-
Sándorné Szatmári: @Sultanus Constantinus: 1 " egy magyar anyanyelvű sosem fog olyat mondani, még véletlenül ...2024. 12. 09, 15:55 Az anyanyelvi beszélő nyomában
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Magyar vagy latin eredetű-e a „kesztyű”? Akár le is bokszolhatnánk, de a nyelvészek inkább az érveket részesítik előnyben.
A szavak eredete nem mindig deríthető ki. Van, amikor tippünk sincs arra nézve, hogy honnan származhat egy szó, más esetekben éppen a bőség zavarával küszködünk: többféle eredet is elképzelhető, és nem tudjuk, hogy melyik lehet a valódi magyarázat. Vannak azonban olyan esetek is, amikor első pillantásra több lehetőség is felmerül, a nyelvészek mégis ki tudják zárni a téves magyarázatokat. Hogy miként, erre mutatunk most példát.
Korábban írtunk a kesztyű szó eredetéről, ehhez kapcsolódva kérdezi Miklós nevű olvasónk:
nem vagyok a délibábos nyelvészkedés híve, és nem szoktam latin, görög, sumer stb. szövegekben magyar szavakat felfedezni. Tegnap viszont belefutottam a latin caestus szóba, amelyet az ókorban az ökölvívók által használt, golyókkal kirakott, kézre kötött bőrszíj vagy kesztyű megnevezésére használtak. A magyar kesztyű szóban a szakirodalom szerint (amennyire tudom) egyértelműen a kéz tő szerepel, és nyilván ez lenne a leglogikusabb megoldás. De kizárható-e teljességgel a caestusból történő származás, illetve van-e adat a caestus szó továbbéléséről más korban vagy más (módosult) jelentéssel?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Olvasónk kérdésére a válasz az, hogy a kesztyű caestusból való származtatása egyértelműen kizárható. Ennek jelentéstani, hangtani és nyelven kívüli okai is vannak.
Először is a caestus a latinban kizárólag a bokszhoz használt, bőrszíjakból font kesztyűt jelöli, a magyarban viszont mindenféle kézfejre húzható ruhadarabot. Egy ilyen jelentésváltozás elvben persze elképzelhető, de vagy a latin fejlődése során kellene látnunk a jelentésbővülés nyomait, vagy a korai magyar adatokban kellene felfedeznünk a szűkebb jelentést. Ennek híján sem zárható ki ugyan a caestusból való származtatás, de valószerűtlenné teszi.
A hangtani kritériumok viszont teljesen kizárják ezt a lehetőséget. A caestus ejtése ugyanis a 2. században már bizonyosan [tyésztusz]-szerű, majd ebből [césztusz] ~ [csésztusz] ~ [szésztusz] lehetett, erre utal az is, hogy cestus alakban is előfordul. A [k]-s ejtés tehát már a klasszikus latinban megszűnt, a magyarba semmiképpen nem kerülhetett [k]-val.
De hangtanilag problémás a szó vége is. A magyar korai latin jövevényszavaiban nem találjuk nyomát az -us, -um végződéseknek, később azonban megmaradnak (vö. kar ~ kórus). A caestus tehát korai magyar jövevényszóként kb. cést vagy cest, esetleg cészt vagy ceszt lehetne, késeiként céstus ~ cestus ~ césztusz ~ cesztusz. A -tyű végződés sehogy nem vezethető le.
További fontos kritérium, hogy a magyarba nem közvetlenül az ókori latinból kerültek a latin jövevényszavak, hanem vagy a középkori latinból, vagy a klasszikus latinból kései tudós átvételek. Mindkét esetben jellemzően nemzetközi vándorszavakról van szó, azaz előfordulnak Közép-Európa más nyelveiben is. Nem ismerünk azonban olyan közép-európai nyelvet, melyben a ’kesztyű’ jelentésű szó a magyar kesztyűre hasonlítana, ez tehát ismét az olvasónk által felvetett eredeztetés ellen szól.