@tenegri: Úgy értettem, h beküldenéd a szerkesztőségbe, rendes cikknek...

@Fejes László (nyest.hu): De, némi egyengetés után majd felteszem a blog szekcióba.

@Veronka:

Akkor ezek szerint Magyarországon jelentős számú spanyol- és olasz nyelvű nemzeti-etnikai kisebbség él. :)

@tenegri: Mi lenen, ha a nyestre raknád fel? ;)

@tenegri: Van benne igazság, hiszen ha azt vesszük, a Péter – teljesen átlagos név – mit is jelent? 'Szikla.' Ezen az alapon teljesen igazad van.

Hogy mi pejoratív, az szokás és fantázia kérdése. Ilyen alapon jó pár vezetéknevet is be lehetne tiltani, de sima megszokott keresztnevek is adhatnak okot gúnyolódásra, megbélyegzésre megfelelő körülmények között (akár pl. egy jól eltalált vezetéknévvel párosítva) - nem is annyira a néven múlik, hisz bármilyen néven lehet gúnyolódni, ha épp a gúnyolódás a cél. A Dzsenifer, Márió vagy Armandó pedig bizonyos körökben pont annyira gúny tárgya ma is, mint bármilyen más, nem engedélyezhető "ciki" név.

A tabu- és óvóneveknek nálunk ma már nincs hagyománya, de vannak népek, ahol igen (pl. a mongoloknál - erről vmikor írtam is pár szót ismeretterjesztő jelleggel, egyszer majd felrakom valahova).

Igazából ha nem korlátoznák a névadást, akkor sem lenne túl sok szokatlan név hirtelen, másrészt viszont szép lassan hozzászokhatnánk, hogy bármiből lehet név, így nem is lennének annyira furcsák és szokatlanok.

Nem ismerem a nyomorék szó történetét, de valóban lehet, hogy nem volt pejoratív. Ezer év alatt nagyon sokat változhat egy szó.

@Roland2: A Nyomorékra és a Sántára ez nem feltétlenül igaz, lehettek egyszerű leíró nevek is. Nem feltétlenül pejoratívak, pl. a Dagi ma sem feltétlenül pejoratív, még ha nem is előnyös tulajdonságot ír le.

@Pesta: Nyilván nem keresztnevek, nem az egyház adta őket, és az is elképzelhető, hogy valaki jóval a születése után kapta. De ilyen értelemben nyilván nem volt keresztnév az Árpád vagy a hét vezér neve sem.

@El Mexicano: Igen,és szándékosan adták a gyereknek,hogy ezzel is elkerüljék a rossz szellemeket,ártásokat,azáltal,hogy "értéktelennek","nem egészségesnek" próbálták őket feltüntetni.(De olyan is volt,mikor a gyermek az után a tárgy után kapta a nevét,amire megszületése után az anyja elsőként ránézett).

Ez a szokás még él néhány népnél,pl. mongoloknál vagy szibériai kis népeknél.

@Pesta: A cikk elején hivatkozott honlapról:

A nemzeti-etnikai kisebbséghez tartozók névválasztását az 1982. évi 17. törvényerejű rendelet az alábbiakban szabályozza:

30/A. § (1) A nemzeti-etnikai kisebbséghez tartozó személyek gyermeküknek nemzetiségüknek megfelelő utónevet is adhatnak, valamint kérhetik saját utónevüknek a megfelelő nemzetiségi utónévre történő javítását, továbbá joguk van családi és utónevüknek anyanyelvük szabályai szerinti anyakönyvezéséhez.

Legfeljebb ragadványnevek lehettek az ilyesmik, keresztnevek aligha.

Azt meg megnézném, hogy a sok kis Dzsenifer meg Szebasztián tősgyökeres értelmiségi szülei ugyan miféle köröket futottak le anyakönyvezés előtt. Amikor jellemzően az ilyenek még a saját nevüket iksszel írják alá.

De gondolom az olyan nevek, hogy Nyomorék vagy Sánta, a régi magyarban is pejoratív értelemben voltak használatosak, pl. költeményekben, nem? Nem tudnám elképzelni, hogy pl. a "nyomorék" szó mást jelentett volna régebben, mint most.