nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Hű vagy rendes?

A hűségről és a rendességről lesz szó. Ha el nem tudja képzelni, hogy ennek mi köze a nyelvhez, olvasson tovább. Többféle csehről lesz szó: különféleképpen viselkednek.

Szigetvári Péter | 2015. szeptember 15.
|  

A hétköznapi életben a hűség és a rendesség általában együtt járnak: a hű embert általában rendesnek tekintjük. Valójában a rendesség pozitív tulajdonság, a hűség már nem egyértelműen az: lehet valaki rossz eszméhez, személyhez is hű. Hogy mi a két tulajdonság pontos viszonya, annak eldöntését az olvasóra bízzuk. Ebben a cikkben a nyelvi hűségről és a nyelvi rendességről lesz szó.

A dilemma forrása
A dilemma forrása
(Forrás: Wikimedia Commons / Kelvinsong / CC BY 3 0)
Egy tipográfiai dilemma

Kiindulópontunk egy tipográfiai dilemma, amit Arnold Zwicky vet fel. Adva van egy szabály: a mondatot nagy betűvel kezdjük. Adva van egy szóalak: iPhone. Mit tegyünk, ha a mondat ezzel a szóval kezdődik? Vagy hűek maradunk a szó alakjához és kisbetűvel kezdjük, de ezzel megszegjük a szabályt, vagyis nem vagyunk rendesek; vagy betartjuk a szabályt és a szót legalább mondateleji helyzetben IPhone-nak vagy Iphone-nak írjuk, ebben az esetben viszont nem vagyunk hűek.

Ha mindkét megoldás rossz érzést hagy bennünk, amin nem tudunk túllépni, akkor valahogy át kell fogalmaznunk a mondatot, hogy ne ezzel a szóval kezdődjön. Van, aki ugyanebből az okból kifolyólag egy mondatkezdő számot is kiír betűkkel. Mindez azonban nem nyelvi, legfeljebb tipográfiai vagy helyesírási kérdés. Lássuk ugyanezt a problémát néhány nyelvi adattal.

Alapalak

Egy szó különböző helyzetekben – mondatokban – különböző alakokban fordulhat elő. A lencse például előfordulhat [lencse] vagy [lencsé], a Lipcse [lipcse] vagy [lipcsé] alakban, az utóbbiakat találjuk a toldalékok nagy része előtt (pl. lencsé-t, lencsé-től, Lipcsé-be, Lipcsé-i), az előbbieket egyéb esetekben (azonban van egy-két képző, ami előtt szintén ez az alapalak áll: lencse-ség, lipcse-i; figyeljük meg, a birtokos jel előtt [é] van, az azonos alakú melléknévképző előtt nem)

Azt mondhatjuk, hogy bizonyos helyzetekben (pl. lencseleves, lipcseiek) a szó hű az alapalakjához. Más helyzetekben (pl. lencsét, Lipcsébe) viszont nem hű, hanem rendes. Azért rendes, mert megfelel annak a szabálynak, hogy ilyen toldalékok előtt nem állhat [e], helyette [é] áll. A lencseleves-ben egyszerre hű és rendes is, mert itt nem kényszeríti semmi, hogy ne [e], hanem [é] legyen.

Lencseleves, hű és rendes
Lencseleves, hű és rendes
(Forrás: Wikimedia Commons / Mr. Granger / CC0)

Azt gondolhatnánk, hogy mindebben semmi különös nincsen, van egy tővégi [e]-t (és [a]-t) nyújtó szabály, ami a megfelelő toldalékok előtt teszi a dolgát, a megnyújtott végű szavak pedig feladják hűségüket és csak rendesek lesznek. És valóban, szinte minden [e]-re vagy [a]-ra végződő szó ugyanígy viselkedik: Udinében [údinében], Topekában [topekában] stb.

A kivételes csehek

Van azonban olyan eset, amikor nem történik meg ez a nyúlás. Például a cseh [cse] magánhangzója sosem lesz [é]. Mássalhangzóval kezdődő toldalékok előtt marad [e] (pl. csehben [cseben], csehnek [csenek]), magánhangzóval kezdődő előtt viszont többnyire megjelenik a tő és a toldalék között egy [h] (pl. csehet [csehet], csehek [csehek], csehen [csehen], csehe [csehe]). Az -ig különösen viselkedik: csehig [cseig]. Figyeljük meg, hogy ez a toldalék máskor is sajátosan járul a tőhöz: ezen, ezé, ezért, de eddig (nem ezig). Ennek alapján a csehért alakot [csehért]-nek várnánk, azonban a [cseért] alak sem tűnik lehetetlennek.

Hozzáértő olvasóink tudják, hogy a potrohban [h]-ja nem pont olyan, mint a potroha [h]-ja. Ezt a különbséget most figyelmen kívül hagyjuk, csak arra figyelünk, van-e ott valami, vagy nincs. Hogy milyen a [h] az következik abból, hogy követi-e magánhangzó vagy nem.

