nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Egy nagy hatású, erősen vitatott, sokszor félreértett elmélet 3.
Nyílt és zárt szereprendszerek a nyelvi kódok tükrében

Bernstein nyelvi kódokról szóló elmélete nem merült ki abban, hogy megkülönböztetett korlátozott és kidolgozott kódot. Különféle jelentéseket és szereprendszereket is rendelt melléjük. Ezek megismerésével még egy lépéssel közelebb kerülünk elmélete egészének megértéshez. Ez továbbra sem lesz egyszerű, viszont legalább igencsak elgondolkodtató lesz.

Jánk István | 2015. január 21.
|  

Basil Bernstein társadalmi helyzet és a nyelv összefüggéseit leíró elméletével foglalkozó cikksorozatunk előző részében a kidolgozott és a korlátozott nyelvi kód fogalmával ismerkedtünk meg. Ezúttal a két kóddal összefüggő szereprendszerekről és nyelvi jelentésekről írunk. De hogy ne csak kizárólag Bernstein elméletéről legyen szó, illetve hogy könnyebben érthető legyen maga az elmélet, elsőként a szerep fogalmát tisztázzuk.

Mi a szerepem?

Az ember viselkedésének már ősidők óta vannak szabályszerűségei, követendő mintái, amelyet az adott társadalomban élők továbbörökítenek a következő generáció számára. Ezek persze folyamatosan változnak, módosulnak (akárcsak a nyelv). A gyermek elé születésétől kezdődően számos szerep tárul; ezek megtanulása pedig szociális folyamat, ezért a többi ember viselkedése kiemelt jelentőségű.

A szerep – általánosabb megközelítésben – a társadalomban elfoglalt helyzet (státusz) által megkövetelt és kulturálisan előírt viselkedés. Az szerepek olyan pozíciókhoz kötődnek, amelyekben emberek közötti kapcsolatokról van szó. Vannak olyan szerepek, amelyek minden kultúrában megtalálhatók, de más-más előírások kötődnek hozzájuk. Például minden kultúrában és társadalomban van anyaszerep, de kultúránként eltérő, hogy milyen elvárás tartozik hozzá.

Hétköznapi értelemben vett szerep
Hétköznapi értelemben vett szerep
(Forrás: Wikimedia Commons / Зимин Василий Геннадиевич)

Szűkebb értelemben az adott szituációban szereplő személy előírt viselkedését, reagálási módját értjük szerep alatt. Ez a kognitív nyelvészet nézőpontjával cseng össze, amely szerint a társas viselkedéseinket sémák, forgatókönyvek irányítják, amelyek a tapasztalatok és a kulturális minták révén alakulnak ki.

Bármilyen szerepről is legyen szó, lényeges egy dolgot kiemelni. Nem mindenki képes azonosulni egy adott szereppel vagy annak minden minden aspektusával. Elképzelhető, hogy a személy nem akar megfelelni a szerep egyes előírásainak, mert azok nem illenek a személyiségéhez (ilyenkor beszélünk szereptávolításról). Ehhez a jelenséghez kapcsolódik Bernstein elmélete.

Valaki tökéletesen tud azonosulni az adott szereppel, míg mások kevésbé
Valaki tökéletesen tud azonosulni az adott szereppel, míg mások kevésbé
(Forrás: Wikimedia Commons / Wizard)

Nyílt és zárt szereprendszerek, személyi és tárgyi jelentések

Bernstein abból indult ki, hogy az egyes szereprendszerek – talán találóbb lenne a szerepközeg megnevezés –, mint például a család, milyen alternatívákat kínálnak az egyének számára a különböző nyelvi jelentéstartalmak megvalósítására. A jelentéstartalmak alapvetően kétfélék lehetnek: személyi és tárgyi jelentések. Az előbbi a személyek közötti és a személyen belüli (pl. amikor a gyermek a szüleiről vagy önmagáról beszél), míg az utóbbi a tárgyak közötti viszonyokra utal (pl. amikor a gyermek kedvenc játékáról beszél).

Az elmélet szerint a nyelvi jelentéstartalmak megvalósulásának lehetőségeit a szereprendszer fajtája határozza meg. Amelyik lecsökkenti ezeknek a jelentéseknek az alternatíváit azt zárt szereprendszereknek nevezi Bernstein. Minél kevesebb ilyen alternatíva áll az egyén rendelkezésére, annál merevebb és kevésbé bonyolult a szintaktikai és lexikai választások köre, tehát annál korlátozottabb a nyelvi kód. Ha  a szülők nem bátorítják az önálló gondolkodást és kifejezést, valamint az új jelentéseket, akkor jó eséllyel korlátozott lesz a nyelvi kód. Másképpen megfogalmazva: egy készen kapott rendszert tanul meg a gyerek, ami kevésbé rugalmasan alakítható,

A dolog megvilágítására képzeljünk el egy olyan gyereket, aki mindig csak nézi, ahogy az apukája összeszereli a legóját. Egyszer azt mondja, hogy most ő szeretné csinálni, de az apja nem engedi, mondván, úgyse képes rá. Játsszon azzal, amit ő már összerakott, de hagyja úgy, ahogy ő összerakta, ne szedje szét. Aztán képzeljünk el egy olyan gyermeket, aki összerakhatja és szétszedheti a legóját. Melyikőjük lesz a hatékonyabb,  amikor legózni kell?

