-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Neil Gaiman úgy, véli, hogy az ingyenes letöltések okozta kár hisztéria, mivel ő épp az ellenkezőjét tapasztalta.
Több mint két hónapja, hogy napjaink egyik legsikeresebb (és egyik leggazdagabb) írója, kreatív személyisége, Neil Gaiman az Open Rights Groupnak rövid interjút adott a kalózkodásról, s ennek egy részét közös megegyezéssel feltöltötték a YouTube-ra is – írja az IT café. (A nyilatkozat szövegének magyar fordítása elolvasható a sesam.hu-n.) Bármilyen rövid is volt a nyilatkozat, meglehetősen nagy vihart kavart – jobbára a letöltést pártolók körében, de az elhallgatással tüntetés mellett szerencsére megszólalt a kiadói ipar néhány képviselője is.
Az internetes közzétételt közismerten pártoló Gaiman azzal keltett most feltűnést, hogy összefogottan beszélt arról, hogy (ha a korlátlan szabadságot nem is véli elfogadhatónak) miért is pártolja ő a szabad letöltést, miért nem fél a kalózkodástól, miért is tartja kívánatosnak egy elfogadható, kiegyensúlyozott állapot létrejöttét.
Az író elmondja, hogy eleinte ő is, mint annyian mások a szakmájában, roppant dühös volt, hogy szövegeit „ellopják”, szabadon hozzáférhetővé teszik a neten, szellemi tulajdonjogának megsértését látta ebben. Ám ahogy teltek az évek, arra kellett rájönnie, hogy a kalózkodás két, számára igen kedvező hatással járt.
Az egyik abból eredt, hogy Oroszországban, ahol a kalózkodás az alapértelmezett megszerzési módja egy tartalomnak, nem pedig a legális vásárlás, igen sok szövegét kezdték el illegálisan terjeszteni. Ám ennek nem veszteség lett a következménye, hanem az, hogy egyre több orosz vette meg a könyveit a boltokban, minden új könyvet egyre több példányban vásároltak meg: „Nagyszerű élmény volt” – fogalmaz Gaiman.
A másik, már általa generált hatás e tapasztalatból fakadt. Az élmény által inspirált író meggyőzte kiadóját, hogy egy épp futó, nagy eladási számokat produkáló regényét tegyék fel a netre egy hónapra korlátozás nélkül, ingyenesen, letölthetően. A következmény: a független könyvesboltokban 300(!) százalékkal megugrottak az eladások.
Gaiman ezek után igyekszik kifejteni, hogy szerinte miért is van ez így. Úgy látja, alapvetően nem az a lényeg, hogy az emberek fizetnek-e egy könyvért vagy nem (persze ez is), hanem hogy olvasnak-e, van-e kedvenc szerzőjük. Majd saját kísérletei alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy azoknak, akik olvasnak, vannak kedvelt íróik, s ők döntő többségükben úgy találtak rá ezekre az írókra, könyvekre, hogy kölcsönkaptak egy kötetet. Miután elolvasták, beleszerettek, rajongóvá váltak, a többi már adódott: követték az illető pályáját, várták az új könyveket, esetleg többféle kiadásban is megvették a könyveit stb. Azok aránya, akik úgy kedveltek meg valakit, hogy csak úgy besétáltak egy könyvesboltba, elenyésző.
Gaiman ebből azt a következtetést vonja le, hogy a kölcsönzés, ajándékozás valójában egy igen hatékony reklám, ami kifejezetten jó az írónak. Ahogy fogalmaz: a kölcsönadást nem tekinthetjük elveszített eladásnak, kiesett jövedelemnek, ellenkezőleg.
A fentiekből következik, hogy Gaiman a web lelkes híve lett, mivel szerinte ez a lehető legjobb eszköz arra, hogy olyanok is megismerjék a nevét és a műveit, akiknek eddig esélyük sem lett volna rá. A web szerinte teljesen átformálta a szellemi tulajdon fogalmát, de jó irányba, és ennek alapvetően örülnie kell egy szerzőnek.