nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Diskurzusjelölők 3.
Az eltévedt kérdőszó nyomában

Lehet-e megnyugtató szabályt adni az „-e” kérdőszó helyére vonatkozóan? Vagyis el-e érdemes olvasni ezt a cikket vagy nem-e? Esetleg nem-e lehetne-e végre felhagyni az elem nem szabályos előfordulásának az üldözésével? Ha szeretné megtudni, mióta ilyen mozgékony az „-e” kérdőszó, és miért képes többször is megjelenni egy mondatban, tartson velünk!

Schirm Anita | 2014. július 24.
|  

A diskurzusjelölők között vannak olyan elemek (pl. a hát vagy a deviszont), amelyeknek szinte minden megjelenését elmarasztalják az oktatásban és a nyelvművelésben. Van azonban egy kérdőszó, amelyet nemcsak hogy megtűrnek, hanem előszeretettel használnak még az irodalomban is, azonban a nem sztenderd helyét és az egy mondaton belüli többszöri megjelenését ennek az elemnek is megbélyegzik. Ez az -e kérdőszó (más néven kérdő partikula). Pedig az -e-nek a vándorlása számos nyelvhasználati stratégiát képes jelezni, s a mondaton belüli mozgása nem is tekinthető új keletű jelenségnek.

Korai adatok

Az -e kérdőszóra a legelső írásos adat a Jókai Kódexből való, a 14–15. századból: nemde mondamee neked. Itt még a kérdőszó egybeíródik azzal a szóval, amelyre vonatkozik. Később aztán elkezdték az -e kérdőszót kötőjellel írni, ám érdekes, hogy például Geleji Katona István a Magyar Grammatikatska című 1645-ös művében a magánhangzóra végződő szavakhoz még simán kapcsolta az -t, míg a mássalhangzóra végződőekhez már kötőjellel tette hozzá. A történeti anyagokban és a nyelvjárásokban különféle alakváltozatai találhatók a kérdőszónak: é (ee, č), ë, í, i, é, e, â. Ezeken kívül hiátustöltő j-vel (nemdeie), és ismétlődéses -ékë/-égé alakkal nyomatékosításra (hallodékë, halladégé) is használták a kérdőszót.

Ám mégsem az -e alaki sokfélesége a legmeglepőbb a korai adatok egy részénél, hanem a kérdőszó elhelyezkedése. A Nyelvművelő Kézikönyv szabálya szerint a „kérdőszócskát általában az igei vagy a névszói állítmányhoz, ill. a névszói-igei állítmány igei részéhez, összetett igealak esetén pedig a segédigéhez kell kapcsolnunk.” Azaz ha kiindulópontnak a János nyelvész, illetve a Jánost az -e kérdőszó izgatja mondatokat vesszük, akkor ezekből a kézikönyv terminológiáját és szabályait használva igei állítmány esetén a Jánost az -e kérdőszó izgatja-e?, névszói állítmánynál a János nyelvész-e?, névszói-igei állítmánynál a János nyelvész volt-e?, összetett igealak esetén pedig a Jánost izgatta volna-e az -e kérdőszó? mondatokat kapjuk.

Geleji Katona István: Magyar Grammatikatska
Geleji Katona István: Magyar Grammatikatska
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az -e vándorlása

A 15. századból származó Huszita Bibliában az -e kérdőszónak érdekes sorrendi helyét lehet megfigyelni: nem mindig közvetlenül az állítmány után áll, hanem messzebb tőle. Például: Nemdè harō ferfiakat megbekozottakat èrèztēc a tůz kozèpibè ė?; Nemde két verebek adatnak egy fél pénzen e? Ezek mai nyelvhasználattal a következőképpen hangzanának: Nemde három megkötözött férfit eresztettek a tűz közepébe-e?, illetve Nemde két veréb adatik egy fél pénzen-e? Ma már furcsának hat a nemde és az -e egy mondaton belüli használata, ugyanúgy, ahogy az ugye és az -e sem jelenhet meg ma egyidejűleg. Azonban a kódexbeli példáknál nem is igazán ez a feltűnő, hiszen a korai nyelvemlékekben a mondatvégi -e együtt járt a mondatbevezető nemde szócskával, hanem az bennük a szokatlan, hogy az -e nem az állítmányok (èrèztēc, illetve adatik) után található.

Vajon ez-e a jó út vagy nem-e?
Vajon ez-e a jó út vagy nem-e?
(Forrás: Wikimedia Commons / Tony Hisgett / CC BY 2.0)

Többféle magyarázat is felmerülhet az idézett példák kapcsán az -e szórendi helyére vonatkozóan. Lehetne idegen nyelvi hatással indokolni őket, ám a latin szöveg többi, hasonló szerkezetű szöveghelyeinek magyar fordításainál nem távolodik el az -e kérdőszó az állítmánytól. A jelenség másik magyarázata lehetne az is, hogy a kódexbeli adatoknál az -e az előtte álló részeket kérdőjelezi meg. Azonban a latin megfelelő ezt az olvasatot is kizárja. Érdemes azonban azt is figyelembe venni, hogy az -e a magyar nyelv korai szakaszában nem csupán a mondat eldöntendő kérdő jellegének kifejezésére volt használatos. Gallasy Magdolna szerint az eldöntendő kérdésben a kérdőszó funkciója „a nyomósító funkció volt: a kérdés szempontjából a fontos részt emelte ki”. A szórendnek az aktuális tagolásban, azaz az ismert és az új mondanivaló elkülönítésében is fontos szerepe volt, s Gallasy szerint akár ezzel is magyarázható, hogy a kérdő szócska néha elmozdult az ige utáni helyről a főhírt követő helyre.

Hallottak kendtek-e már ilyeneket?

Az -e kérdőszó vándorlása bizonyos nyelvjárásokban (például a nyitravidéki palócoknál vagy az esztergomi nyelvjárásban) teljesen természetes jelenségnek számít. Simonyi Zsigmondnál 1882-ben az esztergomi adatok kapcsán olvasható, hogy az -e kérdő szócskát akkor szokás az ige elé tenni (pl. nem tudom, nem-i vót ott), ha nem az igén van a hangsúly, ha viszont az ige a hangsúlyos, akkor mögötte marad az -e (pl. nem tudom, vót-i ott). Horger Antal 1934-es példái azt mutatják, hogy a Felső-Duna bal partján a kérdő -e az állítmányt megelőző szó után állt: Oda-ë mísz? El-i mëgy a templomba? Ithon-i van a naccságos úr? Kíszenn-ë vattok? Szót-e fogad? Jó-ë lësz? Nëm-e tuggya? Nem-i vót ott? Csurgóról, Szegedről, Hódmezővásárhelyről és Szentesről pedig számos olyan adatot gyűjtöttek, amelyeknél az -e kérdőszó a kend szóhoz tapadt, s nem az igéhez. Például: Látott kend-ė mán tarka medvét nyáron?; Látta kend-ë már az új tanítót?

Az újabb dialektológiai szakirodalomban Kiss Jenő az -e kérdőszó szórendjénél regionális eltérést manapság a palóc vidékeken, az Alföldön és a Dunántúl egyes részein lát, mégpedig azt, hogy az állítmány tagadásakor a kérdőszó a tagadószóhoz járul. Például: Kérdëzte, hogy nem-ë láttad esëtleg Pistát (Kiskunfélegyháza); jöttek keresni, hogy nem-ë láttuk (Petőfiszállás); nëm-ë gyün el, kérdëzzítëk mëg (Mihályi). Palóc vidékeken ezenkívül gyakori még a kérdőszó igekötőhöz csatlakozása is, ami alkalmi jelleggel még megtalálható a Tiszántúlon is, ám a Rábaközben már kihalófélben van. Példaként Kiss Jenő a következő adatokat hozza erre: Nem tudom, hogy ki-ë szëtték má a hajmájukat (Kupuszina); Nem tom, mëg-ë főt má az ebéd (Kisnémedi). Az adatok alapján úgy látszik, hogy egyes nyelvjárásokban a kérdőszó rámutató indulatszói, figyelemfelkeltő funkciója még érezhető, s emiatt a nyelvjárási beszélők az érzelmileg hangsúlyozni kívánt elemhez teszik hozzá a kérdőszót.

