nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Tudnak-e rendesen magyarul a határon túl?
(Ny)elvtársiasság

Magyarország körül akár hét határon is átkelhetünk, és mindenhol találkozhatunk nyelvtársainkkal. Persze ha magyarországiak vagyunk, nem minden szavukat értjük meg egyből. De sebaj: az elmúlt években egyre több olyan segédeszközre támaszkodhatunk, amely segít megismerni a környező országokban beszélt magyart. Nem kis szerepe van ebben az idén tízéves Termini kutatóhálózatnak.

Szabó Tamás Péter | 2011. november 30.
|  

Egy magyartanárnő mesélte egy vizsgálat interjújában, hogy amikor osztálykirándulásra vitte a gyerekeket, az egyik lány jelezte, hogy hozott patikát. A tanárnő nem értette: „hova hoztál egy egész gyógyszertárat?” – kérdezte. A patika ’sportcipő’ a szerb-horvátból került a magyarba. A lány visszanevetett: „hát a sportcipő, Tanárnő, a sportcipő!”. A diáklány a Vajdaságból származott: a szülőföldjéről hozott szavakat ilyen és ehhez hasonló mindennapi szituációkban ismertette meg az osztálytársaival, a barátaival. Ma egy országhatárokon átívelő kutatóhálózat gondoskodik arról, hogy akkor is tanulhassunk a határon túliaktól, ha nincs ilyen osztálytársunk.

Kényelmes patika
Kényelmes patika
(Forrás: Wikimedia Commons / Christian H. / CC BY 2.0)

Újabb magyar kor

Az új egyetemi nyelvtörténettankönyv magától értetődő tényként ír arról, hogy 1920-szal kezdődött az „újabb magyar kor”. Azzal, hogy a beszélőközösség jelentős része kikerült a magyar állam keretei közül, jelentős nyelvi változások indultak meg, amelyekről nem lehet nem tudomást venni. Az államnyelvek (a szlovák, a német, a szlovén, a horvát, a szerb, a román, illetve 1945 után az ukrán, és hosszú ideig az orosz) természetesen nem 1920-tól kezdtek hatni a magyarra, hiszen a magyarok korábban is sokat érintkeztek a beszélőikkel. A nagy változást az jelentette, hogy ezek a nyelvek kisebbségiből államnyelvvé váltak, így jóval nagyobb erővel – a hivatalokon, az oktatáson, a médián keresztül – hatottak minden magyarra.

A határon túli magyar nyelvváltozatok azonban nem csupán az államnyelvek miatt mások, mint a magyarországiak. Az egyes szomszédos államokban más és más a gazdasági és a politikai környezet, ezért sem lehet ugyanazokat a szavakat használni. Például a vásárlók és a boltok Magyarországon általános forgalmi adót, Szlovákiában hozzáadottérték-adót emlegetnek. Mivel a két ország adórendszere nem azonos, nem lenne célszerű a két adónemet ugyanazzal a szóval jelölni.

Egy a jelszónk...

A határon túli nyelvművelők nagyon sokáig próbálták a magyarországi nyelvművelés erőszakos egységesítő elveit alkalmazni. 1945 után is, amikor Magyarország hivatalos politikája már nem számolt azzal, hogy a Kárpát-medencei magyarságot egy államba olvassza, a nyelvművelők még mindig szerettek úgy viselkedni, mintha csak egyetlen érvényes magyar nyelv lenne: a magyarországi. Bár a valóságban sorra terjedtek újabb és újabb kifejezések és szerkezetek, a nyelvművelők és a határon túli magyartanárok nagy része nem vette ezeket elég komolyan. A párky a szlovákban többes számú alak, a szó a pár ’pár’ szóból alakult képzéssel (magyarra talán párosként lehetne fordítani).Próbálták lebeszélni az embereket a használatukról, hadakoztak ellenük. Hogy aki párkit mond virsli helyett, az nem magyarul beszél. Mintha nem lenne mindegy, hogy a szlovákból vagy a németből veszünk-e kölcsön egy szót ugyanannak a dolognak a megnevezésére.

