-
szigetva: @Sándorné Szatmári: „A magyar nyelv például egy olyan nyelv, amely bár "gyökeresnyelv", mo...2026. 01. 16, 15:40 Nyelvek születése és terjedése
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Azt gondolom, hogy a tudományos vizsgálatok típusai relatívak, és kultúrákhoz k...2026. 01. 16, 08:45 Nyelvek születése és terjedése
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Hogy "mit jelent a nyelvek tudományos vizsgálata", szerintem kultúra korszakok ...2026. 01. 16, 08:43 Nyelvek születése és terjedése
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Mivel a hozzászólásaidból a hozzáértők számára világos, hogy nem vagy ...2026. 01. 12, 12:27 Nyelvek születése és terjedése
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Szerintem az emberi nyelvek mai tudományos vizsgálata amely nyelvek összehasonl...2026. 01. 12, 12:06 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
a posztnomád kalandozó állam Idegen gének az ősmagyar éjszakában Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja A honfoglaló férfi, a gender studies pedig nő Ismerjük vagy használjuk?
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Magyarország körül akár hét határon is átkelhetünk, és mindenhol találkozhatunk nyelvtársainkkal. Persze ha magyarországiak vagyunk, nem minden szavukat értjük meg egyből. De sebaj: az elmúlt években egyre több olyan segédeszközre támaszkodhatunk, amely segít megismerni a környező országokban beszélt magyart. Nem kis szerepe van ebben az idén tízéves Termini kutatóhálózatnak.
Egy magyartanárnő mesélte egy vizsgálat interjújában, hogy amikor osztálykirándulásra vitte a gyerekeket, az egyik lány jelezte, hogy hozott patikát. A tanárnő nem értette: „hova hoztál egy egész gyógyszertárat?” – kérdezte. A patika ’sportcipő’ a szerb-horvátból került a magyarba. A lány visszanevetett: „hát a sportcipő, Tanárnő, a sportcipő!”. A diáklány a Vajdaságból származott: a szülőföldjéről hozott szavakat ilyen és ehhez hasonló mindennapi szituációkban ismertette meg az osztálytársaival, a barátaival. Ma egy országhatárokon átívelő kutatóhálózat gondoskodik arról, hogy akkor is tanulhassunk a határon túliaktól, ha nincs ilyen osztálytársunk.
(Forrás: Wikimedia Commons / Christian H. / CC BY 2.0)
Újabb magyar kor
Az új egyetemi nyelvtörténettankönyv magától értetődő tényként ír arról, hogy 1920-szal kezdődött az „újabb magyar kor”. Azzal, hogy a beszélőközösség jelentős része kikerült a magyar állam keretei közül, jelentős nyelvi változások indultak meg, amelyekről nem lehet nem tudomást venni. Az államnyelvek (a szlovák, a német, a szlovén, a horvát, a szerb, a román, illetve 1945 után az ukrán, és hosszú ideig az orosz) természetesen nem 1920-tól kezdtek hatni a magyarra, hiszen a magyarok korábban is sokat érintkeztek a beszélőikkel. A nagy változást az jelentette, hogy ezek a nyelvek kisebbségiből államnyelvvé váltak, így jóval nagyobb erővel – a hivatalokon, az oktatáson, a médián keresztül – hatottak minden magyarra.
A határon túli magyar nyelvváltozatok azonban nem csupán az államnyelvek miatt mások, mint a magyarországiak. Az egyes szomszédos államokban más és más a gazdasági és a politikai környezet, ezért sem lehet ugyanazokat a szavakat használni. Például a vásárlók és a boltok Magyarországon általános forgalmi adót, Szlovákiában hozzáadottérték-adót emlegetnek. Mivel a két ország adórendszere nem azonos, nem lenne célszerű a két adónemet ugyanazzal a szóval jelölni.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Egy a jelszónk...
