nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Akkor most magyarok vagy Magyarok?

A helyesírási szabályzat egyértelműen kimondja – a szabályhoz fűzött magyarázatok azonban nem egészen meggyőzőek.

Fejes László | 2016. január 5.
|  

Szeptembertől érvényes az új helyesírási szabályzat, az AkH. 12. kiadása. Ezekről korábban mi is írtunk, a sajtóban többfelé is megjelentek erről információk, ennek ellenére sok téves elgondolás forog közkézen arról, hogy mi változott, és sokan elbizonytalanodtak egyes kérdésekben. Katalin nevű olvasónk a népnevek írásának szabályairól kérdez minket.

Szeretném megkérdezni, megváltozott-e a népek, nemzetek írásának szabálya. Vagyis kisbetűvel írjuk, ahogy én tanultam, vagy nagybetűvel? Tehát „magyarok” vagy „Magyarok”,?

Nos, a válasz egyszerű: nem, ebben semmiféle változás nincs. A népneveket továbbra is kis kezdőbetűvel írjuk. Ezzel a kérdést meg is válaszoltuk, ám érdemes kitérni két apróságra.

Az egyik az, hogy Katalin kérdése bizonyára azon a tapasztalaton alapul, hogy – különösen az interneten – gyakran találkozhatunk olyan szövegekkel, amelyekben (egyes) népnevek nagybetűvel szerepelnek. Bár ez mindenképpen szemben áll a helyesírási szabályokkal, a jelenséggel kapcsolatban nem mindig érdemes szigorúnak lenni. Az írásszokás természetes része, hogy bizonyos jelentősnek ítélt vagy erős érzelmi töltettel rendelkező szavakat nagybetűvel írunk. Gyakori ez például az ünnepek vagy történelmi események neveinél: Karácsony, Húsvét, Honfoglalás, Szabadságharc (persze a helyesírás ezt sem engedi meg). Előfordulhat, hogy pl. egy ünnepi írásban valamelyik népnév is erős érzelmi töltetet kap: ha a szöveg alkotója úgy érzi, hogy ezt a nagybetűs írásmóddal tudja érzékeltetni, akkor kár ezért belekötni.

Más kérdés, hogy ha valaki következetesen nagybetűvel írja a népneveket. Ha sok népnév fordul elő a szövegben, akkor ez különösen zavaró lehet. Szintén furcsa, ha valaki csak a magyar szót írja nagybetűvel, a többi népnevet kicsivel – az ilyesmi egyszerűen udvariatlanság, és az olvasó jóhiszeműen is arra gyanakszik, hogy az illető túl nagy jelentőséget tulajdonít saját nemzeti hovatartozásának.

Egyenlő tiszteletet!
Egyenlő tiszteletet!
(Forrás: Wikimedia Commons / Lewispugh / CC BY-SA 3 0)

A másik érdekesség, hogy amikor az kerül szóba, hogy miért nem írjuk nagybetűvel a népneveket, akkor az a megszokott válasz, hogy azért, mert nem tulajdonnév. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy mi a tulajdonnév. A magyarban elvben mondhatnánk, hogy a népnevek melléknevek, hiszen gyakran jelzőként használjuk őket (magyar termék, román határ, orosz vodka, amerikai zászló, görög narancs stb.), amikor pedig nem főnevet jelez, a főnév egyszerűen elmarad (szakszóval elliptálódik): amikor azt mondjuk hogy a magyarok, akkor az azt jelenti, hogy ’a magyar emberek’. Ez az érvelés azonban annyiban sántít, hogy az ellipszis esetében általában „érezzük”, hogy valami elmarad, és be tudjuk helyettesíteni azt, ami kimaradt (általában a szövegelőzményben szerepel is az a szó: Lengyel vodkát vett, nem oroszt). Ezzel szemben ha a népek tagjaira mint személyekre utalunk, akkor az alaphelyzet az, hogy a népnév után nem teszünk főnevet – ha mégis, akkor a mondat feleslegesen terjengősnek, túlfogalmazottnak tűnik. Hasonlítsuk össze a következő mondatokat:

A magyarok nyerték a vízilabda-bajnokságot.

A magyar játékosok nyerték a vízilabda-bajnokságot.

A magyar emberek nyerték a vízilabda-bajnokságot.

Bár nyelvtanilag mindhárom mondat helyes, csak az elsőt érezzük teljesen természetesnek. A második redundáns, hiszen természetes, hogy egy bajnokságot a játékosok, versenyzők nyernek. A harmadik kifejezetten furcsa, hiszen hiába érez egy ilyen győzelmet magáénak egy egész nemzet, tudjuk, hogy a küzdelmet csak néhányuk nyeri meg.

