nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Klikkesedés, bandázás?
Dunamenti nyelvtársaság

Vannak-e a németnek, a csehnek, a szlováknak, a magyarnak és a szerb-horvátnak olyan közös vonásai, melyek szorosabban összekapcsolják őket? Tekinthető-e egy ilyen kapcsolat olyasminek, mint a nyelvek közötti rokonság?

Fejes László | 2012. november 5.
|  

Roland nevű olvasónk nem könnyű kérdést tett fel:

Fodor István A világ nyelvei és nyelvcsaládjai című könyvében említést tesz a Duna-vidéki nyelvszövetségről : " A balkáni nyelveken kívül több kutató egész Európát areális rokonságokra osztja föl, többek közt a Duna-vidék nyelveire , de ezt nem fogadják el általánosan. Areális rokonságot Európán kívül is megállapítottak . Ezt a fajta kapcsolatot , amelyben csak bizonyos közös hangtani és szerkezeti sajátosságok mutathatók ki , ritkán használt magyar szakkifejezéssel "nyelvi szövetségnek" nevezik , németül Sprachbund , franciául union linguistique az általánosan használt neve ."  ( 23. old. )

A Wikipédia is említi a Nyelvcsalád cikknél : "Hosszú ideig, nagy földrajzi térségben együtt élő különböző nyelvek között akkor is kialakulnak hasonlóságok, ha eredetileg nagyon különböztek egymástól. Ma ilyen a Duna-völgyi nyelvszövetség, amely a cseh–szlovák–szerb–horvát–magyar–német nyelvekből áll."

Valóban létezik ez a "dunai nyelvszövetség" ? Milyen közös hasonlóságok vannak az említett nyelvek között ( az egymás közti szóátvételeken kívül persze ) ? Milyen érvek hozhatók fel e nyelvszövetség létezése ellen vagy mellett ?

Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, mi a nyelvrokonság és a nyelvszövetség közötti különbség, hogy megértsük, miért nem lehet teljesen egyértelmű választ adni a kérdésre.

Nyelvrokonságról akkor beszélünk, ha kettő vagy több nyelv egyetlen közös ősből ered, egy korábbi nyelv(állapot) leszármazottja. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy a rokon nyelveknek hasonlítaniuk kell egymásra. Persze minél közelebbi rokonok, annál valószínűbb, hogy valamilyen értelemben hasonlóak lesznek, de a rokonság megállapításának nem feltétele a hasonlóság.  (Más kérdés, hogy a nyelvrokonság kimutatásának kiindulópontjául a hasonlóságok szoktak szolgálni.)

Nyelvszövetségről akkor szoktunk beszélni, ha a földrajzilag szomszédos nyelvek hasonlóak, méghozzá olyan hasonlóságokat mutatnak, amely nem közös eredetükből fakad (ha rokonok), illetve egyáltalán nem régebbről hozták magukkal, hanem minden bizonnyal együttesen alakították ki őket. A legmeggyőzőbb a példa, ha ezek a közös jelenségek nem a szövetség valamelyik tagjából terjedtek el a többiben, hanem olyan jelenségről van szó, mely korábban egyik nyelvben sem volt meg.

A rokon nyelvek egy csoportjába, a nyelvcsaládba tehát vagy besorolunk egy nyelvet (mert bizonyíthatóan ugyanabból a nyelvből származik, mint a többi), vagy nem. Egy nyelv viszont csak egy nyelvcsaládba tartozhat: ha A nyelv rokona B-nek is és C-nek is, akkor B is rokona C-nek (legfeljebb a rokonsági fokok lehetnek különbözőek).