Látott kend-e mán tarka medvét nyáron?
Látott kend-e mán tarka medvét nyáron?
(Forrás: Wikimedia Commons / Jmex60 / GNU-FDL 1.2)

Napjaink köznyelvi nem sztenderd -e kérdőszós adatai

A köznyelv beszélt változatában gyakoriak az olyan alakok, ahol az -e nem a sztenderd helyen áll. Ilyenkor a tagadószóhoz, az összetett állítmány névszói részéhez, az igekötőhöz, a segédige előtti ragozott igéhez, az igemódosítóhoz vagy épp az igéhez szorosan kapcsolódó személyes névmáshoz tapad a kérdőszó. Nézzük egyenként ezeket az eseteket! Vegyük a már ismerős Jánost az -e kérdőszó izgatja mondatot. A tagadott állítmányra rákérdezve a sztenderd a Jánost nem az -e kérdőszó izgatja-e? alakot használja, míg a nem sztenderd a tagadószóhoz teszi hozzá a kérdőszót: Jánost nem-e az -e kérdőszó izgatja? Összetett állítmánynál (János nyelvész volt) a szabályos János nyelvész volt-e? formával szemben a nem sztenderd a névszói részhez kapcsolja az -e partikulát: János nyelvész-e volt? Igekötős igénél (János elolvasta az összes írást az -e kérdőszóról) a nem sztenderd az igekötőhöz teszi a kérdőszót (János el-e olvasta az összes írást az -e kérdőszóról?). Feltételes módú igealaknál a sztenderdtől eltérően a ragozott ige után, a ragozatlan segédige előtt jelenik meg az -e (Jánost izgatta-e volna az -e kérdőszó?), míg ha igemódosítót tartalmaz a mondat (János könyvet olvas), akkor az -e kérdőszó az igemódosítóhoz kapcsolódik (János könyvet-e olvas?). Valamint az igéhez simuló személyes névmáshoz (János magáz minket) is gyakran hozzátapad az -e a nem sztenderdben (János magáz minket-e?).  A nem sztenderd alakokat a nyelvhasználók eltérő mértékben tartják helyesnek vagy helytelennek. Kassai Ilona 1993-as, első éves magyar szakos egyetemistákkal végzett felmérése azt mutatja, hogy a mondat jelentése, hangzása és gyakorisága is befolyásolja a beszélőknek a nem sztenderd -e kérdőszós szerkezetekről alkotott ítéletét.

A nyelvművelő írásokban megbélyegzik és elmarasztalják a fentebbiekhez hasonló példákat, ám a nyelvészeti szakirodalomban többféle indoklás is megjelenik a használatukra vonatkozóan. Kassai Ilona és Nádasdy Ádám például a hangsúly szerepét emelik ki: az -e szócskát ugyanis a beszélők sokszor a nyomatékos elem után teszik. Máskor viszont a hangsúlytól függetlenül az -e kérdőszó olyan szerkezet végére kerül, amelynek az elemei szorosan összetartoznak. Ezeken túl pedig a mondat legvégén megjelenő kérdőszó a mondat egészére is vonatkozhat, s ilyenkor az egész kijelentés kérdőjeleződik meg.

A nem sztenderd alakok között igen gyakoriak a nem-e kezdetű formák (Nem-e izgalmas?). A nem-e kapcsán vannak nyelvészek, akik átrendeződőben lévő mondattani pozícióról beszélnek, míg mások a jelenség pragmatikai vonatkozásait emelik ki. A nem-et tartalmazó, úgynevezett negatív kérdések ugyanis olyan kérdő mondatok, amelyek valójában egy állítással egyenértékűek. Például a Nem lehet az, hogy a példákat látva az olvasók arra jönnek majd rá, hogy nem tudnak egyértelmű szabályt rendelni az -e használatához? kérdés A példákat látva az olvasók arra jönnek majd rá, hogy nem tudnak egyértelmű szabályt rendelni az -e használatához állítást fejezi ki. Viszont ha közvetlenül a tagadószóhoz kapcsolódik a kérdőszó, akkor ez gyengíti a kérdés kijelentésértékét. Vagyis más beszélői szándék tartozhat a Nem arról van-e szó... mondathoz, mint a Nem-e arról van szó... kezdetűhöz. Az előbbi erősebben értelmezhető kérdés formájába bújtatott állításként, míg az utóbbi kérdés bizonytalanabbnak hat. Ám a nem-e használata nem csupán ebből a nyelvhasználati stratégiából eredhet, hanem fakadhat nyelvi bizonytalanságból, utánzásból, illetve nyelvi játék, azaz a sztenderdtől való szándékos eltérés igénye is lehet az oka, ugyanúgy, ahogy a többi „elvándorolt -e-t” tartalmazó formának is.

Fel-e használhatjuk ezt a képet?
Fel-e használhatjuk ezt a képet?
(Forrás: Jánk István)

Végszó helyett

Az eddig említetteken kívül számolni kell még a többszörös -e kérdőszót tartalmazó szerkezetekkel is. Ha az olvasó ezen a ponton felteszi magában azt a kérdést, hogy Nem-e lehetne-e esetleg azokra is fényt deríteni-e, akkor jó hírünk van számára, lehet, mégpedig a cikksorozat következő részében.

Felhasznált irodalom

Gallasy Magdolna 2003: Mondattörténet. In: Kiss Jenő – Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 251–267, 483–560.

Grétsy László – Kovalovszky Miklós (főszerk.) 1983–1985: Nyelvművelő kézikönyv I–II. Akadémiai Kiadó, Budapest

Horger Antal 1934: A magyar nyelvjárások. Kókay, Budapest

Kassai Ilona 1993: Nyelvi norma és nyelvhasználat viszonyáról az -e kérdőszó mondatbeli helye(i) kapcsánHungarológia 3: 93–102.

Kiss Jenő 2001: Magyar dialektológia. Osiris Kiadó, Budapest

É. Kiss Katalin (szerk.) 2014: Magyar generatív történeti mondattan. Akadémiai Kiadó, Budapest

Nádasdy Ádám 2004: Mignont-e eszel? Magyar Narancs 2004/10/07

Schirm Anita 2006: Az -e kérdő partikula nyomában. In: Gárgyán Gabriella – Sinkovics Balázs (szerk.): LingDok 5, Szegedi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola, Szeged, 131–153.

Simonyi Zsigmond 1882: A magyar kötőszók, egyuttal az összetett mondat elmélete, Második kötet, Az alárendelő kötőszók első fele, A hogy és -e kötőszók. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Janika 2014. július 24. 12:21

A "he" kérdőszóhoz köze lehet, he?

A "he" kérdőszóhoz köze lehet-e?

2 schirm_a 2014. július 24. 23:16

@Janika: A he szóhoz az etimológiai szótárak szerint nincs köze az -e kérdő partikulának, bár mindkettőnek van hasonló használati köre. A he, illetve hé a TESz., valamint az EtSzt. szerint is hangutánzó eredetű indulatszó, amely önkéntelen hangkitörésből keletkezett. Érdemes megnézni még, mit mond erről Kelemen Józsefnek A mondatszók a magyar nyelvben munkája.

Az -e kérdőszó eredetére vonatkozóan viszont többféle magyarázat is van. Berrár Jolán, Klemm Antal és a TESz. is az indulatszói, az EtSzt. a mutató névmási eredetet vallja, míg D. Mátai Mária figyelemfelkeltő, indulatszói tulajdonságú mutató névmásból vezeti le a kérdőszót. Simonyi Zsigmond viszont kötőszavakkal hozza kapcsolatba a kérdő partikulát, s nála olvasható a következő: „az -e szócska talán *hé-nek hangzott s mindenestül azonos volt a ha kötőszóval”.

3 Krizsa 2014. július 25. 06:31

A héber ha-, he-, prefixum azonos a magyar ha, he és -e kérdőszóval.

A héber ha-, he-, ugyancsak előrag egyúttal határozott névelő is. A magyarban leesett a H-ja.

A többfunkciós előrag lágy H-ja tehát a részben leesett, de nem mindenhol...

A HA = A, AZ -

a HA feltételes és a HE, -E? kérdőszavak TELJES BOKRA

közös a sémi nyelvekkel. Hol volt időben legelőbb? Valszeg az északi-finnes nyelvekben, de annak már 12 ezer éve....

ennél közelebb az egész közép-dél-európai térségben. S persze a gyöknyelvekben maradt fenn legjobban.

