Magunkról beszélős sorozatunk második részében a hirdetésekkel foglalkozunk (az első részben azt jártuk körül, hogy megengedhetjük-e magunknak az unalmas nem figyelemfelhívó címeket).

A hirdetés olyan dolog, amit olvasóink utálnak. Azt mondják, hogy zavarja őket a rendes olvasásban. Azt is mondják, hogy nem lehet normálisan használni a portált, mert mindenhol el akarnak nekik adni valamit. Íme, néhány, némiképp átszerkesztett vélemény az elmúlt évekből a hirdetésekről:

„Egyre borzalmasabbak ezek a hirdetések! Nem akarom, hogy állandóan el akarjanak nekem adni valamit. A nyestre meg végképp nem azért megyek, hogy valamit el akarjanak adni. Ha hirdetésekre vagyok kíváncsi, megnyitom valamelyik bulvárportált.”

„Nehéz szívvel írom, amit írok: annyira sok most már a zavaró hirdetés, hogy én el is búcsúzok tőletek. Ne rajtam szedjétek meg magatokat.”.

„Én adblokkerrel nézem a nyestet, mert elegem lett. Hihetetlen, hogy így lehúzza az embert még a nyest is. Egy tudományos hírportál engedje már meg magának, hogy ne legyen rajta hirdetés.”

Ha ennyire utálja a hirdetéseket mindenki, hát nem lenne teljesen jogos elvárás, hogy a nyest is a fejéhez kapjon végre és kikapcsolja őket? A rövid válasz az, hogy bár lehet, jogos lenne az elvárás, de ekkora marhaságot senki sem követhet el saját maga ellen – még egy kisragadozó sem.

Gyűlölöm a hirdetéseket!
(Forrás: Futurilla / flickr.com / CC BY 2.0)

Hosszabban kifejtve pedig arról van szó, hogy a nyest, a legtöbb online portálhoz hasonlóan, szintén nem kér pénzt a cikkekért, amiket előállít. A dolog nem úgy működik, hogy odasétálok az újságárushoz és leszurkolom azt az ezrest a fényes papírra nyomtatott, színes magazinért, ami pedig a kiadót, a szerkesztőséget gazdagítja. (A szép, színes, nyomtatott magazinokban egyébként – tegyük is hozzá azonnal – szintén találunk hirdetéseket.) 

Ez azt jelenti, hogy míg mi valóban megspóroljuk a terjesztési és nyomdaköltségeket, el is esünk attól a bevételtől, ami az eladott példányszámok után egy nyomtatott magazinból bejönne. Mi nem kesergünk emiatt, hanem hirdetéseket teszünk kis az oldalra. Ezekből mindjárt kétfélével is találkozhat az olvasó: az egyik, amit a Google biztosít az oldal számára, a másik pedig amit hirdetési partnereink vásárolnak meg tőlünk. Az előbbit a szükséges rosszként éljük meg (a Google és a Facebook ugyanis csúnyán lenyomta az árakat, mióta pár éve komolyan belépett a hazai piacra – gonosz, gonosz dolgok ezek), az utóbbinak meg rettentően örülünk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ahhoz tehát, hogy valamiből egyszer csak mi is megélhessünk, fontosak a hirdetések. Olvasóink azért (is) kapják teljesen ingyen mindazt, amit a nyest felületén látnak, mert vannak hirdetéseink. Akkor tudunk működni, ha olvasóink megtisztelnek bennünket azzal, hogy megtekintik ezeket. A világért sem szeretnénk, hogy minden hirdetésre ész nélkül kattintgassanak (sőt!), de az egy nagyon rendes dolog lenne, ha a tartalomért cserébe olvasóink a nekik amúgy is tetsző, érdekes hirdetéseket hajlandóak lennének megtekinteni.

Van egy másik módja annak, hogy ne legyenek hirdetések az oldalon. Ez pedig a fizetős felület. A tapasztalatok szerint a magyar olvasó nem nagyon szeret fizetni az online található tartalomért – ami azért is szomorú, mert kevés annyira pocsék online piac van Európában, ahol olyan keveset fizetnek az átkattintások, mint Magyarországon. Felmerül tehát a jogos kérdés: fizetne ön azért havi ezer forintot, hogy a nyestet olvashassa?

Fizetne-e ön havonta ezer forintot a nyest olvasásáért?

21 Egy ezrest? Még szép!

24 Talán igen, talán nem...

62 Én ingyen szeretném olvasni, és kész!

107 Összesen:

És hogy mit utálunk? Nagyon nem tartjuk korrekt dolognakaz adblokkerek, azaz a hirdetések blokkolására fejlesztett programok használatát. Félretéve a jogi kérdéseket (szabad – nem szabad, szabálysértő – legális), csupán egy analógiával szeretnénk rávilágítani a dologra. Adblokkert használni olyan, mintha az étteremben kérés nélkül odaülnénk egy asztalhoz, megennénk az ott ülők ételét, aztán fizetés nélkül távoznánk (hiszen nem is mi rendeltük ezt a sok mindent). Ráadásul e hívatlan étkezés során talán nem is nagyon hagytunk senkit sem szóhoz jutni – telekommentelve az asztalterítőt.

Azaz igen, a hirdetésekre szükség van. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne legyenek. Annak örülnénk, ha olvasóink hajlandóak lennének megnézni őket és azokra, amelyeket érdekesnek tartanak, nálunk kattintanának, nem máshol. Ja, és adblokkert használni pedig…