nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Tarih-i Ungurus – az akadémia sötét titka

A magyarság korai történetének legtitokzatosabb krónikája a Tarih-i Ungurus. Egyesek szerint a 10. századból való felbecsülhetetlen értékű híradás őseinkről, míg mások szerint csupán egy könnyed esti mese Nagy Szülejmán szultán számára.

zegernyei | 2015. szeptember 11.
|  

A magyar krónikákat tárgyaló sorozatunkat a Tarih-i Ungurus (alternatív őstörténészeknek: Üngürüsz) ismertetésével zárjuk. Korábban Anonymus és Kézai Simon művét, valamint a 14. századi krónikákat abból a szempontból vizsgáltuk, hogy szerzőik mit tudtak a magyar őstörténetről, és ezt a tudásukat honnan szerezték. Azt is tárgyaltuk, hogy volt-e valamiféle népi hagyománya a hun–magyar testvériségnek. Cikkünk vége felé ugyanezeket kérdezzük majd a Tarih-i Ungurustól is.

Vámbéry Ármin törökföldi barangolásai alkalmával egyszer különös kéziratot vásárolt. Hazatérve beszámolt a találmányáról és a kéziratot a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Budenz József ‒ ekkor még Vámbéry barátja ‒ szintén kézbe vette, majd ismertette a művet az akadémia értesítőjében. Megírta róla, hogy történeti szempontból vacak, használhatatlan fércmű. Ez volt a Tarih-i Ungurus, amely érdeklődés hiányában megkezdte hosszú szendergését a könyvtár egyik békés zugában. 100 évet szundikált, olvasóktól nem zavartatva, míg Hazai György föl nem ébresztette. 1961-ben jelentette meg első publikációját a műről, melyben jelezte, hogy lefordítja és alaposabban is szemügyre veszi, hátha mégis jó valamire. Közleményei kelthették fel Zakar András (egykor Mindszenty bíboros titkára, lelkes sumer–magyarológus) érdeklődését a mű iránt. És megkezdődtek a bonyodalmak. A Tarih-i Ungurust sikerült Zakar András és Pozsgay Imre közreműködésével sikerült lefordíttatni és kiadni, Grandpierre K. Endre pedig két cikkében értékelte a mű jelentőségét.

Nincs egy hónapja, hogy Kanyó Ferenc: Eltitkolt őskrónika? című írása megjelent a történelmi tévhiteket leleplező Tényleg! című honlapon. Az írás témája a Tarih-i Ungurus. Most hagyunk mindenkinek egy kis szünetet, hogy el- vagy újraolvassa, és innentől kezdve ismertnek vesszük azokat az információkat, amelyeket Kanyó Ferenc oly szépen összegyűjtött. Itt-ott érintjük az általa felsorolt tényeket, de legfőképpen kiegészíteni szeretnénk azokat.

(Fordította és a bevezető tanulmányt írta Hazai György)
(Fordította és a bevezető tanulmányt írta Hazai György)

Versengő kánonok

A Tarih-i Ungurusnak két olvasata van: Hazai Györgyé és Grandpierre K. Endréé. Szajbély Mihály a 19. századi irodalmi jelenségeket elemezve különböző kánonfogalmakat vezetett be (Szajbély Mihály 2005). Ezeket most kölcsönvesszük, hogy megállapíthassuk, a Tarih-i Ungurus mint a magyar őstörténet legfontosabb forrása az 1980-as években még csak a lappangó őstörténeti kánon része volt, az elmúlt években azonban világosan a nyílt ellenkánon egyik legfontosabb elemévé vált.

