-
idodav: "Magyarul tehát az úszótechnika és az úszó szám elnevezése nem különbözik." Ez azért nem t...2021. 01. 17, 23:10 A gyorsúszás is hungarikum?
-
Fülig James: @nudniq: azt hiszem, hogy Erdély átalakítása a dualizmus korában kezdődött, amikor elfogad...2021. 01. 16, 14:48 Százasak vagyunk?
-
nudniq: @nudniq: na, én is elkövettem egy-két pontatlanságot. Segesvárt csak a68-as megyésítéskor ...2021. 01. 15, 22:25 Százasak vagyunk?
-
nudniq: @mederi: @szigetva: nem kisebb eltérés volt a két alakulat között, hanem kb egy megyényi: ...2021. 01. 13, 02:59 Százasak vagyunk?
-
nudniq: @mederi: "vallásszabadságot biztosító Arany Bullára" XXIV. Hogy izmaeliták és zsidók tiszt...2021. 01. 13, 02:31 Százasak vagyunk?
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A hangsúly mibenlétét kutatjuk. Megismerjük az orosz kín és liszt közti különbséget, lesznek csivavák és zsiráfok, még szelfizünk is egyet. Párba állítjuk Londont Párizzsal, Detroitot Madriddal és Bagdadot New Yorkkal. A végén levonjuk a tanulságot: a hangsúly nem viszony, hanem lehetőség, legalábbis az angolban.
A hangsúly kifejezést több mindenre használjuk. Mondunk ilyeneket: „olyan hangsúllyal mondta, hogy egyből tudtam, baj van.” Itt arról van szó, hogy a másik hanghordozása, hanglejtése a szavakon túli többletjelentést adott a közlésének.
Van, aki a magánhangzóhoz, sőt hosszú magánhangzónak csak valamelyik feléhez köti a hangsúlyt. A különbség csekély, hiszen egy szótagban általában mindig van egy magánhangzó. Itt szótagok hangsúlyára fogunk hivatkozni.
A nyelvészet szűkebb értelemben használja a hangsúly kifejezést. A hangsúly a szótag tulajdonsága, egy több szótagú szónak jellemzően az egyik szótagja hangsúlyos, a többi nem. Pl. az orosz мýка [muka] ’kín’ szónak az első, a мукá [muka] ’liszt’ szónak viszont a második szótagja hangsúlyos. (Az orosz helyesírás általában nem jelöli a hangsúlyt, ha mégis, akkor a magánhangzóra tett ékezettel szokás jelezni. Az átírásban a hangsúlyos szótag magánhangzóját aláhúztuk.)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Hangsúly a mondatban
A magyarban nem izgalmas kérdés egy-egy szó hangsúlya, hiszen az szinte mindig a szó első szótagjára esik. Annál izgalmasabb, hogy egy mondatban mely szavakra esik hangsúly. A két szinten (a szóéban és a mondatéban) a hangsúly elhelyezkedését más-más elvek irányítják. Hogy egy mondaton belül hová – melyik szóra, szavakra – kerülnek a hangsúlyok, azt a jelentés szabja meg. Vessük össze az alábbi két mondatot (a leghangsúlyosabb szótagot aláhúzással jelöljük):
a. A csivava a markomban alszik.
b. A csivava a markomban alszik.
Itt a hangsúly helyét nem az határozza meg, hogy az egyes szavak mit jelentenek, hanem az, hogy a mondatban melyik kifejezést akarjuk szembeállítani valami (akár ki sem ejtett) más kifejezéssel. Az a mondatban például ezzel: az ölemben, a b-ben viszont például ezzel: ébren van.
Kétféle szó
A szavaknak két fajtáját szokás megkülönböztetni, a tartalmas és a funkciószavakat. Tartalmas szavak például az igék, a főnevek, a melléknevek. Ezek nyílt osztályokat alkotnak, ami azt jelenti, hogy könnyen bővíthetőek, szinte bármikor alkothatunk új igét, főnevet, melléknevet: pl. a szelfi főnévből pl. a szelfiz igét vagy a szelfis melléknevet.
Másmilyenek a névmások, névelők, névutók, segédigék, ezek közé nehéz új elemet iktatni. Természetesen jönnek létre újabb névutók vagy segédigék egy-egy nyelvben, de ez semmiképpen nem mindennapi esemény. Az ilyen szavak tehát zárt osztályokat alkotnak.
Hangsúly a szóban
Azt, hogy egy szón belül melyik szótag hangsúlyos, azt nem a szó jelentése dönti el. Ennek ellentmondani látszik a fentebb említett orosz szópár, a мýка [muka] ’kín’ és мукá [muka] ’liszt’. Azonban a két szóban a hangsúly helyének a különbsége nem a jelentésükből fakad, nem igaz az, hogy – mondjuk – az élelmiszert jelentő szavakban a második (vagy az utolsó) szótag volna hangsúlyos. A szóhangsúly helye az oroszban az adott szónak egy megjósolhatatlan tulajdonsága, mint pl. az, hogy a там [tam] ’ott’ magánhangzója más, mint a том [tom] ’kötet’-é.
Az átírásokban az angol angliai standardját közelítjük. A szokatlan jelek: [ā] hosszú magyar [a], [ȧ] rövid magyar [á], [ē] hosszú magyar [e]. A hangsúlyos szótagok magánhangzóját aláhúzzuk.