Mondhatnánk, hogy a cseh szó végén – ahogy a helyesírás is sejteti – van egy [h]. Azonban valahogy ezt a [h]-t meg kell különböztetnünk pl. a potroh végén állótól, mert az sose tűnik el: potroha (mint csehe), de potrohig [potrohig] (de csehig [cseig]) és potrohban [potrohban] (de csehben [cseben]). Ráadásul, ha egy ilyen [h]-eltüntető szabályt feltételezünk, akkor arra is figyelnünk kell, hogy ez a [e] megnyújtó szabály után következzen, hiszen épp azt akarjuk, hogy a feltételezett [h] védje meg az [e]-t a nyúlástól. Márpedig láttuk, hogy az ilyen szabályrendezés gyanús dolog.

Egy kivételes cseh
Egy kivételes cseh
(Forrás: Wikimedia Commons / Hana Hamplová / CC BY-SA 3.0)

Az, hogy a csehet, csehek, csehen szavakban a toldalék mássalhangzója előtt van egy magánhangzó, mégiscsak arra utal, hogy a cseh nem magánhangzóra végződik, hiszen akkor a toldalékot csak a mássalhangzó alkotná: tehát ezek az alakok a falut, zoknik, eskün mintájára *[cset], *[csek], *[csen] lennének. Mindezen bonyodalmak miatt egyre több beszélő azt a stratégiát követi, hogy az ilyen – időnként [h]-ra, máskor magánhangzóra végződő töveket egységesíti, mindig ejti a [h]-t. Nézzük a különféle beszélők ejtéseit:

  ABC
cseh h
csehek h h h
csehért h h
csehig h
csehben h

A klasszikus A-típusú beszélőkhöz képest a B-típus bizonytalan az -ért előtti helyzetben, a C-típus viszont kiegyenlíti az összes alakot, így mindig hű tud lenni.

Egy másféle Cseh

A nevek viselkedésükben nagyobb hűséget mutatnak a többi szónál. Egy név utolsó magánhangzója nem maradhat el, akkor sem, ha az azonos alakú nem névben igen: sólyom–sólymot, de Sólyom–Sólyomot, bodor–bodrot, de Bodor–Bodort. Más váltakozások sem történnek meg nevekben: tűzkő–tűzkövet, de Tűzkő–Tűzkőt, réz–rezet, de Réz–Rézt. Ugyanakkor egy név végi [a] vagy [e] többnyire [á]-vá, illetve [é]-vé válik: Szemere–Szemerét, Varga–Vargát. Úgy tűnik, az hogy a tárgyrag [t]-jét tővégi [a] vagy [e] előzze meg, rosszabb, mint a név alapalakjához való hűtlenség.

Ilyen szempontból a Cseh név is különlegesen viselkedik. Nézzük a következő mondatokat:

(1) szeretem Bródy Jánost

(2) szeretem Bródyt

(3) szeretem Cseh Tamást

(4) szeretem Cseht/Csehet(?)

Csetamás
Csetamás
(Forrás: Wikimedia Commons / Kalesszin)
Szűkkörű felmérésünk szerint az utolsó mondatban a [csehet] ejtést néhány beszélő elutasítja és inkább a hű, de teljesen „rendetlen” [cset] ejtést választja. Mások viszont egyiket sem hajlandóak elfogadni, és egy átfogalmazott változatot választanának, amit itt a (3)-ban adunk. A kísérletet mindenki elvégezheti ismerőseivel: el kell mondani az első három mondatot, majd rákérdezni, hogy hogyan lenne a negyedik.

Che Guevara nevével a (6)-ban adott átfogalmazott változaton kívül kizárólag a hű, de nem rendes [cset] alak jöhet szóba:

(5) betiltották Chet

(6) betiltották Che Guevarát

Csegevara
Csegevara
(Forrás: Wikimedia Commons)
Arra gondolhatnánk, hogy ilyen rövid neveknél már elfogadhatatlan akár csak egyetlen hang megváltoztatása is. De vajon a kedves olvasó hű lenne vagy rendes a következő esetben?

(7) a vitorlásversenyen legyőztem Fa Nándort

(8) a vitorlásversenyen legyőztem Fat(?)/Fát(?)

Ha legközelebb felfigyelünk arra, hogy valaki nem úgy mond valamit, ahogy mi mondanánk, akkor ahelyett, hogy lehülyéznénk őt, akárcsak magunkban, gondoljuk végig, vajon hű volt-e vagy rendes.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
22 szigetva 2015. szeptember 16. 16:20

@Sultanus Constantinus: Én is így gondolom, ezért lep meg, hogy az én "volt"-om miért gondoltatta veled azt, amit.

21 Sultanus Constantinus 2015. szeptember 16. 13:43

@szigetva: Értem én, nincs is semmi problémám.