Virlsi vagy párki?
Virlsi vagy párki?
(Forrás: Wikimedia Commons / Kobako / CC BY-SA 2.5)

Sokáig csak a nyelvjáráskutatók foglalkoztak érdemben azzal, hogy a szomszédos országokban más szavak is használatosak, mint Magyarországon. Fordulat a rendszerváltás környékén következett be. Az 1990-es évek elejétől – különösen a Kontra Miklós által életre hívott élőnyelvi konferenciák sorozatának köszönhetően – megélénkültek a magyarországi és a határon túli kutatók közötti kapcsolatok. A politika enyhülésének köszönhetően könnyebben áramlott a szakirodalom, könnyebb volt adatgyűjtő utakra kelni. 2001-ben, az MTA kezdeményezésére, határon túli kutatóállomások kezdték meg a működésüket, majd egyéni kutatók is bekapcsolódtak abba a munkába, amit ma már határtalanításnak nevezünk. Az elnevezés azt a törekvést jelzi, hogy a magyar nyelv leírásakor érdemes Magyarország határain túlra is tekinteni, a szomszédos államokban kialakult változatokat is megismerni – egyébként nem a magyar nyelv, hanem csak a magyarországi nyelv válik megismerhetővé.

A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat elmúlt tíz évéről 2011. november 24-én ünnepi konferenciát rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián. Az eddig elért eredmények egy részét A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat tíz éve című vaskos tanulmánygyűjteményben foglalták össze.

Ez a szemlélet határozza meg a tíz éve működő Termini kutatóhálózat munkáját is. Ennek a hálózatnak a kutatói sokat dolgoztak azért, hogy a határon túli nyelvváltozatokat minél többen megismerjék és egyre elfogadóbbak legyenek irántuk. Emellett azért is dolgoznak, hogy a nem Magyarországon élő magyarok szabadon használhassák a nyelvüket, olyan nyelvi környezetben élhessenek, amelynek a magyar is fontos része. Ennek érdekében például sokat küzdenek azért, hogy a helységnévtáblákon, az utcatáblákon, hivatalokban magyarul is tájékozódni lehessen, lehessen magyarul ügyeket intézni, magyar nyelven tanulni alapfoktól felsőfokig.

Határtalanul

A 20–21. század fordulója a magyar nyelvről való gondolkodásban is fordulatot hozott. Amikor például a Magyar értelmező kéziszótár második kiadása készült, az alkotók szükségesnek tartották, hogy a határon túli magyarra jellemző kifejezéseket is felvegyenek, magyarázzanak. A szótár bővítéséhez Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából érkeztek szójegyzékek, helyi nyelvészek összeállításában. Szerbiából is vártak szavakat, hiszen a Vajdaságban jelentős számú magyarság él, a gyűjtéssel megbízott helyi nyelvész-nyelvművelő azonban visszautasította a felkérést. Azzal érvelt, hogy a helyi magyarság szerbből átvett szavai, kifejezései nem helyesek, nem érdemlik meg a szótárba vételt. Az érvelésével egyébként nincs egyedül: gyakran vált ki felháborodást határon túli és magyarországi beszélőkből egyaránt, hogy magyarnak minősítsenek olyan szavakat, amelyekről egyértelmű, hogy valamelyik környező állam hivatalos nyelvéből vették át a beszélők.

Ezeket a szavakat pedig érdemes szótárba venni – ha másért nem, azért, mert ezáltal sokan nyelvi görcsök alól szabadulhatnak fel. Sokan úgy döntik el, hogy egy szó „létezik-e”, „helyes-e”, hogy megnézik az értelmező vagy a helyesírási szótárban. Ma már ők is rá tudnak mutatni a Magyar értelmező kéziszótárra: tessék, itt van az alapiskola ’általános iskola’, az alobal ’alufólia’, a bandaszka ’marmonkanna’, a bazén ’medence’ (a szlovákiai magyarból), az abonament ’bérlet, előfizetés’, az aragáz ’propán-bután’, a blokknegyed ’lakótelep’, a csikonkázik ’(jégen) csúszkál’ (a romániai magyarból), a felcserközpont ’egészségügyi központ’, a milícia ’rendőrség’ (a kárpátaljai magyarból): ezek mind-mind gyakoriak a magyar nyelvűek beszédében, miért kellene eltitkolni vagy kárhoztatni a szavakat, nem is beszélve a beszélőikről? Ha a magyar nyelvközösségnek érdeke, hogy megtartsa a tagjait – márpedig ez minden nyelvközösségnek elemi érdeke –, akkor érdemes mindazokra odafigyelni, akik magyarul beszélnek. Ha nem nevetik ki, nem alázzák meg őket a nyelvi sajátosságaik miatt, jobban fognak ragaszkodni a magyar nyelvhez. A szótárak határtalanítása azonban a magyarországiaknak is jót tesz: felfedezhetik, hogy egy olyan nyelvet használnak, amit Közép-Európában nyolc országban beszélnek, mindenhol alkalmazkodva a helyi sajátságokhoz. A közhangulatot azonban egyelőre nem a pozitív rácsodálkozás, hanem leginkább a viccelődés, a kifigurázás jellemzi, mint a Bëlga klippjében:

A Magyar értelmező kéziszótár bővítését követően az Osiris Helyesírás, az Osiris Idegen szavak szótára, az Értelmező szótár+ és a Magyar értelmező szótár diákoknak is vett fel határon túli (röviden: ht) szavakat. A MorphoLogic Kft. is ht-sította a Helyes-e helyesírás-ellenőrzőjét, hogy a program ne húzzon alá pirossal – tehát ne jelöljön helytelennek – ht kifejezéseket, hely- és intézményneveket. (A Microsoft Office-ba épített helyesírás-ellenőrző ezeket még nem ismeri.) A Magyar Nemzeti Szövegtár 2005-re Magyarországon kívüli szövegekkel egészült ki. Jelenleg a korpusz 187,6 millió szavából 22,9 millió szó a határon túlról származik. Így láthatóvá, kereshetővé válnak olyan szavak, amelyekről korábban nem is gondoltuk volna, hogy rendszeresen előfordulnak magyar anyanyelvűek beszédében.

Bár nem elhanyagolható eredmény, hogy Magyarországon kiadott kézikönyvekbe és az egyik legfontosabb korpuszba határon túli szavak is kerültek, ez még csak az első lépcsője egy nagyobb munkának: a határon túli magyar szókészlet rendszerszerű feltárásának. Ehhez jó szolgálatot tesz a korpusz és az, hogy az olvasók egyre inkább megszokják, hogy nem csupán a magyarországi magyarral találkoznak, ha nyelvi kérdéseknek néznek utána. Néhány éve pedig – a Termini kutathálózat tagjainak jóvoltából – egy minden korábbinál összetettebb és gazdagabb magyar–magyar szótári adatbázis is létezik már. Erről azonban egy következő cikkben írunk részletesebben.

Ajánlott olvasnivaló és források

Nádasdy Ádám: Párkit a líceumba! Élet és Irodalom, 2011. ápr. 22.

Lanstyák István: A platni botránya. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2009/2.

A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat tíz éve. Szerk. Benő Attila–Péntek János. Gramma Nyelvi Iroda–Szabó T. Attila Nyelvi Intézet, Dunaszerdahely–Kolozsvár, 2011.

Lanstyák István: A sajátos határon túli magyar szókincs változatosságának dialektális, regiszterbeli, időbeli és stilisztikai aspektusáról. In: Borbély Anna–Vančoné Kremmer Ildikó–Hattyár Helga szerk., Nyelvideológiák, attitűdök és sztereotípiák. Budapest–Dunaszerdahely–Nyitra, 2009.

Lanstyák István–Benő Attila–Juhász Tihamér: A Termini magyar–magyar szótár és adatbázis. Regio 2010/3.

Pintér Tibor: Gondolatok a Kárpát-medencei magyar nyelvi korpusz bővítéséről. Magyar Nyelv 2008/1–2. 1. rész, 2. rész

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
26 Krizsa 2015. november 14. 09:39

A "párki", ha valaki megmondja, hogy ételfajta, akkor szerintem vagy cseresznye, vagy virsli, egyből rávágom. Pláne mind a kettő vörös. Szóval tökmindegy, hogy honnan "veszünk át" szavakat, mert csak azokat fogadjuk is be végleg, amik akkor is magyar szavak lennének, ha német.

Azokat az idegen szavakat, melyeknek ODAILLŐ, arra a dologra ráilló magyar szóval közös a vázuk, azokat elkapjuk a lepkehálóval és már meg is vannak. Erről IS szól a gyöknyelvészet.

Úgy a G, mint a Z pont a "legfiatalabb" mássalhangzók, persze azért megvannak többezer évesek. Csak nem mindenhol... ahova már eljutottak.

A GZ gyökszavai a magyarban: gáz, gőz, gaz (gonosz), gaz (növény), géz (lenge kötszer), güzü (egérke: rengeteg gabonát gyűjt télire, vagyis "rabol"). Idekívánkozik még a 'győz". A bővített szavakat is érdemes ugyan összeszedni: gazda (birkanyírás), gazdag...

A héber GZ gyökszavai: gáz = gáz, elröppent, elmúlt,

gazál = elrabolta, gozál = madárfióka, gez = fű, lenyírt gyapjú, géza (Géza:-) = faj, fatörzs - mert felfelé "magasodnak".

Vesd össze: minden mindennel rokon? Az.

Rokonságban, vagy szomszédságban voltunk-e a héberekkel? Nem voltunk. Az a kevés arab és zsidó "só-vámos", nagykereskedő, jó, legyenek arab zsoldosok is - a honfoglalás után - azok szórhatták tele a magyar nyelvet többezer sémi rokonszóval?

Ki van zárva.. Akkor? Rokonszavak ezrei lehetnek olyan nyelvek között is, amelyek soha az életben nem voltak szomszédságban.

25 LvT 2015. november 14. 08:46

@Irgun Baklav: >> Érdekes, az aragazt a szotar.ro is valóban ezzel a jelentéssel hozza, de máshol meg a román szóra a gáztűzhelyet írják elsődleges jelentésnek (bár arra nyilván nem kellett átvenni újabb szót a romániai magyarba). <<

Cipőt a cipőboltból – szó jelentését az értelmező szótárból. dexonline.ro/definitie/aragaz : 1. 90%-os butántartalmú cseppfolyósított gáz, amelyet nyomás alatt speciális tartályban tartanak, és a háztartásokban fűtő-tüzelő anyagként használják. 2. Tűzhely vagy főzőalkalmatosság, amely ezt a tüzelőanyagot használja. * Átv. Elektromos tűzhely vagy főzőalkalmatosság. – A. R. [= Astra Română] + gaz.

Vagyis mindkét jelentésben használatos, a szótári első helyen a ’pébégáz’ áll. Tekintve, hogy ez eredetileg márkanév a jelentésváltozás úgy vázolható fel, hogy ’márkanév’ → ’ilyen márkájú pébégáz’ → ’ pébégáz’ → ’gáztűzhely’ → ’tűzhely’’.

Továbbá a szlengben még: ’kövér / otthonülő / esetlen fiú’, <aragaz cu patru ochi> ’”négyszemű”, pápaszemes, szemüveget hordó ember’

>> Gázpalackhoz valami specifikusabb kell: <<

A cikkben és a szotar.ro-n is csak a gázról esik szó, nem a gázpalackról.

24 Irgun Baklav 2015. november 14. 01:23

"az aragáz ’propán-bután’"

Érdekes, az aragazt a szotar.ro is valóban ezzel a jelentéssel hozza, de máshol meg a román szóra a gáztűzhelyet írják elsődleges jelentésnek (bár arra nyilván nem kellett átvenni újabb szót a romániai magyarba).

Meg a képkereső is ilyesmiket dob ki:

www.google.hu/search?q=aragaz&tbm=isch

Gázpalackhoz valami specifikusabb kell:

www.google.hu/search?q=butelie+aragaz&tbm=isch

Mondjuk a videókeresés adja a legrelevánsabb eredményt: youtu.be/durF0KKk4e8

23 Falvay Dóra 2014. április 25. 19:08

Ah, a párki szebb a virslinél! És persze szívem szerint "szarvassal" enném, á lá Jókai, nem pedig kiflivel, de ez nem azt jelenti, hogy ellenzem a sváb szókincset. A gerstli például sokkal kedvesebb az árpagyöngynél, a sparhelt is a tűzhelynél.