Ez a téma egymagában megér egy tízoldalad tanulmányt.

4 Törzsmókus 2015. december 30. 01:52

a „č” az è akart lenni, nem-e?

5 mederi 2023. június 3. 09:23

@cikk:

"Többféle magyarázat is felmerülhet .." "...Gallasy Magdolna szerint.. az eldöntendő kérdésben a kérdőszó funkciója „a nyomósító funkció volt: a kérdés szempontjából a fontos részt emelte ki”.

PL.:

"Megcsinálod a leckét még ma?!" (mérgesen, felszólítva)

ezzel szemben, kedvesen de nyomósítva (mert pl. már késő van) "Megcsinálod-e a leckét még ma?

-A fenti mondatok határozott (tárgyas ragozású igés!) mondatok, adott leckére vonatkoznak.

....További példák:...

- "Tömörítettek/ 'hiányosak'" a mondatok (mert más gondolati tartalmuk is van!), és határozatlan igeragozásúak bennük az alkalmazott igék:

1a/ "Megcsinálsz (egyáltalán/ valamilyen) leckét (is) még ma?!", vagy

1b/ "Megcsinálsz-e (további) lecké(ke)t (is) még ma..?"

A fentiek szerint a két minta mondat értelmezése "megmagyarázza" a NYOMÓSÍTÁS OKÁT, ami ilyen esetben nem véletlenszerű..

A "meg" jelentése eltérő a két példában, a nem hallható, zárójeles kifejezések miatt, amelyek csak a beszélő gondolatában vannak jelen, és a hangsúlyhordozás, illetve a "nyomósító e" segíti elő azt, hogy a hallgató jól is értelmezze azokat.

A szituációk:

1a/ példa: A gyerek leckeírás közben belemerült a játékba, és kérdéses, hogy bármilyen leckét még aznap befejezzen, ezért a hangsúlyosan, parancsoló módon kérdőre vonó beszédben használják így a mondatot.

1b/ példa: A gyerek megcsinált legalább egy leckét még ma, de többet nem biztos, hogy szeretne még csinálni, mert lehet, hogy másnapra nem kell több készen legyen.. Ez a tömörített "lágyan mondott" mondat inkább érdeklődést fejez ki, nem noszogatást, ha nem felszólító a hangsúly.

Kérdés:

A meg után használt "e" szabályos (volna)-e?

-Nyilvánvalóan nem, mert az ige szerves része pl. a "meg" (ezért egybe kell írni az igével). A "meg" jelentése nem csak összegzést (+), hanem egy folyamat befejezését is jelenti, tehát az igétől nem választható le!

Más esetekben pl. le-/ fel-, ki- stb. előtagokkal is ugyanez a helyzet!

Amikor a van igét nem tesszük ki, nyilván csak LÁTSZÓLAG, nem ige után tesszük ki az "e"-t..

6 szigetva 2023. június 3. 10:11

@mederi: Ha szerinted azért kell egybeírni egy igekötőt és az utána álló igét, mert „szervesen összetartoznak”, akkor vajon miért nem kell egybeírni ugyanazt az igekötő és igét, ha van közöttük valami: "meg se csinálta" vagy ha az ige áll elöl: "csináld meg". (Jé, mégiscsak leválasztható az igekötő az igéről!)

Már megint össze-vissza hadoválsz.

7 mederi 2023. június 3. 20:37

@szigetva:

Ha "tagadással" a "szerves összetartozást elutasítom", mert a szituációs folyamat (pl. megcsinálás) még el sem kezdődött (nem csinálta meg = meg sem csinálta) nem hogy befejeződött volna, akkor nem kérdés, hogy jogosan írom külön az igekötőt, és az összetevők mozgathatósága "szabad"..

Ha fel kell szólítani valakit hogy csináljon meg valamit, ugyancsak nem kezdődött el pl. a "megcsinálási folyamat"..

(Az 5. hozzászólás teljesen más jellegű (eldöntendő kérdés nyomósító funkcióval) volt..)

8 szigetva 2023. június 3. 20:38

@mederi: "Meg is csinálta". Ez nem a jelentésen múlik.

