nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
fotelje, fotelja, fotele, *fotela
A bizonytalanság határa

A beszélők bizonytalankodnak: ezt vagy azt az alakot használják? De a bizonytalanság nem jó dolog, ezért ha valami alapján tud dönteni a beszélő, akkor dönt is. Arról lesz szó, hogy a „fotelje”, „fotelja”, „fotele” mellett miért nincs „fotela”.

Szigetvári Péter | 2017. február 8.
|  

A magyarban sok toldaléknak kettő, három, vagy még több alakja van. Ezek közül az előttük álló tő hangalakja (magánhangzói, utolsó mássalhangzója vagy mássalhangzói), néha szófaja (ige, főnév vagy melléknév) szerint tudjuk kiválasztani a megfelelőt, de olyan eset is akad, amikor a tő egyedi tulajdonsága, hogy melyik toldalékváltozatot választja. A gáz után a -ban és a -ben közül az előbbit, mert a tő magánhangzója mély (gázban), a géz után az utóbbit, mert a tő magánhangzója magas (gézben). A géz után a -je és az -e közül az utóbbit, mert -z-re végződik (géze), a tévé után viszont az előbbit, mert magánhangzóra (tévéje). A gőz és a nőz- után az -ök és az -ek közül az előbbit (gőzök, nőzök), a nős után az utóbbit (nősek), mert az első két tő egy főnév és egy ige, a harmadik viszont melléknév. Azonban van olyan főnév is, ami a „melléknévi” mintát követi (pl. őzek). A hírnekkel szemben áll a sírnak, itt a tő saját tulajdonsága, hogy a magas vagy a mély toldalékot választja-e. A kiválasztás szabályai nem mindig adnak egyértemű eligazítást, ilyenkor pedig a beszélők bizonytalankodnak.

Miben bizonytalankodunk?

A magyar magánhangzó-harmóniának talán a legérdekesebb tartománya az, ahol a beszélők elbizonytalanodnak: az egyik részük így, a másik úgy jár el. Ez jellemző például az olyan tövek után, amelyekben egy mély magánhangzót például két [i] vagy egy [e] követ: az alibi társ-/eszközhatározós esete lehet alibivel (67) vagy alibival (2) is, a fotelé lehet fotellel (77) vagy fotellal (17). (Az egyes alakok utáni szám a Szószablya szóalakgyakorisága.)

Hogy is mondjam?
Hogy is mondjam?
(Forrás: Gemjan, pixabay.com, CC0)

Láttuk, hogy ugyanígy többféle toldalékot találunk a 3. személyű birtokosjeleként – egyes és többes számban egyaránt –, ez lehet [j]-s és [j]-tlen. Bizonyos szóvégi mássalhangzó(-kapcsolat)ok után csak az egyik, mások után csak a másik, ismét mások után viszont bármelyik, akár mindkettő. Például [sz], [z], [s], [zs], [ty], [gy], [ny], [j] után szinte kizárólag a [j]-tlen toldalék áll: pl. ásza, íze, kése, rizse, hegye, edénye, teje, helye. (Érdekes, hogy a [ty]-re végződő szavaknál tulajdonképpen nem tudjuk megállapítani, mi a toldalék, mert ezek mindig egy mássalhangzót tartalmaznak a [ty] előtt. A [pontya], [kortya], [pöttye], [füttye] alakok pedig jöhetnek akár a [ponty]+[a], [korty]+[a], [pötty]+[e], [fütty]+[e], akár a [ponty]+[ja], [korty]+[ja], [pötty]+[je], [fütty]+[je], sőt még akár a [pont]+[ja], [kort]+[ja], [pött]+[je], [fütt]+[je] összetételéből is, az utóbbiakat azonban a toldalékolatlan alak kizárja.) Magánhangzóra végződő tő után mindig a [j]-s toldalékot találjuk (pl. fája, keféje, zoknija, ollója, szöllője, uhuja, fésűje)

Az eddig nem érintett helyzetekben viszont nehezen megjósolható, hogy lesz-e [j]. Van, hogy igen (párja), van, hogy nem (sora), és van jónéhány eset, ahol a toldaléknak mindkét alakja előfordul (virág(j)a). Azt gondolnánk, hogy mássalhangzó-kapcsolatok után inkább a [j]-tlen változatot találjuk – ne kerüljön még egy harmadik mássalhangzó is oda –, azonban nem így van: szörpje, bankja, golfja, barackja. De van, amikor meg mégis: kedve, könyve. Egyes és többes számban egyöntetűen vagy [j]-s, vagy [j]-tlen, vagy mindkettő toldalékot találjuk (párja, párjuk; sora, soruk; virág(j)a, virág(j)uk), és ugyanez a helyzet, ha a birtok száma változik (párja, párjai; sora, sorai; virág(j)a, virág(j)ai). De még itt is akad kivétel: a [j]-s barátja, barátjuk, mellett a [j]-tlen barátai, barátaik alakok fordulnak elő nagyobb gyakorisággal.

