-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Ön mit szól ahhoz, ha valaki „egyszóval”-t, „szóval”-t vagy „szal”-t használ a mondataiban? Szóvá teszi vagy sem? Sokan a „szóval”-t is beszédtölteléknek tartják, pedig annyira szerteágazó a használati köre, hogy néhány szóval be sem lehet mutatni. Szóval érdemes velünk tartania, ha érdekli a szó története, kíváncsi a hozzá kapcsolódó értékítéletekre és a „szóval” mai használatára.
A diskurzusjelölők között vannak olyan elemek is, amelyeknek a stigmatizáltsága (megbélyegzettsége) az elmúlt fél évszázad során nem nőtt, hanem éppen ellenkezőleg, csökkent. A nyelvhasználók nagyobb része napjainkban semmilyen kivetnivalót nem talál például a szóval használatában, pedig régebben a nyelvművelők erőteljesen megbélyegezték ezt a szót. A szóval tiltása kapcsán számos, más elemnél is előkerülő nyelvművelő vélekedést és babonát lehet megfigyelni.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Gyomirtóval a szavak erdejében
A nyelvművelő munkák egy része beszédtölteléknek tartja a szóval-t és erőteljesen megbélyegzi a szó használatát. Kodály Zoltán 1955-ben a szóval-t nyelvünk egyik legocsmányabb dudvájának nevezte, amely a beszélt nyelvben egyre vadabbul burjánzik, „valóságos betegség”.
Úgy gondolta, hogy a szóval töltelékszói használatának lélektani alapja nem egyéb, „mint a szórakozott, fegyelmezetlen gondolkodás, türelmetlenség, határozatlanság, zavar, tudatlanság (pl. a felelő diáknál), általában előzetes gondolkodás nélküli beszéd.” Kodály cikkének metaforáiban (szóval = ocsmány dudva; betegség) a két leggyakoribb nyelvművelői metafora jelenik meg: a nyelvet egyrészt gazokkal teli, gyomosodó, elvaduló kerthez hasonlítja, másrészt pedig betegnek, ápolásra szorulónak tartja. Ő maga minden eszközzel küzdött is a szóval haszontalanságának a tudatosításáért és a szó kiirtásáért, főként a diákjai körében. Aki ugyanis kimondta az óráján a szót, azt nyíltan megbélyegezte: a szóval-t használó diáknak ki kellett mennie a táblához, fel kellett írnia a szót, s a nevét pedig alá kellett írnia.
A beszédtöltelékekről szóló 1960-as cikkében Implom József is tanórai példát hoz a szóval eredeti jelentésének az elhomályosodására és a szó indokolatlan, tartalmatlan használatára. A tanítási óra első kérdéseként feltett Szóval mi volt feladva? adatot idézi, s a szóval-t a tartalmatlan kötőszók és határozószók közé sorolja.
Az 1978-as Hivatalos nyelvünk kézikönyve és az 1983-as Nyelvművelő kézikönyv pedig az előzmény nélküli használatát, s a beszédet másra terelő, üres sablonként, kliséként való alkalmazását ítéli el a szóval-nak.
Érdekes azonban, hogy az idézett munkákban a szóval helytelenítésének az indoklásakor az egyes szerzők jól körülírható funkcióköröket és jelentéseket sorolnak fel. Tehát nem arról van szó, hogy teljesen funkció híján lévőnek gondolják a szót, hanem arról, hogy a szóval-hoz társított jelentéseket és használati módokat nem tartják helyénvalónak, illendőnek, írásban is alkalmazhatónak.
Szóval mi az igazság?
Kinek higgyünk akkor, ha le szeretnénk írni a szóval használatát? Hát az adatoknak! Ehhez pedig érdemes nem csupán jelenkori, hanem történeti példákat is megnézni. Kezdjük először a szóval eredetével!
A szóval az Értelmező szótár+ szerint a szó főnév megszilárdult ragos alakulata. A szó főnévnek köszönhetően a szóval gyakran fordult elő mondással kapcsolatos szerkezetekben (pl. szóval mondva), így könnyedén hozzátapadt a beszélői attitűd kifejezése, majd ezek lassan a szó jelentésének a részévé váltak. Ám eredetileg a szóval annyit jelentett csupán, hogy ’élőbeszéddel, nem írva’. De már a 16. században, Pázmány Péternél megfigyelhető a szóval a rövid szóval kifejezésben, mégpedig mondást jelölő szerkezetek előtt. Például: És rövid szóval megmondván, Rövid szóval erre azt mondom. Hamarosan pedig a rövid jelző nélkül is elkezdik ’egyszóval, röviden’ jelentésben használni a szót, ahogy azt az 1870-es Czuczor – Fogarasi szótárban szereplő példamondat is mutatja: Ezen ember iszákos, kártyás, verekedő, pazarló, szóval : minden vétek megvan benne.
Ezután a szóval határozószóból következtető kötőszóvá válik, s a következtető kötőszói használata ma is igen gyakori a szónak. Ennek bemutatásához vegyük a következő szituációt. Péter elmeséli a feleségének, hogy már megint feledékeny volt:
Képzeld, a boltban vettem észre, hogy otthon felejtettem a pénztárcámat, szóval üres kézzel jöttem el.
Ebben a példában ’így, tehát’ jelentésben áll a szóval. Ám érdekes, hogy a szóval a logikai viszonyok közül nem csupán következtetést képes kifejezni, hanem az egyetlen szóval, egyszóval rövidüléseként magyarázó kötőszóként is használatos. Például:
Láthatjuk, hogy a szóval az eredeti ’élőbeszéddel’ jelentésen túl ’egyszóval, röviden’, valamint ’így, tehát’ jelentéseket is ki tud fejezni, szóval igen változatos a használati köre.