Az angolban egy szóban nem pontosan egy hangsúlyos szótag van. A tartalmas szavakban mindig van hangsúly, de a funkciószavak között vannak olyanok, amelyekben nem minden esetben van így. A következő mondatok átírásában ismét aláhúzzuk a hangsúlyos szótagok magánhangzóját.
a. Can you do it? [kön juw duw it] ’Meg tudod csinálni?’
b. Yes, I can. [jesz aj kȧn] ’Igen, meg.’
c. Carter saw us. [kāta szór ösz] ’Carter látott minket.’
d. Carter saw US. [kāta szór asz] ’Carter minket látott.’
Az a mondatban a can ’tud’ segédigére nem esik hangsúly, a b mondatban, ahol a mondat végén van, viszont igen. A következő két mondatban az us ’minket’ névmást találjuk: a c-ben nincs rajta hangsúly, a d-ben van. Itt nem az számít, hogy a mondat végén áll, hanem hogy a d mondatban szembeállítjuk valami mással: pl. ’minket látott és nem titeket’. Láthatjuk, hogy a magyarban ezt a szembeállítást a szórend is kifejezi.
Az angolban az is előfordul, hogy egy szóban több szótagra is esik hangsúly. Különösen gyakori ez a hosszabb szavakban. Sőt egy három szótagú szónak ha az utolsó szótagján van hangsúly, akkor van benne még egy, legtöbbször az első, ritkán a második szótagon. Pl. contradict [kontrödikt] ’ellentmond’, divorcee [dövószij] ’elvált (ember)’. Tehát van xxx és xxx alakú szó, nem létezik viszont xxx alakú szó (az x itt egy szótagot jelöl). Sok olyan két szótagú szó is van, amelyben mindkét szótag hangsúlyos: pl. sardine [szādijn] ’szardínia’, pontoon [pontuwn] ’ponton’.
A hangsúly viszony?
Mindezek után joggal merül fel a kérdés, hogy mi is az a hangsúly, mit jelent az, hogy egy szótag hangsúlyos. A hangsúlynak több megnyilvánulása is van a kiejtésben. Lehet a hangsúlyos szótag magánhangzója hosszabb, hangosabb, magasabb hangú, azaz valamilyen módon erősebb, a környezetéből kilóg.
Sokan úgy tartják, hogy egy szótag mindig egy másik szótaghoz képest tud csak hangsúlyos(abb) lenni, önmagában nem. A szótárak például az egyszótagú szavakban nem is jelölik a hangsúlyt, hiszen az egyetlen magánhangzó nincs mihez képest kitűnjön. Ha a hangsúly viszonyítás kérdése, akkor hogyan lehet egy két szótagú szónak mindkét szótagja hangsúlyos? Hiszen a kettő közül az egyikre erősebb hangsúly esik, tehát az lesz hangsúlyos, a másik pedig – hozzá képest – hangsúlytalan.
A csúszó hangsúly
Hangsúly szempontjából háromféle két szótagú szó van az angolban. Van, amelyiknek csak az első szótagján lehet hangsúly, mint például London [landön], Paris [pȧrisz], van, amelyiknek csak a másodikon, mint például Detroit [dötrojt], Madrid [mödrid] és van, amelyiknek bármelyiken, mint például Baghdad [bȧgdȧd], New York [njuw jók]. Az első két csoport tagjaiban nem változnak a hangsúlyviszonyok, ha egy újabb szó kerül mögéjük a csoportjukba (szintagmájukba): London airport [landön ēpót] ’londoni repülőtér’, Paris nights [pȧrisz najtsz] ’párizsi éjszakák’, Detroit River [dötrojt riva] ’Detroit folyó’, Madrid palace [mödrid pȧlösz] ’madridi palota’.
A két hangsúlyt tartalmazó szavakban viszont változnak a hangsúlyviszonyok. Önmagában ejtve a Baghdad vagy New York szót, a második szótagon erősebb a hangsúly ([bȧgdȧd], [njuw jók]). Viszont ha egy főnévi csoportban követi őket még valami, akkor az első szótagjuk lesz hangsúlyosabb: Baghdad railway [bȧgdȧd rejlwej] ’bagdadi vasút’, New York City [njuw jók szitij] ’New York városa’. A probléma az, hogy nem mondhatjuk, hogy a Baghdad és a New York ugyanolyan, mint a Detroit és a Madrid, azaz a második szótagjuk hangsúlyos, az első pedig nem (xx), hiszen az utóbbiakban nem változhat ez a hangsúlyszerkezet, az előbbiekben – mint láttuk – igen. De nem is olyanok mint a London és a Paris, mivel azokban az első szótag hangsúlyos, akár önmagukban állnak, akár nem (xx).
Az olyan szavakban, amelyekben a hangsúly erőssége váltakozni tud, azt kell feltételeznünk, hogy mindkét szótag hangsúlyos. Ebből viszont az következik, hogy a hangsúly nem egy viszony a két szótag között. Tehát nem csak az számít hangsúlyosnak, ami kilóg a környezetéből, hanem az is hangsúlyosnak számít, amivel ez előfordulhat. Ezek szerint a hangsúly egy lehetőség arra, hogy adott szövegkörnyezetben az adott szótag lóghat ki a legjobban a környezetéből.