Mikos Éva egy tanulmányában felhívta a figyelmet azokra a kutatási eredményekre, amelyek szerint a dilettáns, áltudományos nézetek hajlamosak a folklorizálódásra (Mikos Éva 2014). Ez a folyamat nálunk is megfigyelhető. Ez történt a Tarih-i Ungurusszal is. Szépen beépült abba a városilegenda-halmazba, amelyben együtt szublimálódik lila köddé az akadémia és a finnugristák Habsburg-barátságát hirdető áltörténetekkel és a sumer eredetű pulikutyákkal. A magyar őstörténeti nyílt ellenkánon számos tudománytalan, folklorizálódott tévhitet tartalmaz. E jelenséget is érintik Grecsó Krisztián azon gondolatai, melyeket nemPetőfi nemSándor újratemetése kapcsán írt le:

Megszállta őket valami különös, magát szentnek mutató őrület, melynek legfőbb ellensége a hivatalos tudományosság, az akadémia, az uralkodó és elfogadottnak tekintett paradigmák. A finnugor nyelvtörténeti összeesküvés, a forradalmár költő csontjainak és halála körülményeinek irodalomtörténeti eltagadása, a magyarság földöntúli kapcsolatai és keletkezése, a magyar lét funkciói és így tovább. …

Hogy ezeket az ellenséges erőket mely korban ki működteti és miért, már eltérnek a vélemények, nem mindig zsidók és liberálisok, néha „császári erők”, máskor uniósok is. A tanok bizonyítéka és sokszor maguk a tanok is leginkább az elcsalt, megsemmisített, odaveszett dokumentumokban vannak, Táncsics titkos jegyzeteiben például. Mivel a tézisek sem ismertek, csak a hit marad, a tudat, hogy van valami fontos, hogy van valami, ami több ennél. Hiszen nem lehet, hogy egy kozmás konyha, egy lábszagú férj vagy egy hétvégi kiskert lenne a legszebb és legfelemelőbb dolog az életben, nem igaz, hogy ennyi az egész. …

Létezni kell a tényeken túl valami életnek. Ez a vágy talál meg olvasott embereket is, nyugdíjas magyartanárokat, mérnököket. A pénztelen, ostoba, kisszerű élet kikezdi az emberi tartást, a józan tudatot. (Grecsó Krisztián 2015)

Ankisza, aki nem sumer és nem magyar

Grecsó Kisztián nem említi ugyan, de a kisebbségi lét és az emigráció magányossága természetes módon fölerősíti az anyanemzet és az anyanyelv iránti érdeklődést. És a felfokozott nemzeti érzés vakvágányra futtatja egynémely hazafi vonatát, akik önmagukat áltatva egy hamis magyarság, egy hamis magyar történelem kabátjába bújnak.

Ezt látjuk Geönczeöl Gyula mérnöknél is, aki állítása szerint (hiszünk neki) érdemeket szerzett a Tarih-i Ungurus 1982-ben történt publikálásában, és az 1988-as clevelandi kiadáshoz előszót is írt. Geönczeöl követi Zakar Andrást (aki előbb volt mérnök, s aztán lett pap) a sumer‒magyar rokonság vakvágányára, és a Tarih-i Ungurusban szereplő Nemród feleségének, Ankiszának nevéből sumer gyököket von, elsőként az AN-t, amit aztán megtalál Pannónia nevében is. Mi az Antarktisz nevében is megtaláltuk a sumer AN-t, de itt nem a gyökölés a legnagyobb gond. Magyar honlapok szerint az Ankisza ősi magyar név, de a gonosz akadémia tiltja, hogy magyar anyák így nevezzék a gyermeküket. A név már szerepel a magyar nevek tárában is. Szóval az Ankisza köré is kezd egy hamis legenda fonódni. Ez a gond.

Anfisza Csehova, egy orosz celeb ‒ műsorvezető, énekes, színész
Anfisza Csehova, egy orosz celeb ‒ műsorvezető, énekes, színész
(Forrás: www.kinopoisk.ru)

Az Ankisza szerintünk szép hangzású név, viszont nem magyar eredetű (ettől még nyugodtan lehetne magyar gyerekeknek adni). Azonos az orosz Anfisza (Анфиса) női névvel, ami a görög Anthousából (Ανθουσα, jelentése ’virágzó’) származik. A hunok és a magyarok ősanyját egy görög eredetű orosz keresztnévvel ellátni elég súlyos szép- és történetírói baklövés volt Terdzsümán Mahmúd részéről. És a Tarih-i Ungurus tele van ilyen apró aknákkal ‒ tévedésekkel, pontatlanságokkal, melyek sorozatban robbannak a kéziratot óvatlanul elemző tudós elmék talpa alatt. A szöveg őstörténeti részében elkövetett hibák és tévedések megkérdőjelezik a Grandpierre K. Endre által alkotott koncepciót eme krónika ősiségéről. Ezt a koncepciót a Tényleg! cikke nem érintette, úgy hogy most kitérünk rá.

Grandpierre K. Endre szerint a Tarih-i Ungurus írója, Terdzsümán (Tolmács) Mahmúd (akiről azóta kiderült, hogy nem magyar ember volt) Székesfehérvár török elfoglalása után belepillanthatott egy olyan magyar nyelvű (!) krónikába is, amely szigorúan titkos volt, addig senki magyar krónikaíró nem láthatta. Ez a szöveg lényegében a 895-ös honfoglalással zárult, a kalandozások eseményeit nem tartalmazta. Terdzsümán Mahmúd ebben olvasta a csodaszarvasmonda originális változatát, és azt közölte is a Tarih-i Ungurusban. Grandpierre K. Endre részletesen elemezte a csodaszarvas meséjének variációit, és ebből arra a következtetésre jutott, hogy az ősfoglalás után még hét magyar honfoglalás volt. Ezek a következők:

Örök honfoglalás
Örök honfoglalás
(Forrás: Grandpierre K. Endre 1981: 89.)

A szerző megjegyzése szerint azért lehetett hét magyar honfoglalás, mert mindenki a magyarok rokonának tekinthető, aki szkíta jellegű kultúrával rendelkezett, lovas nomád volt, Meótisz környékéről vagy Szkítiából származott és a Kárpát-medencébe kívánt betelepülni (Grandpierre K. Endre 1981: 88‒89.).

A fenti állítások cáfolhatatlanok. Valamint bizonyíthatatlanok. Ez így együtt azt jelenti, hogy tudományos vitára alkalmatlanok. Mivel a szerzőnek érvei nincsenek, vitázni sem lehet vele. Viszont a Tarih-i Ungurus műfajáról, történeti értékéről van egy érvekkel alátámasztott másik vélemény is (Blaskovics József 1982, Hazai György 1996), amely szerint a mű jobbára Thuróczy János krónikáján alapul, de Terdzsümán Mahmúdnak még ahhoz képest is sikerült rontania a szövegen. Ez részben a követett török irodalmi minta, részben a szerző politikai szándéka miatt történt (Nagy Szülejmánt nyugati támadásra biztatta).

A Grandpierre K. Endrének a Kortársban és a Forrásban közölt két tanulmánya több részletben azonos. Leginkább ott, ahol a szerző a csodaszarvasmonda ősi jelentését próbálja kihámozni. A mondát később Jankovics Marcell dolgozta föl tudományos módszerekkel és igénnyel (Csodaszarvas a csillagos égen. Bp. 1996.).

A hunok és a 895-ös honfoglalás a Tarih-i Ungurusban

A Tarih-i Ungurus a csodaszarvas-történettel kezdődik. Csakhogy Hunor és Magor nem a meótiszi mocsarakban, hanem Adzsem (Perzsia) határvidékén kergetik a szerencsétlen állatot. Elgondolkodtató adat. Talán a szerző nem tudta mi az a Meótisz? Avagy olvasta, hogy a magyarok valamikor Perzsia határvidékén éltek? Esetleg a rabszolgabizniszben érdekelt kereskedőktől hallotta, hogy még élnek Adzsem hegyes határvidékén (a Kaukázusban) magyarok? Mit tudott, mit nem, mi egyelőre nem tudjuk.

Nemród halála után Hunor egész népével a tatárokhoz költözött. Egy Konsztantinije (Bizánc) elleni hadjáratban Hunor és húszezer embere segédcsapatként küzdött, majd kihasználva a lehetőséget, megpattantak és Pannóniába költöztek.

