A magyarban kicsinyítő vagy becéző alakok képzésének sok módja van. Tehetjük a szó végéhez a -ka/ke, -cska/cske toldalékot (bárányka, egérke, fiúcska, tevécske), vagy elhagyva a végét használhatunk egy sor más végződést (Ann-us, Jan-kó, I-ca, Fer-i, En-ci, kom-csi, lib-si, nyu-szi, sze-nya, nyug-ger, pál-esz stb.).

Sámfa

Szavakat nem csak úgy képezhetünk, hogy a tőhöz hozzáteszünk egy toldalékot, aztán az eredmény lesz, ami lesz, hanem úgy is, hogy az eredményt bizonyos szempontból előre megszabjuk: a szót egy előre megadott sámfába (szakszóval templátumba) kényszerítjük.

A magánhangzó-harmónia miatt a magyarban a toldalékok nagy részének több alakja van. Hogy ne kelljen mind felsorolni, a változó magánhangzót nagybetűvel szokás jelölni: A=a/e, O=o/ö/e.

A magyarban például megfigyelhetjük, hogy a -gat-ra vagy -get-re végződő, a -gAt toldalékot tartalmazó igék legtöbbje három szótag hosszú. Ennek az az oka, hogy ha a tő egyszótagú, akkor a toldalék előtt van kötőhang (pl. varr-o-gat, kér-e-get), ha kettő, akkor nincs (pl. ígér-get, csavar-gat). Példatöveink mindegyike r-re végződik, tehát nem ez okozza a különbséget. Két szótagú ilyen igét nagyon keveset találunk, ezekben vagy csak az -At a toldalék – pl. éget, forgat (< forog) – vagy magánhangzóra végződik a tő, ami után mintha általában nem állhatna kötőhang – pl. béget, krúgat, ugat(?) –, csak abban az esetben, ha az ige alakjai között amúgy is van olyan, amelyikben a magánhangzót másik magánhangzó követi – pl. riaszt, és ezért riogat.

A hozzáértők tudják, hogy régebben volt egy mut ige is, de mivel ma már nem használjuk, a mai beszélők a mutogat-ot a mutat-tal kötik össze.

Talán a hallgat az egyetlen két szótagú kivétel: itt hallogatot várnánk. Ha a tő három vagy több szótag hosszú, akkor a toldalék előtt nincs kötőhang, viszont az eredmény is hosszabb lesz három szótagnál: pl. kísérletezget, filozofálgat. De van olyan eset is, hogy a tő rövidül, elveszt egy toldalékot: has-ít : has-ogat, hal-aszt : hal-ogat, mut-at : mut-ogat. (Ezeknek az igéknek másik, „szabályosabb” alakjuk is van: hasítgat, halasztgat, mutatgat.)

Vagyis, ha lehetséges, a -gAt toldalékos igéket a magyar igyekszik egy három szótagos sámfába szorítani. Ha túl hosszú a tő, akkor toldalék elhagyható belőle, de ha nincs ilyen, akkor nem erőltetjük a sámfát, hosszabb lesz a szó.

Kicsi sámfa

Négy kivételt találtunk: anyuci, apuci, babuci, kutyuli. Ezekben közös a középső szótag [u]-ja.

A kicsinyítő toldalékok egy része még szűkebb és szigorúbb keretet szab meg. Az [i]-re végződő kicsinyített vagy becéző alakok például szinte kivétel nélkül két szótagúak. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az egy szótagú szavakhoz csak hozzá kell tennünk az -i toldalékot: süni, combi. Néha azonban a tő magánhangzóját is rövidítjük: Pali, husi.

A két szótagú szavaknak viszont a második szótagját – vagy annak a végét a magánhangzótól kezdve – el kell hagynunk, még akkor is, ha az nem toldalék. Így lesz az Éva mellett Évi, a finom mellett fini, a Gábor mellett Gabi, a bárány mellett pedig bari. Figyeljük meg: a magánhangzó-rövidülés itt is megtörténhet, de nem tudjuk megjósolni, mikor. Sőt néha mindkét változat létezik: Mari, Mári. De még arra is találunk példát, hogy nyúlik a tő magánhangzója: speciális : spéci. (Több esetben felmerül, hogy a kicsinyített alak valójában jövevényszó.  A spéci például a német spezi átvétele lehet, ahogy a suli sem az iskolából képződik.)

A kicsinyítő alak két magánhangzója között van, hogy érintetlenül maradnak a mássalhangzók: Tibor : Tibi, vacsora : vacsi, Antal : Anti. Ha a mássalhangzó-kapcsolat „bonyolult”, akkor egyszerűsödhet, az első és esetleg a második mássalhangzó megmarad, a többi kiesik: Andrea : Andi, Borbála : Bori. De nem mindig tudjuk megjósolni, hogy mi számít bonyolultnak, hiszen a Norbert : Norbi vagy a Barbara : Barbi esetében ugyanaz az [rb] megmarad, ami a Boriban egyszerűsödött. Ugyanígy az István : Isti esetén marad a [st], a testnevelés : tesi esetén viszont nem. A Zsolt gyakrabban Zsolti, míg a Zoltán Zoli, ugyanakkor előfordul a Zsoli és a Zolti is.