22 LvT 2011. december 3. 23:24

@Roland2: >>A tirpákok nyelvváltozata (ha még beszélik egyáltalán) mutat vmi különbséget mondjuk a pilisiek dialektusától (vagy általában az alföldi dialektus{ok }tól ) ?<<

A tirpákok utóbb sajátos kultúrát kifejlesztő, Békés megyéből a XVIII. sz. közepén továbbtelepült szlovákok, a zömük Szarvasról, harmaduk Mezőberényből, Tótkomlósról Békéscsabáról és Orosházáról. Néhányan jöttek közvetlenül a Felföldről. A tirpák ennek megfelelően a dél-alföldi szlovák nyelvjárástípusba tartozott, azon belül is a szarvasival (amelytől némileg különböző a csabai).

A pilisi dialektus némiképp különbözik a dél-alfölditől, a különbséget erősíti a vallási különbség is: a dél-alföldiek evangelikusok, a középhegységiek katolikusok.

Különbség van pl.

- a jerpótlásban: szarvasi és tirpák <roš> ’rozs’, <hrnčok> ’bögre’, pilisi <reš>, <hrnček>, irodalmi <raž>, <hrnček>;

- a diftongusok terén: szarvasi, tirpák, irodalmi <pri̭aťeľ> ’barát’, <bi̭eli> ’fehér’, pilisi <práťel>, <bílí>;

- a semlegesnemű /-ie/ végződésnél: szarvasi, tripák <šťasťi̭a> ’szerncse’, pilisi <ščasťí>, irodalmi <šťasťi̭e>;

- az előbbi az ősszláv <šč> hangkapcsolat eltérő folytatására is példa;

- prejotációnál: szarvasi <edon> ~ <edom> ’egy’, tirpák <edon>, pilisi, irodalmi <jeden>;

- szóvégi /l/ esetén: szarvasi <stóṷ> ’asztal’, tripák <stoṷ>, pilisi <stól>, irodalmi <stṷol>;

- szótagzáró /v/-nél: szarvasi, tirpák, irodalmi <oṷca> ’juh’, pilisi <ovca> ~ <ofca>;

- stb.

- Tipológiai szempontjából talán a legfontosabb az ősszláv *olC ~ *orC metatézis eredménye, ahol a középszlovák és az irodalmi nyelv a délszláv nyelvekkel tart (laC-, raC-) a többi nyugati szláv nyelvvel ellentétben (loC-, roC-): szarvasi, tirpák és irodalmi <lakeť> ’könyök’, pilisi <lokeť>, cseh <loket>.

----------

>> Egyébként a felvidéki szlovák szlengbe kerültek magyar szavak,kifejezések (tkp. mint ahogy a magyar szlengbe is a cigányból vagy a jiddisből )?<<

A szlovák-magyar viszont inkább a magyar-némettel venném analógnak, tehát, hogy bizonyos professziók rétegnyelvében volt több magyar szó, ami mára kiveszett, mint a német a magyarból. Ahogy felütöttem a szlengszótárat, sokat kellett lapoznom, hogy magyarra találjak, mint <pucipajtáš> ’senkiházi, csavargó, jöttment; benyali, szervilis ember’, <jó> ’nagyon’, <fas> ’fasz’.’

21 Roland2 2011. december 3. 21:47

@LvT: A tirpákok nyelvváltozata (ha még beszélik egyáltalán) mutat vmi különbséget mondjuk a pilisiek dialektusától (vagy általában az alföldi dialektus{ok }tól ) ?

Egyébként a felvidéki szlovák szlengbe kerültek magyar szavak,kifejezések (tkp. mint ahogy a magyar szlengbe is a cigányból vagy a jiddisből )?

