Névtelenségét meg nem őrző olvasónk kérdezi:

Családfánkon mintegy 650 személynek a neve szerepel, továbbá 250 személy esetében a beírásokhoz kép is társul, de a családnév (Andróczky) eredetét sajnos továbbra sem sikerült tisztáznunk. A kutatás során teljesen véletlenül akadtam a következő oldalra:

http://rodzinyszl.webs.com/apps/photos/photo?photoid=145716081

Meglepett, hogy végső soron a saját vezetéknevemet láttam vissza....a kérdésem: lengyel eredetű lehet-e az Andróczky vezetéknév, illetve milyen eredetű lehet?

Most sem kecsegtethetjuk olvasónkat azzal, hogy minden tekintetben kielégítő választ adunk, de kérdése kapcsán el lehet mondani valami általánosabb érvényűt a szláv vezetéknevek egyik típusáról. A kétrészes cikksorozat első részében így a vonatkozó névtani hátteret tekintjük át, míg a másodikban térek rá a konkrét név kifejtésére.

Az Andróczky családnév nyilvánvalóan szláv, jóllehet írásmódjában magyarosodott. A szláv bizonyosság ellenére érdemes lehet tényszerűen is kizárni az alternatívákat, elsősorban is annak a lehetőségét, hogy magyar -i (-y) lakosnévképzős alakulatról lenne szó: mert elvben lehetne ez is. Ilyen nevek pl. a Decki (Deczky), Lacki (Laczky), Nicki (Niczky), amelyek a Deszk ~ Deck ~ Deszka (Arad, Valkó, Torontál vm.), Lackó (Hont vm.), Nick (Vas vm.) településnevekre utalnak. Az ezek mintájára feltételezhető *Andróck(a/ó) ~ *Andrószk(a/ó) magyar településnév azokban nem mutatható ki, továbbá az -óck hangkapcsolatban lévő hosszú magánhangzó miatt fonotaktikailag eleve valószínűtlen (azaz e hangok ebben a sorrendben a magyarban nem szoktak előfordulni).

Az ilyen szláv nevek szempontjából megtévesztőek lehetnének még az olasz -sco [szko] végű személynevekhez alkotott -i képzős apanevek, mint pl. a Lambruschi [lambruszki], Tedeschi [tedeszki]. A keresett név esetén a -ck és a hosszú -ó miatt azonban ezek eleve nem jönnek szóba.

Ebben a cikkben a -sky (-cky) általános formát használjuk az egész szlávságban egyként elterjedt, de némiképp különböző írásmódú alakok rövid jelölésére. Ezek: orosz -ский [szkʲij], belorusz -скі [szkʲi], ukrán -ський [szʲkij], ruszin -с(ь)кый [sz(ʲ)kïj], lengyel -ski [szkʲi], kasub -sczi [szcsi], alsó- és felsőszorb -ski [szki], cseh-morva -ský [szkí], szlovák (a megelőző szótag hosszától függően) -ský [szkí] vagy -sky [szki], szlovén, kaj-horvát -ski [szki], horvát, bosnyák -ski [szkí], szerb, montenegrói -ски [szkí], valamint macedón, bulgár -ски [szki].

Nevünk tehát bizonyosan szláv, mégpedig a szláv -sky képző -cky változatával alkotott alakulat. A -cky formát az alábbi esetekben találjuk meg eredeti szláv környezetben:

• a nyugati és keleti szláv nyelvekben magánhangzó utáni -k, valamint -c, -č, -dz, -dž végű szavak esetén a tővéghangzóval egybeolvadva, pl. szlovák Košice ’Kassa’ → košický, lengyel Białystok → białystocki, illetve szlovák Levoce Levoča ’Lőcse’ → Levocký családnév (de levočský melléknév);

• minden szláv nyelvben -t és -d végű szavak esetén, ha a fellépő hasonulást (a jelenlegi helyesírásoktól eltérően) jelölik, pl. szlovák Lehota településnevek → Lehocký családnév (de lehotský a melléknév).

