-
gekovacsistvan: Munkácsi Bernát tehát, hitet tesz a magyar nép és a magyar nyelv eredetének egysége mellet...2021. 04. 13, 17:27 Az ugor lovakrul
-
gekovacsistvan: "Munkácsi Bernát ezúttal is megfogalmazta azt az állítását, hogy a magyarság nem a türkökt...2021. 04. 13, 11:17 Az ugor lovakrul
-
mederi: "Csak a véletlennek köszönhető, hogy a két szó azonos alakúvá vált." -Szerintem is. A magy...2021. 04. 04, 10:26 Miért nyúl a nyúl?
-
mederi: @Fülig James: 61 Egy körülbelüli idézet a Wikipédiából Fleming kísérleteinek sikeréről kol...2021. 04. 04, 09:32 Dob és dob
-
mederi: A közmondás szerint a "részeg disznó (ember) hentereg a földön" és nem *hengereg, mert meg...2021. 04. 01, 10:02 Hentel-e a hentes?
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A kétértelműség kapcsán elmondjuk, miért nem érdemes kiragadni egy-egy mondatot a kontextusából.
Nagyon könnyű kétértelmű szerkezetet létrehozni a nyelvben. És most nem arra gondolunk, amikor valaki szándékosan értelmez félre valamit – például képes beszédnek véve a szó szerintit vagy fordítva (pl. a teniszezés szót következetesen ’szexelés’-nek értelmezve). A valódi kétértelműség fakadhat a szavak többértelműségéből, de a nyelvtani szerkezet ambiguitásából is. Így is nevezik ezt a típusát: szerkezeti/grammatikai kétértelműség/ambiguitás. Ez meglepően gyakori, de ritkán vesszük észre – hacsak nem az a sorsunk, hogy nyelvészek vagyunk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A minap például a következő hír késztetett minket gondolkodásra egy pillanatig:
Mit jelent ez a mondat? – Ha képesek vagyunk egy pillanatra kiragadni a kontextusából, és egy pillanatra elfelejtjük, hogy egy hírnek a címe, észre kell vennünk, hogy a mondat kétféle értelmezést kaphat; ezeket így lehetne parafrazeálni:
1. ’Majdnem találtak egy meztelen kislányt Szentmártonkátánál’
2. ’Szentmártonkátánál találtak egy majdnem meztelen kislányt’
A parafrázisokból láthatjuk, hogy a mondat értelmezése, illetve kétértelműsége a szórenden múlik. (Például ezért sem igaz az az általánosítás, amit gyakran hallunk, hogy a magyarban szabad a szórend!) A hír írója tehát könnyedén tehette volna egyértelművé a mondatot: csak a szórendet kellett volna megvariálnia, több karaktert nem igényeltek volna az egyértelmű megoldások.
A pragmatika a nyelvészetnek az a területe, amely a kijelentések nyelvi tulajdonságait nem elszigetelten, hanem a kommunikációban betöltött szerepük szerint vizsgálja. Ennek egyik, H. P. Grice-tól származó alaptétele az, hogy a beszélők együttműködően viselkednek: mindig azt tartják szem előtt, hogy úgy fogalmazzanak, hogy az a másik számára a lehető legkönnyebben értelmezhető legyen (az adott kontextusban), illetve értelmezni is így értelmeznek (pl. teljesen öntudatlanul javítják a beszélő esetleges hibáit). Ezt Grice szerint négy alapvető szabály („maxima”) betartásával képesek megtenni; ezek közül a módra vonatkozó éppen azt írja elő, hogy kerülnünk kell a kifejezés homályosságát, kétértelműségét, ha együttműködőek akarunk lenni.
Megsértette-e az újságíró a mód maximáját? – Elsőre rávághatnánk, hogy: igen! Hiszen nem kerülte el a kétértelműséget, habár könnyen megtehette volna. A helyzet azonban ennyire nem egyszerű; a hibát mi követtük el, amikor – amúgy nyelvészmódra – kiragadtuk a mondatot a kontextusából. Ez a mondat egy hírnek a címe; a hírek pedig alapesetben valós eseményekről, nem pedig majdnem megtörtént eseményekről számolnak be. Ha tehát a fenti 1. értelmezése lenne a valós a mondatnak, akkor ez nem lenne egy hír, marad tehát a a 2. értelmezés. Ha pedig még azt is belevesszük, hogy a hírek címeiben igen gyakori, hogy az ige elé kiemelik a leginkább szenzációsnak vélhető részletet leíró mondatrészt (ezt nevezik a nyelvészek sajtófókusznak), akkor a szerző bátran használhatta ezt a megfogalmazást – akár teljesen öntudatlanul is.