Még az is vitatott, hogy mi tartozik Közép-Európához
Még az is vitatott, hogy mi tartozik Közép-Európához
(Forrás: Wikimedia Commons / Olahus / GNU-FDL 1.2)

Arra azonban nincs pontos kritériumunk, hogy milyen fokú és milyen típusú hasonlóság esetében beszélhetünk már nyelvszövetségről. Szükséges-e, hogy a hasonlóság a hangtanban, az alaktanban és a mondattanban is megmutatkozzon, vagy sem? Szükséges-e, hogy valamilyen nagyon általános jelenségről legyen szó, vagy elég, ha csak bizonyos periferiális, ritka esetekben mutatható ki a hasonlóság? Beszélhetünk-e nyelvszövetségről csak a nagyszámú szókölcsönzés miatt? Ezekre a kérdésekre nincs egyértelmű válasz. Az sem biztos, hogy ha A és B, illetve A és C nyelv között is ki tudunk mutatni egy sor hasonlóságot, akkor B és C között is sikerül hasonló vonásokat találnunk – illetve ha igen, akkor ugyanazokat, mint A és B között. Így aztán elképzelhető, hogy egy nyelvet bizonyos kritériumok alapján az egyik, bizonyos kritériumok alapján a másik nyelvszövetségbe sorolhatunk, a nyelvszövetségek átfedhetik egymást, vagy egy-egy nagyobb nyelvszövetségen belül is megállapíthatunk kisebb-nagyobb nyelvszövetségeket (ezek persze részben túl is nyúlhatnak a nagyobb szövetségen).

A szomszédban

A Duna mentén a  következő nyelveket beszélik: német, szlovák, magyar, horvát, szerb, román, bolgár, ukrán. A csehet a Duna mentén nem beszélik, tehát ha a cseh, a szlovák, a szerb, a horvát, a magyar és a német alkotta szövetségről beszélünk, akkor azt nem túl szerencsés dunainak nevezni. Ráadásul a Duna (alsó folyása) mentén beszélik egy másik nyelvszövetség nyelveit.

Olvasónk is említi a balkáni nyelvszövetséget. Ebbe szokták sorolni a szerbet (szerb-horvátot), a macedónt, a bolgárt, a románt, a görögöt és az albánt, illetve a romanit.

A nyelvi érintkezések feltételezett területei a Balkánon. A vonal a latin és a görög hatás határát jelöli
A nyelvi érintkezések feltételezett területei a Balkánon. A vonal a latin és a görög hatás határát jelöli
(Forrás: Wikimedia Commons / Bogdan / GNU-FDL 1.2)

Ezeknek a jellemzői a következők:

  • Az igék jövő idejét az ’akar’ jelentésű igéből kialakult elemek jelzik, azaz az ’enni fogok’ jelentésű szerkezetek az ’enni akarok’ jelentésű szerkezetekből jöttek létre. A szerb-horvátban és a románban ezek ma is segédigeként ragozódnak, az albánban, a macedónban, a bolgárban és a görögben viszont ma már ragozhatatlan elemmé vált az egykori ige (azaz északon és délen két különböző típusú szerkezet használatos). (Egyébként nem különlegességről van szó, a világ számos nyelvében van erre példa, az angol will is ilyen eredetű.)
  • Az igék befejezett múlt idejű igealakok a ’birtokol’ jelentésű igéből jöttek létre – ez azonban csak a románra, a macedónra, az albánra és a görögre, de a bolgárra és a szerbhorvátra nem: ott a ’van’ igének van hasonló funkciója. (Ezt még kevésbé lehet balkáni specialitásnak tekinteni, hiszen igaz szerte az újlatin nyelvekre, de a németre és az angolra is. A német és az olasz nyelvterület pedig szomszédosnak is mondható.)
  • A főnévi igenévi formák teljesen kivesztek, vagy csak néhány kifejezésben maradtak meg a bolgárban, a macedónban, az albánban, de megőrződött a szerb-horvátban és a románban: igaz, funkciójuk itt is szűkült. Ez azt jelenti, hogy ezekben a nyelvekben azt, hogy ’inni akarok’, egy szó szerint ’akarom, hogy egyek’ felépítésű szerkezettel kell (vagy lehet) kifejezni. (A görögben sajátos a helyzet: az eredeti főnévi igenév ugyan kihalt, de létrejött egy új.)
  • A főmondat nélküli alárendelő mondatok használatosak udvarias felszólításra, javaslatra, azaz a szó szerint ’hogy egyél’ jelentésű szerkezetet ’egyél csak’, ’enned kellene’ jelentésben használatos.
  • A névszóragozás meglehetősen leszűkült: az esetek száma a nyelvekben különböző (2-4), kivéve a szerb-horvátban, ahol az irodalmi nyelv hét esetet is megkülönböztet – ám például a délszerb nyelvjárásokban a megszólító eseten kívül csak egy általános eset van. Mindenhol egybeesett a valamikori a birtokos eset és a részelő eset, azaz ugyanazt a formát használják az ’(adok) valakinek (valamit)’, mint a ’valakinek (a valamije)’ – látható, hogy ez a magyarra is igaz, bár a magyarban van ’valaki (valamije)’ szerkezet is. Szintén egybeesett mindenhol a ’valamiben’ és a ’valamibe’ kifejezése – ugyanez a magyar beszélt nyelvre is jellemző!
  • Mindenhol megvan a hátravetett határozott névelő. (Ezt persze csak jobb híján nevezzük határozott névelőnek: azért, mert a funkciója hasonló a magyar, német vagy angol határozott névelőjéhez. Valójában egy toldalékszerű elemről van szó.)
  • A tíz és húsz közötti számokat az ’egy a tízen’, ’kettő a tízen’ stb. szerkezetekkel fejezik ki. Látható, hogy ha az elemek sorrendjében nem is, de a szerkezet értelmében pontosan ilyen a magyar is.
  • A melléknevek középfokát egy eléjük tett szócskával fejezik ki.
  • A tárgyat a mondatban megduplázzák, azaz egy névmást is kitesznek: a ’látom Pistát’ mondat megfelelője tehát az ’őt látom Pistát’, ’látom őt Pistát’ stb. szerkezetnek felelnek meg. A románban és a bolgárban használható a névmás nélküli szerkezet is, de a macedónban és az albánban kötelező. A görögben más-más funkcióban használatos a névmásos és a névmás nélküli szerkezet.

Láthattuk tehát, hogy alig néhány vonás van, mely a nyelvszövetség összes nyelvére jellemző, viszont több jellemző túl is lóg a nyelvszövetség határain. A balkáni nyelvszövetséget mégis a nyelvszövetségek prototípusai között szokták emlegetni. Lássuk tehát, hogy mi a helyzet az olvasónk által megnevezett nyelvekkel! Találunk-e ezek között, ha kisebb számban is, olyan vonásokat, melyek ezekre jellemzőek? Vagy esetleg jobb eredményt kapunk, ha egyes nyelveket kizárunk, másokat beveszünk?

Kelet és nyugat határán

Az mindenesetre tény, hogy a térség nyelvei hatottak egymásra (főként a német a többire), és hatottak rájuk a térségen kívüli nyelvek is. Nagyon valószínű, hogy a cseh és a szlovák első szótagi hangsúly kialakulásában szerepet játszott a német, a szlovák esetében a magyar is. Ezzel azonban nem jött létre régiós sajátosság, hiszen időközben a németben lehetővé vált a nem első szótagi hangsúly (elsősorban jövevényszavakban). Ha viszont e felett szemet hunyunk, akkor a régió jelentősen megnő, hiszen ugyanez érvényes például a hollandra, a skandináv nyelvekre és az észtre is – a finn pedig olyan, mint a magyar, a cseh vagy a szlovák. Ugyanakkor a szerbben és a horvátban a hangsúly helye megjósolhatatlan, ráadásul vándorol is a ragozás során.

Igaz ugyan, hogy ezekben a nyelvekben a magánhangzó hosszúságának jelentésmegkülönböztető szerepe van, de a németben, a szerbben és a horvátban ez csak a hangsúlyos szótagban lehetséges – ezek is különböznek azonban abban, hogy a szerbben és a horvátban a hangsúlyos szótag intonációjának  is megkülönböztető szerepe van. Ezek a tulajdonságaik azonban a feltételezett nyelvszövetségen kívül álló nyelvekkel is összekötik őket: a németet a hollanddal, a szerbet és a horvátot a szlovénnel. A szlovákban pedig nem állhat két szomszédos szótagban hosszú magánhangzó: ilyen megszorítás nincs sem a csehben, sem a magyarban.