Lehoczki István karikatúrái
(Forrás: deske.hu)

A fenti eseteken kívül a -cky végződés a magyarosodás során is kialakulhat. Ennek mintája, a híres-hírhedt betyár Vidróczki (Vidrótzky) Márton vezetékneve, amelynek szlovák eredetije mai helyesírással Vydrovský lenne, minthogy a szlovák Vydrova ’Vidrás’ falu nevéből képződött. A jelenség alapja, hogy a középszlovák nyelvjárásokban (és a szlovák irodalmi kiejtésben) a szótagvégi v-t rövid, nem szótagképző [^u] hangként ejtik, így a -sky képző előtt is. Ez a megelőző magánhangzóval kettőshangzót alkot, amely a magyar fülnek nyelvjárásias hosszú magánhangzónak hallatszik. A hosszú /ó/ utáni helyzet pedig kedvez az [szk] > [ck] változásnak, nyilván nem függetlenül a szláv -ovec ~ -ovce végű településnevek -óc (-őc) alakban történt korai magyarosodásától, mint pl. Rákóc (Rákócz) < szlovák Rakovec, (kárpát-) ukrán Раковець (amely a magyar Rákos földrajzi név értelmi megfelelője).

Vidráson ma skanzent találunk
(Forrás: Wikimedia Commons / Pe3kZA / CC BY-SA 3.0)

Ennek kapcsán érdemes további megfigyelést tennünk. Szirmay Antal zempléni követ és történész a XIX. sz. legelején írt Hungaria in Parabolis (Magyarország szóképekben) c. művének 112. §-ában megverselt szlovák nemesi névlistájában ez a változás nem fordul elő, nyilván azért, mert a nemeseknél a korai írt formák rögzítették a névalakokat, így nehezebben léphetett a helyükbe az etimologikus írásképtől független magyarosodott ejtés. Ennélfogva az -ócki (-óczky) magyarosodást az alsóbb néprétegekre tekinthetjük jellemzőbbnek.

A szláv -sky (-cky) toldalék alapvetően lakosneveket képez. Ezek eredetileg olyan megkülönböztető nevek, amelyek az elsőnek elnevezett kapcsolatát fejezik ki az alapszóval megadott hellyel (földrajzi névvel). Ha ez az egyéni megkülönböztető név a leszármazottakra is öröklődik, ekkor lesz a ragadványnévből családnév. Ennek alesete a birtoknév, amely a birtokközpont nevét rögzítő nemesi előnévből fejlődik ki, ha a család eredeti vezetékneve helyébe lép. Az alsóbb osztályokba tartozók esetén inkább származási névről beszélhetünk, mivel ők családnévül nem kapják a lakóhelyük nevét, mert az nem bír elég megnevező, megkülönböztető erővel, tekintve, hogy a többi honos családra is ugyanúgy utalhatna. Így az elnevezés alapja ilyen esetben inkább a korábbi lakóhely, illetve valamilyen közvetett kapcsolat: a barátok, ismerősök, távoli rokonok tartózkodási helye, vagy a távoli munkavégzés, katonáskodás stb. helyszíne. Ezzel szemben nemesi birtokközpont rendszerint csak egy van egy településen, ezért alkalmas arra, hogy megkülönböztető családnévvé váljon.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A szláv nyelvekben kétfajta lakosnév van: főnévi, illetve melléknévi jellegű. Ezen a kettősségen belül a -sky toldalék melléknevet képez, és nagyjából megfelel a magyar -i (-y) lakosnévképzőnek. A szláv főnévi lakosnevek ehhez képest ’-i férfi’, illetve ’-i nő’ értelmet hordoznak, pl. cseh Praha ’Prága’ → melléknévi pražský ’prágai’, főnévi Pražan (vagy Pražák) ’prágai férfi’, illetve Pražanka (vagy Pražačka) ’prágai nő’.

Eredetileg népnevekben, majd a települési szint feletti egységek nevében jelentek meg a külön főnévi alakok, egyébként a főnevesedett melléknévi formák voltak használatosak. A szláv nyelvterület nagy részén a XVI–XVIII. sz.-ban terjednek el a települési szinten is a lakosnévi főnevek. Mivel a családnevek kialakulása éppen ebben az időben zárult le, a szláv lakosnevek többsége a régi típusú -sky végződéssel képződött, csak csekélyebb részük főnévi alakú.

Némileg más lehetett az időzítés a nyelvterület délnyugati részén, a szerb-horvát és a szlovén vidéken. Itt ugyanis fordított arányt találunk: a lakosnévi családnevek túlnyomó többsége főnévi származék, míg csak egészen elenyésző esetben találunk olyan melléknévi alakokat, mint a történelmi Zrinski ’Zrínyi’.