Miután Hunort beköltöztette a Kárpát-medencébe, a krónikás elmeséli ugyanazt, csak másképp: Egy vadászat alkalmával különös vad került Hunor elé. Hiába üldözte, utolérni nem tudta. Ezt égi jelként értékelte: más országba kell költözniük. Sok idő telt el, Hunor meghalt, és az új főnök, Kattar (azonos a magyar krónikákban szereplő Kádárral) vezetésével Hunor népe beköltözött Pannóniába.

A csodaszarvas megkettőzött erejű üldözése után a szövegben minket nem érdeklő történet következik Nagy Sándor makedón uralkodóról (Justinustól átvéve), majd Attila, hun vezérről, és arról, hogyan történt Pannónia elfoglalása Kattar népsége által. A hunok történetének tárgyalása a Tarih-i Ungurusban nem teljesen azonos azzal, amit egyéb források, nyugat-európai és magyar krónikák és évkönyvek írnak. Ez majd akkor lesz érdekes számunkra, ha a tudománynak sikerül legalább valami apró adatot igazolnia a hunok és magyarok olykor feltételezett, de eddig többnyire cáfolt kapcsolatáról.

Grandpierre Attila együttesének harmadik lemeze
Grandpierre Attila együttesének harmadik lemeze
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)

A csodaszarvas-történet kétszeri elmesélése, a szerző általi tömörítése nem azt mutatja, hogy Terdzsümán Mahmúdnak a kései magyar krónikákon kívül bármi más forrása lett volna a magyar őstörténet esetleges hun vonatkozásairól. Kevés tudását viszont művészien használta föl. Az eredeti szövegeket saját meseszövése érdekében alakítgatta. Úgy tűnik, Terdzsümán Mahmúdnak semmi különleges tudása nem volt a hunok és a magyarok kapcsolatáról, közös eredetéről, e témáról 10-11. századi korai magyar forrásban semmit sem olvasott.

Ugyanilyen sekélyes a tudása a tényleges magyar honfoglalásról és a honfoglalást megelőző vándorlásról: Árpádék alattvalói illedelemmel engedélyt kérnek a távozásra Sziddia (Szkítia) uralkodójától, majd útra kelnek. Mennek, mendegélnek. „Táborozva-menetelve, megpihenve-felfrissülve egy nap megérkeztek a tatár tartomány határához.” Egy kicsit megfenyegetik a tatár kánt, aki ezután „a lehetőségekhez mérten ellátta őket élelmiszerrel az ország határáig és békével átengedte őket a tartományon”. És máris megérkeztek Erdély országába. Kész, ennyi volt a honfoglalás. Ez a krónikákban olvasható legrövidebb leírás eleink bejöveteléről. A rövidség önmagában is utalhat arra, hogy ez a szöveg nem egyidős a honfoglalással. Ha a tartalmát is szemügyre vesszük, akkor még jobban megerősödhetünk feltételezésünkben. A szövegben semmi eredeti magyar hagyomány nem található. A vándorlás leírása kapott némi meseszerű körítést („táborozva-menetelve, megpihenve-felfrissülve”), de ez nyilván nem eredeti elem, hanem a történet törökös stilizálása érdekében alakította így Mahmúd tolmács a szöveget.

A leírás két tartalmi elemén azért mégis érdemes elgondolkodnunk. Az egyik, hogy miért kell a magyaroknak engedélyt kérniük a távozásra Szkítiából. Talán olvasott erről valamit Terdzsümán Mahmúd? Tudhatott valahonnan valamit a kazár–magyar viszonyról? Avagy csak simán alázni akarta a magyarokat a szultánt dicsőítő krónikájában?