Közép-Európa etnikai képe a 19.–20. század fordulóján
Közép-Európa etnikai képe a 19.–20. század fordulóján
(Forrás: Wikimedia Commons)

A Dunatáj nyelvi alkata című munkájában 1947-ben Gáldi László vizsgálta meg a tágabb térség nyelvi viszonyait. Bár azt hangsúlyozza, mennyi minden köti össze a térség nyelveit, az általa felsorolt jelenségek inkább azt mutatják, hogy mennyi különbség szabdalja szét a területet:

  • A lengyelben és az oroszban (vagy például a keleti szlovákban, a kárpáti ukránban) a „kemény” mássalhangzók után csak kemény magánhangzók állhatnak (erről korábban Kálmán László írt a nyesten), míg a németben vagy a bolgárban egyáltalán nincsenek lágy mássalhangzók. A bolgárban ugyan vannak „lágy” mássalhangzók, de ezek éppen „lágy” magánhangzók ([i], [e]) előtt nem fordulhatnak elő- A térség többi nyelve valamilyen átmenetet képvisel, van néhány lágy mássalhangzó, de lágy magánhangzók is állhatnak a kemény mássalhangzók után. Ebben a körben viszonylag közel áll egymáshoz a cseh, a szlovák, a magyar, ahol [gy], [ty] és [ny] van (illetve a szlovák és a magyar bizonyos változataiban [ly] is). A szerb-horvát sem áll ettől messze, itt [ny] és [ly] van, illetve itt említhetjük a ć-vel jelölt hangot, mely a [cs] és a [ty] között áll.
  • A már említett hangsúly kötött a németben (bár kivételekkel), a lengyelben (az utolsó előtti szótagon), a csehben, a szlovákban és a magyarban. Szabad hangsúly van viszont a keleti-szláv és a délszláv nyelvekben, a románban, az albánban vagy a görögben, illetve Nyugat-Európa déli és nyugati peremvidékén.
  • Ahol a hangsúly kötött, ott általában megkülönböztető szerepe van a magánhangzó-hosszúságnak, ahol szabad, ott nincs. Eltérések itt is vannak: a lengyelben nincs hosszúság szerinti szembenállás, viszont – ha csak a hangsúlyos szótagban is – a szerb-horvátban és a szlovénben van.
  • Fontos határvonal az ü és az ö megléte: ezek a hangok Európában összefüggő területen jelentkeznek. A némettől északra (skandináv nyelvek, finnségi nyelvek – de a számi nyelvekben nincsenek), nyugatra (holland, francia), illetve délre (észak-olasz nyelvjárások, szlovén nyelvjárások) van meg, illetve keletre a magyarban. A csehben, a szlovában és a szerbhovátban viszont nincsenek meg. 
  • Gáldi bemutat egy számítást arra nézve, hogy a nyelvek fonémarendszerében hogyan aránylik egymáshoz a magánhangzók és a mássalhangzók száma. A számítási rendszer sok szempontból vitatható, mindenesetre a nyelveket a következő csoportokra osztja:
    Nyelvek Mássalhangzók aránya
    szerb-horvát, szlovén, német 50–51,2%
    szlovák, magyar, cseh 60–66,6%
    ukrán, román 72,1–73,2%
    bolgár, orosz, lengyel
    79–87,5%

