-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 30 Talán a "hülye bulldog" is megfelelne a "bántalmazás, kegyetlenkedé...2024. 11. 08, 11:35 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Utána néztem! VAN rá szó! Sikanéria, sikán, sikanírozás. Igaz a szlovákiában élő magyarok ...2024. 11. 07, 23:54 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: @Sándorné Szatmári: Nyilván nem úgy vannak bizonyítva a nyelvészeti összefüggések és törvé...2024. 11. 06, 19:49 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Persze. Csakhogy a nyelvészek a nyelvekkel foglalkoznak. Téged azért n...2024. 11. 05, 21:00 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: Érdemes elolvasni.. mersz.hu/dokumentum/matud__312 ..Tapasztalat az, ho...2024. 11. 05, 20:38 Hat tévhit a magyar nyelvről
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Közismert, hogy eb szavunk ugor eredetű, és szinte bizonyos, hogy a finnugorok, sőt, az uráliak is ismerték a kutyát. Ha az eredeti uráli kutyafajtákat nem is tudjuk rekonstruálni, érdemes megnézni, milyen kutyafajtákat tenyésztettek nyelvrokonaink.
Az Uralistica című honlapon érdekes összeállítást közöl egy Luhta álnevű felhasználó arról, hogy miféle kutyákat tenyésztettek az Eurázsia északi részén élő finnugorok és szamojédok. Ezek a kutyák a Nemzetközi Kinológiai Szövetség felosztása szerint mind az 5. kategóriába tartoznak, szemben a magyar fajtaként számon tartott kutyákkal, melyek különböző csoportokba tartoznak, de épp ide nem. A tundrán általában rénterelő kutyákat, az erdőövezetben vadászkutyákat tartottak, de ezek egyaránt az 5. típusba tartoznak. Ezek közül aztán egyesek bekerültek a fajták hivatalos listáiba, mások nem.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A rénterelők általában kisebb méretűek, hosszabb szőrűek és barátkozóbb természetűek, mint a vadászkutyák. A kisebb méret kisebb súllyal jár, így könnyebben közlekednek a hóban (pontosabban annak tetején – kevésbé süppednek bele); a hosszú szőr megvédi őket a metsző tundrai széltől; a barátkozó természetre pedig azért van szükség, hogy engedelmeskedjen az embernek, és kíméletesen bánjon a terelt állatokkal. A vadászkutyáknál ezzel szemben inkább bátorságra és agresszivitásra van szükség, hiszen akár a medvétől is meg kell védeniük gazdájukat.
A komiknak korábban különböző lajkáik voltak, ezeket összefoglaló néven zürjén lajkáknak nevezték. Nem világos, hogy ezek önálló fajtáknak mondhatók-e, vagy egy fajta altípusának. Ezek foltosak voltak, mára állítólag kihaltak. Az alábbi kép is ilyeneket ábrázol.
Ezen kívül a cikkben több kép is felbukkan, de általában rossz minőségűek, a részletek nehezen kivehetőek. Az biztos, hogy közel álltak az orosz-európai lajkához, illetve a karéliai medvekutyához (ennek nevét szívünk szerint inkább karjalai vagy karél medvevadászkutyának fordítanánk). Luhta szerint ez a két fajta is komi területről származik, bár nevük ezt nem jelzi. (Az nem világos, hogy állítását mire alapozza.)
Az orosz-európai lajka Luhta szerint a „legfinnugorabb” ( vagy „legurálibb”) kutya, mivel ez a komi lajkafajta, illetve manysi, hanti, mari és egyéb lajkafajták kereszteződése. A szerző kritizálja is az elnevezést, mivel a kutyának nincs köze az oroszokhoz, és tisztán európainak sem nevezhető, ha hanti elemek is keverednek benne. Véleményünk szerint azonban az elnevezés nem az orosz etnikumra utal, hanem arra, hogy a fajta Oroszország európai részén alakult ki.
A karéliai medvekutya főként Finnországban népszerű. Az orosz források szerint arhangelszki kereskedők terjesztették el Karjalában, a finn források szerint viszont komi területről származik. Luhta átvágja a gordiuszi csomót: nyilvánvaló, hogy arhangelszki kereskedők hozták be komi területekről. Luhta fájdalommal említi, hogy a fajtát Finnországban kezdték számon tartani, és komi származása ellenére Oroszországban külföldi fajtaként tartják számon.
A cikkben nem, de kommentben Luhta kitér a nyugat-szibériai lajkára is. Ilyet használtak a manysik és a hantik. Ezek inkább vadászkutyák voltak, színezetükben gyakran inkább farkasra vagy sakálra emlékeztetnek. A manysiknál a könnyebb, hosszúkásabb fejű, laposabb homlokú válfajuk terjedt el, míg a hantiknál a nagyobb testű, rövidebb fejű, szélesebb homlokú példányok voltak jellemzőek. Sajnos igen keveset tudunk a finnugor nyelvek kutyafajta-elnevezéseiről. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a hantik a lajkát szó szerint hanti kutyának hívják.
Kommentekben tér ki Luhta a szamojéd kutyák kérdésére is. Szóba kerül a szamojéd lajka, melyet hívnak szamojéd kutyának is, sőt, magyarul egyszerűen szamojédnek, de szamojéd spiccnek is. Valójában az északi szamojédokhoz, elsősorban a nyenyecekhez köthető. Rénterelő és szánhúzó kutyaként is használták, ennek megfelelően teste nagyobb és erősebb, mint az átlagos rénterelő kutyáké.
Az uráli népekhez köthető fajták közül talán a szamojéd spicc érte el a legnagyobb nemzetközi népszerűséget. Luhta egy olyan forrást idéz, mely szerint a szamojéd nemzetközi karrierje egy Ernst Kilbrun-Scott nevű illetőnek köszönhető, aki az első példányokat Nagy-Britanniában tenyészteni kezdte. Őket azonban az angol wikipédia vonatkozó cikke nem említi. Igen jelentős szerepe volt népszerűsítésükben Nansennek, a jelentős sarkkutatónak, aki a szánhúzó kutyákat elengedhetetlennek tartotta a sarkok meghódításához. Amundsen, aki először érte el a Déli-sarkot, szintén szánhúzó kutyákat használt, ezek vezére egy szamojéd volt.
A nyenyeceknek van egy rénterelő fajtájuk is, de ez jóval kevésbé népszerű. Ezt nyenyec rénterelő kutyának, nyenyec rénterelő lajkának vagy rénterelő spiccnek hívják.
A nyenyecek szamojéd spiccéhez hasonló kutyát tenyésztettek a lappok is. Ma megkülönböztetnek svéd-lapp, illetve finn-lapp kutyákat.
A finnugorok és szamojédek kutyatenyésztésére jellemző, hogy a kutyákat csak praktikus szempontok alapján szelektálták, külső jegyek alapján nem. Így aztán nem voltak jellemzőek az egyszínű kutyák – sőt, általában a tarka, foltos kutyákat kedvelték.