nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Így írnak ők át 2.
Amerika hangja

Sorozatunk előző részében a BBC-féle, az angol helyesíráson alapuló átírást mutattuk be. Most az amerikai szótárak gyakorlatával foglalkozunk.

Szigetvári Péter | 2015. október 15.
|  

Amerikában számtalan egynyelvű angol szótársorozatot adnak ki, például az American Heritage-t, a Random House-t, a Merriam-Webstert. Miközben az ismertebb angliai szótárak már mind áttértek az IPA-alapú átírás használatára, az ilyen szempontból is konzervatívabb amerikai szótárak maradtak a helyesírás-alapú átírásnál. Az IPA jelek Amerikában továbbra is a nyelvészek titkos jelei.

Titkos jelek beavatottaknak
Titkos jelek beavatottaknak
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az egyszerűbb fele

Az imént említett három szótár átírásai sokban hasonlítanak egymásra és néhány megoldásuk a korábban bemutatott BBC-féle átírásra is. Azonban míg az utóbbi kizárólag az angol helyesírás jeleit használja mindenféle mellékjelek vagy átalakított betűformák nélkül, az amerikai szótárak feladják ezt a kötöttséget.

Az átírások előtt, ha nem egyértelmű vagy mindegy, a következő rövidítéseket használjuk: AH=American Heritage, BBC, M=magyaros, W=Merriam-Webster. A magyaros átírásban az [ȧ] rövid [á]-t jelöl.

Kezdjük az egyszerűbb végén: a „szokatlanabb” mássalhangzókat a helyesírást követve jellemzően kettősbetűk képviselik: chip M [csip], AH/W/BBC [chip] ’forgács’, ship M [sip], AH/W/BBC [ship] ’hajó’. A [zs] itt is [zh]: az azure M [ȧzsör], AH/W [azhər] ’azúr’, a helyesírásban th-val jelölt egyik hangot szintén a [th] képviseli (pl. thin [thin] ’vékony’), a zöngés változata viszont nem [dh], ahogy a BBC-nél, hanem Websternél [t̲h̲], az American Heritage-ben pedig (kurzív, azaz dőlt) [th], hiszen ez a hagyomány használhat mellékjeleket: this ’ez’ W: [t̲h̲is], AH: [this], BBC: [dhis]. Ennek előnye, hogy közelebb áll az amúgy is megszokott helyesíráshoz, viszont kérdés, hogy ezt a kis részletet észreveszi-e minden szótárhasználó. Mindeközben az is igaz, hogy ennek a kis részletnek nincs is olyan nagy jelentősége az angolban: szavakat gyakorlatilag sosem különböztet meg.

Alig észrevehető különbségek
Alig észrevehető különbségek
(Forrás: Wikimedia Commons / Hedwig Storch / CC BY-SA 3.0)

Korábban említettük, hogy az angolban az [ng] mássalhangzó-kapcsolat [g]-je eltűnt, az n-nek viszont maradt a [g] előtti változata, ami különbözik az egyéb helyeken előforduló [n]-től. A BBC csak a helyesírásban használt jeleket alkalmazza, ezért ott a különbség megtartásához a nem ejtett [g] esetében ng-t, ha viszont kiejtjük, ngg-t kell írni: singer BBC [singuhr] ’énekes’, finger BBC [fingguhr] ’ujj’. Az American Heritage ugyanígy jár el, a Webster viszont itt az IPÁból ismerős [ŋ]-t alkalmazza: [siŋər], [fiŋgər].

Óangol szavak kezdődhettek [hn], [hl], [hr] kapcsolatokkal is, de ezek mára nyomtalanul eltűntek, az ilyesmivel nem foglalkozók nem is sejtik, hogy a neck ’nyak’, listen ’figyel’ vagy ring ’gyűrű’ első mássalhangzója előtt korábban egy [h] is állt.

