-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A vót az egyik legveszélyeztetettebb finnugor nyelv, és a vótok Oroszország egyik őshonos népe. De vajon mennyit tudunk róluk? A legnagyobb vót ünnep kapcsán utánajártunk, hogy és mennyien vannak.
Általában július második vagy harmadik hétvégéjén, 2015-ben július 25-én a vótul Luudnica, oroszul Luzsici néven ismert településen ülik a vótok hagyományos falusi ünnepüket, amely nemcsak a falu, hanem az egész vót közösség fesztiválja. Az eseménynek nemcsak helyi érdekeltsége van, minden évben érkeznek külföldi (elsősorban észt, finn és német) vendégek is a rendezvényre. Az ünnepséget azonban 2015-ben beárnyékolja, hogy a falu és az egész vót nép jövője is veszélybe került a nagyszabású uszty-lugai építkezés miatt. Miért is olyan fontos ez a település a vótok számára, és milyen hatással van az építkezés az ott lakókra?
„Mi túl sokan vagyunk...”
A vót a Leningrádi terület egyik őshonos nyelve. A kutatók vitatkoznak azon, hány beszélője is van még a vótnak. Sajnos a legoptimistább becslések sem mennek 10 fölé. A vót nyelv egyik legismertebb észtországi kutatója, Paul Ariste sokszor emlegette, hogy ki tudja, ki él tovább, ő vagy a vótok. (A 2010-es népszámlálási adatok szerint 164 ember vallotta magát vótnak. Ez alapján azonban a beszélők számáról nem lehet nyilatkozni, hiszen olyan ember is vallhatja magát egy néphez tartozónak, aki az adott közösség (egykori) nyelvét nem beszéli.)
A következő videón (orosz és angol felirattal) láthatunk egy rövid klipet Luudnica faluról, elsősorban néhány portrét a falu lakóiról és a település házairól:
2008-ban a vótokat felvették az Oroszországi Föderáció őshonos népeinek listájára. Ennek a szimbolikus gesztusnak volt gyakorlati pozitív hozadéka is a vótok számára, ekkor kezdődött meg ugyanis a luudnicai helytörténeti múzeum építése, amelynek kivitelezői – elég ellentmondásos módon – az uszty-lugai kikötő építtetői, akik a környék ökológiai katasztrófájáért és az őslakos népek hagyományos életmódjának ellehetetlenüléséért is felelősek.
A korábbi vót múzeumok sorsa egyébként nagyon tragikusan alakult, az első kiállítás, a múzeumalapító Tatyjana Jefimova 1903-ban épült családi háza 2001-ben a teljes gyűjteménnyel együtt leégett, így járt a 2005-ben alapított másik múzeum is, amely mindössze egy évig működött. Ezért a vót aktivisták elkezdték virtuálisan is gyűjteni hagyományos kultúrájuk emlékeit, egy négynyelvű honlapra feltöltve az anyagaikat. A honlap mottója: Meitä on liika paļļo, a surma on yhsi - kõikkõa eb ehi võttaa (Mi túl sokan vagyunk, a halál pedig egyedül, mindannyiunkat nem tud elvinni).
Luudnica faluban azonban nemcsak a múzeum működik, 2000-ben indult a vót fesztivál hagyománya, amikor is a fent említett helyi aktivista, Tatyjana Jefimova – a vót múzeum alapítója és igazgatója – régi iratokat böngészve rábukkant, hogy a falu első említése óta éppen 500 év telt el. A rendezvény fontos gyűjtőhelye a vót aktivistáknak, a vót nyelv kutatóinak és a helyi lakosoknak. A néphagyományok felélesztése mellett a vót kultúra fejlődésének számos mérföldköve köthető ehhez az ünnepséghez. 2003-ban itt húzták fel először a vót zászlót, itt mutatták be a vót címert, és itt hangzott fel először a vót himnusz is.
