-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Ha a rendszer megadja a választás lehetőségét, a nyelvhasználók választanak. De miért lenne bármelyik döntés rossz?
Úgy látszik, együtt kell élnünk azzal, hogy az olvasóink egyes kifejezéseket kifogásolnak, helytelennek tartanak, akkor is, ha azok széles körben elterjedtek. A nyelvész szemében ez ellentmondás, de az olvasók egy része másképpen gondolja. Így például V. Attila, aki szerint az avval, evvel „helytelenek”, csak az azzal, ezzel változatok „helyesek”:
Az utóbbi időkben mind a nyomtatott médiában (irodalmi művekben is!), mind a beszélt nyelvben is elharapódzott az avval és evvel kifejezés. Lehet, hogy az én tanulmányaimban támadt már némi lyuk, ámde nem ismerek olyan szavakat, hogy av és ev. Márpedig a fejtegetett szavaknak logikusan ez kell hogy legyen a szótöve. Valójában az bizonytalanít el, hogy még az általános iskolák elsős tankönyvében (kompetencia alapú) is szépen megtanítják a gyerekeket ezeket a szavakat leírni! Én gondolom, hogy a hétköznapi nyelv ilyetén való ferdülése helytelen, avagy a tudományosság is ezen az állásponton van. Lehet, hogy a nyelvújulás tanúi vagyunk?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Nos, mint említettem, ellentmondásnak érzem, hogy egy kifejezés (még irodalmi művekben is) „elharapódzott”, vagyis elterjedt, és mégsem „helyes”. Az olvasó esetleg arra gondolhat, hogy a művelt, emelkedett beszéd normáinak ellentmond, de én erről sem tudok, nehéz megmondani, hogy pontosan miben állnak ezek a normák. Mindenesetre az interneten keresgélve az azzal alakból kb. 22 milliót találtam, míg az avval alakból csak 2 milliót. (Érdekes módon az ezzel és evvel aránya más: 33 millió és 8 millió.) De a z-ző alakok túlsúlya éppen annak is lehet köszönhető, hogy V. Attilához hasonlóan mások is „helytelennek” tartják a v-ző alakokat. (Ezt abból gondolom, hogy az interneten rengeteg helyen teszik fel a kérdést, hogy melyik helyes, és persze mindig a z-ző alakok kerülnek ki győztesen.)
V. Attila érvelése viszont felkeltette a figyelmemet. Hogy léteznie kellene av és ev szavaknak az avval és az evvel alapján? Akkor ah és eh szavaknak is létezniük kell az ahhoz és az ehhez alapján? És ak meg ek szavaknak is az akkor és az ekkor alapján? És így tovább? Hiszen ez a jelenség lényege: az az, ez mutatószavak utolsó mássalhangzója olyan sajátos viselkedést mutat, hogy ha mássalhangzóval kezdődő rag járul ezekhez a szavakhoz, akkor a toldalék mássalhangzója hosszú formában jelenik meg, és a z meg egyáltalán nem: abba, attól, ennél, és így tovább. Ha tehát az eszközhatározói toldalék -val/-vel alakú, akkor a z hiánya és a hosszú v megjelenése teljesen indokolt az avval, evvel alakokban.
Csakhogy... A -val/-vel toldaléknak is igen sajátos a viselkedése. Ha ugyanis mássalhangzóra végződő tőhöz járul, akkor a tővégi mássalhangzó a hosszú alakjában jelenik meg, a toldalék v-je pedig egyáltalán nem. (Egy kivétel van a tővégi mássalhangzó nyúlása alól, amikor az egy másik mássalhangzó mellett áll, hiszen a magyarban teljesen általános szabály, hogy két egymás melletti mássalhangzó csak rövid lehet. Ezért például a kerttel szóban csak a helyesírás szerint hosszú a t, az ejtésben természetesen rövid.) Tehát a -val/-vel első mássalhangzója ugyanolyan furcsán viselkedik, mint az az, ez utolsó mássalhangzója, csak a másik irányban.
Nos, akkor melyiknek hiányozzon a mássalhangzója, és melyiké nyúljon meg? Jelenjen meg az az, ez z-je, és hiányozzon a toldalék v-je (azzal, ezzel), vagy fordítva, jelenjen meg a toldalék v-je, és hiányozzon a tővégi z (avval, evvel)? Úgy látszik, a magyar nyelv rendszerében itt némi ellentmondás van, és a magyar beszélők hol így, hol úgy döntenek (de az is lehet, hogy mindenki következetesen így vagy úgy mondja, csak éppen különböző beszélők egymástól eltérően). Akárhogy is van, az arány nagyjából 11-szeres (kb. 81 %) az azzal javára (és valamiért csak 4-szeres, kb. 24 %, az ezzel javára). Ennél többet V. Attilának sem tudunk mondani.