9 mederi 2023. június 4. 11:09

@szigetva:

A "Meg is csinálta" akkor nyer értelmet, ha kontextusba helyezzük.

A közvetlen előzmény kérés/ parancs volt, "Csináld meg (kérlek)!", amikor még nem történt meg a kívánt cselekmény.

-A mesélő nem mond el minden részletet, pontosan hogy akiről beszél, az "nem csinálta meg" (-->tagadás!) azt, amit a mesélő elvárt volna tőle.

-Végsősoron a "Meg is csinálta." mondat szerkezete szabad, és az elbeszélés ha részletes volna (nem lenne egy szituációból kiragadva), ezt alá is támasztaná.

10 szigetva 2023. június 4. 12:02

@mederi: Mesebeszéd. A helyesírás a hangsúlyviszonyokat tükrözi. MEGcsinál, MEG se CSInál, CSInáld MEG, MEG is CSInál.

11 mederi 2023. június 5. 07:35

@szigetva:

A magyar nyelvben, ami "analóg" nyelv, a "nyelvtan" nem írható le merev szabállyal, szabályokkal.

Ezért nem nevezhetjük az "igekötőt" az ige vonzatának, vagyis ezért nincs a magyarban un. "igevonzat".

1/

A magyarban az igekötő "prepozicióban" (az ige elé helyezve) ha egybe írjuk az igével, pozitív megközelítéssel, az ige "szerves részévé" válik, vagyis azzal egybe írjuk, így jelölve azt.

2/

Ha kétségessé vált, vagy válik egy cselekvés végrehajtása, az igekötő kapcsolatának módja, helye módosul.

Az "is", vagy a "se(m)", vagy a "nem" szó ha a két szétvált egység közé írják, mást jelent, mintha az ige után írják:

Pl:

A1/ Pozitív feltételezések esetén.

Ő is megcsinálja azt (ha/mert képes rá)./ Ő is megcsinál valamit néha (ha/mert képes rá).

A2/ Felszólítás feltétellel, vagy indoklással, negatív megközelítéssel vélt vagy valós tapasztalatok alapján.

Ő is csinálja meg azt (ha/mert képes rá))!/ Ő is csináljon meg valamit néha (ha/mert képes rá)!

B1/ Negatív összehasonlítás alapján.

Ő sem csinálja meg azt./ Ő sem csinál meg semmit.

C1/ Negatív feltételezés, vagy tapasztalat alapján.

Ő nem csinálja meg azt!/ Ő nem csinál meg (soha) semmit!, Ő semmit nem/sem csinál meg (rendesen).

12 szigetva 2023. június 5. 08:11

@mederi: Te úgy képzeled, hogy a magyar az valami különleges nyelv, ami egészen más, mint a többi nyelv. Nekünk magyaroknak, akiknek ez az anyanyelvünk persze tényleg különleges, ezt ismerjük a legjobban és titokban (vagy nyíltan) vágyunk arra, hogy valamiben „jobb” legyen, mint mások anyanyelve.

Ennek a 19. századi, romantikus elképzelésnek a tévességét már rég megmutatták a nyelvészek, akik egy-két mondatnál többet vesznek alapul a kijelentéseikhez. Egyrészt a magyar is leírható szabályokkal, csak legfeljebb erre te nem vagy képes, másrészt minden nyelv szabályokkal való leírása ütközik nehézségekbe. Míg a 20. században a szabályok felállítása volt előtérben a nyelvtudományban, ma mintha épp a „kivételek” jelentősége vált volna fontossá.

Ha ismernél szakszerű leírásokat a magyarról (ajánlom pl. a Kiefer szerkesztette Strukturális magyar nyelvtan köteteit duckduckgo.com/?q=struktur%C3%A1lis+magyar+nyelvtan ), akkor nem írnál ilyen ostobaságokat.

13 mederi 2023. június 5. 08:50

@mederi:

Kiegészítés:

Amiért helytelen az "e" kérdő szó alábbi használata (összhangban a 11-es hozzászólással)..

Pl.:

/*"(Valljon) meg e csinálja azt (amit megígér(t)/ amihez nem ért)?"

/*"(Valljon) meg e csinál valamit/ bármit (amit megígér(t)/ amihez nem ért)?"