A másik elgondoltató elem a tatárok felbukkanása a Tarih-i Ungurusban. Ez ugyanúgy datáló erejű, mint Szuzdal említése Anonymus által. A török nyelven író szerző aktualizálta a szöveget, a politikai viszonyoknak megfelelően kiírta belőle az oroszokat és Kijev városát, és beletette a tatárokat. Ha a Tarih-i Ungurus ezen szöveghelyének mintája valami ősi magyar krónika lett volna, abban a tatárok bizonyosan nem szerepeltek volna. A tatárok említésén kívül pedig más érdemi információ ebben a szövegrészben nincs. Összefoglalva: a szövegben nem található olyan megőrzött hagyományból eredő réteg, amely bizonyítaná, hogy a Tarih-i Ungurus szerzője egy Anonymus gestája előtti régi magyar krónikát is fölhasznált volna.

Vámbérynak és Budenznek tökéletesen igaza volt: a Tarih-i Ungurus a magyar őstörténet szempontjából nem érdemel különösebb figyelmet. Ettől még érdekes és értékes alkotás, irodalmi és történeti elemzése még sok feladatot ad a kutatóknak.

Felhasznált irodalom

Blaskovics József 1982: A magyarok története. Magyarország története: Tárih-i Üngürüsz vagyis Üngürüsz története. Magyar történet: Macar Tárih-i vagyis Madzsar Tárih-i [fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Blaskovics József] [az előszót írta Vass Előd]. Bp.

Grandpierre K. Endre 1979: A csodaszarvas-monda új változatai egy latinból törökre fordított magyar ősgesztában. Kortárs 1979/12. 1952–1969.

Grandpierre K. Endre 1981: Előtörténetünk a Tárih-i üngürüsz ős-csodaszarvas-mondái tükrében. Forrás 1981/11. 67–89.

Grecsó Krisztián 2015: Nem úgy volt. Élet és Irodalom, július 24. 24.

Hazai György 1996: Nagy Szülejmán udvari emberének magyar krónikája: a Tarih-i Ungurus és kritikája. Bp.

Mikos Éva 2014: A honfoglalás a folklórban és a populáris kultúrában, avagy a honfoglalás néphagyományának forrásai. In: Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés. Bp. 361‒380.

Szajbély Mihály 2005: A nemzeti narratíva szerepe a magyar irodalmi kánon alakulásában Világos után. Bp.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
411 Fülig J. 2016. szeptember 10. 01:08

@Lalika:

Kapaszkodj meg, még vizsgáztam is finnugorisztikából, de igyekszem a laikus szerepkörében maradni, úgy látom a válaszokból, sikerült is. Amúgy ha átgondolod,főleg azt kritizáltam, hogy a cikk szerzője az Ankiszára vonatkozó gondolatmenettel alulról ugrotta át a lécet - persze, szerintem (és hadd ne vesztegessek szót Keresztes Petire).

VISZONT:

úgy korrekt, ha azt is leírom:

1. a Tarih-i Ungurus tárgyalása akkor is dicséretes a szerzőtől, ha a cikk tartalmával nem mindenhol értek egyet. Aki fél foglalkozni az ellenkánonnal (?), az kétkedik a kánonban ...

2. a cikknek van kifejezetten erős (jól sikerült) része is, a versengő kánonok vonatkozásában úgy tűnik (jó) hatással volt rá Szajbély Mihály munkássága. Megjegyzem, az irodalomtörténészek mindig tisztelettel nyúlnak a forrásokhoz - ebből lenne mit tanulnia a nyelvtörténészeknek. Egyébként nem a szerző kultúrpolitikai hitvallása az erőssége ennek a résznek, hanem a törekvése arra, hogy válaszokat keressen a csúnya ellenkánon homályos területein.

A lenti ökörködésemmel amúgy annak adtam hangot, hogy aki (bármilyen) történeti tudománnyal foglalkozik, illene az adott körben hasonló mélységű történelmi ismeretekkel rendelkeznie. Belső - Ázsia ókori történelme fokozottan javallott.

A gondolkodás hiányát nem kritizálom, mert az ugye adott, és nem feltétele semmilyen tudományos fokozatnak :DDDD

410 Lalika 2016. szeptember 8. 08:13

@Fülig J.: te valami egészen kivételesen fantasztikusan jó vagy - nna, erre senki sem gondolt volna. tök tehetséges vagy, jól is szórakozol a zavarán azoknak, akik tanulták, kutatták 10-20-30-40 stb. évig ezt a tudomány. hát most képzeld el, akkor micsoda ötleteid lehettek volna, ha véletlenül neked is sikerül tanulnod ezt a tudomány! akár csak három évig! hát mekkorákat szórakoznál akkor! :D :D XD

409 Fülig J. 2016. szeptember 8. 02:32

Na jó, most jön a kegyelemdöfés:

Nagy Sándor (talán diplomáciai okokból) feleségül vette Roxánát, a "szogd "királylányt. Így került a név "nyugatra" (egyesek az orosz Oxána női keresztnevet ennek a változatának tartják).

Mindez Szogdiában történt, a Szir-darja vidékén, a szkíta birodalom virágzása ideje alatt - egy azzal határos, avagy ahhoz tartozó királyságban.

Látod, a kisujjamat sem emeltem fel, és levezettem, hogy egy görög név eredete szkíta (is lehetne , ha a magyar nyelvtudomány foglalkozna a szogd nyelvvel)

Várom válaszodat, amiben kifejted, hogy a szkíták sose léteztek, és ráadásul sosem ott, ahol a magyarok épp tanyáztak :DDDDD Komolyan mondom, remekül szórakozok.

408 Fülig J. 2016. szeptember 8. 02:14

"Mentségemre" legyen mondva: nem trollkodni jöttem. Habár nem osztom a finnugorisztikán alapuló történetírás (hihi) téziseinek döntő részét, ezt az újságot mégis színvonalasnak tartom, amit szakemberek készítenek, meggyőzödéssel és jó szándékkal. Ez tiszteletre méltó, pont ezért nem szállok be a kommentekből megismert parttalan, időrabló, tudománytalan, forrásismeret hiányáról ordító (bizonyos esetekben sikeres történelem-érettségi hiányát feltételező) vitákba.

Egy ok miatt firkáltam ide: a fenti cikk alulmúlta ennek a honlapnak a régi színvonalát ... hm, sajnos ahogy nézem mostanában több cikkel is ez a helyzet. Mindegy, mert ez nem az én gondom.

407 Fülig J. 2016. szeptember 8. 01:58

@Pierre de La Croix:

Kedves Pierre,

bár lehülyéztél, és letrolloztál, én - mellőzve ezt a stílust - lelki békéd érdekében az általad kifogásolt (valóban nem részletezett) véleményemet a könnyebb érthetőség kedvéért kiegészítem:

a kifogásolt kijelentésem:

1. "Az Ankisza a szerző szerint görög eredetű orosz név, ezért nem lehet magyar eredetű"

Elméleti fejtegetések helyett egy egyszerű történelmi tényre hívnám fel a figyelmed: a hellenizmussal a görög nyelv használata egészen az Oxus (Amu-darja) folyóig használatos volt - évszázadokon át. Az, hogy az Aral tó vidékén melyik nyelv kölcsönzött melyiknek női keresztnevet, az pont annyira tudományos kérdés, hogy ki vett el kit akkor és ott feleségül (ágyasul, stb.). Jah, hogy így nincs benne az urali alapnyelvben? Hát nincs bizony, de amit fent írtam, az történelmi tény, a glottokronológia következtetése meg csak egy hipotézis (és ezzel nem minősíteni akarom).

2. A dórok a hettita birodalomból váltak ki (hahó, ők is "görögök"), s bár az achaiokról, iónokról ezt nem valóban állíthatjuk biztosan, bizony van a "görögöknek" származási, nyelvi, kulturális, vallási kapcsolata Kis-Ázsiával. Hát kicsit mellélőttél. (V.ö: föníciai ABC, görög ABC , hopsz már el is hagytuk kelet felé Kis-Ázsiát ...)

Kérlek győzz meg a válaszodban, hogy nem egy pirézező, google olvasgató autodidakta nyelvszakértő vagy, és ha nem nagy gond, csak akkor méltatlak válaszra, ha nem zavaros ideológiákkal dobálózol, és mellőzöd az alpári sítlust.