A határon túli nyelvművelők nagyon sokáig próbálták a magyarországi nyelvművelés erőszakos egységesítő elveit alkalmazni. 1945 után is, amikor Magyarország hivatalos politikája már nem számolt azzal, hogy a Kárpát-medencei magyarságot egy államba olvassza, a nyelvművelők még mindig szerettek úgy viselkedni, mintha csak egyetlen érvényes magyar nyelv lenne: a magyarországi. Bár a valóságban sorra terjedtek újabb és újabb kifejezések és szerkezetek, a nyelvművelők és a határon túli magyartanárok nagy része nem vette ezeket elég komolyan. A párky a szlovákban többes számú alak, a szó a pár ’pár’ szóból alakult képzéssel (magyarra talán párosként lehetne fordítani).Próbálták lebeszélni az embereket a használatukról, hadakoztak ellenük. Hogy aki párkit mond virsli helyett, az nem magyarul beszél. Mintha nem lenne mindegy, hogy a szlovákból vagy a németből veszünk-e kölcsön egy szót ugyanannak a dolognak a megnevezésére.
(Forrás: Wikimedia Commons / Kobako / CC BY-SA 2.5)
Sokáig csak a nyelvjáráskutatók foglalkoztak érdemben azzal, hogy a szomszédos országokban más szavak is használatosak, mint Magyarországon. Fordulat a rendszerváltás környékén következett be. Az 1990-es évek elejétől – különösen a Kontra Miklós által életre hívott élőnyelvi konferenciák sorozatának köszönhetően – megélénkültek a magyarországi és a határon túli kutatók közötti kapcsolatok. A politika enyhülésének köszönhetően könnyebben áramlott a szakirodalom, könnyebb volt adatgyűjtő utakra kelni. 2001-ben, az MTA kezdeményezésére, határon túli kutatóállomások kezdték meg a működésüket, majd egyéni kutatók is bekapcsolódtak abba a munkába, amit ma már határtalanításnak nevezünk. Az elnevezés azt a törekvést jelzi, hogy a magyar nyelv leírásakor érdemes Magyarország határain túlra is tekinteni, a szomszédos államokban kialakult változatokat is megismerni – egyébként nem a magyar nyelv, hanem csak a magyarországi nyelv válik megismerhetővé.
A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat elmúlt tíz évéről 2011. november 24-én ünnepi konferenciát rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián. Az eddig elért eredmények egy részét A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat tíz éve című vaskos tanulmánygyűjteményben foglalták össze.
Ez a szemlélet határozza meg a tíz éve működő Termini kutatóhálózat munkáját is. Ennek a hálózatnak a kutatói sokat dolgoztak azért, hogy a határon túli nyelvváltozatokat minél többen megismerjék és egyre elfogadóbbak legyenek irántuk. Emellett azért is dolgoznak, hogy a nem Magyarországon élő magyarok szabadon használhassák a nyelvüket, olyan nyelvi környezetben élhessenek, amelynek a magyar is fontos része. Ennek érdekében például sokat küzdenek azért, hogy a helységnévtáblákon, az utcatáblákon, hivatalokban magyarul is tájékozódni lehessen, lehessen magyarul ügyeket intézni, magyar nyelven tanulni alapfoktól felsőfokig.
Határtalanul
A 20–21. század fordulója a magyar nyelvről való gondolkodásban is fordulatot hozott. Amikor például a Magyar értelmező kéziszótár második kiadása készült, az alkotók szükségesnek tartották, hogy a határon túli magyarra jellemző kifejezéseket is felvegyenek, magyarázzanak. A szótár bővítéséhez Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából érkeztek szójegyzékek, helyi nyelvészek összeállításában. Szerbiából is vártak szavakat, hiszen a Vajdaságban jelentős számú magyarság él, a gyűjtéssel megbízott helyi nyelvész-nyelvművelő azonban visszautasította a felkérést. Azzal érvelt, hogy a helyi magyarság szerbből átvett szavai, kifejezései nem helyesek, nem érdemlik meg a szótárba vételt. Az érvelésével egyébként nincs egyedül: gyakran vált ki felháborodást határon túli és magyarországi beszélőkből egyaránt, hogy magyarnak minősítsenek olyan szavakat, amelyekről egyértelmű, hogy valamelyik környező állam hivatalos nyelvéből vették át a beszélők.