Az óangol szavak kezdődhettek [hw] mássalhangzó-kapcsolattal. A [hw] később összeolvadt egy zöngétlen [w]-vé, amit az IPÁban a [ʍ] jelöl. A Hódító Vilmos nyomán érkező francia írnokok kezdték el a korábbi hw-vel írt szavakat wh-val írni, hogy beleilljenek a többi kettősbetű (ch, gh, sh, th) közé. Ez a szokás a mai napig fennmaradt, pedig az angolnak sok változatában már minden különbség eltűnt a [ʍ] és a [w] között, vagyis pontosan ugyanúgy ejtik például a which ’melyik’ és witch ’boszokrány’ szavakat. A különbség azonban több amerikai változatban fennmaradt, ezért a szótárak jelölik. Viszont nem a várt wh-val, hanem ezer évvel korábbra visszanyúlva hw-vel: which [hwich]. Az alább látható 975 és 1025 közöttre datált Beowulf kéziratban is ezt a hw-s megoldást láthatjuk az első szóban (hwætwhat’), igaz a w helyett itt még egy rúna továbbélő változatát, a wynn-nek nevezett ƿ betűt használja a szerző.

A Beowulf első oldala (i. sz. 1000 körüli kézirat)
A Beowulf első oldala (i. sz. 1000 körüli kézirat)
(Forrás: Wikimedia Commons)

A bonyolultabb fele

Míg a mássalhangzókra használt átírási jelek, a fentebb sorolt kivételektől eltekintve megegyeznek a helyesírásban használt jeleikkel, a magánhangzók esetében egész más a helyzet. A rövid magánhangzók közül hármat a Webster ugyanúgy ír át, mint a BBC: fat M [fȧt], W/BBC [fat] ’kövér’, vet M/W/BBC [vet] ’állatorvos’, sit M [szit], W/BBC [sit] ’ül’. A rövid o kiejtése jelentősen eltér a mai angliai és amerikai angolban: az előbbiben nagyjából a magyar [o]-nak felel meg, az amerikai angol ismertebb változataiban elvesztette ajakkerekítését és teljesen nyílt lett, a magyar [á]-hoz hasonlít: hot M/BBC [hot], W [hät]. Itt tehát azért találunk eltérést a két jelkészlet között, mert a jelölt tartalom is más. (Ezért még azt is hozzá kell tennünk, hogy amikor a magyaros átírásunkban [hot]-ot írunk, akkor az angliai kiejtést imitáljuk, az amerikait a [hát] átírás adná pontosabban vissza.) Az American Heritage szótár ezeket a magánhangzókat rövidjeles betűkkel jelöli, a fenti szavak átírása tehát: [făt], [vĕt], [sĭt], [hŏt]. Ez a szótár is használja a Webster-féle ä jelet, például a palm [pám] ’tenyér’ szóban. Vagyis a Webster és az American Heritage különböző nyelvváltozatokat írnak le: az előbbiben a hot és a palm magánhangzója azonos ([ä], azaz M [á]), az utóbbiban nem ([ŏ], illetve [ä], azaz M [o] és [á]).

Az u kétféle rövid ejtése már a BBC-nek is gondot okozott: a gyakoribb, nyíltabb magánhangzó jele maradt az u (pl. hut M [hat], BBC [hut] ’kunyhó’), a ritkábbé pedig az uu lett (pl. put M [put], BBC [puut] ’tesz’). A Webster megoldása az, hogy a nyíltabbik magánhangzót azonosnak veszi a hangsúlytalan szótagok svájával (W [hət]), az utóbbira pedig tesz egy pontot (W [pu̇t]), ami tulajdonképpen felesleges. Az American Heritage az előbbit szintén „rövid u”-nak jelöli (AH [hŭt]), az „igazi” rövid u-t viszont két o-val jelöli, de mivel ez a helyesírásban a hosszú [ú] jele is, erre is tesz egy rövidjelet (AH [po͝ot]). Láthatjuk, hogy mindkét rendszerben – ahogy a BBC-ében is – fontosabb a helyesírás alapján megszokott magánhangzójel, mint az, hogy az u betű az [u] hangot jelölje.

A középangol hosszú magánhangzók ejtése mára jelentősen eltolódott, a helyesírás azonban nem követte ezt a változást. A helyesíráson alapuló amerikai szótárátírások is a középangol hagyományt követik: hate M [hejt], AH/W [hāt] ’utál’; meme M [mijm], AH/W [mēm] ’mém’; bite M [bajt], AH/W [bīt] ’harap’; ode M [oud], AH/W [ōd] ’óda’; rude M [rüud], AH [ro͞od], W [rüd] ’durva’; house M [háusz], AH [hous], W [hau̇s] ’ház’; void M [vojd], AH [void], W [vȯid] ’érvénytelen’. Itt is az [ú] esetében van eltérés: ennek a kettőshangzónak az első fele jelenleg is tolódik előre (ezért használjuk a magyaros átírásban rá az ü betűt). Mindenesetre egyik szótár sem írja ezt ū-val, aminek az okát abban sejtjük, hogy az ezzel a betűvel írt szavak egy részében egy [j] áll a magánhangzó előtt (pl. music [mjüuzik] ’zene’, cube [kjüub] ’kocka’), máshol viszont hiányzik ez a [j] (pl. nude [nüud] ’meztelen’, June [dzsüun] ’június’). Az átírásnak viszont egyértelműnek kell lennie, tehát a Webster szerint [myüzik], [kyüb], viszont [nüd], [jün].