A település Oroszország Leningrádi területén, Kingiseppi járásában található, tehát az észt-orosz határzónában, ami azért jelent problémát, mert az észtországi vótoknak és egyéb külföldi vendégeknek a vízum mellett beutazási engedélyre is szükségük van. Csakhogy az egyszerű turistavízumhoz általában nem állítják ki ezt az engedélyt, ha valaki részt szeretne venni a fesztiválon, hosszas procedúra során, meghívólevél és más papírok beszerzése után juthat csak a megfelelő iratokhoz. Ha nem is juthatunk el az idei az ünnepségre, a következő, 2014-es felvételt nézve ízelítőt kaphatunk a fesztivál hangulatából.
Mi folyik a kertek alatt?
2015-ben mindezek mellett fontos társadalmi és figyelemfelhívó szerepe is van a fesztiválnak. A falu aktivistái igyekeznek minél több támogatót megnyerni falujuk ügyének. Az orosz állami vezetés grandiózus terve, a hatalmas ipari kikötő meg a hozzá kapcsolódó szállodák és soksávos utak építése tönkreteszi a vótokat évszázadok óta körülvevő természetet, az erdőket és a mocsarakat, és ellehetetleníti a hagyományos életmódot, a halászatot és vadászatot. A vót aktivisták a Facebookon külön oldalt szenteltek ügyüknek Mentsük meg Luzsicit néven, ahol szeretnék felhívni a figyelmet az utolsó vót falu és a mindössze néhány tucat emberből álló közösség sorsára. Az oldalon nemcsak a petíciójuk linkje található, hanem számos érdekes fénykép a faluról, a kis múzeumról és az egykori és a jelenlegi lakosokról; valamint itt gyűjtik a faluval kapcsolatos médiamegnyilvánulásokat is.
Itt található többek között egy pétervári tévé felvételeinek linkje is. Ezeken az orosz nyelvű videókon megismerhetjük a falusiak álláspontját az építkezéssel kapcsolatban, ugyanakkor hallhatunk a vót hagyományokról (a keresztszemes helyett a négyzetes hímzési technikáról) és a vót nyelvről és konyhaművészetről (többek között a kásatípusokról).
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A következő ismeretterjesztő videón a fentiek mellett pedig a vótoknak a természethez fűződő viszonyáról is képet kaphatunk. A vót kultúrában kiemelkedő szerepük van a szent forrásoknak. Ez így volt a kereszténység felvétele előtt is, illetve a forrásvíz tiszteletében mind a mai napig természetvallási és pravoszláv vallási elemek keveredését figyelhetjük meg. A felvételen azt láthatjuk, ahogy a kissé ügyetlen műsorvezető részben levetkőzik, és karjait megmossa a forrás vizében. A szent forrásnál pravoszláv szokás szerint ugyanis meg kell merítkezni, ha valaki egészséges szeretne lenni. A riporterlány azonban irtózik a hideg víztől, és áthidaló megoldást választ.
A forráshoz természetesen számos legenda is fűződik. Egy újabb történet a szovjet időkből származik: egy helyi kommunista aktivista vallásellenes dühében összetört egy ikont. Nem sokkal ezután nagyon megbetegedett, végül már járni sem tudott. A vótok azt javasolták neki, hogy igyon a szent forrásból, és meg fog gyógyulni. A hölgy sokáig ellenállt, végül mégis inni kezdett a forrás vizéből, és kisvártatva természetesen meg is gyógyult.
A falusiak egyébként nem ellenzik teljesen a szállodakomplexum építését és a vidék fejlesztését (a településen jelenleg nincs csatornázás és vezetékes víz sem), azonban tiltakoznak az ellen, hogy a sokemeletes épületeket a kertjük végében húzták fel, annak ellenére, hogy a főút másik oldalán több száz hektárnyi szabad terület állt volna rendelkezésre. A másik probléma a természet ész nélküli pusztítása, mivel az építkezések során korábban érintetlen erdőket vágnak ki, és a megmaradt erdős területet szeméttel hordják tele az építőmunkások.