nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Miért lesz valakiből önkéntes?
Akik ingyen akarnak dolgozni

Miért dolgozik valaki ingyen, ha pénzért is dolgozhatna? Miért megy kritikus helyzetek, tragédiák közelébe valaki, ha egyszer nem muszáj neki? – Összeállításunkban megismerkedhet az önkéntességgel, azzal, hogy mit csinál egy önkéntes, és hogy miért lesz valakiből önkéntes.

Molnár Cecília Sarolta | 2015. szeptember 16.
|  

A hónapok óta zajló menekültügyi krízisben egyre többet lehet hallani az önkéntesekről és általában az önkéntességről is. Az akut, azonnali megoldást, segítést váró helyzetek, humanitárius katasztrófák gyakran „kikényszerítik” az önkéntes segítségnyújtást. Ez teljesen természetes. Vannak azonban emberek, akik rendszeresen önkénteskednek. Kik ők, pontosan mit csinálnak, és miért teszik azt, amit? – Néhány önkéntessel beszélgettünk munkájukról, és arról, mi motiválja őket.

Mit jelent az önkéntesség?

Elsőként nem árt tisztázni, mit jelent az önkéntesség. Az önkéntes segítő saját akaratából és szabad döntése nyomán, ellenszolgáltatás (fizetség, hálaajándék stb.) nélkül végez el valamilyen, a közösség számára értékes munkát. Profánul és kevésbé hivatalosan fogalmazva „magától ingyen dolgozik” azért, hogy másoknak jobb legyen. Mielőtt az olvasó magában azonosítaná az önkéntest a futóbolonddal, figyelmeztetjük, hogy még ennél is többről van szó: az önkéntesnek sem rövid, sem hosszú távú anyagi, tárgyi haszna nem származik a tevékenységéből, és nem is vár el semmi ilyesmit.

Képzeljük inkább úgy, hogy az önkéntesnek van szabad kapacitása és ideje. Ennek egy részét nem pihenésre, szórakozásra stb. fordítja, hanem fölajánlja a közösségnek egy olyan munka elvégzése által, ami másoknak is jó. Ha a munkát és az időt pénzzel helyettesítjük, akkor adományról beszélünk. Az önkénteskedés valójában nem más, mint „munkaadomány”.

Az önkéntes gyakorlatilag bármilyen tevékenységet végezhet: programozhat, cikkeket írhat, fordíthat, szemetet szedhet, felújíthat romos közterületeket, törődhet gyerekekkel, idősekkel, betegekkel, fogyatékkal élőkkel, hajléktalanokkal, menekültekkel. És persze ezeken belül is számos lehetősége van arra nézvést, hogy milyen feladatokat vállal. Vannak munkák, amelyekhez speciális ismeretek, szakértelem szükséges; ebben az esetben az önkéntes általában megfelelő képzéseken, tréningeken esik át. De legtöbbször vállalhatóak olyan feladatok is, amelyekhez semmiféle előképzettség nem szükséges.

Önként és dalolva
Önként és dalolva
(Forrás: Wikimedia Commons / Virginia State Parks staff / CC BY 2.0)

Miért lesz valaki önkéntes?

Azon túl, hogy önkénteskedni „szép dolog”, és biztosan kapunk érte szorgalomból néhány piros pontot az életünk nagy ellenőrző könyvébe, nem sok racionális érv szól mellette – sokak szerint. Hogy érthetőbbé váljék, miért is vállal be valaki ilyen feladatokat, megkérdeztünk néhány olyan embert, aki rendszeresen önkénteskedik, miért is teszik ezt. Mi motiválja őket? Mi lehet fontosabb annál, mint hogy egy munkáért pénzt, jutalmat, elismerést kapjunk.

A. kisgyermekes, fiatal anyuka; másfél éve végez önkéntes munkát beteg gyermekek mellett. Saját bevallása szerint régóta foglalkoztatta az önkéntesség gondolata, ezért kereste is a lehetőséget. Egy nap, amikor még gyeden volt a kislányával, látott egy önkéntesképzésre szóló felhívást: „Úgy éreztem, hogy ez az, amire vágytam. Segíteni másnak. Ráadásul gyerekeknek.” Így lett képzett önkéntes. „Hogy miért csinálom? Mert nem mindenkinek adatik meg, hogy egészséges csoda legyen az életében. Szerettem volna adni. Szerettem volna hasznossá tenni az időt.” Szavaiból az is kiderül, hogy az önkéntességért ugyan fizetség nem jár, de óhatatlanul vannak előnyei. „Egy saját magammal kapcsolatos kérdésre is választ kaptam; sokat segített önismereti téren. S nem utolsó sorban sok újat tanultam, sok új értékes emberrel ismerkedtem meg. Engem feltölt, amikor önkénteskedem. Kihívás és örömmámor egyben” – mondja A.