Kockazene
Kockazene
(Forrás: Wikimedia / Eva Rinaldi / CC BY-SA 2.0)

Pont fordítva

Amikor a magyarban kiejtünk egy-egy szót, mindig az első szótagját ejtjük erősebben, az a hangsúlyos. Az angolban ez nem így van. Ugyan a magánhangzók minőségéből sokszor megjósolható, hogy hova esik a hangsúly – van olyan hagyomány, amelyben a svá ([ə]) csak hangsúlytalan lehet –, nem minden esetben van így. Azonos a két magánhangzó a statue [sztȧcsüu] ’szobor’ és tattoo [tȧtüu] ’tetoválás’ szavakban, de az előbbinek az első, az utóbbinak a második felére esik a hangsúly. Ezért az angol szótárak a hangsúlyt minden egynél több szótagú szóban jelölik. A többségi vélemény szerint a hangsúly egy-egy szótag tulajdonsága, mások szerint csak a magánhangzóhoz tartozik. A legtöbb átírás a többségi véleményt követi: a BBC-féle átírásban a hangsúlyt tartalmazó szótag egésze nagybetűs ([STACH-oo], [tuh-TOO]). Az IPA szabvány szerint a hangsúlyjel az adott szótag előtt áll ([ˈstaʧuw], [təˈtuw]). Az amerikai hagyomány épp fordítva jár el: a hangsúlyjelet a szótag után teszi ([sta/chü], [tətü/]). Ez a kettősség könnyen megzavarja a járatlan átírásolvasót. (Az online szótár már az IPA szokást követi.) Az amerikai szótárak átírásai viszont nem mindig különböztetik meg a másodlagos hangsúlyt az elsődlegestől, amivel csak egyetérthetünk.

Hogy jelezzük, nem a helyesírásról, hanem átírásról van szó, szokás az utóbbit jelek közé zárni. A nyest erre szögletes zárójeleket használ, ez igen elterjedt hagyomány. Ferde zárójelek (perjelek) közé is szokták zárni az átírást, így: /sztȧcsüu/. (Itt most nem térünk ki arra, mi a két jelölés között a különbség.) A Webster-féle hagyomány viszont épp ennek fordítottja, az átírás itt fordított perjelek között áll: \sta/chü\.

Nem könnyű az átíráshasználók élete.

A különböző átírások használata az angol anyanyelvűeknek is gondot okoz. Az átírások közötti eligazodást segítendő ajánljuk a Wikipédia összefoglaló táblázatát.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
13 El Vaquero 2015. október 17. 19:28

Ajjaj, valami netkapcsolati vagy böngészős hiba miatt küldte el ennyiszer, nem spamelni akartam.

8 El Vaquero 2015. október 17. 19:27

Mondjuk a sukár palócosan inkább sukaar, hosszú a-val, mint sukór, de legyen.

7 El Vaquero 2015. október 16. 23:08

Írtam a krikettes témánál, hogy mostanában bevitelügyileg nehézkes eszközökről írok, a morébe véletlenül került kötőjel. A palócos átírást illetően nyitott vagyok a kiritikára, ha tudsz csak magyar ábécét használó jobb átírást. Esetleg a rövid á-t még használhatod, én nem tudtam, tudod, eszközbevitel, szaros Androidon tapicskolom le a szavakat, még szarul beállított kölcsönlaptopon szenvedek, a tapipad miatt a szöveg szétcsesződik, IPÁ-t is nagyon nehezen teszek be, még online IPA-beszúróval is, nem hogy anélkül pontozott a-t.

6 Irgun Baklav 2015. október 16. 18:32

@szigetva: köszi, úgy látom, a neveken és a tanh-on kívül mindegyik megvolt. Utóbbi kiejtést mondjuk nem is ismertem, így már megérte. ;-)

5 szigetva 2015. október 16. 18:22
4 Irgun Baklav 2015. október 16. 17:07

"Mindeközben az is igaz, hogy ennek a kis részletnek nincs is olyan nagy jelentősége az angolban: szavakat gyakorlatilag sosem különböztet meg."

