-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Azt tudjuk, hogy a tyúk nem ért az ábécéhez, de mi a helyzet a kakassal? És mi köze Guttenbergnek a macskákhoz? Minderre választ kapunk, ha bekukkantunk a tartui Nyomdamúzeum kulisszái mögé.
Az észtországi Tartuban 2010 óta működik a Trükimuuseum (hivatalos nevén, archaikus írásmóddal Trykimuuseum, vagyis Nyomdamúzeum), amely nemcsak kiállítóteremként funkcionál, hanem aktív nyomdaként, ahol a látogatók kipróbálhatják a különböző nyomtatási technikákat, és megismerhetik az észtországi nyomdák történetét. Tartu ma is központi szerepet tölt be Észtország kulturális életében. Így volt ez korábban is, hiszen éppen egy évvel az első észtországi egyetem megalakulása előtt (1631-ben) ebben a városban nyílt meg az ország első nyomdája is. (Igaz, három évvel később Tallinnban is létesült egy.)
(Forrás: Delfi / Delfi3)
A Gesztenye utca projektjei
A tartui Nyomdamúzeum a régi faházakkal teli Kastani (Gesztenye) utcában áll. A múzeum épülete több szempontból is érdekes. 1910-ben épült szecessziós stílusban. Eredetileg kenyérgyár működött benne, majd később, 1924-től a Noor Eesti (Fiatal Észtország) alkotói csoport nyomdájának is helyet adott. Ma a Nyomdamúzeumon kívül a Greif nyomda, papírmúzeum és alkotói központ is működik itt, valamint a padlástérben található a város egyik legizgalmasabb ifjúsági szállása, a régi bútorokat újrahasznosító és újragondoló Looming (a kettős jelentésű: észtül Alkotás/angolul Derengés/Káprázat) Hostel.
A magánmúzeum non-profit intézmény, és nem az állam működteti. A helyigényes gépek és technikák miatt nagy alapterületű múzeum bérleti díja ezért komoly gondot jelent az intézmény irányítóinak, és petíciót adtak közre a múzeum megmentése érdekében. A folyamatosan gyűlő kiállítási anyag miatt ráadásul még nagyobb térre lenne szüksége a múzeumnak.
Érdekesség, hogy a múzeum alapítója és igazgatója Lemmit Kaplinski, akinek a vezetékneve a magyar olvasóknak is ismerősen csenghet. Lemmit elsősorban múzeumáról, kulturális tevékenységéről és az általa szerkesztett észt szlengszótárról híres. Emellett édesapja, Jaan Kaplinski az egyik legismertebb kortárs észt író, számos művét magyar nyelven is olvashatjuk, legutóbb az Ugyanaz a folyó című regénye jelent meg. Lemmit Kaplinski is fontos szerepet tölt be az irodalom népszerűsítésében, például ő a Võluri tagasitulek (A varázsló visszatérése) elnevezésű kiadó alapítója, amely többek között Bodor Ádám Sinistra körzet című regényének észt fordítását megjelentette.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A Nyomdamúzeum egy szolgáltatásáról korábban már beszámoltunk: olvasóink még kedvezményt is kaphatnak!
A nyomdamúzeumban a kiállításokon kívül jó néhány művészeti projektet is megvalósítanak. Minden évben számos művész érkezik hosszabb-rövidebb alkotói periódusokra a múzeumba. Önkéntesek is dolgozhatnak szövegek és egyéb művészeti alkotások összeállításán, vagy a gépek karbantartásán. A következő videón néhány fiatal alkotó (angol nyelvű) beszámolóját hallhatjuk, többek között megtudhatjuk, hogyan váltották fel a fabetűket a technológia fejlődésével a fémbetűk. (A múzeumban számos betűkészletet őriznek és használnak.)
