nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Öröklődnek-e a madárdalok? – videón

Az emberi nyelv nem genetikai csatornákon keresztül öröklődik, ennek ellenére a kulturális öröklésmenet is leírható a darwini természetes szelekció mechanizmusának segítségével.

nyest.hu | 2014. május 16.
|  

Megtekinthetővé vált Garamszegi László Zsolt Nyelvészet és az evolúcióbiológia: kulturálisan öröklődő replikátorok az emberi nyelvben és a madárénekben című, a A Társas-Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport 2014. évi tavaszi Nyelvkeletkezés és evolúció című előadás-sorozatának május 12-én elhangzott előadása.

Az emberi nyelv egyik alapvető sajátossága, hogy jórészt kulturális, és nem genetikai csatornákon keresztül öröklődik. Ennek ellenére a kulturális öröklésmenet is leírható olyan folyamatokkal, melyek a darwini természetes szelekció mechanizmusának alapelemeivel operálnak.

A nyelv evolúcióbiológiai szempontból biológiai replikátornak tekinthető: az egyes nyelvi kultúrák között és azokon belül is nagyfokú fenotípusos változatosságot figyelhetünk meg, és ezek a kulturális változatok képesek generációról generációra eltérő hatékonysággal öröklődni, amit a változatok rátermettsége határoz meg. A genetikai és kulturális evolúció analógiájára támaszkodva az előadó szeretne rámutatni az evolúcióbiológiai megközelítés néhány, nyelvészeti szempontból esetlegesen érdekesnek tekinthető aspektusára.

Öröklődnek-e a madárdalok? – videón
Forrás: Wikimedia Commons / Patti McNeal / CC BY 2.0

Az előadás első része az állati kommunikáció alapelemeire fordítja a figyelmet, és feltárja, hogy több faj (például a bálnák és a madarak) is használ szemantikailag megkülönböztethető szavakat és szótagokat, melyek sokszor nyelvjárásokba rendeződnek, ezért a nyelv dinamikáját leíró módszerekkel és lexikális hálózatokkal vizsgálhatók. Az emberi nyelv és a magasabb rendű állati kommunikáció közös vonásai számos, az emberi nyelv unikalitását érintő kérdést vetnek fel.


Az előadás második része áttekintést ad a fajok közötti evolúciós mintázatok feltérképezésére használt filogenetikai komparatív megközelítésről, mely több szempontból is az összehasonlító nyelvészet módszertanával állítható párhuzamba. A filogenetikus módszer releváns lehet a nyelvek evolúciójának, illetve hierarchikus kapcsolatrendszerének megértésében.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
3 Sultanus Constantinus 2014. május 16. 15:56

@tkis: Értem, köszönöm a magyarázatot. Én még úgy tudtam, hogy a szociolingvisztika a nyelv és a társadalom kapcsolatát vizsgáló tudomány, de ezek szerint ez már egy elavult megközelítés. Gondolom ez onnan jött, hogy alapvetően a szociolingvisztika foglalkozik az egyes társadalmi csoportok, rétegek nyelvének jellegzetességeivel is (vagy tévedek?).

2 tkis 2014. május 16. 15:33

@Sultanus Constantinus: A társas-kognitív nyelvészet nem azonos a társasnyelvészettel (szociolingvisztikával): mnytud.arts.unideb.hu/tkny/index.php

"A társas-kognitív nyelvészet szerint a nyelvi rendszernek dinamizmusából adódóan állapota egyáltalán nincs, csak története (egészen pontosan: genezise) van, ami pedig — kontextuális beágyazottsága folytán — nyilván a beszélők variábilis közösségi-megismerési körülményeitől meghatározott, így maga is egy heterogén rendszer folyamatait jeleníti meg. Ennek az evolúciós megközelítésnek megfelelően a nyelvnek két, egymásba kapcsolódó szerveződési szintje, ebből adódóan pedig kétféle, egymástól függő története, vagyis filogenezise és ontogenezise van.

A filogenezis a tulajdonképpeni csoportnak a szociális kapcsolatokat formáló nyelve; ez lényegében egy metaforikus, változó és inhomogén hálózatként fogható fel. Az egymással gyakran érintkező, összetartozó emberek között szorosabb (nyelvi) kötelékek lesznek, míg mások esetében lazábbak — a hálózat dinamizmusa és heterogenitása is ezeket a társas kapcsolatokat tükrözi, így fokozatos elmozdulások, illetve folytonos átmenetek jellemzik. A közösség tagjának az őt körülvevő csoport(ok)ra jellemző (nyelvi) mintáknak megfelelően kezd el rögzülni (a világról való általános tudása részeként) az anyanyelve. E tudás megszerzése bizonyos tekintetben már születés előtt megkezdődik, majd ezután is a társas tapasztalatok révén szerveződik tovább, miközben egy olyan modularizálódó hálózatot formál, amely a megismerési rendszer egészéhez szervesen illeszkedik. Ez az egyén szintjén értelmezett nyelv ontogenezise, ami pedig már legalább annyira empirikus, mint amennyire metaforikus, hisz az agyban-elmében neurális-kognitív struktúrák révén van jelen."

A "társas-kognitív" tehát nem valami kettősség, azaz nem "társas" ÉS "kognitív", hanem lényegéből adódóan egy (két aspektusból, melyek közül természetesen a társas az első evolúciósan és minden más szempontból is). Ezért se azonos a szociolingvisztikával, ami inkább csak a nyelv társas (és nem pedig a közkeletű téves felfogás szerint: társadalmi) tulajdonságaiból indul ki. (Bár természetesen a korszerűen művelt szociolingvisztika a 21. századra eljutott oda, ahonnan a társas-kognitív nyelvészet indul, azaz köztük a kapcsolat vitathatatlan.)

Egyébként az etológiában már egy ideje használják a "social-cognitive" jelzőt (pl. M. Tomasello) lényegében ugyanolyan jelentésben, mint ahogy a társas-kognitív nyelvészetben használatos.

1 Sultanus Constantinus 2014. május 16. 08:30

Valahogy én ezt a "társas-kognitív nyelvészet" megnevezést nagyon szerencsétlennek tartom. Amíg szociolingvisztikának hívták, még volt némi halvány fogalmam róla, hogy mit jelent, mert úgy szoktam meg; így meg már egyáltalán nincs... (Jó, persze tudom, csak akkor is bántja a fülemet egy kicsit.)

Információ
X