Azért van rossz helyen az "e" kérdőszó, mert maga például a "megcsinálni" valamit (/ azt) ige (vagy bármelyik más "előtagos" ige) önmagában, amíg nem tagadják a szó jelentésének végrehajthatóságát , olyan folyamatot jelent, aminek van befejezése!

Pl. Nem mindegy, hogy:

"leckét csinálok (közben játszok, és se vége se hossza a "leckeírásnak"), vagy

megcsinálom a leckét (hamar, mert még edzésre is kell ma mennem)..

-Mikor a szülő pozitívan rákérdez, hogy:

"Megcsináltad-e már a leckét?" kicsit nyomatékos, de kedves.

-Ha azt mondja, hogy.

"(Nem megmondtam, hogy) csináld meg (végre) a leckédet!?" azért parancsoló (számonkérő kérdés), mert nyilvánvalóan nincs készen a lecke, ezért kerül az ige végére "lemaradva/ leszakadva" a "meg" igekötő..

14 szigetva 2023. június 5. 09:07

@mederi: Te úgy képzeled, hogy a magyar az valami különleges nyelv, ami egészen más, mint a többi nyelv. Nekünk magyaroknak, akiknek ez az anyanyelvünk persze tényleg különleges, ezt ismerjük a legjobban és titokban (vagy nyíltan) vágyunk arra, hogy valamiben „jobb” legyen, mint mások anyanyelve.

Azonban ennek a 19. századi, romantikus elképzelésnek a tévességét már rég megmutatták a nyelvészek, akik egy-két mondatnál jóval többet vesznek alapul a kijelentéseikhez. Egyrészt a magyar is leírható szabályokkal, csak legfeljebb erre te nem vagy képes, másrészt minden nyelv szabályokkal való leírása ütközik nehézségekbe. Ráadásul míg a 20. században a szabályok felállítása volt előtérben a nyelvtudományban, ma mintha épp a „kivételek” jelentősége vált volna fontossá.

Ha ismernél szakszerű leírásokat a magyarról, akkor nem írnál ilyen ostobaságokat. Ajánlom pl. a Kiefer szerkesztette Strukturális magyar nyelvtan köteteit duckduckgo.com/?q=struktur%C3%A1lis+magyar+nyelvtan ).

15 mederi 2023. június 5. 09:31

@szigetva:

A magyar nyelvet Kazinczy Ferenc modernizálta.

Azt írta, hogy először le kell rombolni a nyelvet ahhoz, hogy újra felépítse..

Meg is tette és modernizálta a magyar nyelvet zseniálisan, méghozzá nagyon előrelátóan..

Az előrelátásában éppen az a zsenialitás, ha így nem is mondták ki, hogy a "nyelvtan" merevségét a magyarban minden téren dinamikussá tette, és a relációkat sikerrel előtérbe helyezte..

Nem véletlen, hogy Teller Ede, vagy csak az egyszerű reál beállítottságú nyelvhasználók számra látható is az eredmény, amit Kazinczy mint kiemelkedő polihisztor sikeresen elért.

-A magyar nyelv nem "jobb", hanem "korszerű" nyelv, ami tény..

Ezért fontos az, hogy minden nyelvhasználó számára közérthetően tanítsák a magyar nyelvet (írásban kontextusba helyezetten/ valóságos szituációnak megfelelően példákkal, képekkel, videók felhasználásával).

-Ha idegen nyelvet tanítanak magyar anyanyelvűeknek, az sokkal sikeresebb lesz, ha a saját anyanyelvet sokoldalúan "átlátják" a tanulók, amit Kazinczy előre látott és megteremtett..

16 szigetva 2023. június 5. 09:44

@mederi: Írtam, hogy mitől látod így a magyar nyelvet. A tudomány (többek közt) arra jó, hogy az ember egy kicsit kilásson a saját bugyrából.

19 mederi 2023. június 5. 10:54

@szigetva: 16

Azt gondolom, hogy a véleményem nem "saját bugyor"-ból való kitekintés, hanem sok más paradigma mellett egy, aminek neve is van. Magyar nyelvi példákat hoztam, mert szerintem a magyar sokféle szempontból az alábbinak megfelel meg..

epa.oszk.hu/00100/00188/00013/123107.htm

Információ
X