Több választási lehetőség, több lehetséges kimenetel
Több választási lehetőség, több lehetséges kimenetel
(Forrás: Wikimedia Commons / Moroboshi / CC BY-SA 3.0)

A nyílt szereprendszer értelemszerűen a zárt ellentéte. A nyílt szereprendszerek a nyelvi jelentések megvalósításakor lehetővé teszik több alternatíva mérlegelését. És minél több alternatíva lehetséges egy szereprendszeren belül, annál bonyolultabb, rugalmasabb a szintaktikai válogatás, vagyis annál kidolgozottabb a nyelvi kód. Mindezt a hétköznapok során úgy kell elképzelni, hogy ugyanannak a dolognak kifejezésére, kifejtésére szélesebb repertoár nyílik meg nyelvileg azok számára, akik nyílt szereprendszerben tanultak. Így ők kidolgozott kóddal rendelkeznek.

Szerepkonfliktus és feszültségforrás

Bernstein feltételezése szerint ahol a szereprendszer nyílt, valószínű, hogy támogatják az új jelentések kidolgozását, és egy bonyolultabb fogalmi háló kialakítását. Ahol viszont zárt, ott ugyanennek az ellentétére van nagyobb esély: nem szorgalmazzák az új jelentések kidolgozását, a fogalmi rendszer pedig korlátozott. Ilyen esetben a nyelvi jelentéseket készen kapja a gyermek, azaz belép egy kész jelentésrendszerbe, de ő maga nem változtat azon. Vagyis nem a saját fogalmai segítségével jut el az egyén az új jelentésekhez, nincs megfelelő motivációja arra, hogy felfedezze és kiterjessze az adott jelentéseket (l. az előbbi legós analógiát). A zárt szereprendszerben felnövekvő gyerek például csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud megbirkózni a kétértelműséggel. Nincs tisztában azzal, hogy mit kell elkülönítenie a jelentések létrehozásakor, hiszen olyan környezetben tanulja meg ezeket, amelyek egyértelműek és közösségi jellegűek.

A szereprendszeren (is) múlik, hogy milyen lesz a használt kód
A szereprendszeren (is) múlik, hogy milyen lesz a használt kód
(Forrás: Wikimedia Commons / Andre Engels / CC BY 2.0)

A probléma akkor kezdődik, amikor a gyerek egyéni szókincsbeli és szintaktikai válogatással próbálkozik, tehát nyílt szereprendszert kíván létrehozni. Ilyenkor következik be a szerepkonfliktus. Leegyszerűsítve: a személynek olyan szerepet kell vállalnia, amely nem illik az egyéniséghez, amely komoly feszültségforrássá válik. Különösen érdekes, hogy a feszültség és a konfliktus forrása a zárt szereprendszernél éppen az, ami a nyílt szereprendszerben szocializálódó gyermeknek az alapvető megtanulandó tartalom. Úgy is mondhatnánk, hogy a korlátozott kódban pontosan az a szerepviszony a konfliktus létrehozója, amely a kidolgozott kód kialakulását segíti vagy segítené elő. És ez a legmarkánsabban az iskolai tanulmányok során jelent problémát...

Visszakanyarodva a legós hasonlatra: az iskola adottnak tekinti, hogy a gyerek tud legót összeszerelni, szétszedni, átalakítani. Ezzel az előfeltevéssel történik a tanítás, ezen alapszik a sok-sok feladat, amit a nebuló kapni fog. Na de, ha a gyerek csak egy készen kapott legóépítményt fogdosott világéletében, akkor iszonyú hátrányban lesz azzal szemben, aki már szétszedte és össze is rakta azt.

Felhasznált irodalom

Basil Bernstein (1975): Nyelvi szocializáció és oktathatóság. In: Pap Mária – Szépe György (szerk.): Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások, Gondolat, Budapest, 393–434.

Buda Béla (1986): A szocializáció a gyermekkorban. In: Zsolnai Anikó (szerk.): Szociális kompetencia – társas viselkedés. Gondolat Budapest, 83–91.

Szabó Éva, Vörös Anna és N. Kollár Katalin (2004): A tanári szerep, a hatalom és a tekintély problémái. In: N. Kollár Katalin és Szabó Éva (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak, Osiris, Budapest, 418–434.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X