20 LvT 2011. december 3. 20:48

@Roland2: >> Én azt olvastam vhol,hogy a magyarországi szlovák nyelvjárások némileg különböznek a szlovákiai államnyelvtől,pl. több bennük a magyar szóátvétel,és régiesebb alakokat,kifejezéseket is használnak egyes esetekben,mint a felvidéki szlovákok.<<

Az alföldi szlovák is csak az I. vh. után vált el a felfölditől, ugyanúgy, ahogy az alföldi magyar a felfölditől. Mivel a Magyar Királyságban a szlovák nem volt emancipált nyelv, pl. nem használták a közigazgatásban, így ezen a téren nem volt szókincse. Így a csehszlovák korban jelentős nyelvújításra volt szükség, amelynek a cseh volt a mintája (amúgy a horváté is). S mint minden nyelvújítás, ez is a purizmus felerősödését hozta magával, amely azóta is mérvadó tendencia. Ekkor kerültek ki a köznyelvből az olyan szavak, mint a „belčov” (bölcső), „birov” (bíró), „biršag” (bírság) stb. Majd, ahogy a köznyelvi norma hatott a nyelvjárásokra, lassan ott is elavultak (már ahol és amennyire). Ez az a pont, amely után a két nyelvváltozat külön fejlődött, az alföldi szlovák megtartotta a régi szavakat, és az új fogalmakat a magyarból pótolta. (Persze, mivel az alföldi szlovákság közelebbi kontaktusban élt a magyar lakossággal, így az I. vh. előtt is több magyar jövevényszót használt, mint pl. a túróci nyelvjárások.)

Ha nem a normát nézzük, hanem a nyelvjárásokat, akkor az alföldi szlovák archaizmusai, pl. „načim” (kell) megvannak a felföldi nyelvjárásokban is. Ami nyelvünk olyakor még közelebb is áll a szlovák normához, mint más anyaországi szlovák nyelvjárások. Az alföldre települtek többsége ugyanis középszlovák területről költözött le, és ez lett a XIX. sz. közepétől az irodalmi nyelv alapja is.

19 istentudja 2011. december 3. 19:11

Nagyszerü cikk,nagyszerü hozzászólások.Már önmagában az is nagyszerü,hogy beszélünk róla (nem is elöször).Nem vagyok szakmabeli,ezért inkább úgy mondanám,hogy érzésem szerint különbséget kell tenni tájszólás és kölcsönszó között.Úgy gondolom,a tájszólás többnyire régi/régies nyelvi állapotot tükröz,a kölcsönszó viszont újabb,talán a nyelvbe még nem igazán beilleszkedett állapotot.Amit esetleg "veszélyesnek"is mondhatunk az az,hogy a magyar nyelvterület feldaraboltsága miatt az egységesülés folyamata nem is tud igazán végbemenni,Ezért nem tartom kizártnak,hogy hosszútávon "problémát" jelenthet.Tehát, minden "áthidaló" megoldásnak örülni kell.

18 Roland2 2011. december 3. 19:08

@LvT: Ahogy az öhöm-öt is kevesen ismerik.Jobbára csak nevetnek rajta (pedig lehet,hogy már ők is ettek olyat :))

Egyébként ha már szóba került a téma,a magyarországi és a felvidéki szlovákok nyelvjárása mennyire különbözik ?Én azt olvastam vhol,hogy a magyarországi szlovák nyelvjárások némileg különböznek a szlovákiai államnyelvtől,pl. több bennük a magyar szóátvétel,és régiesebb alakokat,kifejezéseket is használnak egyes esetekben,mint a felvidéki szlovákok.

17 LvT 2011. december 3. 18:51

@bloggerman77: >>A románok igen kreatívok e téren: magyar, maghiar, székely, secul, ungur...<<

Amit eleve sértetti nézőpontból vizsgálunk, az persze, hogy sérteni fog minket: ez az ógörög sorstragédiák tanúsága is. Én is felfoghatnám hasonló „kreatívitásként” @Pesta: 12-beli megjegyzését a „a tót és a szlovák nyelv” megkülönböztetéséről. Minap másutt szó esett a szlovjákokról is…

Ha pedig megnéztük a magyar on-line népszámlálási kérdőívet, akkor azt a kreativitást is láthattuk, hogy a fehérorosz (nyelv, nemzetiség) hány szinonim megnevezését tudta valaki felsorolni külön tételként.

16 LvT 2011. december 3. 18:48

@bibi: >>Lassan Budapesten is illik tudni, hogy mi a murok<<

De ekkora változatosság a „határon inneni” magyarban is van. Nekem meg kellett tanulnom – Magyarországon fölnőtt és szocializálódott egyénként –, hogy mi a „gyökér”, ugyanakkor a minap hiába kértem egy étteremben „rósejbni”-t.

