A gyerekek látszólag könnyedén, komolyabb erőfeszítés nélkül sajátítják el anyanyelvüket. De hogy ezt milyen hatékonysággal teszik, abban óriási eltérések mutatkoznak már négyéves kor körül. A nyelvelsajátítás folyamatát a szülőknek kell aktívan elősegíteni, ha azt szeretnék, hogy gyermekük jó eséllyel induljon az iskolakezdésnél.

A Kansas Cityben gyermekfejlődéssel foglalkozó doktori hallgatónak már a 60-as években feltűnt, hogy már a négyéves gyerekek szókincse között is nagyon nagy eltérések mutatkoznak. Későbbi felmérésben Betty Hart azt tapasztalta, hogy a diplomás szülők négyéves gyerekei átlag 2100 szót ismertek, míg a hátrányos szegény családok hasonló korú gyerekei csak 600-at. Ez különbség ijesztőnek és szinte leküzdhetetlen hátránynak tűnik.

A gyerekek csak azokat a szavakat sajátíthatják el, amelyeket hallanak. De a kutatások szerint még az is szükséges, hogy élő személytől hallják a szavakat, mert például az egyirányúan kommunikáló tévéből hallott kifejezések elsajátítására kevésbé fogékonyak a gyerekek.

Szakértők szerint azonban van megoldás, de ez mindenféleképpen aktív segítségét igényel a szülők részéről. Először is minél többet kell beszélni a gyerekekhez, de az is fontos, hogy olyan nyitott végű kérdéseket intézzünk a gyerekekhez, melyekre nincs egyetlen jó válasz. Tehát ne azt kérdezzük, hogy milyen egy virág színe, hanem például azt, hogy éppen mit csinál.

A másik fontos nyelvelsajátítást ösztönző foglalkozás az olvasás. Még a művelt emberek is csak pár száz szót használnak nagy gyakorisággal napi rendszerességgel. A könyvekben, mesékben, mondókákban azonban rendre érdekes és ritkább szavak is szerepelnek. Se a kérdezés, se az olvasás nem kíván különösebb képzettséget, csakis szülői odafigyelést. Ezekkel az egyszerű taktikákkal pedig többnyire elkerülhető, hogy már nagyon fiatal korban szinte leküzdhetetlen és egész életre kiható hátrányba kerüljön egy gyermek.

Forrás

Stephanie Sikorksi: Building a child’s language

Alix Spiegel: Closing The Achievement Gap With Baby Talk