Nicholas Zrinski. Nem írta pennával
(Forrás: Wikimedia Commons)

A -sky képzőnek azonban kifejlődött a családnevekben egy további funkciója: apanevet is képezhet. Ebben a szerepében személynevekhez járul, és az ilyen nevű személy leszármazottait jelöli. A magyar -i (-y) képző egyébként hasonlóan kettős motivációjú: a Balassi, Ferenczi nevek nem egy Balázs, illetve Ferenc nevű helységre utalnak, mert ilyen nem ismert, hanem ilyen személynevű felmenőre.

Balassi emléktáblája Krakkóban
(Forrás: Wikimedia Commons / Silar / CC BY-SA 3.0)

Az irodalom szerint az apanévi használat a lengyelben alakult ki. Itt ugyanis a nemességre jellemző családnév rendszerint a -sky (a mai lengyel helyesírás szerint: -ski) képzős birtoknév volt. Ugyanakkor sok lengyel településnév személynévből alakult olyan településnév-képzővel, amely kieshetett a -sky (-ski) toldalék előtt, tehát olyan volt, mintha közvetlenül a személynévhez járult volna, pl. Szyman [siman] ’Simon’ személynév → Szymanowice [simanovice] településnév → Szymański [simanyszki] lakosnév. A kiterjedt lengyel nemesség alsó rétegeit kevés választotta el a parasztság és a polgárság felső rétegeitől, így az utóbbiak könnyen utánozhatták a nemesség névviselési szokásait a személynevükhöz (illetve felmenőjük személynevéhez) ragasztva a -sky (-ski) képzőt: tehát egy Szyman ’Simon’ nevű paraszt vagy polgár leszármazottai is Szymański nevet kaphattak. Az irodalom egyet ért abban, hogy a lengyel együttélés hatására ez az apanévképzői funkció megjelent a keleti szláv nyelvekben, így főként az oroszban is.

A -sky képző a szlovákban is alkothat apanevet. Legalábbis megtalálható olyan alapszavakon, amely nem településnév, hanem kifejezetten szlovák hangalakú személynév. Ilyen pl. a szlovák Ondraš ’András’ személynévből származó Ondraský.

Források

Peter Ďurčo et al.: Databáza vlastných mien a názvov lokalít na Slovensku [A szlovákiai helynévi tulajdonnevek és megnevezések adatbázisa]. 1998.

H. Tóth Imre: Rövid szláv összehasonlító szláv nyelvtan. I. rész. JATEPress, Szeged, 1999. ISBN 963 482 377 7

Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 963 389 418 2

Karel Horálek: Bevezetés a szláv nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest, 1967.

Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV–XVII. század. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest, 1993.

Farkas Tamás (szerk.): Régi magyar családnevek névvégmutató szótára. ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest, 1993.

Kniezsa István: A magyar és a szlovák családnevek rendszere. In: Kniezsa István: Helynév- és családnév-vizsgálatok, pp. 255–349. Kisebbségkutatás Könyvek. Lucidus Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 963 9465 08 9

Milan Majtán: Názvy obcí Slovenskej republiky. Vývin v rokoch 1773–1997 [A Szlovák Köztársaság településeinek elnevezései. Az 1773–1997 közti fejlemények]. Veda, Bratislava, 1998.

Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj [A magyarországi lakott helyek horvát nevei]. In: Folia Onomastica Croatica 14 (2005), pp. 37–128

Eugen Pauliny, Jozef Ružička, Jozef Štolc: Slovenská gramatika [Szlovák nyelvtan]. 5. vydanie  Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 1968.

Jan Siwik: Encyklopedia nazwisk i przydomków szlacheckich [A nemesi család- és előnevek enciklopédiája]. Wydawnictwo Kastor, Warszawa, 2010.

Słownik geograficzny Królestwa Polskiego i innych krajów słowiańskich, Tom. 1–15 [A Lengyel Királyság és más szláv országok földrajzi szótára, 1–15. kötet], Warszawa : nakł. Filipa Sulimierskiego i Władysława Walewskiego, 1880–1914.

Antonius Szirmay de Szirma: Hungaria in parabolis: sive, Commentarii in adagia et dicteria Hungarorum [Magyarország szóképekben, avagy feljegyzések a magyarok példázatai és közmondásai szerint]. Budae. Typis Regiae Vniversitatis Pestanae. 1804.