Viszont ez annál inkább tanulságos eset arra, hogy a múlt időt egy ilyen mondatban két dologra is utalhat: a) "mondta", mert gyerek voltam, ami már elmúlt (mert már nem vagyok gyerek); b) "mondta", mert még élt (már nem él). Vagyis abból, hogy "mondta", nem derül ki egyértelműen, hogy melyikre utal a kettő közül.

20 szigetva 2015. szeptember 16. 12:24

@Sultanus Constantinus: Örülök, de te használtad azt, hogy "mondta". Egyébként szerintem se a te, se az én kommentemben nem következik a múlt időből, hogy már ne élne

19 shanditiredum 2015. szeptember 16. 08:48

@Janika: vedlü!

@szigetva: sínylődsz, megsínyled

sínylődik, sínylődünk, sínylődtök, sínylődnek

csuklüne!

vedelüne! (mivel az alapszó a veder/vödör, amibe öntik)

18 Sultanus Constantinus 2015. szeptember 16. 08:48

@szigetva: Szerencsére még van! :)

17 Sultanus Constantinus 2015. szeptember 16. 08:46

@Janika: Sehogy, mert egy állatot nem szoktunk ilyesmire felszólítani. :D

Szerintem egyszerűen el kell fogadni, hogy a nyelvben nem minden létezik, amely nyelvtanilag szabályos (lenne). Vagyis előállhat az a furcsa helyzet, amikor valami nyelvtanilag ugyan szabályos, de mégis helytelen, mivel nem létezik. És teljesen ugyanez igaz a fordításokra is. Le lehet valamit fordítani teljesen szabályosan és érthetően, de ha egyszer soha nem mondja úgy egy anyanyelvi beszélő, akkor az helytelen.

16 honestesiologist 2015. szeptember 16. 07:56

@szigetva: De hívhatjuk ezt akár "nyelvész mentegetőzés"-nek is :D

15 honestesiologist 2015. szeptember 16. 07:53

@szigetva: Magyarázd meg ezt a lányoknak, akiket megcsaltam :D ;)

(ilyen persze nem fordult elő)

14 szigetva 2015. szeptember 16. 07:30

@honestesiologist: Pontosan erről van szó: van, amikor nem tudsz hű maradni.

13 honestesiologist 2015. szeptember 16. 07:24

@szigetva:

E1 sínylem ...ezt én sínylem meg

E2 sínyled ...ezt te sínyled meg

E3 sínyli ...ezt ő sínyli meg

T1 síny... ezt mi szívjuk meg (ha nagyon muszáj, akkor a sínyeljük, de nem szivesen; alá is húzza a spell check!)

T2 sínylitek ...ezt ti sínylitek meg

T3 sínylik ...ezt ők sínylik meg

Ritkán használom így ezt az igét. Sokkal gyakrabban a sínylődik alakban. Akkor a sínylődünk is jól hangzik a fülemnek.

@Janika: Kezdj el vedleni! A vedelj szót inkább mértéktelenül igyál értelemben használom, mint a nyakalj-t is. Persze ott a vedel az alap ige, szóval természetesnek hat azt mondani: Ne vedelj már annyit!

12 Janika 2015. szeptember 15. 23:23

@Sultanus Constantinus: @honestesiologist: azt hogyan mondanátok a kígyónak, hogy kezdje meg a vedlést?

ved...

vedelj, a csukolj mintájára?

11 szigetva 2015. szeptember 15. 21:29

@honestesiologist: Hát ez?

E1 sínylek, sínylem

E2 sínylesz/sínyelsz?, sínyled

E3 sínyel?, sínyli

T1 sínylünk, sínyeljük?

T2 sínyletek, sínylitek

T3 sínylenek, sínylik

A kérdőjeles alakokat sokan nem használják, mert mindenáron hűek akarnak maradni a sínyl- tőhöz, és ahol nem magánhangzóval kezdődik a toldalék, ott ez nem megy.

10 Irgun Baklav 2015. szeptember 15. 20:06

@honestesiologist: Ezt hívják szakszóval hiányos paradigmájú igének. Nyelvészek ijesztő tanulmányokat publikálnak róla, amikor épp nem ismeretterjesztő cikkeket írnak a nyestre. epa.oszk.hu/00000/00032/00022/pdf/szepe.pdf

Mások meg közönségszolgálatként ontják róla az igét: www.e-nyelv.hu/2010-11-07/az-izlik-felszolito-modja/

9 honestesiologist 2015. szeptember 15. 19:47

@szigetva: Én kimondom, hogy csukolj (spell check aláhúzza!!), de utána mindig furcsa érzés fog el: helytelennek érzem, hiába én mondtam úgy.

8 szigetva 2015. szeptember 15. 19:26

@Sultanus Constantinus: Akkor anyád rendes volt ☺

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X