Ezeket a szavakat pedig érdemes szótárba venni – ha másért nem, azért, mert ezáltal sokan nyelvi görcsök alól szabadulhatnak fel. Sokan úgy döntik el, hogy egy szó „létezik-e”, „helyes-e”, hogy megnézik az értelmező vagy a helyesírási szótárban. Ma már ők is rá tudnak mutatni a Magyar értelmező kéziszótárra: tessék, itt van az alapiskola ’általános iskola’, az alobal ’alufólia’, a bandaszka ’marmonkanna’, a bazén ’medence’ (a szlovákiai magyarból), az abonament ’bérlet, előfizetés’, az aragáz ’propán-bután’, a blokknegyed ’lakótelep’, a csikonkázik ’(jégen) csúszkál’ (a romániai magyarból), a felcserközpont ’egészségügyi központ’, a milícia ’rendőrség’ (a kárpátaljai magyarból): ezek mind-mind gyakoriak a magyar nyelvűek beszédében, miért kellene eltitkolni vagy kárhoztatni a szavakat, nem is beszélve a beszélőikről? Ha a magyar nyelvközösségnek érdeke, hogy megtartsa a tagjait – márpedig ez minden nyelvközösségnek elemi érdeke –, akkor érdemes mindazokra odafigyelni, akik magyarul beszélnek. Ha nem nevetik ki, nem alázzák meg őket a nyelvi sajátosságaik miatt, jobban fognak ragaszkodni a magyar nyelvhez. A szótárak határtalanítása azonban a magyarországiaknak is jót tesz: felfedezhetik, hogy egy olyan nyelvet használnak, amit Közép-Európában nyolc országban beszélnek, mindenhol alkalmazkodva a helyi sajátságokhoz. A közhangulatot azonban egyelőre nem a pozitív rácsodálkozás, hanem leginkább a viccelődés, a kifigurázás jellemzi, mint a Bëlga klippjében:
A Magyar értelmező kéziszótár bővítését követően az Osiris Helyesírás, az Osiris Idegen szavak szótára, az Értelmező szótár+ és a Magyar értelmező szótár diákoknak is vett fel határon túli (röviden: ht) szavakat. A MorphoLogic Kft. is ht-sította a Helyes-e helyesírás-ellenőrzőjét, hogy a program ne húzzon alá pirossal – tehát ne jelöljön helytelennek – ht kifejezéseket, hely- és intézményneveket. (A Microsoft Office-ba épített helyesírás-ellenőrző ezeket még nem ismeri.) A Magyar Nemzeti Szövegtár 2005-re Magyarországon kívüli szövegekkel egészült ki. Jelenleg a korpusz 187,6 millió szavából 22,9 millió szó a határon túlról származik. Így láthatóvá, kereshetővé válnak olyan szavak, amelyekről korábban nem is gondoltuk volna, hogy rendszeresen előfordulnak magyar anyanyelvűek beszédében.
Bár nem elhanyagolható eredmény, hogy Magyarországon kiadott kézikönyvekbe és az egyik legfontosabb korpuszba határon túli szavak is kerültek, ez még csak az első lépcsője egy nagyobb munkának: a határon túli magyar szókészlet rendszerszerű feltárásának. Ehhez jó szolgálatot tesz a korpusz és az, hogy az olvasók egyre inkább megszokják, hogy nem csupán a magyarországi magyarral találkoznak, ha nyelvi kérdéseknek néznek utána. Néhány éve pedig – a Termini kutathálózat tagjainak jóvoltából – egy minden korábbinál összetettebb és gazdagabb magyar–magyar szótári adatbázis is létezik már. Erről azonban egy következő cikkben írunk részletesebben.
Ajánlott olvasnivaló és források
Nádasdy Ádám: Párkit a líceumba! Élet és Irodalom, 2011. ápr. 22.
Lanstyák István: A platni botránya. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2009/2.
A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat tíz éve. Szerk. Benő Attila–Péntek János. Gramma Nyelvi Iroda–Szabó T. Attila Nyelvi Intézet, Dunaszerdahely–Kolozsvár, 2011.
Lanstyák István: A sajátos határon túli magyar szókincs változatosságának dialektális, regiszterbeli, időbeli és stilisztikai aspektusáról. In: Borbély Anna–Vančoné Kremmer Ildikó–Hattyár Helga szerk., Nyelvideológiák, attitűdök és sztereotípiák. Budapest–Dunaszerdahely–Nyitra, 2009.
Lanstyák István–Benő Attila–Juhász Tihamér: A Termini magyar–magyar szótár és adatbázis. Regio 2010/3.
Pintér Tibor: Gondolatok a Kárpát-medencei magyar nyelvi korpusz bővítéséről. Magyar Nyelv 2008/1–2. 1. rész, 2. rész