Az Y generáció terminust többféle értelemben is szokták használni. Ők azok, akik már – legalábbis részben – a fogyasztói társadalomban és az internet világában nőttek fel. Ha korban be akarjuk határolni: ők a mai fiatal felnőttek, az 1980 és 1995 születettek. Minden héten legalább egyszer az öntudatlanságig isszuk magunkat, kieresztjük a fáradt gőzt, kipróbálunk néhány tiltott (vagy még be nem tiltott) szert. Nem nagy ügy – a legtöbb esetben. Aztán egyszer csak arra eszmélünk, hogy lógunk a szeren – legyen az kémiai vagy virtuális. És lógunk, úgy általában, különösebb cél nélkül. – Ezek nem csak az úgynevezett Y generáció problémái, de őket is érintik.

Nap mint nap láthatnánk ezeket a fiatalokat, de inkább nem vesszük őket észre. Minden alkalom különleges és egyszeri („tegnap buli volt”), és „az én gyerekemmel ez nem fordulhat elő”. Lehetne beszéli is ezekről a témákról, de jobb nem bolygatni az ilyesmit – családban, iskolában, baráti közösségekben. „Úgy sincs semmi értelme” – állnak hozzá sokan; a tiltás vagy az óva intés úgyis csak ellenállást szül.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Épp ezért értékeljük nagyra, hogy az Y diagnózis nevű vállalkozás megszületett. A honlap és a videók mögött álló csapat nem jól szituált középkorú doktorokból, pszichológusokból és pedagógusokból áll, hanem az Y generációba tartozó fiatalokból, akik a forgatásokon hol kívülállókként, hol pedig maguk is bevonódva, kísérleti alanyokként szerepelnek. A srácok olyan témákat dolgoznak fel, amelyek foglalkoztatják, illetve közelről érintik őket és kortársaikat.

Első videósorozatuk a piálásról, az alkohollal kapcsolatos problémákról szól. Először felmérik a helyzetet: hogyan mutatkozik meg az utcán a fiatalok alkoholizálása, megszólaltatnak néhány részeg tízen-huszonévest, majd körüljárják azt a problémát, hogy a – törvényi szabályozás ellenére – hogyan juthatnak fiatalkorúak piához. Majd az alkoholnak a szervezetre gyakorolt hatásait mérik fel egy nagyszabású kísérlet keretében. (Ilyen jellegű kísérletekben napi szinten több ezer fiatal vesz részt.) Majd még a kísérlet utóhatásait is végigkövethetik a nézők.

Bacchus iszik
(Forrás: Wikimedia Commons / Guido Reni (1575–1642))

A videók szereplői az érintett fiatalok és néhány szakértő, akik röviden elmondják a legszükségesebb tényeket a problémával kapcsolatban. A klipek (mert valójában videoklipekről van szó) fogyasztható hosszúságúak, egyik sem hosszabb 10 percnél. Pörgősek, színesek, rengeteg poént, a megcélzott nézőkkel való összekacsintást tartalmaznak. Érezhető, hogy a készítők nem kívülállók, nem fenti megmondóemberek, hanem maguk is résztvevők, akik belülről ismerik a problémákat.

Ebben rejlik – véleményünk szerint – az egyik legnagyobb erénye a videóknak: nem didaktikusak, nem akarnak direkt nevelni. És ez a kulcsa annak, hogy sikeresek lehetnek. Felmutatnak egy-egy képet: „ez van”, és ehhez kapcsolnak hozzá tényeket, információkat megfelelő mennyiségben (nem túl sok, nem megterhelő). Valójában nem a diagnózist adják, csak felmutatják a tüneteket, és a diagnózis kimondását – szerencsére – a nézőkre bízzák.

Az oldal a mai napig több mint 18 ezer fős facebookos rajongótábort tudhat magáénak, a hírük tehát terjed. Nemrégiben a Petőfi Rádió Kultúrfitnesz című műsorában egy órás interjú készült a videókat készítő csapat két tagjával. Ezzel együtt szeretnénk, ha a diagnózis után valamiféle terápiára is lehetőség lenne. Ezért nagyon ajánljuk az oldalt gyakorló pedagógusoknak – osztályfőnöki, de akár még biológiaórákon is kiválóan használhatók a videók.

A nyest is fog még foglalkozni az Y diagnózissal a közeljövőben.