-
mederi: A maga szónak néhány jelentés tartalma: egyedül, segítség nélkül, saját. Példa mondatokban...2021. 01. 22, 21:08 Ismerd meg önmagad!
-
idodav: "Magyarul tehát az úszótechnika és az úszó szám elnevezése nem különbözik." Ez azért nem t...2021. 01. 17, 23:10 A gyorsúszás is hungarikum?
-
Fülig James: @nudniq: azt hiszem, hogy Erdély átalakítása a dualizmus korában kezdődött, amikor elfogad...2021. 01. 16, 14:48 Százasak vagyunk?
-
nudniq: @nudniq: na, én is elkövettem egy-két pontatlanságot. Segesvárt csak a68-as megyésítéskor ...2021. 01. 15, 22:25 Százasak vagyunk?
-
nudniq: @mederi: @szigetva: nem kisebb eltérés volt a két alakulat között, hanem kb egy megyényi: ...2021. 01. 13, 02:59 Százasak vagyunk?
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Egy hónap múlva itt az aratás – ideje ráébrednünk bizonyos összefüggésekre. Vagy éppen hiányukra.
Számos esetben tapasztaljuk, hogy hasonló alakú, de látszólag nem összefüggő jelentésű szavak történetileg mégis kapcsolatban vannak egymással. Így például a tó : tavak, szó : szavak stb. alakokból gyanakodhatunk, arra, hogy a só (: sók) és a sav (: savak) is eredetileg só : savak lehetett – és nem is tévedünk. Hasonló módon nem csak a jó és a javak, hanem a jós és a javas, a jóslat és a javaslat is összefügg, habár – különösen ez utóbbiak – kapcsolata jelentés szempontjából nem nyilvánvaló. Még a fenti példák ismeretében is keveseknek juthat eszükbe, de tény, hogy az ó ’régi’ és az avas, illetve az (el)avul is kapcsolatban áll egymással.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az ilyen eseteknek köszönhető, hogy a nyelvhasználó olyankor is gyanakodni kezdhet bizonyos történeti kapcsolatokra, amikor a formai egyezés egészen egyértelműnek tűnik, de az esetleges jelentésbeli kapcsolat homályos. Irma nevű olvasónk kérdezi:
Van-e kapcsolat az ocsú főnév és az ocsúdik ige között?
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint az ocsú ’a kicsépelt gabonának rostáláskor különváló szemetes, törmelékes része’, ’pelyva, a gabonaszemet borító, csépléskor leváló hártyás levélkék tömege’ ótörök eredetű, az ótörökben az uč- [ucs] ’repül’ igetőből képzett származék. Magyar fejlemény ’az emberi közösség legértéktelenebb része, alja’, illetve az ezzel összefüggő melléknévi ’értéktelen, silány’ jelentés. (Ez utóbbiak ma már az eredeti jelentésű főnévnél is ritkábban használatosak.)
A TESz. szerint az ocsul nyelvjárási szó, és az ocsúdik is csak „költők és írók – köztük kimutatottan Csokonai Vitéz Mihály – szóhasználata révén emelkedett fel a nyelvjárások szintjéről” (sic).
Ezzel szemben a TESz. szerint az ocsúdik ’ébred, magához tér, eszméletre tér’, de ’gyógyul’, illetve a vele összefüggő, azonos jelentésekben használt ocsul ismeretlen eredetű. Csak annyit említ, hogy „török származtatásának kísérletei nem fogadhatóak el”.
Felmerül a kérdés, hogy ha az ocsúdik ~ ocsul eredetét nem ismerjük, akkor miért nem vetődik fel, hogy az ocsúból magyarázzuk? A válasz részben az, hogy a két szócsalád között semmiféle jelentésbeli kapcsolat nem mutatható ki. Emellett figyelembe kell vennünk a szóképzés tényeit is. Bár arra a TESz. is felhívja a figyelmet, hogy nem dönthető el, hogy a mai igék töve eredetileg igei vagy névszói volt-e, a -d, illetve -l képzők közvetlenül a névszói tövek közül csak melléknéviekhez szoktak kapcsolódni, főnéviekhez nem. Az ocsúnak viszont csak későn, jóval az ocsúdik és az ocsul adatolása után alakult ki melléknévi használata, az sem vált általánossá, és hamarosan vissza is szorult. Így aztán a jelentéstani érvek mellett az alaktani tények is valószínűtlenné teszik a kapcsolatot.