nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A nyelvek távolítása
és a műveltségi szókincs

Olvasónk a szerb és a horvát nyelv további sorsáról, egymáshoz való viszonyukról érdeklődik.

nyest.hu | 2014. november 19.
|  

Olvasónk, Sándor több olyan kérdést is feszeget, melyekről korábban már írtunk:

Azt szeretném megkérdezni, hogy mit jelent az a kifejezés, hogy műveltségi szókincs? Illetve lehet-e távolítani folyamatosan és tudatosan a szerb és a horvát esetében. Egy nyelvtanárom szerint csak minimális eredménnyel járhat, hiszen a nyelvészek találhatnak ki új szavakat, ha azt az adott közösség nem fogadja be, akkor nincs értelme. Mellesleg Horvátország EU-csatlakozása valószínűleg gátolja majd ezt a tendenciát. Az Unió- nyilván elsősorban anyagi megfontolásokból -abban érdekelt, hogy a közép-délszláv diarendszer nyelvei ne távolodjanak egymástól.(Sokba kerül mindegyik illető nyelv esetében egy-egy tolmács). Egyik vajdasági ismerősöm pedig arról tájékoztatott, hogy a horvátok legutóbb abbahagyták az új szavak gyártását.

Haladjunk sorban, kezdjük a műveltségi szókincs fogalmával! Akárcsak az alapszókincs esetében, a műveltségi szókincs esetében sem lehet éles határt húzni közte és a szókincs más részei között. Azokat a szavakat szokás ide sorolni, melyek a művészetek és a művelődés témaköréhez kötődnek, de ide sorolhatjuk a műszaki szókincs közhasználatú, nem kifejezetten a szakszókincsbe tartozó elemeit is.

Ami a szerb és a horvát távolítását illeti, azzal tökéletesen egyetérthetünk, hogy a beszélőközösség akarata ellenére ez nem vihető végbe – csakis akkor, ha a nyelvhasználók befogadják az új szavakat. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy „csak minimális eredménnyel járhat”, hiszen könnyen lehet az is, hogy a beszélők nyitottak ezekre az új szavakra. Különösen, ha új fogalmakról is van szó, és amúgy is új szavakat kell rájuk találni. Ha a sajtó elkezd használni egy új szót, akkor elég könnyen el is terjedhet.

Az, hogy a két nyelv mennyire távolodik egymástól, két dologtól függ: attól, hogy a két közösség mennyire érintkezik egymással, illetve attól, hogy milyen attitűddel viseltetnek egymás (nyelvhasználata) irányában. Ha nem olvassák egymás sajtóját és könyveit, nem hallgatják egymás rádiócsatornáit és nem nézik egymás televízió-műsorait, akkor a különböző területeken (országokban) születő szavak nem terjednek át a másik nyelvterületre, a két szókincs akaratlanul is távolodik egymástól. Ahol van személyes érintkezés, ott a szavak könnyebben átjutnak, de aligha – de legalábbis ritkábban, nehezebben – terjednek tovább.

Ha viszont megismerik egymás kifejezéseit, kérdés az, hogy mennyire tartják őket identitásképzőnek. Azaz kerül-e egy horvát azért egy kifejezést, mert szerbesnek tartja, vagy legalább szinonimaként, például szóismétlések elkerülésére használja-e. Utóbbi esetben természetesen az lesz az eredmény, hogy a szavak megszűnnek „szerbesnek” vagy „horvátosnak” lenni.

A Horvát Nemzeti Színház (horvátul kazalište, szerbül pozorište) Zágrábban
A Horvát Nemzeti Színház (horvátul kazalište, szerbül pozorište) Zágrábban
(Forrás: Wikimedia Commons / Diego Delso / CC BY-SA 3.0)

Az azonban, hogy az Európai Unió miben érdekelt, aligha fogja meghatározni a szerb és a horvát nyelv viszonyát. Aligha okozna jelentős változást az, ha mondjuk a később csatlakozó szerbeknek a horvát dokumentumokkal kellene megelégedniük. Ebben az esetben a sajtó feltehetően szerbes kifejezésekre cserélné a dokumentumok horvátos kifejezéseit, és úgy idézné őket. Ilyen helyzet azonban inkább csak a másik nyelve iránti ellenérzéseket erősítené. Inkább arra tippelnénk, hogy az áthidaló megoldás az lesz, ha szerb és horvát fordítók is dolgoznak majd, és az unió csak az egyikre való fordítást finanszírozza, a szerb szöveg horvátra vagy a horvát szöveg szerbre ültetésének költségeit már az államoknak maguknak kell fedezniük.

Az olyasmi aligha igaz, hogy „a horvátok legutóbb abbahagyták az új szavak gyártását”, hiszen amíg egy nyelvet beszélnek, addig mindig születnek új szavak. Persze kérdés, hogy nevezhetjük-e ezt gyártásnak, illetve egyáltalán mikor beszélhetünk szavak gyártásáról... Az azonban könnyen elképzelhető, hogy a két nyelv eltávolítása iránti vágy és a nyelvújítási mozgalom már nem annyira heves és intenzív, mint a függetlenségi háború idején. A sebek gyógyulásával párhuzamosan pedig a két nyelv ismét közeledhet egymáshoz.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
2 Sandor 2014. december 11. 18:34

Köszönöm a kimerítő és alapos választ!

1 Sultanus Constantinus 2014. november 19. 12:58

Az újlatin nyelveknél műveltségi szókincsnek ('kultizmus'-oknak) nevezik a latinból (vagy görögből) közvetlenül, illetve az írott nyelv útján átvett szavakat is, szembeállítva a folytonossággal örökölt ("honi" vagy "hozott" szókinccsel). Habár szinkrón szempontból nézve nincs olyan szoros összefüggés a ma használt szókincs és a latin szavak e kétféle eredete között, az igaz, hogy a "műveltségi" szókincs nagy részét az iskolázatlan beszélők nem értik.

(Számszerűsítve, pl. a spanyol szókincsnek a 25~30%-a csupán a "hozott" szókincs, a többi átvett, viszont a mindennapi érintkezésben, könnyűzenében stb. ennek a használati aránya 80% felett van a latin jövevényszavakéhoz képest.)

Információ
X