Szilveszteri műsorunk főszereplője, Leonyid Iljics Brezsnyev a mai Ukrajna területén született. Bár szülei oroszok voltak, beszédén két olyan vonást is megfigyelhetünk, mely az ukránra jellemző. Az egyik, hogy az orosz irodalmi [g] helyett egy [h]-hoz hasonló hangot ejt (ez egyébként a déli orosz nyelvjárásokra is jellemző, a Brjanszk környékiekre is, ahonnan szülei származtak; a jelenség megfigyelhető Gorbacsov beszédében is). A másik, hogy a szó végi v nem zöngétlenedik, és nem [f]-nek hangzik, hanem vokalizálódik, nem szótagalkotó [u]-ként jelenik meg, hasonlóan a w által jelölt hanghoz az angolban. A szöveg megértése azonban elsősorban nem ezért nehéz, hanem azért, mert Leonyid Iljics láthatóan már hozzálátott az új esztendő megünnepléséhez.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A felvétel elején az SZKP főtitkárának új szemüveget adnak, mert nem látja az olvasógépet. Figyelmeztetik, hogy időnként nézzen fel a szövegből a kamerába. Brezsnyev érdeklődik, hogy kezdheti-e de előbb egy asszisztens megigazítja a szemöldökét. A köszöntő első elhangzása után figyelmeztetik, hogy a szöveg végén egy ideig nézzen a kamerába, és ne forduljon azonnal a rendező felé. Több szünetet kérnek, és hogy ne siessen. Mivel pedig az előző felvételen sokat masszírozza a kezét, megkérik, beszéd közben fogjon valamit. Először egy ceruzával próbálkozik, de a rendező attól fél, hogy kopogni fog vele. Végül valamilyen okmányt vesz a kezébe. A következő felvétel során aztán ezt nyitogatja, időnként bele is néz – ráadásul beleköhög a szövegbe, és közben a kamerába is belehajol. Viszont a végén szépen hosszan néz a kamerába.

Szervusztok, kedves fiatal barátaim! Boldog új évet kívánok mindannyiótoknak. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, mely magába foglalja a Föld majdnem összes országát, úgy döntött, hogy ezt az évet a gyermekek évének nyilvánítja. Ez egy nagyon jó, helyes döntés. Hiszen a gyermekek: a mi jövőnk; nekik kell folytatniuk apáik, anyáik ügyeit. Ők, meg vagyok róla győződve, szebbé és boldogabbá teszik az életet a Földön. És a mi kötelességünk, hogy gondoskodjunk róla, hogy egyik nép gyermekei se ismerjék a háborút, hogy gyermekkoruk nyugodt és örömteli legyen. Sajnos ma a Földön még sok helyen lövések dördülnek, folyik a vér, elesnek nem csupán felnőttek, de gyerekek is. Még sok gyerek hal meg éhen vagy a betegségektől – ebbe nem lehet beletörődni.

A Szovjetunióban mindent elkövetünk azért, hogy a gyermekkor évei egészségesek és boldogok legyenek. Mi létrehoztunk, és a jövőben is létre fogunk hozni, felépíteni ezer és ezer világos, kényelmes bölcsődét és óvodát, iskolát. Arra törekszünk, hogy jóra és barátságra neveljük a gyerekeket; arra tanítjuk őket, hogy jó szomszédok módjára éljenek együtt minden emberrel, függetlenül nemzetiségétől és bőrszínétől. Megtanítjuk őket a munka tiszteletére, és a minden ember javát szolgáló munkálkodásra.

Kedves gyerekek, fiúk és lányok! El fog jönni az idő, ti is fel fogtok nőni, és akkor a jövő gondja a ti vállatokra kerül. De addig is mindannyiótoknak egészséget, boldogságot, békés és örömteli életet kívánok.

A Nemzetközi Gyermekév emblémájával ellátott szovjet kitűző

A nyest szerkesztői Brezsnyev idején születtek, gyermekéveik egy része Brezsnyev főtitkárságának idejére esik. Azon el lehetne merengeni, gyermekkoruk mennyire volt nyugodt és örömteli, az azonban kétségtelen, hogy szerencsére a háborút nem ismerték. Bár valószínűleg nem a Szovjetunió vezetésének köszönhető, de jók és barátságosak lettek, és a mai napig igyekeznek jó szomszédként együtt élni minden emberrel, függetlenül nemzetiségüktől és bőrszínüktől. Tisztelik a munkát, és szerkesztői munkájukkal igyekeznek minden olvasó javát szolgálni. Mindannyiuknak egészséget, boldogságot, békés és örömteli olvasást és kommentelést kívánunk!