A párja virágja
A párja virágja
(Forrás: ToNic-Pics, pixabay.com, CC0)

Amikor kétszer kettő nem négy

A magánhangzó-harmónia és a 3. személyű [j]-sség és [j]-tlenség egymástól független változók, egymást keresztülosztják. Ezt úgy kell érteni, hogy azzal, hogy a toldaléknak a magas vagy a mély változatát választjuk, nem kötelezzük el magunkat a [j]-s vagy a [j]-tlen mellett. Tehát egy olyan tő után, amelyik mindkét szempontból bizonytalan, négyféle toldalékváltozatot várunk.

Azaz ha egy tő semmilyen szempontból – se a harmónia (hrm.), se a [j] szempontjából –nem bizonytalan (ezt „!” jelzi), akkor egyetlen toldalékalakot választ, ezt látjuk a következő táblázat első négy sorában (kőr, pár, kör, sor). Ha egy szempontból bizonytalan (a bizonytalankodást „?” jelzi), akkor kétféle toldalékváltozatot találunk utána (hitel, virág, dózse, notesz), ha kétféle szempontból, akkor négyre számítunk. De – valamilyen titokzatos ok miatt – csak hármat találunk: a fotelje (28), fotelja (9) és fotele (5) mellől hiányzik a fotela. A nemlétező alakokat áthúztuk, nem megcsillagoztuk, mert így jobban látszik, mi hiányzik.

hrm. [j] -je-ja-e-a
kőr ! ! kőrje kőrja kőre kőra
pár ! ! párje párja páre pára
kör ! ! körje körja köre köra
sor ! ! sorje sorja sore sora
hitel ! ? hitelje hitelja hitele hitela
virág ! ? virágje virágja viráge virága
dózse ? ! dózséje dózséja dózsée dózséa
notesz ? ! noteszje noteszja notesze notesza
fotel ? ? fotelje fotelja fotele fotela

Mi lehet az titokzatos ok, ami miatt nincs *fotela, jóllehet a többi esetben ha a magánhangzó-harmónia bizonytalan, akkor mindkét alakot megtaláljuk (dózséje, dózséja; notesze, notesza), és ugyanez a helyzet, ha a toldalékkezdő [j] bizonytalan (hitelje, hitele; virágja, virága). A tiltás annyira erős, hogy az -a-s alakja még azoknak a töveknek is hiányzik, amelyek egyébként inkább a mély toldalékokat választják: pl. matekból (403), matekből (3), matekot (255), mateket (2). A Szószablya korpuszában csak a matekja (és a matekjával) fordul elő (3-szor, illetve 1-szer), de míg a matekje, sőt a mateke is valamennyire elfogadhatónak tűnik, a mateka nem.

Az úszómester fotelja/je/e
Az úszómester fotelja/je/e
(Forrás: dimitrisvetsikas1969, pixabay.com, CC0)

A hasonló hangsorok vonzása

A beszélők nem szeretik a bizonytalanságot – hiszen végül valaminek ki kell jönnie a szájukon – és amikor ilyen helyzetbe kerülnek, akkor megpróbálnak valami olyasmibe kapaszkodni, ami eldöntheti a bizonytalan helyzetet. Tegyük fel, hogy esetünkben ez az adott szó más ragozott alakjaival (szakszóval a paradigmájával) való hasonlóság.

A fotelja és fotelje esetében a paradigmával való összevetés nem hoz döntő eredményt, hiszen a fotelj- hangsor csak a birtokjeles alakokban (itt és a foteljuk/foteljükben fordul elő). A fotele és fotela közötti bizonytalanságot viszont eldönti az, hogy a fotele- előfordul a paradigma számos más alakjában (fotelem, foteled, foteletek, fotelek, fotelen, foteles), ezzel szemben a fotela nem, hiszen ha a mély toldalék mellett döntünk, akkor nem [a], hanem [o] fogja követni a tövet (fotelom, fotelod, fotelotok, fotelok, fotelon, fotelos). Ezért a *fotela hangalakjával magára marad a paradigmában, és nagyon úgy tűnik, ezzel kizárja magát a választható alakok közül.

