küldött követségnek. Thuróczy és Bonfini híradása mellett ez is bizonyítja, hogy Mátyásnak valóban volt szerepe a székely írás Székelyföldön kívüli megismertetésében – számára is a hun származás bizonyítéka volt, és tudjuk, Mátyás szívesen látta (és láttatta) magát „második Attilának”. Arról azonban szó sincs, hogy a székely ábécét az ő tudósai, vagy a későbbi humanisták találták ki. Székelyföldön jóval korábbi emlékei is vannak ennek az írásnak – erről lesz szó legközelebb.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
41 mederi 2013. június 18. 19:32

@Avatar:

hu.wikipedia.org/wiki/Perszepolisz#Etimol.C3.B3gia

IDÉZET a link szerinti Wikiből:

"Az óperzsa város perzsa neve Párszá volt. A Perszepolisz név az ógörög Πέρσης πόλις Perszész poliszból alakult ki, és a Perzsák városát jelenti. A rómaiak átvették ezt az elnevezést, és a nyugati írók a későbbiekben már ezt használták. Az Akhaimenidák bukása után a település neve feledésbe merült".

Tehát ezt nem én írtam, hanem idéztem!!

-Először csak a formai egyezés miatt gondoltam a "Párszá" és a "Persze" kapcsolatára (ha az "a" és "e" labilis).

Mivel ha van is kapcsolat, az régi, így a felhozható "ötletek" is nyögve nyelősnek tűnhetnek:

A "piros// peres, pörös" "heves vitára" utal,

a "páros" ha szerelmes, azt "forrón" teszi, stb.

Általában ha keresünk valamit, pl. az igazságot vagy a helyes választ, annál közelebb kerülünk hozzá, minél "forróbb" a nyom. Akkor BIZTOSabb a bizonyítékot megtalálni..

-A "pörzse/ perzse", "pörzsölt/ perzselt" hely, egyre forróbb "bizonyíték" ha áthalad valaki a területen, hogy bizony a perzsák azt felperzselték..

A "BIZTOS" értelmű kifejezés "perzse" / "persze" ("párszá") változata így közel kerül egymáshoz ("sz=zs")!!! Érthető módon!

-A korábbi ("p" kezdetű) késztetés-eredmény szó kapcsolat is feltételez bizonyos előzményeket.

"perdít/ perdül

perget/ pereg".

Ezek másodlagos késztetéspárok, és elgondolkoztattak, hogy mi lehetett a kiinduló páros..

A 'forszt/ ford(t)' vagyis "forszíroz/ fordít" mai formában, utal arra, hogy a korábbi feltehető forma, a "p"-vel kezdődő változat is létezett.

A "ford" eredmény oldalon a "FORR" kifejezés (hasonulás után) megtalálható.

A "p" kezdetű "perszt/ perd(t)" és a további labilis magánhangzós késztetés-eredmény változatok, vagyis:

"parszt/ pard(t)" (Parád fürdűnk is meleg vizes, nem véletlen)

"pirszt/ pird(t)" ( pirít, pirul, pirongat, piros) szintén a (forró) tűz színe, szintén utalnak mind a meleg, forró, forszírozott (esetleg feldúlt jelentéssel) összefüggésre.

Összességében:

nem találom ilyen messze távolból "visszatekerve" a "persze" és a "perzsa" szavak rokonságát nem bizonyítottnak, ha arra gondolok, hogy akkor járhatott BIZONYOSAN egy perzsa (párzsá/ párszá) hódító sereg egy vidéken, ha az "piros parazsas, perzselt" vidék volt.

40 El Vaquero 2013. június 18. 09:52

@El Mexicano: inkább hallgassák ezt:

www.youtube.com/watch?v=GjdnxpczDJU

Esetleg egy másik alap klasszikus :D

www.youtube.com/watch?v=d6C0bNDqf3Y

Jobb, mint a székely bot, meg az El Cubanót olvasni.

39 El Mexicano 2013. június 18. 08:10

@Varmer: Persze, mert szándékosan olyanok a példamondatok, hogy majdnem minden szó szleng – mint a magyarban a lóvé, verda stb. –, ezek pedig eléggé eltérhetnek, de ezzel együtt nem vészes (pl. a 'kocsi'-ra utaló szavak többségét – auto, carro, nave stb. – szerintem még azok is értik, akik nem ismerik az adott ország szlengjét).

38 Varmer 2013. június 18. 00:17

@El Mexicano: Nekem tetszett ez a cikk.

Azt furcsálom, hogy én végighallgattam a példamondatokat, és nekem annyira azért nem tűntek kölcsönösen érthetőnek - mondjuk spanyolt nem tanultam soha.

