-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 -re Folytatás: "A -d-re talán a válasz az, hogy fiktív tőre épül, nincs öná...2024. 10. 13, 11:41 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Szezonja van a „Boldog új évet!” kívánságnak. De belegondolt már Ön abba, hogy mit állítunk, amikor kimondjuk ezt a mondatot? Ha igen, nyilván arra is rájött, hogy miért teljesen elhibázott logikailag ez a kijelentés.
A karácsonykor használatos jókívánságokról és az általuk kifejezett háttérinformációkról korábban már írtunk. Most a The Guardian bloggere megvilágító erejű cikket közölt arról, hogy mennyire értelmetlen, logikátlan, hibás a jókívánság, amellyel Szilveszter napján és az új év első napjaiban köszönteni szoktuk egymást: Boldog új évet!
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A mondat, amely 2013 utolsó napjaiban mind gyakrabban hangzott el, hogy aztán 2013. december 31. éjfélkor és 2014. január 1-jének első perceiben és óráiban gyakorlatilag egyeduralkodó nyelvi megnyilatkozássá váljék, tökéletesen értelmetlen dolgot közöl – állítja a szerző. És ez az értelmetlenség nemcsak erre az évfordulóra nyomta rá a bélyegét, hanem régóta hagyományozódik évről évre, generációról generációra. Hogy miért tökéletesen logikátlan boldog új évet kívánni? A blogger részletesen elemzi – az időbeli kontextustól függően.
Első érve, hogy éjfél előtt, azaz az új év beköszönte előtt értelmetlen kijelentést tennünk az akkor még nem létező, következő évről. Amikor boldog új évet kívánunk, úgy teszünk, mintha már be is következett volna, mintha már létezne az új év. Ez meglehetősen félrevezető, következetlen kijelentés a részünkről. Tudnunk kéne, hogy azáltal, hogy megnevezzük új év, a létezését implikáljuk. Persze sejthetjük, sőt reménykedhetünk benne, hogy az új év valóban létezni fog, de a kijelentésünkkel mégis egy nem létező entitásról teszünk állítást éjfél előtt.
Éjfél után kívánva boldog új évet legalább az előbbi hibát nem követjük el – folytatja érvelését a The Guardian bloggere. Ekkor azonban újabb, talán még az előzőnél is súlyosabb probléma merül fel, mégpedig az állítás másik részével: boldog. Tény, hogy az óév utolsó pillanatait és az új év első néhány óráját a legtöbben boldogságban igyekszünk eltölteni. Vagy ha nem is boldogság ez, legalább mámor, amit akkor – többnyire a különböző tudatmódosító szerek hatására – valódi boldogságnak élünk meg. De hogyan lehetne az új év első néhány órájából következtetést levonni az év további részére? Egyszerűen ez túl kicsi minta ahhoz, hogy azt állíthassuk, hogy az új évnek legalább a nagyobb része boldog lesz. Az új év első néhány – alkoholgőzös – órája semmiképp nem tekinthető reprezentatívnak az egész év boldogságára nézvést.
A Boldog új évet! mondatnak tehát – vonja le a következtetést a szerző – sem Szilveszter éjfél előtt, sem pedig utána nincs semmi értelme. Érthetetlen, hogyan alakulhatott ki egy ilyen logikailag hibás, félrevezető köszöntés... És ha idáig eljutott a kedves olvasó a cikkben (és nem görgetett azonnal alulra a kommentboxhoz, hogy kiadja magából, amit ki kell adnia), akkor jön a poén. A szerző természetesen következetesen állításként kezelte a jókívánságot, nem pedig performatívumként, azaz olyan kijelentésként, amelyet csakis azért használunk, hogy végrehajtsunk vele egy cselekvést – jelesül az új évre vonatkozó köszöntést. Ezt az apró bakit nyilván sok olvasó észrevette, de vajon hányan jutottak el az utolsó bekezdésig, ahol minden lelepleződik? – Talán a kommentekből majd kiderül, hogy van, aki nem jutott a végére. Addig is: Boldog új évet kívánunk!
Forrás