Apropó: mi újság a BTK büféjében? :DDD

406 Pierre de La Croix 2016. szeptember 7. 12:39

@Pierre de La Croix: 1. Azért nem így van, mert a nyelvészetben a szó eredetének azt mondják, amelyből azt közvetlenül átvették. (Tehát ha mondjuk a kerekes rugóállítót a pirézek találták fel és ezt az elnevezést vették át a svémek, majd tőlük a magyarok, az a magyarban svém eredetű lesz.) A görögök pedig nem Kis-Ázsiából érkeztek (ez egy már száz éves elmélet, amelyet réges-rég megcáfolt a történettudomány és régészet. Mivel - elsősorban szerzői jogi okok miatt, de azért masszívan rájátszva a "Keletről jőve a fény"- féle ideológiára és származékaira - az Interneten legkönnyebben előbbiek lelhetőek fel - bár próbakép a Google nekem elsőre pont nem ilyet dobot fel - legalább elmondható, hogy keresni azt tud, ha értelmezni nem is.)

405 Pierre de La Croix 2016. szeptember 7. 12:31

Jézus Mária, már megint egy troll talált rá egy újabb, egy éves cikkre és úgy gondolta, hogy most beleböfög újra egy-két okosságot. Nem szeretnék az általa írt hülyeségeket elkezdeni cáfolni ("csak kívánni lehet neki azt, hogy tisztuljon meg szíve és esze,"), de ebből az egyből is látszik, hogy rohadtul nem ért ahhoz, amit cáfolni akar:

"1.1. Az Ankisza a szerző szerint görög eredetű orosz név, ezért nem lehet magyar eredetű. Persze, ha elfogadjuk azt, hogy a görögöket a Káosz dobta ki magából, nem pedig Kisázsia felől érkeztek Európába, és azt, hogy kultúrájuk, nyelvük, írásuk előzmény nélküli"

404 Fülig J. 2016. szeptember 7. 11:48

Annyit azért segítenék a szerzőnek, hogy a kazárok és a magyarok említése bizánci ill. arab történetírói hagyományra utalnak, és ezekkel nem ellentétesek az Üngürüsz megállapításai. Vámbéry, aki ezen, honfoglalás korabeli forrásokat kiválóan ismerte, vélhetően ebben a körben nem talált az Üngürüszben náluk mélyebb történeti forrásanyagot.

Terdzsümán Mahmúd tudását sekélyesnek nevezni tökéletesen rámutat a szerző érzelmi elkötelezettségére, indíttatására, és csak kívánni lehet neki azt, hogy tisztuljon meg szíve és esze, és ne ilyen fájdalmas tévutakon bolyongjon a sötétben.

403 Fülig J. 2016. szeptember 7. 11:32

Néhány apró észrevétel a cikkhez

1. Az Ankisza a szerző szerint görög eredetű orosz név, ezért nem lehet magyar eredetű. Persze, ha elfogadjuk azt, hogy a görögöket a Káosz dobta ki magából, nem pedig Kisázsia felől érkeztek Európába, és azt, hogy kultúrájuk, nyelvük, írásuk előzmény nélküli.

2. Kijev orosz volt? A varégok meg a ruszok álla leesne ha ezt hallanák, Rurik meg addig dobálná a szerzőt rúna-kövekkel, amíg nem hajlandó kezébe venni egy történelemkönyvet. Nagy Katalin és Sztálin meg elégedetten bólogat most: lám-lám, hasznos a birodalmi kultúrpolitika.

3. A kazanyi tatárok csak elkerekedő szemmel néznének, aztán tovább építgetnék az 1200 éves Tatárföldet. Ezúttal nem Moszkvából közölték velük, hogy nem léteznek, hanem egy magyar nyelvészeti lapban. Azt hiszem ez erőt ad nekik.

Lássuk be, ennyi fiaskót összegyűjtésére egy cikkben nem lehet indok, hogy a nyelvészeti és a történelem tanszék között van a büfé, áthághatatlan akadályként tornyosulva.