37 El Mexicano 2013. június 17. 19:52

@El Vaquero: Ha már hiányoltatok, akkor tessék elolvasni ezt a cikket, a vége a legérdekesebb:

elmexicano2010.blogspot.com/2011/01/egyseg-sokfelesegben-spanyol.htm :D

36 Avatar 2013. június 17. 16:20

@mederi: de milyen kapcsolódást vélsz felfedezni a akár a perzsa nép, akár a felperzselés és a magyarban "magától értetődő" értelmű "pesze" szó között?

(És arra még nem is hivatkoztál, hogy az óperzsa birodalomban a zoroasztrizmus volt az uralkodó vallás, ahol Ahura Mazda szimbóluma tűz, és tűztemplomokban imádták őt. Szerintem persze ennek sincs köze a magyar "persze" szóhoz.)

35 Grant kapitány 2013. június 17. 14:58

@El Vaquero: "Még jó, hogy legalább Krizsa itt van nekünk"

Igen, mert ő levaquerohatatlan...

34 El Vaquero 2013. június 17. 13:52

@Fejes László (nyest.hu): sértő gondolat, hogy szerinted ilyesmire vetemednék... de akkor most mibe kötök bele? Mindig kell hagyni egy kis rágni való csontot. Phídör elég passzív mostanában, El Colombianót nem nagyon látni. Idegueñelvoriano pedig puszta történelem.

Még jó, hogy legalább Krizsa itt van nekünk :D

33 szigetva 2013. június 17. 00:55

@mederi: Újgörögül Perzsia=Περσἰα, perzsa=Πἐρσης, ennek függő alakjai: Πἐρση (ejtsd perszi), melléknévként Περσικὀς. Περσέ alakja egyiknek sincs.

32 mederi 2013. június 16. 22:56

Bármennyire sikerült F. L. 28-at kiváltanom, azért egyet érthettek azzal, hogy a "Περσέ" (latin betüvel:perszé) mai görögül Perzsiát, perzsát jelent, és a magyarban a perzsa "perzsel", ami az elpusztítással, gyújtogatással, eltüntetéssel (francia "perdü") rokon kifejezés. (Nem tartom latin eredetűnek a persze szót, sokkal inkább görög eredetűnek, megváltozott jelentésű átvételnek..)

31 Fejes László (nyest.hu) 2013. június 16. 21:11

@El Vaquero: Nem akartam ë-t írni, de gondoltam, jöhet valami habókos kommentelő, és elkezd okoskodni, hogy a finn e zártabb, mint a magyar, szóval sosem lehet az ember elég óvatos...

30 El Vaquero 2013. június 16. 21:00

@Fejes László (nyest.hu): talán beteg vagy mostanában? Vagy valami fonetikai csodaszer gurult a gallér mögé. Ott voltak a dvorzsákos cikk, most még az ë-t is jól írtad át. Nem lesz ennek jó vége. Már több olyanról is hallottam, hogy elkezdett valaki fonetikázni, de nem húzott védőfelszerelést, és vitte is el a mentő, meg ott élesztették újra.

29 Krizsa 2013. június 16. 20:47

@mederi: Van köze. Egyébként jónéhány helyes dolgot is felsoroltál.

Lásd: magyarostortenet G-portal, oldalt: Gyöknyelvészet 414. oldal (tágabban: 405-416.old.) - a P/F-R gyök. Ez az V. fálj.

Ott majdnem mindent megtalálsz: parszi (perzsa) szétterülő - szétváló-ürülék (fenék), visszafordulás (persze), stb.

A latin nem sokat ér, de ha igen, akkor az megvan a korábbi (szomszédos) nyelvekben is:-).

28 Fejes László (nyest.hu) 2013. június 16. 19:03

(((Mellékesen jegyezném meg, hogy a finnben a perse [përszë] ’segg’ jelentésű. Hátha ebből is ki lehet hozni valamit...)))

27 mederi 2013. június 16. 18:10

@LvT:

"A hangsúlyos <έ> végű előtag világos jele annak, hogy ez igető."

Bizonyára igazad van, de megemlítem a

"gördít/ gördül// görget/ görög"

(módosult) késztetés párok "görög" eredmény igéjét, ami egyúttal a görögök magyarok által használt népneve is.

Történhet jelentés bővülés késztetés igével is, hasonlóan a "veszt/ ved(t) (vett)" késztetés-eredmény pár késztetés igéjéből képzett "veszte" alakhoz ("Péternek az volt a veszte, hogy nem tanult a vizsgára" Nyilván a "vesztése" rövidüléséből keletkezett a "veszte")..

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X