Karácsony táján rengetegszer kell megfogalmaznunk ünnepi köszöntést: szóban, írásban, kollégáknak, ismerősöknek, barátoknak és családtagoknak. Talán az olvasónak sem ismeretlen az érzés, amikor azon töprengünk, hogyan is fogalmazzunk... Egyfelől borzasztó egyszerű a dolgunk, hiszen megvannak a bevett kifejezések:

Boldog karácsonyt!

Kellemes ünnepeket!

Áldott ünnepet / karácsonyt!

Békés és boldog karácsonyt!

Stb.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ezeknek a kifejezéseknek azonban éppen az a hátrányuk, ami az előnyük is. Nem is kell őket megfogalmaznunk, mert készen vannak, bármelyiket felhasználhatjuk kedvünkre, gondolkodás nélkül. Ennek azonban az a hátránya, hogy úgy érezhetjük, hogy a személyes köszöntés sablonossá, személytelenné válik. Ez a fajta gépiesség pedig ellenkezik az ünnep és a köszöntés igazi tartalmával.

Éppen ezért lehet megnyugtató megoldás, ha a köszöntés mellé valamilyen személyes üzenetet is írunk, mondunk. A sablonos köszöntési formákat azonban nem tudjuk megkerülni. Az ilyenfajta ünnepi jókívánságok olyanok, mint a köszönések. Nem gondolkodunk rajtunk, nem a tartalmuk a fontos, hanem a gesztus, hogy kimondjuk őket.

Ahogyan a köszönéseknél sem mindegy, hogy melyiket választjuk, úgy az ünnepi köszöntések is hordozhatnak külön információkat. Egy köszönésből például azonnal megtudjuk, hogy a partnerek nagyjából milyen viszonyban vannak egymással (tegeződnek, magázódnak, közvetlen a kapcsolatuk vagy formális stb.). A karácsonyi jókívánság megfogalmazásával is üzenünk, üzenhetünk.

Forrás: Wikimedia Commons / Bernardo Daddi (1290–1350)

Ha valaki az áldott jelzőt használja a semleges boldog helyett, valószínűsíthetjük, hogy vallásos meggyőződésből teszi ezt. Ha viszont valaki még a karácsony szót is kerüli, és a vallástól teljesen független ünnep vagy ünnepek kifejezést használja, arra gondolhatunk, hogy azt akarja demonstrálni, hogy ő maga nem tekinti vallási ünnepnek a karácsonyt, vagy egyszerűen a lehető legsemlegesebben akar fogalmazni.

Az is igaz azonban, hogy a semlegesebb megfogalmazások kevésbé tűnnek intenzív jókívánságnak. A kellemes jelző enyhébb, mint a boldog, ez pedig kevesebb, mint az áldott és a békés. Lehetséges tehát, hogy valaki egyszerűen csak azért használja az áldott jelzőt, mert intenzívebb jókívánságot akar kifejezni.

Vallási, hitbéli meggyőződéseket azonban nem csak a karácsonyi jókívánságokkal tudunk kifejezni. A köszönések szintén alkalmasak erre. Üdvözlésként az Isten hozott/hozta!, búcsúzásnál pedig az Isten áldjon/áldja! nem semleges megfogalmazások, ezekkel lehet, hogy a beszélő a saját hitét, világnézetét akarja kifejezni. Ugyanakkor éppen azért, mert a köszönések sablonosak, előre legyártottak, nem gondolunk bele, hogy valójában mit is kívánunk, csak gépiesen kimondjuk őket, sokszor nem nem jelentenek többet és sima köszönésnél.

További olvasnivaló

Merry War on Christmas, and have a blessed day