-
nudniq: @nudniq: na, én is elkövettem egy-két pontatlanságot. Segesvárt csak a68-as megyésítéskor ...2021. 01. 15, 22:25 Százasak vagyunk?
-
nudniq: @mederi: @szigetva: nem kisebb eltérés volt a két alakulat között, hanem kb egy megyényi: ...2021. 01. 13, 02:59 Százasak vagyunk?
-
nudniq: @mederi: "vallásszabadságot biztosító Arany Bullára" XXIV. Hogy izmaeliták és zsidók tiszt...2021. 01. 13, 02:31 Százasak vagyunk?
-
szigetva: @Libertate: Onnan, hogy a Nyesten több, mint száz cikk címe alá odaírtam. Mederi téves ada...2021. 01. 12, 19:43 Százasak vagyunk?
-
Libertate: @szigetva: Mert a te nevedet ugyan honnan lehet tudni? Már megint provokálsz - és nem érve...2021. 01. 12, 19:24 Százasak vagyunk?
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Sokan hajlamosak elintézni annyival a magyar nyelv rokonításának kérdését, hogy a magyar rokontalan, egyedül áll a világban. Ha igazat nem is adhatunk nekik, azt el kell ismernünk: a rokonok száma egyre csökken, és várhatóan csökkenni is fog.
Kedden terjedelmes cikk jelent meg Észtország vezető napilapjában, a Postimeesben a komi nyelv helyzetéről. A cikk szerzője Nyikolaj Kuznyecov Észtországban élő kutató – aki egyébként kitűnően tud magyarul, és az eddigi egyetlen komi–magyar szótár szerzője.
Hiábavaló erőfeszítések
Nem mondhatjuk, hogy semmilyen lépés nem történt a komi nyelv megőrzése érdekében. A peresztrojkát és az azt követő időszakot a nemzeti ébredés korának is tekinthetjük. Bár az akkori lelkesedésnek már nyomát sem találjuk, gyakorlati eredményekről beszámolhatunk. Gyakorlati szinten is támogatják a komi nyelv erősítését, az állam elsősorban tananyagfejlesztést és az ifjúsági projekteket támogatja. A nyelvoktatásban felhasználják a modern eszközöket, léteznek nyelvoktató programok, еlektronikus szótár, mesecédé. Versenyeket, játékokat, fesztiválokat rendeznek, akciók során népszerűsítik a komi nyelv használatát, 2007-től pedig komi rádió is működik.
Mindezek ellenére a komi nyelv presztízse egyre csökkent. A 2010-es népszámlálás eredményei szerint 228 ezer ember vallotta magát kominak (nyolc évvel korábban számuk még 65 ezerrel volt több!), de csak háromnegyedük tud valamennyire komiul. Egy 2003-ban végzett felmérés szerint a magukat kominak vallók 65%-a nevezte a komit anyanyelvének, ők is az idősebb generációkból kerültek ki. A magukat komiknak vallók harmada, főként a fiatalok, orosz anyanyelvűnek vallja magát.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Azonban a magukat komi anyanyelvűeknek vallók semmi mindig képesek használni a nyelvet az élet minden területén. A magukat komiul tudóknak vallóknak 60%-a sem képes a beszéd mellett írni és olvasni is. Érdekes módon itt a legidősebb (55 év feletti) mellett a legfiatalabb (18 és 34 év közötti) korosztály mutatott a jobb eredményeket, míg a 35 és 54 év közöttiek nyelvtudása a leggyengébb.
A komiul valamilyen szinten tudók közül kb. minden ötödik használja írásban is a komi nyelvet. 60 százalékuk állította, hogy életében sosem írt egy levelet sem komiul. Szintén minden ötödik komi vallotta, hogy rendszeresen olvas komi újságot vagy folyóiratot, a felük viszont gyakorlatilag sosem olvas komi nyelvű kiadványokat. A komi nyelvű tv- és rádióadásokat viszont jóval többen követik, a válaszadók 80 százaléka.
A kulcs: az oktatás
A komi beszélőinek száma leginkább azért csökken, mert a szülők egyre kevésbé hajlamosak átadni a nyelvet gyermekeiknek. Még ha mindkét szülő komi anyanyelvű és aktív nyelvhasználó, sokszor akkor is inkább oroszul beszélnek a gyerekekkel. Jellemzőbb ez a helyzet a városokban, orosz nyelvű környezetben, de nem ritkán előfordul tiszta komi falvakban is. Mára szinte normává vált, hogy a gyerekekhez oroszul beszélnek. Nyikolaj Kuznyecov példaként saját esetét hozza fel: saját nővérei és édesanyja is oroszul beszéltek a gyermekéhez, és sokszor kellett őket figyelmeztetni, hogy a gyerek komi nyelvű.
Leginkább a komi nyelvű oktatás hiánya felelős a helyzetért. Egyedül az óvodákban van lehetőség komi nyelvű oktatásra, de nem mindig és nem mindenhol. Gyakran már az óvodában áttérnek az oroszra azért, hogy az iskolában a gyereknek „könnyebb legyen”. Így áll elő az az abszurd helyzet, hogy komi faluban a komi anyanyelvű óvónők a komi anyanyelvű gyerekekhez is oroszul beszélnek.
A komi nyelvet az iskolában nem használják, legfeljebb külön tantárgyként oktatják. 1918-ban még teljesen más volt a nyelvpolitika: akkor az első két évben csakis a komit volt szabad használni, és tanítási nyelvként is végig a komi szerepelt – harmadik osztálytól lehetett tantárgyként oroszt tanulni.
A Komi Köztársaság nyelvtörvénye ma kötelezővé teszi a komi nyelv oktatását, és az iskolákban heti egy-két órában államnyelvként oktatják is. Ezt az oktatási programot azonban orosz anyanyelvűek számára találták ki – a komi anyanyelvű gyerekek azokat az egyszerű kifejezéseket tanulják, melyeket már egyébként is ismernek. Bár elvben van lehetőség arra, hogy a komi anyanyelvű gyerekek – ha nem is sokkal magasabb óraszámban – a tudásuknak megfelelően mélyítsék nyelvi ismereteiket, sok iskolában inkább átálltak az államnyelvi programra, hogy több óra jusson más tantárgyakra. Van, ahol a szülők követelik a komi nyelvórák számának csökkentését, és helyettük inkább az angol- vagy franciaórák számának növelését támogatnák.
Az orosz nyelvű oktatásnak köszönhetően még azok a gyerekek is dominánsan orosz nyelvűek lesznek, akik otthon a komit használják. Az iskolában a komi számukra egy tantárgy lesz a sok közül. Természetes, hogy felnőttként maguk már nem akarják továbbadni a nyelvet. Az egyetlen megoldás az lenne, ha a komit minél magasabb óraszámban, anyanyelvként tanítanák. Emellett nagyon fontos lenne az „etnokulturális nevelés”, azaz a komik nemzeti öntudatának növelése.
Mindez azonban csakis állami támogatással, a szükséges politikai döntések meghozatalával és a hosszútávú projektek véghezvitelének biztosításával lehetne.