A múzeumban található gépek a 19. század végéről és a 20. század elejéről származnak. A gyűjtemény alapját az a néhány tucat készülék képezi, amelyet 2004-ben a híres tallinni Polymer kultúrgyár művészei vásároltak meg azzal a céllal, hogy a régi technikák alkalmazásával modern művészi megoldásokat lehetővé tevő alkotóközpontot hozzanak létre. A gyűjtemény 2010-ben került Tartuba.
Az élő múzeumban általában praktikus dolgok készülnek, névjegyek, képeslapok és füzetborítók. Ugyanakkor nagy ünnepek alkalmából az adott évfordulóhoz kapcsolódó dokumentumokat is szokás újranyomtatni. 2013-ban február 24-én, az észt függetlenség napján például az 1918-as függetlenségi nyilatkozatot szedték újra a múzeumban. A múzeum dolgozói fontosnak tartják, hogy a műhelyben felhasznált anyagok vagy újrahasznosított papírból készüljenek, vagy papírgyárak maradékából származzanak. A nyomdai munkálatok mellett olyan érdekes kísérletek helyszíne is a múzeum, mint például az a koncert, amelyen a nyomdagépekre „hangszereltek” egy zeneművet.
A következő hangulatos videón azt tekinthetjük, hogyan nyomtatják egy másik ünnepre, a Luunja udvarház 510. évfordulójára készült plakátot. A felvételen egy pillanatra láthatóvá válik a múzeum kabalája, egy Johannes Guttenberg nevű fekete-fehér macska.
A kakasok és a c betű
Ahogy más nemzetek esetében, az észt írásbeliség és nyomtatás történetében is fontos szerepet játszott az ábécéskönyvek megjelenése. Ezeket észtül ABD-könyveknek nevezték, ugyanis a c betű nem (volt) használatos az észt ábécében. Az észt szótárakat lapozgatva azonban más problémákkal is szembesülhetünk. Azt még könnyen megjegyezhetjük, hogy az ékezetes magánhangzók (õ, ä, ö, ü) az ábécé végén találhatók, ugyanakkor az már nem kis meglepetést okozhat, hogy a z betűt nem a számunkra megszokott helyén találhatjuk, hanem az s után és a t előtt, méghozzá a következő sorrendben: s, š, z, ž. Ennek az a magyarázata, hogy a š, z, ž betűk csak idegen eredetű szavakban fordulnak elő, és a z, ž betűk által jelölt hangok kiejtése számos nyelvhasználó esetében egybeesik a s, š kiejtésével.
Egy másik érdekesség az ábécékkel kapcsolatban az, hogy 1845-ben Tartuban jelent meg az első olyan ábécéskönyv, amelynek borítóján már egy kakas díszelgett. Ez a „kakasábécék” hosszú sorát indította el. A hagyomány eredetéről megoszlanak a vélemények. Felvetődött az a magyarázat, hogy az első kakas a nyomda szimbólumaként került az ábécéskönyv végére, majd később díszítőelemként a borítóra helyezték át. Vannak olyan elképzelések, amelyek valószínűleg utólag születtek, és úgy magyarázták az állatfigura jelképes használatát, hogy a kiadók a kakast a gondosság, a szorgalom és az éberség szimbólumaként, mintegy példaképként kívánták a gyerekek elé állítani.
A Nyomdamúzeummal egy épületben működő Greif nyomda készítette el azt az egyedülálló ábécéskönyvet, amely az észt jelnyelv alapjait tanítja meg a kisdiákoknak. A szerző Regina Paabo, a Tartui Egyetem jelnyelvitolmács-képzésének szakértője, aki szerint a könyv nagy mértékben hozzá fog járulni az észt jelnyelvi kisebbség pozitívabb önértékeléséhez. Bár a jelnyelvi ábécé borítóján nem szerepel a példakép értékű kakas, a könyvnek természetesen nevelő célzata is van. A szerző újdonságként emelte ki, hogy a tankönyv felhívja a diákok figyelmét például arra is, hogy a különböző mozdulatoknak milyen hangjuk van (például a csoszogásnak vagy a csámcsogásnak), és hogy ezek esetleg zavaróak lehetnek egy társaság halló tagjainak számára.