Azt sejthetjük, hogy a hasonló alakú szavakat is igyekszünk itt elkerülni, talán ezért nem lesz a Barbara Bari vagy a testnevelés testi. Annyi mindenesetre áll, hogy olyan mássalhangzó-kapcsolat nem maradhat az ilyen kicsinyítő alakokban, ami szó végén nem állhatna. (Micsoda szerencse, hogy van egy [rb] végű szó a magyarban, a szerb!) Furcsa az Olgi, mert [lg] végű közhasználatú szó nincs, a szólisták csak a ritkán hallott rivalg, uralg igéket hozzák. Ugyanakkor a sok [rg] végű városnév sem menti meg ezt a kapcsolatot: Gergely : Geri (nem Gergi), vagy akár Geci.

További szigor

Láttuk, hogy az [i] végű kicsinyített alakok [i] előtti mássalhangzói nem alkothatnak túl „bonyolult” kapcsolatot, ha ilyen állna ott, akkor egyszerűsítjük (Gabriella : Gabr-i, teknős : tekni), vagy teljesen lecseréljük (földrajz : földr-ci, fotbal : fotb-ci). (Nemrég találkoztunk azonban az ennek ellentmondó elvtárs : elvti párral is, úgy tűnik, az eli vagy az elvi egybeesése más szavakkal nem elfogadható.)

Mindezek fényében meglepő, hogy van olyan eset is, amikor a mássalhangzó-kapcsolatot „nehezítjük”. Úgy is mondhatjuk, hogy itt a toldalék nem csak -i, hanem -ci, -csi vagy -si. Ilyenkor a kapott kapcsolat vagy szó végén előforduló: Enikő : Enci, pulóver : pulcsi, vak : vaksi, vagy nem: repülő : repcsi (ez utóbbi eset jóval ritkább). Figyeljük meg, hogy a puli vagy a repi már másra foglalt, talán ez is okozza a mássalhangzó-átmenet hizlalását. (A repiben épp egyszerűsödött az eredeti mássalhangzó-kapcsolat: reprezentáció(s).)

Olyankor is „nehezítenünk” kell, amikor a mássalhangzó-átmenet túl „egyszerű” lenne. Ennek a szélsőséges esete, hogy nincsen mássalhangzó, ez egyáltalán nem fordulhat elő. Például a Bea nem lehet Bei (miközben Beus lehet), a Zoé sem lehet Zoi. A Noémi esetében sincs Noi, itt bővíteni kell a tövet: Noncsi. De a „könnyű” [j] sem fordul magában elő: Lajos : Lali vagy Lajcsi, tej : tejcsi vagy tejci. Sőt a [h]-t is többször elkerüljük: Mihály : Misi, Richárd : Ricsi, mostanában közismertté vált a Ráchel : Rasi is. (Igaz, van Johi és talán Tihi – Tihamér –, közneveknél pedig pihi, zuhi.) Ha ránk parancsolnak, hogy kicsinyítsük a lajhárt, alighanem lajhit mondunk, nem lajit, pedig a [jh] igazán nem mondható egyszerű mássalhangzó-kapcsolatnak.

A két szótagos keretbe nem csak úgy lehet belepréselni egy szót, ha a végét vágjuk le, hanem úgy is, ha az elejét. Ez főképp magánhangzóval kezdődő nevekkel fordul elő: Alfréd : Frédi, Ignác : Náci, Alexandra : Szandi, Annus : Nusi. De nem kizárólag: Cecília : Cili, Kornélia : Nelli.

Egy másik sámfa

A magyar palatális mássalhangzói a [ty], [gy], [ny] és a [j].

Kicsinyített nevek [a]-ra is végződhetnek. Érdekes megfigyelni, hogy az ilyen alakokban az [a] előtti mássalhangzó gyakran palatális lesz: Péter : Petya, Zoltán : Zotya (itt kimarad az [l] is!), Sándor : Sanya, szendvics/szemét : szenya, Pál : Paja (vagy Palya?).

Mivel az [a] „kedveli” az előtte álló palatálist, itt már nem kell változnia a [j]-nek: Lajos : Laja. Megkozkáztatjuk, ennek az az oka, hogy több magánhangzó+[a] végű név van, amelyekben a két magánhangzó közé [j] lehet tölteni: Lea [leja], Dia [dija]. Ráadásul ettől függetlenül is találunk számtalan [ja] végű főnevet (pálya, Orsolya, kaja, gólya, maja, bója, tuja, rája). A [ji] végű szavak között viszont alig találunk toldalékolatlan főneveket (talán a Pompeji és a Hawaii kivétel, de ezeket is inkább [pompej]-nek, illetve [havaj]-nak szoktuk ejteni, továbbá van még két alig ismert falu neve, Mályi és Ópályi). Így tehát a magyar szókincs nem ad elég mintát a főnévi [ji] végződésre, szemben a [ja]-val.

Láthatjuk, hogy a kicsinyített alakok egy része többé-kevésbé kitapintható mintázatba illik. A fentebb említett -kA, -cskA toldalékokkal képzettek nem ilyenek, sőt azokat már kicsinyített alakokhoz is hozzátehetjük: Marika, Marikácska. Az egyéb kicsinyített alakok viszont szinte kivétel nélkül két szótagúak, és több megszorítás is kitapintható a két magánhangzójuk közötti mássalhangzókra. Mindez nem csak a magyarban van így: mintha a kicsinyítés esetén hasonló elvek érvényesülnének az emberi nyelvekben.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése