nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Csont és vér

Szent István vagy Hunyadi Mátyás édesanyjához kötődik a vajdasági település neve? Kiderül, mi köze a vajdasági Csontavérnek a baconhöz és a Kalmopyrinhez, és felelevenítjük, milyen etimológus volt Paál Zoltán.

nyest.hu | 2012. augusztus 30.
|  

Igor nevű olvasónk egy településnévvel kapcsolatban keresett meg minket:

Egy Csantavér nevű településről írok önöknek, és a kérdésem is a falu nevével kapcsolatos. Először Mátyás királyhoz fűződően beszélnek a településről, aki 1462. február 16-án édesanyjának adományozta. Ekkor még Chontafeyer néven említik, ami később alakult Csantavérre. Egyszer körbenéztem, hogy mi található a falumról az interneten a google segítségével, és némely találatok az Arvisurából voltak részletek, amiben Szent István király édesanyját, Saroltot úgy emlegetik, hogy Sarolt-Csantavér aranyasszony. Ezzel el is érkeztünk a kérdésemhez, hogy régen létezhetett-e Csantavér, mint személynév (esetleg valami hasonló)? Gondolom valószerűbb, hogy csak Paál Zoltánnak az Arvisurák kitalálójának tetszett meg a településem neve, és szőtte bele, de azért érdekel, hogy mit tudnak a szakavatottabb emberek előbányászni a névvel kapcsolatban.

Nos, a szomorú – vagy éppen megnyugtató – valóság az, hogy nem kell különösebben szakértőnek lenni, hogy a településnév történetének utánajárjunk. Ezt ugyanis megtette Kiss Lajos. Elég tehát elővenni a Földrajzi nevek etimológiai szótára című művét, és ott pontosan azt találjuk, amit olvasónk ír: a falu neve a korai dokumentumokban Chontafeyer – azaz Csontafejér – néven szerepel. Azt is megtudjuk, hogy a Csonta ebből személynév, a csont szóból alakult kicsinyítő képzővel. A fejér viszont a fehér (régebbi) alakváltozata: a szó történetéről nemrégiben Nándorfehérvár kapcsán írtunk.

Ez az egyetlen kép, amelyet Csantavérről találtunk a Wikipedia Commonson. Lokálpatrióták, előre!
Ez az egyetlen kép, amelyet Csantavérről találtunk a Wikipedia Commonson. Lokálpatrióták, előre!
(Forrás: Wikimedia Commons )

Kiss Lajos nem részletezi, hogyan lett Csantafejérből Csantavér, de ezt nem nehéz kitalálni: a j kiesésével Csantafeér lett, és a közszóval ellentétben itt nem toldódott be a magánhangzók közé h, hanem a két magánhangzó egybeolvadt: Csantafér. A mai alak kialakulásában két elem játszhatott közre, mindkettő magában is kiválthatta a változást, de a legvalószínűbb, hogy együtt hatottak. Az egyik tényező tisztán hangtani: a magánhangzók között álló rövid zöngétlen mássalhangzók könnyen zöngésülnek (mindössze arról van szó, hogy a két magánhangzó képzése között nem szűnik meg a hangszalagok rezgése), így lehet az [f]-ből [v]. A másik tényező pusztán jelentéstani: népetimológiás változásról van szó. Ha egy hosszabb szóalakban vagy egy kifejezésben olyan elem fordul elő, melyet a nyelvhasználók nem tudnak értelmezni, gyakran lecserélik egy ismerősebb elemre – még akkor is, ha az egésznek így sem lesz több értelme.  Így lesz a baconből bakonyi (pedig semmi köze a Bakonyhoz), vagy a Kalmopyrinből kalmópüré (pedig nem püré, hanem tabletta, és a kalmónak így sincs semmi értelme). A fér nem jelent semmit, a vér viszont igen – ráadásul jól kapcsolódik a csonthoz.

Ami az Arvisurát illeti, Zegernyei meglehetősen részletesen kivesézte a Rénhíreken. Ebből a sorozatából emelnénk ki azt a megállapítást, mely Paál Zoltán és a földrajzi nevek viszonyára vonatkozik:

Azt, hogy Paál Zoltán nem Szalaváré Turától és nem az égből kapta tudományát, leginkább a névadási gyakorlatával lehet bizonyítani. Már utaltam rá, hogy nevei függetlenek mindenféle ismert nyelvtörténeti folyamatoktól, a szerző nem ismerte az általa felhasznált földrajzi és személynevekhez kapcsolódó etimológiai szakirodalmat.
Névadási gyakorlata azonban más módon is elárulja, hogy Paál Zoltán olvasmányaiból építkezett. Az 1(B). Arvisurában [...] ezt olvassuk: „Mari fejedelmi városban … a marami törzsek telepedtek le. … Mari megalapítása után 75 tűzszerzési évvel jöttek az Amu szigetcsoport menekültjei… Legerősebb beavatottjuk a muroma Ananyinó volt, aki várost alapított.”
A muroma beavatott neve azonos egy oroszországi település nevével: Ananyjino Tatársztánban található, Jelabuga városának közelében. A falucska egy vaskori régészeti kultúrának adta a nevét, a feltárások 1858-ban kezdődtek. Az könnyen belátható, hogy Kr. e. 4000 körül egy muroma ember nem viselhette egy napjainkban is létező, de csak pár száz éve keletkezett falu nevét (és akkor még nem tárgyaltuk azt a kérdést, hogy mikor alakult ki a mari és a muroma etnikai csoport…). Az is könnyen belátható, hogy a kapcsolat a finnugor őstörténet és a falu között véletlenszerű. Paál Zoltán finnugor régészeti olvasmányaiból merítette az ihletet a muroma szereplő nevéhez.

Egyet kell hát értenünk olvasónkkal: Paál Zoltán egyszerűen felhasználta a település nevét, az általa leírtak sem a településről, sem annak nevéről semmit sem mondanak.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X