402 Krizsa 2015. október 8. 08:37

@szigetva: Sem akkor, sem azóta nem írt nekem a szerk. semmit, hogy miért? Egyébként persze, hogy sejtem: az új nyelvészeti ágazat, amit 7 év alatt dolgoztam ki (ma is azt fejlesztem tovább) nem "elfogadott". Azóta szabad préda a valódi nevem és szerintem ez is volt a sunyi cél. Azóta bármilyen vaskosat szabad bármelyik (többszörös) nicknévnek hazudozni rólam, és bármivel lehet piszkolni egy nyílt és tiszta erkölcsű embert - a valódi nevével. Csakhogy ilyesmire én soha nem válaszolok.

401 szigetva 2015. október 8. 08:20

@Krizsa: „Milyen alapon takartátok ki, 3 és fél éve” Pontosan tudod, hogy nekem ehhez semmi közöm. Egyébként én teljesen kizártalak volna, de a Nyest nagyon liberális, ezért nyomhatjátok itt a hülyeségeiteket folyamatosan.

400 Krizsa 2015. október 8. 02:16

@szigetva: Meséld be már, hogy nekem is szemályes törleszteni valóm van bármelyiktekkel, bármelyik vacak nicknévvel...innen Izraelből!

Hanem kivertétek az biztosítékot. De nem egyszer, hanem már nagyon sokszor. Utoljára a magyar nyelv eredetének ronda elméletével, mintha a "maffiiázó honfoglalók" vezényleti nyelve lett volna... annál bukott ide GéKi. De mindenki fel volt háborodva, nemcsak ő. És mennyi mocskos beszéd és nyílt hazudozás volt azelőtt is (még tegnapelőtt is?)

Milyen alapon takartátok ki, 3 és fél éve egy szó nélkül kizárólag az én valódi nevemet, senki másét? Aki soha nem piszkoltam senkit és soha nem hazudok? (nemcsak itt, máshol se). Gusztustalan. Nem muszáj itt lenni, ha nem tetszik? DE IGEN - ha nincs más. Nincs. Ez a magyar nyelv honlapja - szégyenünkre.

399 szigetva 2015. október 7. 23:00

@GéKI: „ezt nem fogják a "számlámra" írni” Nem ezt fogják. Látható, hogy neked valami személyes törleszteni valód van zegernyeivel, de ezt nem itt kéne kiélned.

398 Pierre de La Croix 2015. október 7. 20:27

Én vagyok a marha, hogy válaszoltam a trollok egyetlen normális kérdésére. Elnézést kérek az OFF-ért a nyest egész olvasóközönségétől.

397 GéKI 2015. október 7. 19:57

@Pierre de La Croix: ( 389 )

Idézek:

"A következőkben megkísérlem a magyarság 896 előtti történetének fő eseményeit felvázolni a nyelvészeti és történeti források segítségével, különösen a honfoglalás előtti századok történetét, melyek oly döntőek voltak a magyar etnikum fejlődésében. Egyben ezek azok a századok, amikor a magyarság az eurázsiai steppevidéken élt..."

Ugye megbocsátasz nekem, ha ezután a szöveg után, némi fenntartásokkal bírom csak tovább olvasni Vásáryt. A "magyarok" amióta az eurázsiai sztyeppe létezik, mindig is itt éltek, mint az egyetlen finnugor nép, amely a lovas nomád életformát választotta, és az nem a honfoglalás előtti náhány száz év, hanem néhány ezer év. Ha hihetünk a finnugrisztikának akkor legalább 2000 - év. De ha tágabban értelmezzük a történéseket, akkor - a jégkorszak utáni - világ, kezdete óta ott éltek, csak a terület nem mindig "sztyeppe" - volt. A magyarok életformája egyszerűen követte a környezet változásait. Ók voltak az a bizonyos "szilárd pont" amihez képest a többi népek mozogtak - kimmerek - szarmaták - szkíták - hunok - avarok - türkök, sőt még az ugorok és finnek is…!

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X