Egy nemzet örül, de csak néhányan nyernek
Egy nemzet örül, de csak néhányan nyernek
(Forrás: Wikimedia Commons / RIA Novosti, Владимир Вяткин / CC BY-SA 3.0)

Ráadásul a népnevek a magyarban nem szoktak nyitótövek lenni, pedig a melléknevek túlnyomó többsége igen. Így például azt mondjuk, hogy magyarok, törökök, a *magyarak vagy *törökek alak még akkor sem fordul elő, amikor egyértelműen melléknévként használjuk őket:

Ezek szlovák újságok, nem magyarok (*magyarak).

Azok görög turisták, nem törökök (*törökek).

Az interneten ugyan találunk magyarak alakot, de ezek részben elgépelések (pl. magyarnak helyett), részben karakterfelismerési tévedések szkennelt szövegekben. Csak kisebb részben találunk olyan (feltehetően nyelvjárási) formákat, ahol nyitótőként viselkedik, ám ekkor olyan helyzetben (is?), amikor főnévnek gondolnánk:

Bár más vallásban is voltak itt élő magyarak, ahogy most is vannak a moldvai magyarak, de a túlnyomó többségük katolikus.

A fentiek alapján leginkább arra a következtetésre juthatunk, hogy a népnevek nem egyértelműen melléknevek vagy főnevek. Ha tetszik, tekintsük őket átmeneti kategóriának vagy kettős szófajúnak, mindegy. Leginkább úgyis arról tanúskodnak, hogy a szófajok valójában nem élesen elkülönülő kategóriák.

Vannak azonban olyan nyelvek ahol a két kategória élesen elkülönül: ilyenek pl. a szláv nyelvek. A cseh, szlovák vagy a lengyel helyesírás a főnévi alakot ilyenkor tulajdonnévnek tekinti, és nagybetűvel íratja. Így például a magyar–lengyel barátságot megéneklő híres mondatról szóló lengyel Wikipédia-szócikk így idézi a mondást:

Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki (węg. Lengyel, Magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát)

Látható, hogy nem csupán a mondatkezdő Polak ’lengyel’, de az utána álló Węgier [vengjer] ’magyar’ is nagybetűvel áll – sőt, a helyesírási szokást átviszi a magyar szövegre is, melyben a magyar főnév hibásan, nagybetűvel áll. Ezzel szemben például az orosz helyesírásban a a valamilyen nép tagjára utaló főnevek kisbetűvel írandóak, nem tekintik őket tulajdonnévnek.

A magyar használatot befolyásolhatja az angol is, ahol viszont nem lacafacáznak azzal, hogy tulajdonnévről van-e szó, hanem mindig nagybetűvel írják a népneveket, még akkor is, amikor egyértelműen melléknévként használatosak.  Számos angolról fordított, a magyar helyesírásra nem sokat adó magyar szövegben az eredeti mintájára a népnevek nagybetűvel jelennek meg. Ha valaki sok ilyennel találkozik, az érthető módon visszahathat az írására, és maga is nagybetűvel kezdi írni a népneveket.  Ugyanakkor a jelenség összetettebb, erről korábban részletesen is írtunk.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
4 Janika 2016. január 11. 22:07

Az érzelmi tölteten túl az is hozzájárul a nagybetűs magyar terjedéséhez, hogy sokszor címekben, intézménynevekben vagy különféle pártok, szervezetek neveiben fordul elő. Ekkor a helyesírás is a nagy kezdőbetűt írja elő. Magyar Tudományos Akadémia, Magyar Nemzet, Magyar Olimpiai Bizottság, stb.

Sőt Kölcsey is így írta: "A Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból"

3 nadivereb 2016. január 5. 22:44

@shanditiredum: az is természetesen hangzik, hogy "a magyar csapat nyerte". Meg - szerintem - az is, hogy "a magyarok nyerték". Egyik se hangzik furcsán nekem.

2 shanditiredum 2016. január 5. 22:15

a természetes az lenne, h

A magyar csapat nyerte a vízilabda-bajnokságot.

- mert se egyenként nyerték meg,

- se nem követelmény h a nemzeti válogatott egynemzetiségű legyen

en.wikipedia.org/wiki/List_of_nationality_transfers_in_sport

1 Galván Tivadar 2016. január 5. 20:02

Is. Én pl. a "nagy magyar" helyett használom a Magyart, a rövidség kedvéért.

Információ
X