-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: 22 A Google szerint további hasonló kifejezések (nem csak iskolában, bá...2024. 07. 23, 16:23 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Régi topik azért válaszolok hátha valaki visszaír... Talán: Szekálás, abuzálás, oltogatás,...2024. 07. 23, 13:34 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: kiegészítés: A nyelvi bizonytalansági tényezők (amik annál gyakoribbak...2024. 07. 01, 08:12 Fantomok a magyar szavakban
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 117 Valóban.. A "Fedje meg!" parancs hosszú gy-vel--->hatása: "megfedd valak...2024. 06. 29, 12:28 Fantomok a magyar szavakban
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Nyilván a sok ostobaság mennyiségével akarsz dominálni. Annyit azért v...2024. 06. 29, 08:35 Fantomok a magyar szavakban
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
![](/media/news-depesmod.png)
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Az iskolában sok dolgot megtanítanak nekünk. Csak gyakran éppen azok az összefüggések maradnak ki, amiből meg is érthetnénk a tanultakat.
Azzal a ténnyel mindenki találkozik az iskolai tananyagban, hogy ahol a rokon nyelvekben szókezdő p van, ott a magyarban szókezdő f, és ebből arra lehet következtetni, hogy eredetileg a magyarban is p volt, ami aztán f-fé vált. Sokan még arra is emlékeznek, hogy erre többek között a magyar fej – finn pää, magyar fa – finn puu, magyar fazék – finn pata stb. példákat szokták hozni (persze ezeknél sokkal több van). Az azonban, hogy ez pontosan mit is jelent a nyelvtörténet szempontjából, csak kevesek számára derül ki.
Olvasónk, Kornél kérdéseiből is kitűnik, hogy bizony sok dolog összekavarodott a fejében.
Miért nincs „fina” szavunk a női szeméremtest megnevezésére? Olvastam arról, hogy a p~f átalakulás a magyar nyelv önálló életében sok szót érintett. Mivel a FU „puna” – ’haj, szőr’ jelentésben kiváló párhuzamot nyújt, így adódik a kérdés, hogy ha eltűnt a p az ősi szavak elejéről, akkor itt miért maradt meg?
Először is néhány terminológiai és jelölési kérdést kell tisztáznunk. A történeti nyelvtudomány nem az átalakulás, hanem a változás szakszót használja ilyen esetekben. Az ~ jel nem a változás, hanem az ingadozás jele: olyan esetekben használják, amikor egy adott nyelvállapotban két, különböző alakú szó – legalábbis az esetek nagy részében, vagy egy adott jelentésben – felcserélhető, pl. fel ~ föl. A „fordított kacsacsacsőrt” olyankor szokás használni, amikor nem a változásról, hanem a változás eredményeképp keletkezett hangról van szó. Pl. a f < *p azt jelöli, hogy azokról az f-fekről beszélünk, melyek p-ből keletkeztek. A nyelvi változás jele a > vagy a <, a „kacsacsőr” nyílt végén a kiinduló állapotot, a zárt végén az eredményt látjuk. Olvasónk tehát a p > f változásról kérdez. Ehhez hozzátehetjük, hogy az olyan adatok elé, melyet csak kikövetkeztettünk, de a nyelvemlékekben nem bukkannak fel, csillagot szokás tenni. Mivel ez a változás a nyelvemlékes kor előtt zajlott le, egészen precízen a *p > f változásról van szó.
Ami a konkrét kérdést illeti, olvasónk bizonyára nem arra gondol, hogy miért nincs fina szavunk, hanem arra, hogy a várható fina helyett miért pina van. Ezt a kérdést viszont nem igazán értjük, mert korábbi cikkünkben írtunk a pina szó eredetéről, és ott világosan megírtuk, hogy a szó finnugor eredeztetése nagyon is kétséges, és éppen hangtani okokból kifolyólag. A p kezdetű szavaink elvben nem lehetnek uráli vagy (finn)ugor eredetűek, hiszen az ősmagyar korban végbement a *p > f változás (illetve előtte kevesebb szóban a *p > b változás), így nem maradhatott olyan szó, mely p kezdetű. (Ebből következik, hogy mai p- kezdetű szavaink vagy jövevényszavak, vagy hangutánzó eredetűek.) Azaz ha lenne fina szavunk, azt boldogan mondanánk finnugornak, de a pinát nem mondjuk annak. (Legalábbis addig, míg nem találunk arra magyarázatot, hogy miért maradt meg kivételesen a p.)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
S mi bizonyítja, hogy p~f átalakulás történt, s nem fordítva, egy [f]-et ejtő néptől kerültek át jövevényszavak a finnugor nyelvbe?
