-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: 22 A Google szerint további hasonló kifejezések (nem csak iskolában, bá...2024. 07. 23, 16:23 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Régi topik azért válaszolok hátha valaki visszaír... Talán: Szekálás, abuzálás, oltogatás,...2024. 07. 23, 13:34 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: kiegészítés: A nyelvi bizonytalansági tényezők (amik annál gyakoribbak...2024. 07. 01, 08:12 Fantomok a magyar szavakban
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 117 Valóban.. A "Fedje meg!" parancs hosszú gy-vel--->hatása: "megfedd valak...2024. 06. 29, 12:28 Fantomok a magyar szavakban
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Nyilván a sok ostobaság mennyiségével akarsz dominálni. Annyit azért v...2024. 06. 29, 08:35 Fantomok a magyar szavakban
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
![](/media/news-depesmod.png)
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Magyar vagy latin eredetű-e a „kesztyű”? Akár le is bokszolhatnánk, de a nyelvészek inkább az érveket részesítik előnyben.
A szavak eredete nem mindig deríthető ki. Van, amikor tippünk sincs arra nézve, hogy honnan származhat egy szó, más esetekben éppen a bőség zavarával küszködünk: többféle eredet is elképzelhető, és nem tudjuk, hogy melyik lehet a valódi magyarázat. Vannak azonban olyan esetek is, amikor első pillantásra több lehetőség is felmerül, a nyelvészek mégis ki tudják zárni a téves magyarázatokat. Hogy miként, erre mutatunk most példát.
Korábban írtunk a kesztyű szó eredetéről, ehhez kapcsolódva kérdezi Miklós nevű olvasónk:
nem vagyok a délibábos nyelvészkedés híve, és nem szoktam latin, görög, sumer stb. szövegekben magyar szavakat felfedezni. Tegnap viszont belefutottam a latin caestus szóba, amelyet az ókorban az ökölvívók által használt, golyókkal kirakott, kézre kötött bőrszíj vagy kesztyű megnevezésére használtak. A magyar kesztyű szóban a szakirodalom szerint (amennyire tudom) egyértelműen a kéz tő szerepel, és nyilván ez lenne a leglogikusabb megoldás. De kizárható-e teljességgel a caestusból történő származás, illetve van-e adat a caestus szó továbbéléséről más korban vagy más (módosult) jelentéssel?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Olvasónk kérdésére a válasz az, hogy a kesztyű caestusból való származtatása egyértelműen kizárható. Ennek jelentéstani, hangtani és nyelven kívüli okai is vannak.
Először is a caestus a latinban kizárólag a bokszhoz használt, bőrszíjakból font kesztyűt jelöli, a magyarban viszont mindenféle kézfejre húzható ruhadarabot. Egy ilyen jelentésváltozás elvben persze elképzelhető, de vagy a latin fejlődése során kellene látnunk a jelentésbővülés nyomait, vagy a korai magyar adatokban kellene felfedeznünk a szűkebb jelentést. Ennek híján sem zárható ki ugyan a caestusból való származtatás, de valószerűtlenné teszi.
A hangtani kritériumok viszont teljesen kizárják ezt a lehetőséget. A caestus ejtése ugyanis a 2. században már bizonyosan [tyésztusz]-szerű, majd ebből [césztusz] ~ [csésztusz] ~ [szésztusz] lehetett, erre utal az is, hogy cestus alakban is előfordul. A [k]-s ejtés tehát már a klasszikus latinban megszűnt, a magyarba semmiképpen nem kerülhetett [k]-val.
De hangtanilag problémás a szó vége is. A magyar korai latin jövevényszavaiban nem találjuk nyomát az -us, -um végződéseknek, később azonban megmaradnak (vö. kar ~ kórus). A caestus tehát korai magyar jövevényszóként kb. cést vagy cest, esetleg cészt vagy ceszt lehetne, késeiként céstus ~ cestus ~ césztusz ~ cesztusz. A -tyű végződés sehogy nem vezethető le.
További fontos kritérium, hogy a magyarba nem közvetlenül az ókori latinból kerültek a latin jövevényszavak, hanem vagy a középkori latinból, vagy a klasszikus latinból kései tudós átvételek. Mindkét esetben jellemzően nemzetközi vándorszavakról van szó, azaz előfordulnak Közép-Európa más nyelveiben is. Nem ismerünk azonban olyan közép-európai nyelvet, melyben a ’kesztyű’ jelentésű szó a magyar kesztyűre hasonlítana, ez tehát ismét az olvasónk által felvetett eredeztetés ellen szól.