Ma dönthet [döntött – lásd alább: Javaslat: elfogadva – a szerk.] az Országgyűlés a holokauszttagadás büntethetőségéről. A törvényjavaslatot Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője és miniszterelnök-jelöltje nyújtotta be 2010. január 27-én. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat (ami voltaképpen törvénymódosítási javaslat, hiszen a jelenleg érvényes Büntetőtörvénykönyvet, annak vonatkozó részeit módosítja) három évig terjedő szabadságvesztést javasol a holokauszttagadás maximális büntetéseként, fontos lenne a büntethető cselekmény pontos jogi és nyelvi meghatározása. A pontos meghatározással azonban a most tárgyalt javaslat adós marad. Ez az egész dolog gyengéje: a túl tág vagy szabályozatlan értelmezéssel az egész kísérlet felett az alkotmányellenesség réme lebeg.

„A munka szabaddá tesz” felirat az egykori auschwitzi náci haláltábor főkapuján
(Forrás: Jacek Bednarczyk / MTI)

Európában

Az egész Európai Unióra kiterjedő gyűlöletbeszéd és holokauszttagadási törvénykezés igénye már a 90-es évek óta visszatérő téma, de az Egyesült Királyság és a skandináv országok ellenállása miatt 2007-ig nem született végleges döntés. Akkor azért sikerült elfogadtatni ezekkel az országokkal az új határozatot, mert az nem tiltotta a „polgári” cselekményt, azaz a kutatási céllal, párbeszéd keretében és általában nem lázító szándékkal elhangzó holokauszttagadást.

Az Európai Tanács aztán 2007. április 19-én Luxemburgban hozott úgynevezett kerethatározatot a kérdésben. Ez kimondja, hogy – amennyiben elfogadják azt –, az EU tagállamainak büntethetővé kell tenniük a holokauszttagadást. A kerethatározat azonban azt is kimondja, hogy a tagállamok maguk dönthetik el, pontosan milyen esetben büntetik a szóban forgó cselekményt. A kerethatározat ajánlatainak enyhébb változata szerint a holokauszttagadást a tagállamok megtorolhatják úgy is, hogy kizárólag azt büntetik, ha a cselekmény célja agresszióra és gyűlöletre való felbujtás nagy nyilvánosság előtt. Ez a megfogalmazás védi a szólásszabadságot, és kevesebb visszaélésre ad lehetőséget a kormány számára – azonban egyben kevésbé hatékony a holokauszttagadás általánosabb megnyilvánulásai ellen.

Módosító javaslat

A Mesterházy Attila által benyújtott javaslat ennél lényegesen szigorúbban fogalmaz. A módosítási javaslat szerint holokauszttagadásnak minősülne már az is, ha valaki „nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel”.

Törvényjavaslatához Mesterházy igen szűkszavú – szinte értékelhetetlen – indoklást fűzött. Ebben elsősorban az Európai Tanács említett kerethatározatára hivatkozik, de nem szól például az e határozat által hagyott szélesebb jogi mozgástérről. A javaslat így jó eséllyel bukik el egy alkotmányossági kontrollon, hiszen a gyűlöletbeszédre vonatkozó törvényjavaslatok már többször hasaltak el ily módon. A Mesterházy-féle javaslattal pedig – úgy tűnik – éppen ez a baj: nem oldja meg az alkotmányos visszásságot.

A módosító javaslat módosítása

Répássy Róbert fideszes képviselő február 12-én módosító javaslatot tett a Mesterházy-féle törvénymódosítási tervezethez. Ez a javaslat annyival jár előrébb alkotmányossági szempontból, hogy legalább kísérletet tesz az egész kérdéskör alkotmányhoz „illesztésére”. Sajnos azonban ezt csak abból a szempontból teszi, hogy az Alkotmánybíróság korábbi határozatai alapján – amelyek a kommunista és a náci rezsimek emberiségellenes bűncselekményeit egyformán ítélik el – a kommunista rezsim bűncselekményeit is beemeli a javaslatba. Ugyanakkor továbbra sem foglalkozik a javaslat szólásszabadságot sértő mivoltával, az e téren keletkező paradoxonnal. Azaz a javaslat lényege csupán annyi, hogy bűncselekménnyé „a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények” tényének tagadását tenné.