Akik ingyen akarnak dolgozni
Forrás: Wikimedia Commons / Capt. John Severns

Zs. 35 éven át volt légiutas-kísérő; a Malév megszűntével korkedvezményes nyugdíjba ment, és, ahogy ő fogalmaz: „megkezdtem megérdemelt pihenésem”. Mivel az addigi élete nagyon mozgalmas és tartalmas volt, egy idő után fontosnak tartotta kitölteni szabadideje egy részét hasznos és értelmes tevékenységgel. Így jutott el az önkénteskedésig. Jelenleg heti egy napot önkénteskedik egy hospice-házban; segít a ház körüli teendők ellátásában, próbálja könnyíteni vagy épp tartalmassá tenni a bent lakók életét. „Örülök, és boldogan segítek, veszek részt a ház életében, minden területen, amíg azt érzem, igazán szükség van rám, és szabadidőm lehetővé teszi ezt. (…) Azt gondolom, egészséges nyugdíjasoknak ideális ez a fajta segítés minden szempontból; kár, hogy a korosztályomból nem sokkal találkozom.”

I. az ötvenes évei közepén járó egyetemi oktató; azt hangsúlyozza, hogy számára mindegy, milyen tevékenységet folytat. Tanítási időben ő is egy hospice-intézményben dolgozik, de a nyári szünet alatt is végzett önkéntes munkát: az egyik, menekülteket segítő csoportban segített több hónapon át a főzési és élelemosztási feladatokban. Hogy miért csinálja? „Úgy érzem, hogy jobb az életem, mint a legtöbb emberé. Ezért kötelességemnek érzem, hogy valamit ebből visszaadjak a köznek, hogy ezt valamivel ellensúlyozzam.”

M. több éve önkénteskedik; kérdésünkre, hogy miért csinálja, elgondolkodik: „Jó kérdés...” – mondja. „Nos, lássuk csak, miért is önkénteskedem... Szeretek tenni valamit másokért, szeretek segíteni – az önkéntességgel mindezt fizetség nélkül teszem, nem kapok mást, legfeljebb köszönetet és a felemelő érzést, hogy megtehettem. Számomra ez a közös jó érdekében végzett tevékenység a boldogság – egyik – kulcsa. Ezt gondoltam az önkéntességről mielőtt önkéntes lettem” – idézi fel azokat a gondolatokat, amelyek talán köztudottabbak az önkéntességgel kapcsolatban. Majd így folytatja: „Ma azonban már tudom, hogy az önkéntesség mindezen túl megerősít és felemel, örömet okoz, érzékenyebbé tesz az emberi sorsok iránt, segít a közösség részévé válni, és a személyi fejlődés élményét nyújtja számomra. A teljesség igénye nélkül mondom mindezt, hisz van még sok minden, ami miatt önkéntes maradok.”

Ők is önként dolgoznak
Ők is önként dolgoznak
(Forrás: Wikimedia Commons / Virginia State Parks staff / CC BY 2.0)

S. a harmincas évei közepén jár; nincs családja. Ő így nyilatkozott: „Azért csinálom, mert megtehetem, és mert jónak, hasznosnak gondolom. Nem tartom nagy dolognak, nem gondolok arra, hogy ez, ahogy mondani szokták, áldozat vagy szolgálat vagy ilyesmi.” Ő sem hagyja említés nélkül a pozitívumokat: „Én nyitottabb, elfogadóbb lettem az emberekkel és a lehetetlen, kritikus, fájdalmas helyzetekkel kapcsolatosan is. Sok olyan dologgal, helyzettel, történettel találkoztam, amivel korábban soha.”

Akik ingyen akarnak dolgozni
Forrás: Wikimedia Commons / Tungilik / CC CC0 1.0

Reméljük, összeállításunkkal azt sikerült bizonyítanunk, hogy az önkéntesek nem ufók vagy szánni való félkegyelműek. Munkájuk fontos és tartalmas lehet, olyasmi, amiből ők is profitálnak – persze nem anyagilag.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
5 GBR 2015. szeptember 18. 12:08

Koszonom a cikket, jo latni, hogy az onkentesseget nepszerusitik. Nekem nagyon fontos a tema, en is onkentes munkat vegzek, foallasban.

"Az önkéntes segítő saját akaratából és szabad döntése nyomán, ellenszolgáltatás (fizetség, hálaajándék stb.) nélkül végez el valamilyen, a közösség számára értékes munkát. Profánul és kevésbé hivatalosan fogalmazva „magától ingyen dolgozik” azért, hogy másoknak jobb legyen."

Ezt azert annyiban pontositanam, bar lenyegeben persze errol van szo, hogy ez nem minden esetben van igy. A cikk altal emlitett esetekben persze igen, de bizonyos esetekben az onkentes kap egy bizonyos osszegu havi juttatast, bar ez esetben is az altala vegzett munka ertekenel persze joval kevesebbet, ami pl. eppen arra eleg, hogy fenntartsa magat. Ez pl. nemzetkozi, foallasu onkentesek eseteben szokott elofordulni. Igy olyan ember is dolgozhat masokert, akinek nincsen egyeb jovedelme vagy megtakaritasa. De ez csak egy apro megjegyzes, a lenyeg persze helyesen van leirva a cikkben.

