nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
„Uram, a késemért jöttem.”
Egyszer volt, hol nem volt helyett

Rémes, elcsépelt közhely, hogy minden kezdet nehéz, de jó eséllyel megtapasztalta már mindenki. Az írókat a „rettenetes, üres, fehér papír” réme kísérti, míg meg nem születik a kezdőmondat, melynek fontos funkciója van dramaturgiailag, valamint kiadót és olvasót is rá kell vennie az olvasásra. Írásunkban most ezek közül válogattunk össze a legismertebbeket.

Somfai Barbara | 2011. augusztus 10.
|  

Ez lenne az. Már hogy jelen esetben ez az első mondat. A kezdőmondatnak pedig minden írásműben kitüntetett helye van, dramaturgiai hatással bír pusztán az elsősége okán, és fontos szerepet tölt be, alapvetően azt, hogy bevezesse az olvasót a mű világába. Ezért is van, hogy általában az első mondatot a legnehezebb a megírni, a többi valahogy már jön utána.

Egyszer volt, hol nem volt helyett
Forrás: iStockphoto

A kezdőmondat megírásának gyötrelme egyébként legtöbbünknek ismerős. Ha máshol nem, az általános iskola fogalmazás dolgozatainak megalkotásánál kiderült, hogy a legnagyobb kihívás elé a bevezetés állít minket, a tárgyalás és a befejezés írása kevésbé gyötrelmes. De ugyanerről számol be Camus A pestis című regényében, ahol Grand, a hivatalnok csak azért nem tud nagy íróvá válni, mert hiába próbálja rögeszmésen megírni nagyregénye első mondatát, folyton belegabalyodik a jelzőkbe, a lehetőségek végtelenje leblokkolja.

Az első mondattal az íróknak is mindenképp meg kell küzdeniük. Régen a kezdeti nehézségek tárgyiasult bizonyítékai az összegyűrt papírhalom és a szétrágott tollvég voltak, ma talán csak a kopott Delete gomb tanúskodik a küzdelmes első mondatokról.

De megéri a küzdelem. A megfelelően kiválasztott kezdőmondat úgy működik, mint a csali a horgászatban, és kettős funkciót lát el: felkeltheti a kéziratok között válogató kiadó, majd a találomra vásárolgató leendő olvasó kíváncsiságát. Megragad, meghökkent, elgondolkodtat, arra ösztökél, hogy tovább olvassuk a szöveget. Legjobb esetben pedig az író védjegyévé is válhat. Vannak könyvek, melyeknek fejből tudjuk első mondatát, és citálásuk után az irodalmilag művelt hallgatóság azonnal vágja a szerzőt is. Nézzünk néhányat ezek közül, először a világirodalomból!

„Szólítsatok Ishmaelnek.”

Herman Melville Moby Dick, a fehér bálna című regénye indul így. Az ember és a természet drámai küzdelméről írt szimbolikus történet kezdőmondata az egyik legkönnyebben beazonosítható regénykezdet angol nyelvterületen.

Így nyit Holden Claufield kissé pofátlanul David Salinger Zabhegyezőjében:

Hát ha tényleg kíváncsi vagy rá, először biztos azt szeretnéd tudni, hogy hol születtem, meg hogy milyen volt az én egész tetű gyerekkorom, meg hogy mik voltak a szüleim, mielőtt beszereztek engem, meg minden, szóval hogy egy ilyen Copperfield Dávid-féle marhaságot adjak le, de ehhez nincs kedvem.

Bár ebből az első mondatból csak azt tudjuk meg, miféle olvasói elvárásoknak nem óhajt megfelelni az elbeszélő a következő párszáz oldalban, a regény néhány nagyon is meghatározó jellegzetessége jelenik meg már itt: a közvetlenség, sőt nyegleség és a szleng.

A jó első mondat igazi jelentőségét persze sok esetben csak az egész könyv elolvasása után nyeri el, hiszen újraolvasva, az egész tükrében már új jelentéseket nyerhet. Például Nabokov Lolitájának elején a

„Lolita, létemnek lángja, lágyékom vágya.”

Ennek a mondatnak az elolvasásakor még nem tudhatjuk, hogy az elbeszélő pedofil, és egy serdületlen lányhoz írja e sorokat – ez a tudás mindenképp módosítja e mondat értelmezését. Hasonlóan Garcia Marquez Száz év magányának kezdése sem teljesen érthető elsőre, arra persze tökéletesen alkalmas, hogy felkeltse kíváncsiságunkat:

Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.

Camus Közöny című regénye tökéletes felütéssel indít: nem hagy kétségeket a regény hangnemével kapcsolatban:

Ma halt meg az anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan.