A Répássy-féle módosítás kiegyensúlyozottabbá teszi ugyan a törvénymódosítást a jobb és bal politikai oldalak szemszögéből, csak hát alapjában nem erről van szó – vagyis nem erről kellene legyen szó. Az egész javaslat nem veszít megfogalmazásának szigorából, a szólásszabadság alkotmányellenesnek tűnő korlátozásából – azaz végső soron ugyanúgy kudarcra van ítélve, mint az eredeti Mesterházy-javaslat. Hiszen csupán az ellenzéki párt tábora számára tenné „komfortosabbá” a tervezetet, de alkotmányossági szempontból ugyanúgy nem elfogadható. Persze lehet, ez nem is volt Répássy célja – talán csak gesztust kívánt gyakorolni, „üzent” a választások előtt –, mint ahogy a javaslat előkészítetlenségét látva Mesterházy szándékai is elgondolkodtatóak.

Szabad a vélemény vagy nem?

A Répássy által benyújtott törvényjavaslat-módosítás alapján egyébként a ruandai népirtás – esetleg még a törökök által a 20. század elején elkövetett örmény népirtás – tagadása is büntethető lenne hazánkban. Jelenlegi megfogalmazásában – mind a Mesterházy által benyújtott eredeti, mind a Répássy-féle módosítással kiegészített – javaslat oly mértékben korlátozza a szabad véleménynyilvánítást, hogy szinte minden intellektuális, történelmi vagy tudományos vitának még a lehetőségét is kizárná. Ez az utóbbi pont az, amit a skandináv államok és az Egyesült Királyság oly eltökélten védenek.

Az alkotmányos probléma egyébként nem kizárólag magyar sajátosság. Csehország is hasonló módosítást hajtott végre 2009-ben. Ott már 2001 óta büntethető a holokauszttagadás, de 2009-ben kivették a törvény holokausztra vonatkozó megnevezését, és helyette a sokkal általánosabb, nemzetközi bíróságok által elítélt népirtás fogalmát helyezték. Spanyolországban hasonló ívet járt be a szabályozás: korábban büntethető volt a holokauszttagadás, de 2007-ben alkotmányellenesnek találta az alkotmánybíróság.

Jelenleg 13 európai ország bünteti a holokauszttagadást, ezek: Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Lengyelország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Románia, Svájc és Szlovákia. Ezen országok némelyikében az elmúlt évtizedben már volt alkalom arra, hogy holokauszttagadás miatt ítéljenek el személyeket. Jean-Marie Le Pen francia szélsőjobboldali politikust például többször is megbüntették, de ez történt David Irving hírhedt angol holokauszttagadó történésszel is. Az eddig kiszabott legnagyobb börtönbüntetés hat és fél év volt – ezt Ausztriában szabták ki Wolfgang Fröhlich ellen.

Javaslat: elfogadva

Hétfőn este, lapzártánk után adta hírül a távirati iroda: az Országgyűlés elfogadta a büntető törvénykönyv (Btk.) a holokauszt tagadáására vonatkozó módosítását.

A szocialisták által kezdeményezett név szerint zárószavazáson az –MTI számításai szerint –197 igen, egy nem és 144 tartózkodás mellett fogadták el az indítványt.

A törvény –amelyet Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje nyújtott be – három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti azt, aki nagy nyilvánosság előtt tagadja a holokauszt tényét, illetve kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel azt.

Az MSZP tájékoztatása szerint az ülésen a meghívásukra részt vett Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke, Zoltai Gusztáv, a szervezet ügyvezető igazgató és több holokauszt túlélő.

Források:

2007-es EU határozat: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/misc/93739.pdf

Mesterházy Attila törvénymódosítási javaslat: http://www.parlament.hu/irom38/11705/11705.pdf

Répássy Róbert javaslat módosító javaslata: http://www.parlament.hu/irom38/11705/11705-0002.pdf

TASZ korábbi véleménye: http://www.parlament.hu/irom38/11705/11705-0002.pdf

wikipédia