Az onkentesek persze hogy nem ufok vagy felkegyelmuek! Egyreszt a cikkben emlitett "pirospontok", vagy mondjuk a kicsit kezzelfoghatobb elismeres mellett mas hasznos dolgot, akar a kesobbiekben anyagi hasznot hozo kepessegeket szerezhetunk, mintegy "mellekhataskent" (pl. nyelvtudas, stb.) Masreszt pedig sokszor olyan embereknek kell "segitenunk", akik tobbek kozott miattunk is vannak abban a helyzetben, hogy raszorulnak, igy, persze a semmihez kepest segitseg amit teszunk nekik, de egy semleges nezopontbol csak az okozott kar enyhitese, igy adott esetben erkolcsi kotelessegunk is lehet.

En evek ota dolgozom onkentes alapon, es nagyon sok tapasztalatot szereztem, nagyot sokat kaptam ettol. Csak az iden 5 honapot toltottem kulfoldon (a lakhelyemen kivul) ez okbol, 7 orszagban.

Meg a "pirospontokra" visszaterve egy kicsit, az elismeres persze mindenkinek jol esik, ez a resze a dolognak egy kicsit onerdeku persze, de ha csak ennyi onos erdek van amogott, hogy masoknak segitunk, akkor azt hiszem minden rendben van. De ezt az elismerest is inkabb tarsadalmi elismereskent ertem, mert maguktol az erintettektol ezt nem varja az ember, sot! En peldaul extrem szegenysegben elo kozossegek elelmezeseben es orvosi ellatasaban veszek reszt, es az emberek halaja inkabb szegyennel tolt el, hiszen epp pl. a fogyasztoi tarsadalmak, stb (igy en is) okozzak a nyomorukat, amit ha egy kicsit enyhitunk, hat igazan nem kellene halalkodniuk.

4 Sultanus Constantinus 2015. szeptember 16. 14:13

@Szalakóta: Onnantól kezdve, ha valami kötelesség, az eleve kizárja az önkéntességet szerintem. Én már jártam úgy, hogy önkéntes feladatra köteleztek. Csak akkor derült ki, hogy én önkéntes alapon vagyok a küldetésen, amikor már ott voltam. Amikor a főnököm mondta, hogy márpedig nekem menni kell, akkor még ilyesmiről szó sem volt. Persze mai szemmel nézve jogszerűtlen volt az egész, nem kötelezhettek volna rá, de már régen volt, azóta -- szerencsére -- másik munkahelyen dolgozom.

3 Szalakóta 2015. szeptember 16. 13:59

Képzeljük inkább úgy, hogy az önkéntesnek van szabad kapacitása és ideje. Ennek egy részét nem pihenésre, szórakozásra stb. fordítja...

Pedig az önkénteskedés lehet a pihenés, szórakozás egy formája. Kivéve, ha kényszerből önkénteskedik valaki, mert vészhelyzet van, vagy azért, mert különben nem érettségizhet le.

2 Molnár Cecília 2015. szeptember 16. 12:01

@Sultanus Constantinus: Szerintem simán beleférhet egy közhasznú blog szerkesztése, ha a fő célja a tájékoztatás, a közönség szolgálata, és nem pl. a szerkesztők ötleteinek, nézeteinek, véleményeinek a népszerűsítése.

1 Sultanus Constantinus 2015. szeptember 16. 09:17

"Az önkéntes gyakorlatilag bármilyen tevékenységet végezhet: programozhat, cikkeket írhat, fordíthat [...]"

Ez nagyon jó, tehát akkor én is (és a többi blogger is) önkéntes? :)

Mondjuk ezen az oldalon gondolom sokan inkább a futóbolondok közé sorolnak, de akkor már leírom, én miért csinálom, mivel ilyen jellegű tevékenységgel nem foglalkozik a cikk.

Elsősorban azért, mert szeretek segíteni olyan témákban, amelyekhez úgy gondolom, hogy értek. Ami miatt az egészet elkezdtem öt éve, egyrészt az volt, hogy elolszlassam a hagyományos spanyolkönyvekben leírt hülyeségeket, másrészt pedig az ismeretterjesztés volt a cél egy olyan témában (romanisztika), amiről magyarul nincs a nagyközönség vagy a nyelvtanulók számára elérhető irodalom.

Az már más kérdés, hogy egyre kevesebb az érdeklődő, de azért volt olyan írás, amit több mint 15000-en néztek meg (és azóta is folyamatosan pörög), amire azért én sem számítottam (a Google a "spanyol múlt idők" keresőszóra az első helyen hozza a blogot).

Információ
X