Azonban ezzel nem ér véget a titokzatosság, hiszen ha a fotela- hangsor hiánya kizárja a fotela birtokjeles alakot, akkor hogyan létezhet például a cucca alak, hiszen annak a pardigmájában is jobbára [o]-s alakok vannak (cuccom, cuccod, cuccot stb.). Erre viszonylag egyszerű a válasz: valamilyen birtokjeles alaknak mégiscsak kell léteznie, mert az sokkal rosszabb lenne, ha bizonyos főneveknek nem lenne ilyenjük. Nade akkor miért létezhet a notesze mellett a notesza is? Itt a „valaminek kell lennie” érvet nem vethetjük be, mert már ott van a notesze. Igenám, de korábban azt is láttuk, hogy a magyarban ha egy tő bizonytalan, akkor a belőle képzett szavak is bizonytalanok maradnak. A kolibri ilyen (kolibrinek, kolibrinak), ezért a kolibrié is (kolibriének, kolibriénak). Ez az elv viszont azt támogatja, hogy a notesze mellett legyen notesza is, mivel a noteszem, noteszed mellett is van noteszom, noteszod. A fotel bizonytalanság iránti vágyát viszont már kielégítette a fotelje–fotelja váltakozás, ezért ez nem tartja fenn a fotele mellett a fotela alakot.

Nem egy egyszerű magyarázat, de a jelenség sem az.

A cikk nem jöhetett volna létre Rebrus Péter és Törkenczy Miklós ötletei nélkül.
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
86 El Vaquero 2017. február 21. 08:09

@El Vaquero: folytatva az offolást, megnéztem a Braindeadet. Nem kellett volna. Mai szemmel nézve gagyinak tűnt, gyerekkoromban a top10 film között tartottam számon, de most nem tetszett. Mindegy, angolul most láttam először, az új-zélandi kiejtés érdekes volt, pl. a Lionel lájno volt. Tudom, l-vokalizáció, de akkor is úgy hangzott, mintha linóleum (lino) volna az a szerencsétlen gyerek. Még ilyen spanyol akcentus is volt benne, kettő is, meg új-zélandiból is a furábbak voltak beleválogtva. Egy dolog szúrt még szemet a filmben, nevezetesen, hogy az új-zélandiaknak milyen sztereotip, angolos arcszerkezete van. Nem tudom, hogy ez mennyire jellemző az ottani emberekre, vagy csak ebben a filmben volt ilyen, de mindenesetre érdekes.

85 aphelion 2017. február 15. 11:12

A nickemet meg amúgy úgy ejtem, hogy ap-hé-li-on, az ógörög kiejtés általam megszokott (valószínűleg nem túl autentikus) rekonstrukciója alapján.

84 aphelion 2017. február 15. 11:03

@El Vaquero: A vezetéknevemre gondoltam, nem az itteni nickemre. Hogy pontosan mi is a vezetéknevem, azt elmondhatnám, de akkor meg kéne hogy öljelek ;) És azért amerikai kiejtéssel, mert amúgy is úgy beszélem az angolt.

83 Irgun Baklav 2017. február 14. 20:40

@El Vaquero: „Kell az IPA”

Én <3-em az IPA-t, de a tablet-billentyűzetemen előbb varázsolok neked száz szmájlit ☺🙂, svédnorvégdán betűket (åæø), ogoneket (ęį) meg francia ékezeteket (èêë), mint IPA-karaktereket.

Plusz a Dzsordzs Soros, amit te írtál, szintén magyarosch fonetikusch átírással volt írva, így én is ilyennel válaszoltam. :)

82 El Vaquero 2017. február 14. 17:54

@aphelion: ö fíljön :D A kiejtési szótárak nagy része csak æ-vel hozza ezt a nevet, az ə-kezdetű variánst csak a Random House Webster szótárában találtam (második kiadás). De akkor már miért nem kanadai vagy új-zélandi módra? Amúgy, ha már új-zélandi, hétvégén sort kerítek a Braindead (Hullajó) című klasszikus újranézésére, csak magyarul láttam, annak is van vagy 20 éve. Sajnos nem vagyunk eleresztve új-zélandi filmekkel, de még hanganyaggal sem nagyon.