    Az adatokból nagyjából az olvasható ki, hogy míg nyugaton viszonylag kiegyenlített a magánhangzók és a mássalhangzók aránya, addig a keleti periférián a mássalhangzók túlsúlya a jellemző. A kétségek ellenére az viszonylag egyértelmű, hogy a cseh, a szlovák és a magyar egy csoportba tartozik (bár a magyar a 64,1%-ával közelebb áll a csehhez, minta  szlovákhoz).
  • Egy felfogás szerint Eurázsia északi részén van egy terület, ahol ragozó nyelveket beszélnek. Ez nagyjából az egykori Szovjetunió területe, illetve az ezt körülvevő államoké. Ettől nyugatra (Nyugat-Európában), illetve délre (perzsa, tibeti, kínai) ragozás nélküli, vagy szűk ragozási rendszerű nyelveket találunk. Térségünkben a bolgár gyakorlatilag ragozás nélküli, a románban alig maradtak nyomai a ragozási rendszernek, és a németben is meglehetősen kicsi az esetek száma, azokon belül is nagy az alaki egybeesés. A szlovén, a szerb-horvát, a szlovák, a cseh, a lengyel, az ukrán vagy az orosz viszont még viszonylag gazdag ragozási rendszerrel rendelkezik. Akárhogy vesszük, a magyar erősen elüt a képtől: igaz, hogy gazdag a ragozási rendszere, de sokkal gazdagabb, mint a környező szláv nyelveké, a németről vagy a románról nem is beszélve. Ráadásul a ragozott alakok formailag is jelentősen különböznek, hiszen a magyarban tipikusan egy esetet egy végződés jelöl (legfeljebb hangtani szabályok alapján, nagyrészt megjósolhatóan vannak variációk), míg a szláv nyelvekben több ragozási típus van, és ezekben eltérőek az esetvégződések, illetve ugyanaz a végződés más-más esetet is jelölhet a különböző típusoknál.
  • A szláv nyelvek többségénél fontos a folyamatos és a befejezett eseményt jelölő igék szembenállása. A befejezettséget gyakran igekötő fejezi ki. Ilyen jelenség a magyarban is megfigyelhető: ír (folyamatos) : megír (befejezett). A magyarban azonban az igekötő elválhat az igétől, és az igekötős ige sem feltétlenül jelöl befejezettséget, pl. ment le a lépcsőn és tüsszentett (de: lement a lépcsőn és tüsszentett).

Láthatjuk tehát, hogy ez a terület inkább átmeneti zóna, és bár a németet, a csehet, a szlovákot, a magyart és a szerb-horvátot sok vonás köti össze (itt nem említettek is), nincs igazán olyan jelenség, mely ezeket összekötné, de másoktól elválasztaná. Ráadásul ebből a csoportból nehéz lenne kihagyni a szlovént, melyet hol a szerb-horváttal, hol a némettel kapcsol össze ilyen vagy olyan tulajdonság.

Mindez kiegészíthető azzal is, hogy e nyelveket sokszor összeköti a szókincs (a kölcsönzések vagy (kvázi-)tükörfordítások, pl. német Bahnhof, magyar pályaudvar, horvát kolodvor), frazeológia (szólások, közmondások), de ezek is hol ezeket, hol azokat a nyelveket kötik össze. Igazán tehát nem indokolt nyelvszövetségről beszélni: ha az emberi viszonyokkal akarunk párhuzamot találni, azt mondhatjuk, hogy a közép-európai nyelvek szívesen barátkoznak egymással, de eközben nem alkotnak klikkeket, nem különülnek el másoktól, és nem bandáznak.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
28 Krizsa 2013. január 16. 19:09

Na, megvan az új gépem. Még nem mindent értek rajta... de ez csak 1-2 nap kérdése. Aznap, amikor megérkezett a nyomdából az

"Elsőként a világon: GYÖKNYELVÉSZET

cimű könyvem 30 példánya, végleg meghalt a régi, tizenéves számitógépem. Nem baj, a könyvek már úton vannak a magyar és az izraeli egyetemek könyvtáraiba és az OSZK-ba.

Ne fikázd Varga Csabát - hirtelen és nálam fiatalabb korban halt meg. Csak azon múlott, hogy nem ő van ma énhelyettem, hogy nem tudott héberül - ha tudott volna, mindenre rájöhetett volna, amire én rájöttem. S én is sokat tanultam tőle. Héber mondás: Áldott legyen az emléke.

A magyar nyelv gyöknyelv. Ősi európai szubsztrátumnyelv az alapja.