15 LvT 2011. december 3. 18:48

>>A közhangulatot azonban egyelőre nem a pozitív rácsodálkozás, hanem leginkább a viccelődés, a kifigurázás jellemzi, mint a Bëlga klippjében<<

Ha a Jednotát és a hasonló jövevényszavakat leszámítjuk, akkor a Bëlga számában a magyarországi szülőhelyem környékének nyelvjárását hallom vissza. A pejoratív megnyilvánulások ugyanúgy sújtják a magyar nyelvjásáokat,mint a határon túli nyelvváltozatokat. Külön örültem, amikor Reisz András meteorológus föltűnt: azontúl, hogy otthonias érzés fogott el, kevesen merik vállalni az otthonról hozott nyelvváltozatot. Amúgy megfigyeltem, hogy Reisznél is kopik a dialektális szín, és közeledik a képernyőn használt nyelvváltozata a belmagyar köznyelvihez.

14 petic 2011. december 1. 02:50

@bloggerman77: Szerintem pedig pont attól marad meg magyarnak az a nyelv, ha mindenki ismeri ezeket az eltéréseket. Az asszimilációban egyik legerősebb faktor a presztízs (ez se magyarul van!). Ha magyarországiként elhagyod a határt, és megkéred őket, hogy beszéljenek más nyelven, mert nem érted őket, akkor azzal kvázi elismered, hogy ők nem magyarul beszélnek, elveszed tőlük az ő nyelvváltozatuk presztízsét. A kisebbségellenes szervezetek pedig úgyis azt mondanak, amit akarnak, attól még nem lesz igazuk.

"Ilyen idegen szavak beépülése" - milyen idegen szavak? Murok a répa helyett? Mert a répa ugye magyar szó... Vagy virsli helyett párki? És a krumplival vagy burgonyával mi van? A kettő közül melyik a magyar? Vagy hívjuk földi körtének? De hát az meg tükörfordítás! Annak idején százával vettük át a törökből a mezőgazdasággal kapcsolatos szavakat, mégse beszélünk törökül.

Ennyi erővel a nyelvjárásokat is kiirthatnánk, mert a szárma például milyen szó? Erodálja a nyelvet!

Hogy mi vezet az asszimilációhoz, az sokkal komplikáltabb annál, mint hogy 50 vagy 1500 idegen eredetű szót használ valaki. Extrém példa: az írek elvesztették nyelvüket, de írségüket nem, nem sikerült őket asszimilálni.

13 bloggerman77 2011. november 30. 22:22

Én nem lelkesednék így... ezek a külső államnyelvi elemek pont arra jók, hogy erodálják a határon túli magyarság nyelvét, hasonlatossá tegyék az államnyelvhez, és az adott állam kisebbségellenes szervezetei mondhassák: ezek milyen alapon nevezik magukat magyarnak, amikor már a magyarok (értsd: Mo-i magyarok) sem értik már, amit mondanak.

A románok igen kreatívok e téren: magyar, maghiar, székely, secul, ungur...

Az ilyen idegen szavak beépülése újabb idegen szavak beépüléséhez vezet - s végül az asszimilációhoz.

12 Pesta 2011. november 30. 21:56

@bibi: sőt, meg is fordíthatjuk az érvet, az egykori kisebbségek nyelve is eltérhetett vidékenként, lásd pl. a tót és a szlovák nyelv esetét. Egy országban voltak, ennek ellenére a Békés megyébe települt tótok nyelve „nem tartott lépést" a felvidéki szlovák nyelvvel.

@peterbodo: nekem is az Open Stage jutott eszembe ellenpéldaként, ők meg akkor úgymond a köznyelvi magyart figuráznák ki. Pl. Monyó Eli csajocskát keres: youtu.be/E0_Z9K2b01g - bár humoros produkcióról lévén szó, persze nyilván rá is játszanak a tájszólásra. :) De érdekes módon a tömegmédia is pozitíve lep meg, hogy szereplés esetén már nem feltétlenül „szégyelli" egy ember a tájszólását, mint sajnos szokás volt. (Bár nyilván annak is megvoltak a politikai-társadalmi okai, ez már más kérdés lenne.)

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X