81 jan 2017. február 14. 15:39

@nudniq: köszi:)

80 aphelion 2017. február 14. 11:19

@El Vaquero: Angol nyelvkörnyezetben én is úgy ejtem a nevem, ahogy egy naiv amerikai beszélő fonetikusan ejtené. Mindenki számára így a legegyszerűbb...

79 El Vaquero 2017. február 13. 03:41

Megit előjött, hogy átírásokat nem érdemes egyszerűsíteni, meg házi jelöléseket bevezetni, mert csak garantáltan félreértés lesz belőle. Kell az IPA, még ha az is sokszor egyszerűsít, és néhol félreérthető.

78 El Vaquero 2017. február 13. 03:38

@szigetva: bőségek tárháza, egyelőre csak 1-2 írásba olvastam bele, de sort kerítek a többire is.

 

@Irgun Baklav: nyilván rövid á-val gondoltam én is a Haydnt, csak azért nem jelöltem az á rövidségét, mert magyaros kiejtésben úgyis rövidül ebben a hangkörnyezetben (CC előtt). Az amerikaias Sorost valóban inkább szóraasz/szórousz-nak lehet visszaadni (a dupla a itt most hosszú a-hang, de még hosszú á-t is írhattam volna helyette), ugyanis a jenkiben és a kanadaiban nincs rövid o (részben a kiterjesztett lot-cloth fonémahasadás, részben a father-bother összeolvasztása miatt). A briteknél viszont van, és ott jó szorosznak, bár az LPD szerint a szórosz gyakoribb, és megemlíti, hogy ejtik s-sel is: soros, sóros, sórös, stb., de gondolom csak azok, akik tudják, hogy magyar név, és nem angolul kell kiolvasni.

77 szigetva 2017. február 12. 17:51

@El Vaquero: Hosszú történet ez: web.unideb.hu/~tkis/

76 Irgun Baklav 2017. február 12. 13:22

@El Vaquero: Hát, függetlenül attól, hogy van-e olyan német nyelvjárás, ahol az IPA: /aɪ̯/ [ɑɪ̯] lesz, szerintem a Haydn a gyakorlatban a magyarban sem hosszú á-val szokott lenni, hanem röviddel (hȧjdn), amit tkp. ízlés kérdése, hogy hajdn-re vagy hájdn-re egyszerűsítünk (vagy eleve IPA-s átírásnak tekintjük).

@El Vaquero: A Szo⁽'⁾rosz-ban a ' nem annyira a hangsúly akart lenni, hanem arra utalt, hogy a <sorV->-ban hosszú ó (is) lehet (l. brit „sore”, IPA: /sɔː(r)/; a sorority/sororal/sororicide stb. esetében persze nem), csak olyat már nem tudok csinálni, hogy az ó-n teszem zárójelbe az ékezetet.

@szigetva: Szerintem adott esetben a Sartre-nél is befigyelhet(ne) epentézis, ha nem az r törlődik (nyilván nem a művelt/franciás bölcsész értelmiségieknél, akik Krk szigetén kétpofájra zabálják a kézműves zmrzlinát).

75 El Vaquero 2017. február 12. 04:03

@nudniq: ez érdekes, én csak hájdnként és hejdnként hallottam, hajdnként nem. Pedig biztosan az utóbbi is előfordul bizonyos német nyelvjárásokban.

74 El Vaquero 2017. február 12. 04:00

@szigetva: Látom Balázs Géza már 11 évvel ezelőtt is mumus volt, nem csak mostanában lett elővéve a Nyelvstratégiai Intézet miatt. Szegény ember, nem tehet róla, hogy mindig milliókat vágnak hozzá. Ilyen anyagi háttérrel már te is ráérnél nyelvűmelni, azért valld be, lenne az a pénz :D

73 nudniq 2017. február 12. 00:54

@jan: apai nagyszüleim még születésem előtt meghaltak, így róluk nem tudhatom. (mivel egyikük bajor anyanyelvű nagypapával rendelkezett, tőle kitelhetett bármilyen német szónak és névnek a bajoros ejtése) anyai nagyszüleim egyértelműen nem bajorosan ejtették.

De megkérdeztem anyukámat: ő [hajdn]-t ejt (szerinte neki ez áll szájára) és az általa ismert zenészek is így ejtik, de "tudálékoskodó zenetörténészektől" ő már hallotta [hejdn]-nek is. ;)

72 szigetva 2017. február 11. 14:04
Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X