27 szigetva 2013. január 15. 15:35

@feri: Hú, de beletrafáltam ezzel a horoszkóppal ☺

26 feri 2013. január 15. 13:22

Nem a gyakoriság a lényeg, hanem a szellemi életben való pozitív meghatározó tényező. Most a" vargák "korszakában olyan megújítók ők, akik előremutatóan hatnak korunkra. Érdemes rájuk figyelni, még ha elsőre furcsának, "ostobaságnak " tűnének is, amit mondanak, tanítanak, képviselnek. De mivel a szűz jegyhez eleve hozzá tartozik az ambivalencia," ikertermészet" ez megérthető és elnéző mosollyal tudomásul vehető. A halak szűz tengelyt a Kain-Ábel, Romolus-Remus kettőssége határozza meg. A kettős egyik tagja, az egyik iker a másik életére tör és ki akarja iktatni, háttérbe akarja szorítani, nem engedi érvényesülni. Definíciószerűen ő a rosszabbik , míg az újító, az igazi zseni csak a háttérből tud hatni, mert ő a mellőzött, ő a száműzött. Vigyázzanak hát a Vargák, hogy melyik oldalra állanak. Vigyázzanak hát a vargairtók, hogy mit cselekednek!@Avatar:

25 Avatar 2013. január 15. 12:13

@feri: A "Varga" elég gyakori családnév ahhoz, hogy szinte minden területen találjunk ilyen nevű embert. A kormányban pl Varga Mihály tárca nélküli miniszter viseli ezt a nevet. Rajta kívül van még hét Varga a képviselők között és egy Vargha is.

De Kovács néven is 8 képviselőnk van (+ egy Turi-Kovács) és Szabóból pedig 9.

24 feri 2013. január 14. 22:26

@El Vaquero:

Nagyon sok Varga vezetéknevű kiváló kutatónk van:

István(közgazdász),Géza(nyelvész),Tibor(jogtörténész) stb.

Érdekes, hogy jelenlegi világkorszakunk a halak-szűz tengely befolyásoltsága alatt áll. A varga szavunk a latin(?) virgo szóval hozható párhuzamba. A virgo szüzet jelent! A varga bőrrel dolgozó kézműves.A szűz megismerhető az ép szűzhártyájáról. A szűz jelképe a virág is.

Korunk nagyjai tehát a Szűz befolyásoltságúak :virgók, vargák.

"Életképi szint: szűz virágok között – üde idillium. Második szint: a szűz és a virág lényegi egyenértékűsége előtérbe lép (mindkettő a Szűz téridő-egységének a jelölésére szolgái!), s vele a Szűz-minőséghez szükségképpen hozzátartozó ambivalencia (kettősség, kétarcúság, ikertermészet)."

www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.213

23 El Vaquero 2013. január 14. 21:53

@szigetva:

"Varga Csaba számtalan művében bizonyítja (abban is, amit linkeltél), hogy teljesen komolytalan. De tőlem olvashatod őt is, meg a horoszkópokat is."

Jajj, ne is mond! Egy barom, de mivel teljesnév-druszám, mindenki azt kérdezgeti, hogy én vagyok-e az, aki ezeket a hülyeségeket írja. Nem győzök mentegetőzni, hogy nem :-( Ráadásul, hogy ez ne legyen ilyen egyszerű, van egy másik Varga Csaba is, és őt is rendszeresen számon kérik rajtam, ő szintén oltári ökörségeket írogat, egész könyvtárnyit, csak ő jogi témában. Lehet ez valami nomen est omen dolog lenne? :D

22 feri 2013. január 14. 21:30

@szigetva:

Ezt támasztják alá az újabb kutatások is:

"Másrészt a földrajzi nevek összehasonlító hangtana ennél többet is jelent, mert az adatok egy része kimutatható a Kárpát-medence névanyagában is, ezért arra lehet következtetni, hogy a Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek egy jelentős része olyan nép nyelvéből való, amely nyelven a Kárpátmedence földrajzi neveinek egy részét nevezték meg. Nem a véletlen műve tehát, hogy a Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek a hangtana segítségével világosabbá tehető a magyar nyelv leíró és történeti hangtana, ezt követően pedig a szókincsünket alkotó tulajdonnevek, közszók valamint grammatikai elemek etimológiájának a tisztázása. Miután e földrajzi

neveknek a párhuzamai megtalálhatók Eurázsia más területein is, nem csak a névadó népek nyelvének van közük egymáshoz, hanem azok utódnyelveinek is. Ezért az a tény, hogy a Volga-Urál vidéke hangtana alkalmazható pl. a török és a mongol nyelvek, számos uráli nyelvcsaládba sorolt nyelv, s igen gyakran az indoeurópai nyelvek szavainak és nyelvtanának a vizsgálatakor is, arra utal, hogy ezeknek a nyelveknek az egymáshoz való viszonyát felül kell vizsgálni. A földrajzi nevek összehasonlító hangtani vizsgálatainak az eredményei arra utalnak, hogy a Volga-Urál vidékén olyan szubsztrátum nyelv, nyelvek voltak a névadók, amelyek közül a legrégebbi rétegnek a kapcsolatai kiterjedtek egész Eurázsiára.

Következésképp egykor hatalmas területen beszélt szubsztrátum nyelv utódnyelveit ismerhetjük meg, s e nyelvek egymáshoz fűződő térbeni és időbeni kapcsolatát tanulmányozhatjuk a földrajzi nevek segítségével. A magyar nyelv szempontjából pedig

mind a szubsztrátum (pl. szkíta, hun), mind az utódnyelvek (pl. török, mongol) kutatása szükségszerűen fontos ugyanúgy, mint az uráli nyelveké. Ez utóbbiaknak a magyar nyelvhez fűződő viszonyát másképp látom, mint ahogyan ma azt az akadémiai nyelvtan szerint meghatározták"

"A Hangtan, az Ősmondattan és a Gyökrendszer olyan alapmű, amely alapul szolgál a Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek, alap a Kárpát-medence tulajdonnevei és a magyar közszók valamint a grammatikai lexémák megfejtéséhez, a magyar nyelvtan megírásához. Alap Eurázsia szkíta-hun eredetű földrajzi neveinek és egyéb tulajdonneveinek a megfejtéséhez, a szkíta-hun írott emlékek megfejtéséhez, és a szkíta-hun utódnyelvek nyelvtanának a megírásához. Alap a szláv nyelvek, az uráliba sorolt nyelvek szkíta-hun elemeinek a megismeréséhez, valamint további nyelvek (görög, latin, angol, német stb.) szkíta-hun elemeinek a felismeréséhez, értelmezéséhez."

www.federatio.org/mi_bibl/Czegledi_Szkita_Hun_1.pdf

Jó lenne, ha nem csak az agyament ,elavult akadémiai hazugságok emlőin csüngenél!

21 Varmer 2013. január 14. 21:26

@szigetva: Ez a Varga Csaba hülyéskedik?

20 szigetva 2013. január 14. 20:29

@feri: Oké, asszem inkább hagyjuk.

19 feri 2013. január 14. 20:18

Minden nyelv rokona minden nyelvnek, mert mindegyik valamely egykori ősnyelvre vezethető vissza.A rokonság mértéke lehet csak eltérő egyes esetekben. Az angol is rokona a magyar nyelvnek a szavaink tanúsága alapján, méghozzá a messzi régmúltból:

www.varga.hu/OSKOR_ELO_NYELVE/VARGA%20CSABA%20_%20EGY%20REGI%20MAGYA

Ez nem horoszkóp. De miért bántod a horoszkópot ? Ismered talán ?

A horoszkóp is hordoz alapvető igazságokat.

18 szigetva 2013. január 14. 17:47

@feri: Lelked rajta. Csak szólok, hogy attól, hogy két nyelvnek vannak hasonló szavai, még nem lesznek rokonok. Tudniillik, ha attól azok lennének, akkor ma a legtöbb nyelv az angol — és ennek következtében egymás — rokona lenne.

Varga Csaba számtalan művében bizonyítja (abban is, amit linkeltél), hogy teljesen komolytalan. De tőlem olvashatod őt is, meg a horoszkópokat is.