Ez a kérdés szintén nem világos, és arról árulkodik, hogy olvasónk itt is kever valamit. Először is tételezzük fel, hogy a finnugor alapnyelvbe (ezt így nevezik) bekerül egy olyan szó, amely f-fel kezdődik. Két forgatókönyvet kell feltételeznünk.
Az egyik lehetőség az, hogy a finnugor alapnyelvben nincs f – ezt feltételezik ma a kutatók –, és ekkor az átvett szóban az f-et valamire le kell cserélni (helyettesíteni). Erre több lehetőség lenne, de számunkra az egyetlen érdekes lehetőség az, ha ezt p-re cserélik. Innentől kezdve pedig ugyanott tartunk, mint az előbb: adott egy finnugor p, ami a magyarban később f-fé válik.
Mi van, ha azt feltételezzük, hogy a finnugor alapnyelvben mégis volt f? Ebből az következne, hogy ma nem csak a magyarban, hanem a többi finnugor nyelvben is f-et, nem pedig p-t találnánk ezekben a szavakban. Elvben ugyan elképzelhetőnek tarthatnánk, hogy nem a magyarban ment végbe a *p > f változás, hanem a többi nyelvben történt meg a *f > p változás, de ez ellen több érv is szól. Az egyik az, hogy furcsa lenne, ha több nyelvben egymástól függetlenül ugyanaz a változás menne végbe, míg egy nyelv megőrizné az eredeti állapotot. Másfelől míg a *p > f változásra számtalan példa van a világ más nyelveiből is (végbement a germánban is), addig a *f > p változás nagyon ritka. Tulajdonképpen csak úgy lenne elképzelhető, ha a nyelv beszélői összeolvadnának egy másik néppel, melynek eredeti nyelvében nincs f, és ez a nép úgy cserélne nyelvet, hogy közben az „akcentusa” megmaradna (ezt hívjuk adsztrátumjelenségnek). Tegyük hozzá: ha történik is ilyen nyelvcsere, nem törvényszerű, hogy ilyen változás is bekövetkezzen. Ezt a spekulációt tehát nem vehetjük komolyan.
Meg kell egyébként jegyeznünk, hogy azok a szavak, melyek még valamelyik alapnyelv korában kerültek be a nyelvbe, azok ugyanolyan ősi eredetűnek számítanak, és természetesen ugyanazok érvényesek rájuk, mint azokra a szavakra, melyekről nem tudjuk, hogy jövevényszavak lennének. Azt persze lehetetlen bizonyítani, hogy egy szó nem volt valaha jövevényszó, de a rokonság bizonyítására használt szavak többnyire olyanok, melyeket ritkán kölcsönöznek a nyelvek (pl. testrésznevek, alapvető természeti jelenségek vagy cselekvések nevei stb.).
S miért van az, hogy akadnak [p]-vel kezdődő hangutánzó, hangfestő szavak, amelyek szintén nem alakultak át. Ha egyszer az önállóvá vált magyar nyelv megszabadult a FU szókezdő [p]-től, akkor miért nem végzett rendes munkát?
Olvasónk itt is félreérthet valamit. Nem arról van szó, hogy a hangutánzó szavak nem vettek részt a *p > f változásban, hanem arról, hogy később hangutánzással keletkeztek olyan szavak, amelyek elején ismét p állt. Az, hogy egy ideig nem volt olyan szó, mely p-vel kezdődött volna, nem jelentette, hogy az ilyen szavak tiltottak lettek volna – a jövevényszavak is megőrizték a szókezdő p-jüket. Olyan ez, mint hogy a magyarban egy ideig nem voltak á-ra vagy é-re végződő szótövek, ám az új jövevényszavakban lehetnek (burzsoá, püré, kávé).
Emellett azért meg kell jegyeznünk, hogy elméletben előfordulhat, hogy a hangutánzó szavak kimaradnak a változásból, ha még valóban hangutánzóként működnek, azaz jól érezhető hangutánzó jellegük (és jelentésük is közvetlenül a hang kiadására utal). Például ha ma indulna meg a magyarban a p > f változás, akkor könnyen lehet, hogy a peng kimaradna belőle, hiszen a *feng nem adná vissza a hangzást.
A lényeg a p~f átalakuláson van, ennek felemás volta piszkálja a csőrömet, a példákkal a kétségekre óhajtottam felhívni a figyelmet.
Reméljük, most már Kornél számára is világos, hogy semmiféle felemásságról nincs szó. Kétségek persze mindig vannak, de ezek egészen más jellegűek, mint amilyenekre ő gondol.