Hmm, ki kéne valahova gyűjteni az ellenpéldákat.

mouth (fn) - mouth (ige); loath - loathe; wreath - wreathe; sooth - soothe; teeth - teethe; sheath - sheathe; thigh (fn) - thy (mn)

Véleményes (több kiejtési variáns miatt): with - withe; ether - either...

3 LvT 2015. október 16. 11:35

@El Vaquero: >> zebrácsíkos, de sukór, mor-e <<

Egybeírandó, mint <more>, mert ez osztatlan indulatszó, amely egyébként balkanizmus, vö. újgörög <μωρέ> ’hékám, hé, öregem, te; hej, ejha, ejnye’, albán <more> ’hé (te) [fiú/férfi]!; kedves …-m’, román <măre> ’nini!; hű!; hé!, hej!, te!’, szerb <more> ['môre] ’hát; ugyan!; hé!, hej!, hékás!, hékám!’.

Ui. Azért a palóc tájszólás precízebb visszaadását vártam volna tőled (főleg, ha eleve kritikai az attitűdöd, mint írtad) …

2 El Vaquero 2015. október 16. 00:05

Na, jó, ha annyira akarnék, a brit [hot]-os átírásba bele tudnék kötni, meg az azure ȧ-jába, de egyrészt annyira nem rossz átírások ezek, másrészt fonémikus átírásról van szó (akárhogy is írjuk alá magyarosan), nem fonetikairól, harmadrészt ma kegyelmezek a cikkírónak, hadd legyen neki is egyszer gyereknapja.

A rövid ȧ azért sem rossz az azure /æ/-jére, mert ma már egyre inkább á-sodik ez a hang a modern amerikai akcentusok lényegesebbjeiben. Másrészt az amerikai hot magánhangzójához még annyit fűznék, hogy a rövid á-s ejtés a konzervatív, hagyományos amerikai ejtés (amolyan amerikai RP), míg a hosszú á-s kaliforniai ráhatású General American, illetve Kaliforniába és Kanadában is gyakori még a kissé ajakkerekítéses hosszú á-s ejtés is, ami hosszú á és hosszú a közötti hangot eredményez. Kanadára amúgy is jellemző, hogy a modern kanadai köznyelvi és médiakiejtés megfelel a kaliforniai és General American trendeknek, szóval ide vehetjük minden szempontból, és az amerikai átírás egyben kanadai is, eleve fonémikusan is.

A Webster szótára van olyan mazohista, hogy az æ-tensing lehetőségét is jelöli /aa/-ként. Illetve van még egy finomság, ami tetszik a Websterben, az a ʌ virtuóz és tömör jelölése: ə=/ə/, ər=/ər/, 'ə=/ʌ/, 'ər=/ɝ/, 'ə.r=/ʌr/, legutóbbi csak brit variáns feltüntetésénél használatos.

1 El Vaquero 2015. október 15. 23:39

Eredetileg azt akartam írni a leades képre győzikésen, hogy jájj, zebrácsíkos, de sukór, mor-e, de aztán láttam, hogy itt komolyabb kh"á"nthent lesz. Na, akkor próbáljunk az átírásokba belekötni, de mivel azok is korrektek, hoppon maradtam most, pedig még szürke doboz sem volt, én meg már azt hittem jó idő lesz. Talán nem véletlen.

Érdekes, ezt nem tudtam, hogy mikor és miért fordult meg a hw wh-ra és ez mivel van összefüggésben. Ilyen infókat prezizhetne még a mi El Phedrónk, jót tenne a nyestnek is, hogy végre nem csak finnugoros és gyöknyelvészetes témák mennek.

Engem is idegesít egyébként, hogy az amcsik a hangsúlyjelet a hangsúlyos szótag UTÁN teszik ki átíráskor, ezzel már az idegennyelvőrös blogon is szívtunk egy kört egy másik kommentelővel. Illetve a Webster magánhangzójeleit sem szeretem, nagyon szar nyomon követni mi micsoda, mai napig nem bírtam megszokni, pedig nekem ez alap lenne, sokat használom kiejtési szótárnak (is), mivel az én nyelvjárási modellemnek ez az alapszótára minden szempontból: helyesírás, elválasztás, ragozás, kiejtés, jelentés.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X