17 feri 2013. január 14. 17:40

@szigetva: Azért én a szavakat veszem komolyan, amelyek beszédesek.

16 LvT 2013. január 14. 07:48

@Roland2: Szlovák <cukrár> ’cukrász’, illetve <cukráreň> ’cukrászda’. Ezek szlovák alapon képződtek a szlovák <cukor> ’cukor’ szóból az <-ár> foglalkozásmév-képzővel, illetve az <-áreň> „üzemnév”-képzővel. Vö. <mäso> ’hús’, <mäsiar> ’hentes’; <ryba> ’hal’, <rybár> ’halász’ stb.

Csehül is <cukrář> egyébként. Lengyelül <cukiernik>: a minta ugyanaz, csak a képző más.

A magyar <cukrász> egyébként a XIX. sz.-i nyelvújítás terméke, és vélhetően a szláv megfelelők is. A szlovák esetén a közvetlen minta a cseh volt, de az akkori nyelvújítási hajszában gyakran nehéz eldönteni, hogy mi párhuzamos alakulat (ha éppen nem német kalkról van szó), és melyik mintáját „kölcsönözte” melyik nyelv kitől.

A magyar <cukor> és a szlovák (valamint ukrán) <cukor> egybeesése véletlen. Mindkettő forrása a német <Zucker>, csak a magyarban hangrendi kiegyenlítődés történt, a középszlovákban pedig az <o> az egyik elterjedt jerhelyettesítő.

15 Roland2 2013. január 14. 00:19

@LvT: Köszi. Egyébként a 'cukrász/cukrászda ' jelentésű szó a szlovákban magyar eredetű ? ( a TvPaprikán volt egy szinkronizált, de szlovák nyelvű műsor,ahol a cukrászat szóba került, és mintha a magyar szót hallottam volna a szlovák szereplőtől )

14 LvT 2013. január 13. 23:17

@Roland2: Igazából nem tudom, hogy mennyire csak lengyel hatásról beszélhetünk, mert a legtöbb esetben areális jelenségekről, izoglosszákról van szó. És van, hogy csak sem a lengyel, sem a szlovák nem követte a cseh változását. Vélhetően nem lesz teljes a listám:

- Talán a legősibb közös vonás a lengyel és a szlovák közt a /dz/ hang megőrzése az ősszláv /*dj/ és palatalizált /g/ helyén ott, ahol a többi nyugati szláv nyelvben /z/ lett. Pl. lengyel <miedza> ’mezsgye, határ’, szlovák <medza>, de cseh <mez(e)>.

- Az ’át’ prepozícióban és igekötőben /e/ hang van, nem /o/, mint a csehben, vö. lengyel <przechadzka> ’séta’, szlovák <prechádzka>, de cseh <procházka>.

- A szlovák – a csehvel szemben – a lengyellel és a keleti szláv nyelvekkel együtt egységesítette a főnévragozás többes számú formáit.

- A XV. sz.-ban a térség nyelveiben egyszerre jelent meg az <-ák> ~ <-ak> férfi népnévképző. E két nyelvben stabilizálódott az önelnevezésben: lengyel <Polak> ’lengyel férfi’, szlovák <Slovák> ’szlovák férfi’.

- A lengyel <-owicz> apanévképzőnek szerepe lehetett a szlovák <-ovič> elterjedésében, de ez a lengyelben is ukrán, és az ukrán a szlovákra is hathatott; valamint persze a későbbi horvát feltelepedés.

- Nem közvetlenül a lengyellel, hanem annak sziléziai nyelvjárásával vannak közös sajátosságai a nyugatszlováknak (a felső-trencséni és a felső-kiszucai nyelvjárásoknak). Ilyen pl. a dzekálás, a lágy <ť> és <ď> helyetti <c> és <dz>, sőt előfordul itt szlovák <ć> és <dź> is. Ugyanitt a szótagképző /l/ hang /lu/ vagy /u/ hanggá oldódhat fel (de ez bohemizmus utóbbi is lehet).

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X