Ez persze két mondat, de mindenképen helyet követel magának az erőteljes regénykezdetek listáján. Az életuntságot nehezebben lehetett volna ennél tömörebben kifejezni. És nem hagyhatjuk ki ebből a sorból Hrabal Táncórák idősebbeknek és haladóknak című írását sem. Ha el akarjuk olvasni ennek a regénynek az első mondatát, akkor bizony jó sok szabadidőre lesz szükségünk, ugyanis ez a könyv egyetlen, hosszú mondatból áll.

A kezdeti nehézségek után...
A kezdeti nehézségek után...
(Forrás: iStockphoto)

„Uram, a késemért jöttem.”

Valószínűleg ez a magyar regényirodalom legismertebb kezdőmondata, ezt választotta játéka mottójául az Irodalmi Újság. Német példára útjára indítottak egy kezdeményezést, a szerkesztőség arra kérte az olvasókat, hogy küldjék el a magyar irodalom legjobb, legszebb, legemlékezetesebb kezdőmondatait, és néhány mondatban indokolják választásukat.

Végleges eredmény nem született, de a négytagú zsűri (Reményi József Tamás, Kollár Árpád, Német Gábor és Vári György) a beérkezett javaslatok alapján összeállított egy-egy hevenyészett tízes listát.

A játék szlogenje a fenti idézet volt, mivel vélhetőleg ez a leghíresebb magyar kezdőmondat. Bár Rejtő Jenő híres mondata sem értékelhető helyén az utána következő két replika („- Hol hagyta? – Valami matrózban.”) nélkül.

Az eredményt 2011. május 27-én tették közzé. A listák alapján úgy tűnik, legnépszerűbb magyar kezdőmondatunkat Jókai Mór írta a Szegény gazdagokban. „- Te ásítottál oly nagyot, Clementine?” Teszi fel a szellemes, megválaszolni felesleges kérdést a nyolcvanas öregúr az Unalom című első fejezet kezdetén. Dobogós az egykori Nagy Könyv, Molnár Ferenc Pál utcai fiúkjának első mondata is:

Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi
terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után
végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a
Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragzöld
csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be
akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan
zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a
diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy
zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak egyszeribe vége szakadt.

Ezt az 576 karakteres mondatot a helyesírás ellenőrző program hosszúnak ítéli, zöld hullámos vonallal aláhúzza, és felülvizsgálatot javasol az írójának. Az olvasókban mégis kellemes emlékeket idéz fel a kötelező olvasmány.

„Margittay Edina még soha sem volt egymáséi.”

Több listán is jól szerepelt Parti Nagy Lajos A test angyala című regényének kezdőmondata. Igazi partinagylajosos kezdet. Ez az erős fogalmazási hibával indító regény azóta is mélyreható elemzések tárgya. A „rosszul egyeztetett” nyelvtani szerkezeten pedig hosszan vizsgálhatjuk a hiba esztétikáját. Végül még egy listás mondat, mely a – korábban már taglalt – nehézségekről, az alkotás kezdeti (vagy nem csak kezdeti) gyötrelméről szól:

Íme a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell, gondolta.

Ez áll Hajnóczy Péter talán leghíresebb regénye, A halál kilovagolt Perzsiából elején. A regény idézetekből szerveződik, öntükröző volta ebben az első, még témakereső mondatban is nyilvánvaló, mely egyszerre fogalmazza meg az íráskényszerét és gyötrelmét.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
4 doncsecz 2011. augusztus 13. 15:53

@LAttilaD: Tegnap a Hogy volt c. műsorban felmerült ez a kérdés, amikor a Szeszélyes évszakok műsort készítették 1981-ben. Nem tudtak semmiféle jó címet kiötleni a műsornak, mert akkoriban egy "rossz" cím a műsor fennmaradását veszélyeztette volna. Akkoriban igencsak megütköztek az effajta elnevezéseken, manapság meg az ilyesmik nem kelltenek nagy feltűnést. De azt mondta az egyik néhai írója a Szeszélyes évszakoknak, hogy igazán nem a cím, hanem a tartalom számít

3 Pesta 2011. augusztus 13. 08:47

...és ez el is visz minket a következő súlyos problémáig: hogyan adjunk neveket az írásunk szereplőinek, helyeinek stb. :)

2 LAttilaD 2011. augusztus 13. 00:47

Nekem is voltak ilyen problémáim, de valahogy elmúltak egy idő után. Tovább tartotta magát az a probléma, hogy hogyan adjak címet a könyveknek. Végül tizenévvel ezelőtt kitaláltam, hogy mindegyik regény a főszereplő nevét fogja viselni címként. :)

1 doncsecz 2011. augusztus 10. 17:29

Na mint kezdő író, ugyanúgy tanusíthatom mindezt :)

Információ
X