Ám a beszélői attitűdökről eddig még egy szót sem szóltunk, pedig a szóval jelölhet akár iróniát, ingerültséget, rosszallást és mentegetőzést is. Például egy férj és egy feleség beszélgetésekor, netán veszekedésekor elhangzó Szóval mit mondtál? vagy Szóval igazad van mondatban szereplő szóval a kontextustól, a hangsúlytól és a hanglejtéstől függően különféle beszélői viszonyulásokat képes jelezni, amelyeket még a társalgásban résztvevő felek sem mindig azonosan értelmeznek.
Ezeken kívül a szóval-nak beszédtervezési funkciója és diskurzusirányító szerepe is van: használhatják időhúzásra, hezitálásra, gondolkodás jelzésére (Szóval ööö az van, hogy …). Megakadásjelenség is lehet, s ilyenkor gyakori, hogy az újraindítást is ezzel kezdi a beszélő (Nem egyszerű a szóval használati köreinek a számbavétele, szóval …. szóval úgy vélem, hogy...). A szóval indíthat új közlést is, de jelezheti egy közbevetett téma után az eredeti témához való visszatérést (szóval ahogy korábban már beszéltünk róla) is. Lehetséges szóátvételi pontnál is megjelenhet a szóval, azonban Dér Csilla Ilona 2012-es vizsgálata alapján kijelenthető, hogy a spontán beszéd beszélőváltást jelző elemei közt nem tipikus a szóval.
Szal mi a szitu?
A szóval – egy másik diskurzusjelölőhöz, a hát-hoz hasonlóan – magán viseli a grammatikalizáció ismérveit: az eredeti szófaj elvesztését (ragos főnév → kötőszó → interakciós mondatszó), a pragmatikai erősödést és a beszélői attitűdök kifejezését, valamint a rövidülést. A laikus nyelvhasználó ezek közül általában csupán a szó rövidebbé válását veszi észre, azt, hogy szóval helyett a beszédben sokszor szal-t mondanak. A fonológiai redukció Lanstyák István szerint a következő módon ment végbe: szóval > szoval > szoβal > szoa > szo > szǝ. Ez a rövidülési folyamat a szó diskurzusjelölői használatára jellemző, ám a szóval egyéb szerepköreiben ritkábban figyelhető meg. Napjainkban a szóval redukált alakjai közül a szal jelenik meg a leggyakrabban a beszédben és az úgynevezett írott beszéltnyelviség szövegeiben, például a fórumhozzászólásokban, az sms-ekben vagy a Twitter-bejegyzésekben. A beszédben a szal használatának a kiejtés gyorsulása is oka lehet, míg az írott szövegekben (sms-ben, bejegyzésekben) a gyorsabb gépelés és a rendelkezésre álló kevés karakter miatt rövidítik a szót.
Az sms-ekben ugyanis maximum 160, míg egy Twitter-bejegyzésben 140 karakternyi szöveget lehet egyszerre elküldeni. Ilyenkor az sms-ező vagy twitterező felek arra törekszenek, hogy ebbe a kevés számú karakterbe minden fontos információt belesűrítsenek. Ekkor jönnek jól a diskurzusjelölők, mivel általában rövidek, kontextustól függő jelentéssel bírnak, tudják jelezni a beszélő vélekedését, utalhatnak a szituációra és a korábbi üzenetváltásokra is. Emellett a koherencia jelölésére és a kapcsolattartásra is képesek, ahogy azt például a .FruitCake. nevű felhasználó 2013-as november 14-i tweetje is mutatja:
Nah itthon, kint olyan hideg van h sapka sál volt rajtam meg hát biciklivel mentem szal még azért is : D
S nem csupán ez az egy Twitter-bejegyzés bővelkedik a diskurzusjelölőkben (nah, hát, szal), hanem a tudósításszerű üzenetek többsége is hasonló arányban tartalmazza ezeket az elemeket. Szal nem meglepő a megjelenésük ebben a kommunikációs közegben sem.
Felhasznált irodalom
W. Bíró Ágnes – Grétsy László – Kemény Gábor 1978: Hivatalos nyelvünk kézikönyve, második, átdolgozott kiadás, Pénzügyminisztérium, Államigazgatási Szervezési Intézet, Budapest
Czuczor Gergely – Fogarasi János 1870: A magyar nyelv szótára V, Athenaeum, Pest
Dér Csilla Ilona 2012: Beszélőváltások során használt diskurzusjelölők a magyar spontán beszédben, Beszédkutatás 2012, 132–143.
Eőry Vilma (főszerk.) 2007: Értelmező szótár+, Értelmezések, példamondatok, szinonimák, ellentétek, szólások, közmondások, etimológiák, nyelvhasználati tanácsok és fogalomköri csoportok, Tinta Könyvkiadó, Budapest
Grétsy László – Kovalovszky Miklós (főszerk.) 1983–1985: Nyelvművelő kézikönyv I–II, Akadémiai Kiadó, Budapest
Implom József 1960: Beszédtöltelékek, Magyar Nyelvőr 84, 301–306.
Kodály Zoltán 1955: Szóval: kultúr? Magyar Nyelvőr 79, 281–284.
Lanstyák István 2009: A magyar beszélt nyelv sajátosságai, Charakteristiky mad’arského hovoreného jazyka, STIMUL, Pozsony – Bratislava
Sándor Klára 2002: Nyelvművelés nálunk és más nemzeteknél, Társadalomkutatás 20, 121–149.
Schirm Anita 2013: Adalékok a szóval diskurzusjelölő történetéhez, In: Forgács Tamás – Németh Miklós – Sinkovics Balázs (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei VII., Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék, Szeged, 141–150.